Gascogne

(ejtsd: gaszkony), a régi Franciaország egyik tartománya a Gascognei-öböl (Viscayai-tenger), Guyenne, Languedoc, Foix grófság, a Pireneusok és Béarn között; 26 520 km2 területtel; Auch fővárossal. D-i részét a Pireneusok ágai takarják; ezektől É-ra van Lannemezan-fensik, amelyből az Armagnaci és Lomagni-dombok legyező alakban ágaznak szét; az É-i rész végre sikföld, amelynek Landes a neve. Folyói a Garonne (l. o.) és az Adour (l. o.) vizrendszeréhez tartoznak; az egyedüli jelentékenyebb parti folyó a Leyre. A Pireneusokban hegyi tavak, aminő a Seculejo vagy Ooi, a sikságon pedig mocsarak vannak. A föld gabonát gazdagon, szőllőt, gyümölcsöket terem; a hegyek fát, márványt szolgáltatnak és természeti szépségeikkel számos turistát csalnak körükbe; ásványvizekben sincs hiány és Biarritz igen látogatott tengeri fürdő. Az ipar azonban jelentéktelen. Legrégibb lakói az iberek voltak, akik Elimberris városát, ami Aucht alapították. A gallusok Kr. e. a VII. v. VI. században ezeket leigázták és G. területén aquitánok neve alatt éltek, mignem J. Caesar őket 56., egy ujabb fölkelésüket pedig Messala Corvinus 29. le nem győzte. Augustus Novempopulania néven országukat római tartománnyá tette. Az V. sz. a barbárok többször megrohanták és végre 417. a nyugati gótok benne meg is telepedtek. 507. azonban uralmuknak a frankok betörése véget vetett. A frankok sem tudták azonban uralmukat benne teljesen fentartani. A VII., VIII. és IX. sz.-ban külön hercegek alatt élt, akik majd függetlenítették magukat, majd ismét elismerték a frank királyok, illetőleg császárok fönhatóságát. A X. sz.-ban már kisebb hübérekre kezdet oszlani. G.-ból alakították Landes, Gers, Hautes-Pyrénées départementeket, azonkivül Haute-Garonne nagyobb része, Basses-Pyrénées fele, Tarn-et-Garonna és Lot-et-Garonna egy része szintén G.-ból alakíttatott. V. ö. Monlezum, Hist. de G. (1850); Bourdeau, Manuel de Geogr. hist. ancienne: G. et Béarn (1861).

Gascognei-öböl

a. m. Aquitaniai-tenger (l. o.).

Gascoigne

(ejtsd: geszkájn), 1. György, angol költő, szül. 1535 körül, valószinüleg Westmorelandban, megh. Hamfordban 1577 okt. 7. Kicsapongó és nyugtalan élet után 1573. az udvarnál nyert alkalmazást. Müvei közül nevezetesek: The glass of government, a tragical comedie (London 1575), Supposes (1566; vigjáték Ariosto: I. suppositija után); Iocasta (1566, Euripides: Phoenissaeja után); tovább: Poesis (1575); The complanit of Philomene (1576); The Steele glass (1576); utóbbiak legbecsesebb költeményeit tartalmazzák. összes művei 1857. jelentek meg, ujabban 1810. és 1821. (nem valamennyi); legjobb az Arber kiadása (1861).

2. G. Karolina Leigh, angol költőnő és irónő, szül. 1813 máj. 2., megh. 1883 jun. 11. Smith János parlamenti tag leánya, 1834. G. tábornokhoz ment nőül. Főbb művei: Temptation, ora wife's perils (1839); The school for wives (1839); Evelyn Harcourt (1842); Belgravia, költemény (1851); Recollections of the Crystal Palace, költemény (1852). Novellák: The next-door neighbours (1855); Doctor Harold (1865); My aunt Preu's railway jonrey (1865); Dr. Harold's note-book (1869).

Gasonade

(ejtsd: geszkoned), 1. mintegy 300 km. hosszu folyó Misszuri É.-amerikai államban; Wright counyban ered és Jefferson-City alatt mintegy 55 km.-nyire a Misszuriba torkollik; 90 km.-nyi hosszuságban hajózható. Nagyobb mellékvizei az Osage Fork, a Robidoux és a Big Piney. - 2. G., county Misszuri É.-amerikai államban, 1400 km2 területtel, 12 000 lak., Hermann székhellyel.

Gasconade

(franc., ejtsd: gaszkonád) a. m. hencegés, szájhősködés.

