Gebhard

1. eichstätti püspök, később II. Viktor (l. o.) néven pápa. - 2. G., kölni választófejedelem és érsek, szül. 1547 nov. 10., meghalt Strassburgban 1601 máj. 31. Tanulmányait Ingolstadt, Dillingen és Perugiában végezte. Magas származása és rokonsága folytán mér 1562. augsburgi, később strassburgi kanonok lett, 1567. kölni, 1574. strassburgi esperes, 1576. augsburgi nagyprépost és 1577. kölni érsek. Mint ilyen 1582. elhagyta a kat. vallást, áttért a ref. hitre és 1583 febr. 2. Ágnes mansfeldi grófnővel, kivel hosszabb idő óta viszonya volt, házasságra lépett. Ennek dacára az érsekséget megtartani óhajtott, amiben a protestánsok segítségére voltak, mindazonáltal ugyanazon év ápr. 1. kiadott pápai bullában az egyházból kiközösítve és állásától megfosztva lőn. A káptalan Ernő bajor herceget választotta helyébe s miután G. engedni nem akart, 1583. folyamán háboru ütött ki közöttük, mely G. kárával végződött, ki 1584. Hollandiába vonulni kényszeríttetett. Ügyfelei tovább folytatták a küzdelmet, de minden eredmény nélkül. 1589. visszatért Strassburgba. - 3. G., Berthold fia, 1094. konstaci püspök, IV. Henrik császár ellenfele, ki őt 1093. püspöki székéről elüzte; mindazonáltal folytatta az ellene való küzdelmet, minek következtében IV. Henriket az ingelheimi gyülekezet 1105 dec. 31. trónjáról való lemondásra kényszerítette. Megh. 1110 nov. 12.

Gebhárd-féle biblia

az admonti kolostor könyvtárában levő XI. sz.-beli nagybecsü kéziratnak neve. Fehérpataki szerint (Magyar Könyvszemle 1893) ez a codex a Gutkeled család tulajdona volt, melyet ez a nemzetség hazánkba költözése alkalmával magával hozott. Utóbb a nemzetség ajándékából az általa alapított csatári apátság birtokába ment át és a XIII. sz.-ban egy Farkas nevü zsidónak zálogosíttatott el 27 márkáért. (Értéke 80 márka volt.)

Gebhardt

1. Lajos, orvos- és sebésztudor, született Pesten 1836 julius 28., hol 1860. orvosi és 1861. sebésztudori oklevelet nyert. 1862-ben több hónapot töltött Párisban, hol a kórházi tapasztalatok gyüjtésén felül, a kórházak rendszerét tanulmányozta. 1864. a fővárosi Rókus-kórház egyik belgyógyászati osztályának főorvosává választották, 1874. ideiglenesen, 1877. pedig véglegesen a Rókus-kórház igazgatójává nevezték ki, mely állásában a kórházat gyökeresen reformálta s az elavult rendszert a kor igényeinek megfelelő intézményekkel váltotta föl. Az üllői-uti uj-kórház (Szt. István-kórház) másfélmillió forint költséggel az ő programmja szerint jött létre. Igazgatói teendői mellett tanári működését sem szakította meg. 1864 jan. 12-től a budapesti tudományegyetem belgyógykórodai tanszékén mint helyettes tanár működött a tanszék végleges betöltéséig - három éven át, - nemkülönben további egy éven át az elméleti orvostannak volt helyettes tanára. 1868. az orvostanári testület egyhangu ajánlatára, a mellkór- és gyógytan rendkivüli tanárává nevezték ki. Tiszti főorvossá történt megválasztása után tanári működését megszüntette, magánorvosi gyakorlatát nagymérvben korlátolta. A fővárosi bizottságnak 1863 óta beválasztott tagja. Az 1885-iki országos kiállításnál az egészségügyi csoport és birálóbizottságnak elnöke levén, a harmadosztályu vaskoronarenddel tüntették ki. 1887. megválasztották a főváros tiszti főorvosává. Szakirodalmi dolgozatai következők: A szivbellob és szivburoklobbról (Gyógyászat 1861); Észrevételek a váltótűz okisméje és gyógykezelése körül (Gyógyászat 1861); A szivhangok származásáról (Gyógyászat 1862); A légmellisme és gyógytana (Gyógyászat 1863); Az emberélettan alapvonalai (Pest 1869); A fővárosi kórházak és gyógyintézetek ismertetése (Pest 1879); Budapest főváros szt. Rókus közkórházának évkönyve (Budapest 1885); A calomel mint diureticum szivbajoknál (Budapest 1887); Az 1888-1891-iki typhusjárvány a fővárosban (Budapest 1889); Előterjesztés a főváros területén létesítendő fertőtlenítő-intézet tárgyában (Orvosi Hetilap melléklete 1889); Jelentés a Budapest fő- és székvárosban 1892-93. évben fellépett choleráról (Budapest 1893).