Gascoyne

(ejtsd: geszkajn), folyó Ny.-Ausztráliában; két ágból ered a d. sz. 25° alatt a Lobouchere hegy közelében, nagyobbára Ny.-nak folyik; fölveszi a Lyonst és a Dorre szigetekkel szemben a Shark's Baybe torkollik. Egész medrében csak nagyobb esőzések idejében hord vizet. Medrét 1858. Gregory kutatta át.

Gaskell

(ejtsd: geszkel) Erzsébet Cleghorn, leánynéven Stevenson, angol irónő, szül. 1822., megh. Manchesterben 1865 nov. 15. mint G. Vilmos unitárius lelkész felesége. Regényeit és novelláit kitünő leirás és jellemzés teszik becsesekké. Ilyenek: Morland Cottage (1850); Ruth (1853) Lizzie Leigh (1854); Cranford (1855); North and South (1855); Mylady ludlow (1859); Right at last névtelenül, (1868); Silvia's lovers (1863); Domestic stories (1864); Cousin Phillis (1865); Wives and daughters (1866). Egyéb művei: The life of Charlotte Bronte (1857, 2 köt., 5. kiad. 1859). Összegyüjtött művei: Novels and tales cimmel 8 kötetben jelentek meg. V. ö. Mrs. G. and her novels a Cornhill Magazine-ban 1874). Magyarul megjelentek: Cranford, ford. Belényesi Gy. (Budapest (1884); Phillis unokahugom, ford. Huszár Imre (Pest 1867).

Gáspár

1. András, honvéd-tábornok, szül. Kecskeméten 1803., megh. 1884. aug. 5., jómódu csizmadiamester fia. Katonai pályáját mint közkatona kezdte s ez időben tanult meg irni, olvasni. Ezredében ő volt a legjobb lovas, de csak 40 éves korában lett kapitány a cs. kir. hadsereg 9. huszárezredében. A szabadságharc kitörésekor lemondott rangjáról s a nemzeti hadseregbe lépett, hol rövid idő alatt felvitte a tábornokságig. Részt vett a hatvani csatában és nagyon kitünt az isaszegi ütközetben is. A függetlenségi nyilatkozatot nagyon ellenezte. A világosi katasztrófa után halálra itéltetett a többi 13 tábornokkal együtt, de mivel előbbi években ő oktatá ő Felségét, az akkori Ferenc József főherceget a lovaglásban, kegyelmet kapott, s másfél év után a börtönből is kiszabadult. Kiszabadulva Biharba ment és ott 1868-ig postamester volt, majd 1868-75-ig a bihari kerület országos képviselője, ugyszintén a központi honvédegyletnek több éven át elnöke. Egyetlen fia halála után visszavonultan, magába zárkózva élt.

2. G. Imre, hirlapiró és költő, született Nagy-Csalomján (Hont vm.) 1854 febr. 24. Zólyomban, Besztercebányán, Pesten, Selmecbányán, Rimaszombaton és Pozsonyban tanult, de négyévi sulyos betegsége megakadályozta iskolái befejezésében. A tót irodalomból fordított eredeti költeményeivel már 1871 óta szerepel a Vasárnapi Ujságban, a Fővárosi Lapokban és egyéb hirlakpokban. Később Pestre telepedvén, kizárólag az irodalomnak élt. Belmunkatársa volt több budapesti lapnak, igy 1882-83. és ismét 1890. a Pesti naplónak, u. annak 1891. helyettes szerkesztője. 1891. alapította a Debreceni Hirlapot, 1892. végén a nagybecskereki Torontál c. napilap társszerkesztője. Munkái, eredeti versek: A bálkirálynő dalai (Budapest 1872); Válogatott költemények (Budapest 1876); Dalok az időnek (Budapest 1877., uj kiad. 1879); Ujabb dalok az időnek (1878); Műfordításai: Hazánk tót népe (A tót nép. A tót költészet, 1879); Krimi Smettek, Miczkievicz után (lengyelből 1880); A harang, Schiller után (1881). Fordította, ill. átdolgozta még Scherr János és mások után A világirodalom történetét I. k. 1881-85. Szerkesztései: Babérok (antologia, 1877), Uj nemzedék (költészeti gyüjtemény jellemzésekkel, Nagyvárad 1877). Irt még számos irodalmi és költészettani cikket. L. Szinnyei, M. Irók.

3. G. János, az ujabb iskolai olvasókönyv-irodalom atyja, szül. Torockó-Sz.-Györgyön1816 okt. 27., megh. Enyeden 1892 márc. 6. Atyja András a szentgyörgyi kir. ref. községi iskola mestere volt. Első ismereteit részint atyja kis felekezeti iskolájában, részint az ottani népesebb unitárius egyház népiskolájában végezte. Azután Enyedre ment, hogy Kemény Simon báróné házához bejusson, ki észrevévén az ő törekvéseit, könyvtárát is megnyitotta előtte. Iskoláit végezvén, leendő tanítványa atyjának, Zeyk Józsefnek költségén Berlinbe ment, hogy ott az ifju Zeyk nevelésére előkészüljön. Berlinben harmadfélévet töltött s Diesterweggel is sokat érintkezett. 1844. nevelői állását foglalta el s választott pályájának élt. 1846 jan. 12. ő rendezte az erdélyi Pestalozzi-ünnepet, s az ünnep sikere által bátorítva, egy pedagogiai egyesületet is akart alapítani, de azt a kormány betiltotta. 1855. őszén magánnövendékeit a berlini egyetemre kisérte s ez alkalommal felkereste az 1850 óta nyugalomban élő Diesterweget is, ki őt küldte el, mint nem poroszt, az 1856 máj. 13-16. Gothában tartott 8-ik német tanítógyülésre, amelyen ő tett jelentést a porosz isk. ügyi viszonyokról. 1856 őszén hazatért Németországból s 12 évi együttlét után tanítványaitól megválván, a nagyenyedi iskolában tanárrá és képezdei igazgatóvá lett. 1868. aztán Eötvös meghivására Alsó-Fehér és Külüllő vmegyének tanfelügyelőségét vállalta el. Ugyanekkor megbizták a népisk. olvasókönyvek készítésével is. 1876 óta csak Alsó-Fehér vmegye tanfelügyelője volt. G. volt az, ki Csemegéivel először fordult pedag. célokból a népköltési darabok felé s aztán a Gáspár és Kovácsi Olvasókönyv is már szélesebb körben ismeretes volt. Gáspár olvasókönyvei jól oldották meg a feladatot, s pedagogiai szempontból nincs mit ellenök felhozni; az azonban, hogy az olvasókönyv ne csak pedagogiai célt, de a nevelés nemzeti jellegét is szolgálja, a későbbi időknek volt fentartva.

Gasparin

(ejtsd: gaszpare) Agenor István gróf, francia konzervativ politikus és iró, szül. Orangeban 1810 jul. 10., meghalt Genfben 1871 máj. 4. Atyja, G. Adorján István (1783-1862) Lajos Fülöp alatt több izben miniszter volt. Az ifju G. 1842. lett a képviselőház tagja, de 1846 óta csupán az irodalomnak élt. Politikai hitvallása szerint konzervativ volt, egyházi kérdésekben pedig lelkes szószólója volt a türelemnek. Művei: De l'amortissement (1834); Esclavage et traite (1838); Intéręts généraux du protestantisme français; Apres la paix (1856. A krimi háboru és a keleti kérdésről); La question de Neuchâtel (1857); Une grand peuple, qui se releve (1861); L'Amérique devant l'Europe (1862); La France, nos fautes, nos périls, notre avenir (2 köt., 2. kiad. 1881). - Neje, G. Valeria, szül. Boissier (szül. Genfben 1813), a leiró, utazási és vallásos irodalom terén vivott ki magának nevet. Az akadémia Le mariage au point de vue chrétien cimü művét pályadijra méltatta. Egyéb munkái: Un livre pour les femmes mariées; Les horizon prochains; Les horizon célestes; Bande du Jura, A travers les Espagnes.

Gasparini

olasz zenészek neve. 1. G. Ferenc (ennek nevét Gua-szótaggal kezdve is irták), szül. Camajore-ban Lucca fürdőváros mellett 1668 márc. 5., megh. Rómában 1737 ápr. Corelli és Pasqueliri tanították Rómában, a velencei Ospedale della Pieta zenetanítója s 1735. lateráni karnaggyá nevezték ki. Mintegy 40 operája, számos miséje, Mózes c. oratoriuma stb. tették hiressé; zeneelméleti tankönyvét (L'armonico pratico al cembalo 1638), mégy 1802. is kiadták. Tanitványai közé tartozott Marcello Benedek is. - 2. G. Angelo, szül. Luccában; megh. Velencében 1732 táján. Itteni énekiskolája, melyből Hasse-Bordoni Fausztina is kikerült, hiresebbé tette mint dalművei, de ünnepelték mint alt-énekest is.


Kezdőlap

˙