2. G. Xav. Ferenc, orvostanár, szül. Pakson 1791 jan. 23., megh. Budapesten 1869 okt. 29. Bölcsészeti tanulmányait Szegeden végezvén, az orvosi pályára lépett és Pesten 1814. orvostudorrá lett; 1816. az orvosi kar tagjává, 1818. jegyzővé választotta. E hivatala közben mint helyettes tanár működött 1824-ig, amidőn a sebészek számára rendelt belgyógygyakorlat rendes tanárává neveztetett ki. A Pesti kir. egyetemen ő volt az első, aki tanári székfoglaló-beszédét magyar nyelven tartotta (az orvosi tapasztalás méltóságáról). Ez évben állítá fel védhimlőojtó-intézetét, mely 1850-től kormányrendeletnél fogva «központi ojtóintézet» név alatt állt személyes igazgatása alatt, s hazánk orvosait télen-nyáron friss védhimlőanyaggal látta el minden dij nélkül, és ez által nagy mérvben járult az országszerte uralgott himlőjárványok megszüntetéséhez. 1827. Utmutatás az orvosi gyakorlatra cimü munkáját, 1828. a Külön orvosi nyavaja- és gyógyítástudomány cimü tankönyvének első kötetét adá ki, melyet 1838. a II-ik kötet követett. Már 1830. a magyar tudós-társaság rendes és a bécsi orvosi egyesület levelezőtagjául választatott. 1854. a védhimlőojtásról nagyobb tanulmány jelent meg tőle az akadémiai értesítőben. Két izben volt orvosi dékán, sőt 1854-től több éven át; 1857. kir. tanácsosi cimet, majd a Ferenc József-rendet kapta, valamint 1840. megkapta a magyar nemességet orvosi, irói és tanári érdemeiért utódai részére is.

Gebhardt

1. Eduárd, német festő, szül. St. Hohannban (Észtország) 1838 jun. 13. A szt. pétervári akadémián tanult, 1860. Düsseldorfba került, ott Sohn Vilmos tanítványa, 1873. pedig az akadémia tanára lett. G. korszakot alkot a modern bibliai festészet terén. Ő volt az első, aki szakított az uj-testamentom alakjainak ideális felfogásával. A középkori német és németalföldi festők műveit tanulmányozta és képein azoknak nem szép, de erőteljes és kifejező alakjait utánozta. Művei, épen reálista felfogásuknál fogva, annak idején heves vitákat keltettek. Legkitünőbb képei: Krisztus bevonulása Jeruzsálembe (1863); Jairus leányának feltámasztása (1864); A gazdag és a szegény Lázár (1865); Krisztus a kereszten (1866 és 1884); Az utolsó vacsora (1870. berlini nemzeti képtár); Pieta (1884); A hegyi prédikáció (1893). Néhány képén a reformáció korából vett jeleneteket ábrázolt.

2. G. Emil, francia iró, szül. Nancyban 1839 julius 19. 1860. az idegen irodalmak tanára lett Nancyban. Az ó-kori művelődéstörténettel foglalkoznak a következő munkái: Histoire du sentiment poétique de la nature dans l'antiquité grecque et romaine (1860); praxitele, essai sur l'histoire de l'art et du genie grecs (1864); Essai sur la peniture du benre dans l'antuquité (1868); a renaissancera vonatkoznak e munkái: Les historiens florentins de la Renaissance et le commencement de l'économie politique et sociale (1875); Rabelais, la Renaissance et la Réforma (1876); De l'Italie (176); L'honnęteté diplomatique de Macchiavel (1877); Les origines de la Renaissance en Italie (1879) stb.

3. G. Oszkár, német protest. tudós, szül. Wesenbergben (Észtország) 1844 jun. 22.; a bölcsészeti és teologiai tudományok hallgatásával foglalkozott 1862 óta a dorpati, tübingai, erlangeni, göttingai és lipcsei egyetemeken, s miután Olasz- és Oroszországban tudományos utazásokat tett volna, 1873. bölcsésztudorrá lett, 1875 óta pedig kiválóan a könyvtártudomány-szaknak szentelte magát Strassburgban, Lipcsében, Halleban és Göttingában, mely utóbbi helyen 1880 óta alkönyvtárnok. Munkái közül különösebb említést érdemelnek: Graecus Venetus (1875); Patrum apostolicorum opera (Narnsek Adolffal és Zahunal együtt 1875-78. 3 köt.); Evangeliorum codex grecus purpureus Rossanensis (1880 Harmanckkal együtt); továbbá kiadta az uj-szövetséget Theile (1875) és Tischendorf után (1881), ugyanazt kiadta görög és német nyelven is (1881).

Gébics

görbenyelü, végén vaskampóval felszerelt szerszám, mellyel jégalatti halászatnál az eltévedt vezérrudat keresik fel.

Gébics-félék

(állat, Laniidae), a verébalkatu éneklők rendjébe tartozó fogascsőrü madarak egyik családja. Az ide tartozó madarak csőre erős, oldalt kissé összenyomott, egymásra hajlott és fogas, azaz felső káváján a hegyénél kisebb-nagyobb fogkimetszés van. Szájzuga sertés, csüd hosszabb a középső ujjnál. Középhosszuságu szárnyaik elkerekítettek. Többnyire erődszéleken, v. nyilt térségeken a bokrok tetején ülnek és onnan lesnek bogarakból, kisebb madarakból és emlősökből álló táplálékukra, melyekre hirtelen reá csapnak, erős csőrükkel széttépik v. tövisekre szurják, avagy két ág közé szorítva fojtják meg. Részben költöző, részben állandó madarak, a világ minden régiójában találhatók. 270 faja közül hazánkban 5-6 faj él. Ilyenek: őr-G. v. bábaszarka (l. o.). A töviszuró G. (L. collurio L.) A közép G. (L. minor Gm.), egyszárnytükrü G. (L. major Pall.). Honeyer G. (L. var. Homeyeri Cab.).

Gebler Tóbiás Fülöp báró, osztrák államférfi és drámai költő, szül. Zeulenrodán 1726 nov. 2., megh. Bécsben 1786 okt. 9. Tanulmányait Jenán, Hale- és Göttingában végezte. 1748. az egyesült németalföldi államok követségi titkára lett a porosz udvarnál, 1753. a kereskedelmi igazgatóság titkára Bécsben. 1759-ben a belső titkos tanácsos és 1762 udvari tanácsos. 1763. nemességet nyert és az udvari iroda cseh-osztrák részének alkancellárja lett. Mint államférfiunak főleg a tudomány, iskola és rendőrségi-ügy körül vannak érdemei. Mindig azon volt, hogy Ausztriának befolyását Németországban ugy irodalmilag, mint politikailag növelne. A szin-ügyet emelni akarván, maga a is szinműiró lett. összegyüjtött munkái: Theatralische Werke (3 köt., Drezda 1772-73) cimen jelentek meg, leghiresebb darabja: Der Minister mely főkép szabadelvü iránya által tünt ki. Magyarul megjelent Klementine avagy a testamentom. Egy öt felhuzásokban levő dráma. fordítva német nyelvről magyarra, az igazi hazafiak kedveért Hatvany István által (Pesten 1790). V. ö. Werner R. M., Aus dem Josephinischen Wien. G. u. Nicolais Briefwechsel, 1771-86. (Berlin 1888).

Gebweiler

az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Elzászban, 26 km.-nyire Kolmartól, vasut mellett, (1890) 12 367 lak., igen virágzó iparral; különösen jelentékeny a gépgyártás, selyemszalag-, flanel-, posztószövés, pamutfonás és szövés és szappangyártás. Közelében sok és jó minőségű fehérbort szüretelnek.

Geckotidae

Gray (állat), a gyikfélék egyik családja, esetlen, vastagfejü, lapított testtel, feltünően nagy szemekkel, igen rövid és vastag nyakkal, rövid lábakkal és tapadó korongos lábujjakkal. A csuszó-mászók között egyedül e család fajai adnak torokhangot s valamennyien a melegebb tartományokban tenyésznek. Ez idő szerint 50 nemből mintegy 200 faj ismeretes és táplálékuk rovarokból áll. Ujabb időben az Ascalabotte családba egyesítik e családot.

Gecse

Árpádkori magyar személynév, melytől három mai helynevünk vette eredetét. Az oklevelekben Guecha, Gueche, Gecha, Geche alakban fordul elő, s emiatt nem mindig lehet megkülönböztetni a ma Gézának mondott Geiche, Geycha, Gecha azaz Gyajcsa, Gyécsa névtől. (V. ö. Turul. 1889. 36-39. l. U. o. 1892. 38-42. l., U. o. 1894. 20-23. l.)

Gecse

fejedelem, I. és II. G. király, l. Géza.


Kezdőlap

˙