Geikie

(ejtsd: giki) Arkibáld, angol geologus, szül. Edinburgban 1835. Az angol királyság geologiai fölmérésére alakult társaságnak 1855. tagja, 1867. a Skótország felmérésére alakult társaság igazgatója lett. 1870. az edinburgi egyetemen az ásványtan és földtan tanára lett. Művei: The Story of a Boulder (London 1858); The phenomena of the galcial drift of Scotland (u. o. 1863); Scenery of Scotland viewed in connection with the physical geology (u. o. 1865); Geology (u. o. 1873, magyarra ford. Mendlik Alajos, Bpest 1878); physical geography (4 kiad. u. o. 1884); Outlines of field geology (3 kiad. u. o. 1883); Geological sketches at home and abroad (u. o. 1882); Text-book of geology (2 kiad. u. o. 1885); Class-book of geology (u. o. 1886); Wilsonnal együtt irta: The life of Professor Edward Forbes (1861). - G. öccse: Jakab, szül. Edinburgban 1839., u. itt a földtan és ásványtan tanára. Művei. The great ice age and its relation to antiquity of man (2 kiad. 1877); Prehistoric Europe, a historical sketch (1881); Outlines of geology (2. kiad. 1888); Terbook of geology (London 1893).

Geilenkirchen

az ugyanily nevü járás székhelye Aachen porosz kerületben a Worm és vasut mellett, (1890) 3743 lak. vasöntéssel, gőzmalommal és agyagiparral.

Geiler von Kaisersberg

János, námet egyházi szónok, szül Schaffhausen-ban 1445 március 16., megh. 1510 márc. 10. Tanulmányait a freiburgi és baseli egyetemeken végezte, ahol Brant Sebestyénnel, a hires költővel és szatirikussal is megismerkedett. 1476. a freiburgi egyetem rektora volt, 1478-tól mint a strassburgi székesegyházi szónoka működött. Az a remek szószék, amely a strassburgi székesegyházban ma is látható, az ő tiszteletére készült 1486. Hitszónoklatai között legnevezetesebb az, amelyet barátjának, Brantnak Narrenschiff c. a világ ferdeségeit ostorozó műve felett tartott (1511. Ujabb kiad. Bonn 1864). Tetemei a székesegyházban nyugszanak a tiszteletére emelt szószék alatt. iratai, melyek régebben is többféle kiadásban jelentek meg, legujabban 1877. jelentek meg Geiler's älteste Schriften c. alatt. Életrajzát megirták: Annuon (1826); Stöber (1843).

Geilfus

György, svájci történetiró, szül. Lampertheimban 1815., megh. Winterhurnban 1891. Mint ifju részt vett Giessenben a bursok szabadelvü mozgalmában, amiért aztán Strassburgba kellett menekülnie. 1848 óta Winterhurban működött mint a történet tanára, egészen 1876-ig, amidőn nyugalomba vonult. Munkái: Joach. von Watt (gen. Vadianus 1865); Zur Entstehungsgesch. d. Schweizer Bundes (1872); Bullingers Erzählung des Sempacher Krieges 81865); lose Blätter aus d. Gesch. von Winterthur im XVI. Jhdt. (1867); Kulturgeschichtl. von Wintherthur (18829; Das Leben d. Geogr. Fr. Ziegler (1884).

Geilnau

falu Wiesbaden porosz kerületben, a Lahn mellett, (1890) 325 lak., ismeretes ásványvizforrásáról, amelyet Németországban messze küldenek szét.

Geinitz

János Brunó, német geologus és mineralogus, szül. Altenburgban 1814 okt. 16. Berlinben tanult, 1838. a fizika és kémia tanára lett Drezdában, 1846. u. o. a kir. ásványtár felügyelője; 1850. a politechnikumon az ásványtan és földtan tanárává, 1857. a kir. ásványtani muzeum igazgatójává, 1874. udvari tanácsossá nevezték ki. Művei: Geologie der Steinkohlen Deutschlands (Fleckkel és Hatiggal együtt, München 1865, 2 köt.); Die fossilen fischschuppan im Pläner von Strehlen (Drezda 1868); Das Elbethalgebirge in Sachsen (Kassel 1871-75., 2 köt.); Ueber fossile Pflanzen- und Tierarten in den argentinischen Provinzen San Juan und Mendoza (u. o. 1876); Zur Geologie von Sumatra (Marckkal együtt, u. o. 1876). G. a Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Paläontologie egyik szerkesztője volt.

Geira

volt portugál földmérték = 58,56 ár.

Geiregat

(ejtsd: heirehatt) Péter, flamand iró, szül. Gentben 1828 febr. 25. Mint autodidakta képezte ki magát s 1855 óta a Gazette van Gent egyik szerkesztője. Mint a nép fia, műveiben is az alsóbb néposztály életviszonyait festi. E tekintetben nevezetes művei: het Werkmansleven. Eene zedeschets (Gent 1849); volkverhalen (u. o. 1860); Twee Kruideniers, Eine geschiedenis onzer dagen (u. o. 1864) és Sofia (Antwerpen 1872). Drámái közül megemlítjük: De Vleier (Gent 1866); Zonder lief de geen leven (Antwerpen 1868); Het Strigkijzer (u. o. 1869) és Gestolen Geld (u. o. 1887). Tragédiái: De Graven van Egmont en Hoorne (Roeselare 1860) és De Speelbank van Spa (Gent 1867) gyengébbek mint drámái. Nagy sikert arattak elbeszélő művei, melyeknek tárgyát hazája történelméből vette. Ilyenek: Onze Vooruders (Gent 1876); Karel de Stoute enandere verhalen vit de vaderlandsche Geschiedenis (u. o. 1876) és Slag van Woeringen (u. o. 1876).

Geisenheim

város Wiesbaden porosz kerületben, a Rajnától jobbra, vasut mellett, (1890) 3141 lak., gyümölcs- és bortermeléssel. A G.-i rajnai bor egyike a legjobbaknak.

Geiserich

másrészt Genserich, vandal király, Godegisel törvénytelen fia. 427. lépett a trónra. Két évvel később (a monda szerint) Bonifacius afrikai helytartó hivására átkelt a vandalokkal Spanyolországból É.-Afrikába, hol Bonifaciustól nem csak Mauretaniát és Numidiát, hanem Karthagó környékét is elragadta. 439. végre magát Karthago városát is elvette a rómaiaktól és fővárosává tette. Már eközben is rettenetes kegyetlenséggel bánt el a római gyarmatosokkal, nemsokára azonban kalózhajókat küldött Szicilia s Korzika szigetek, valamint Itália ellen, melynek partjait tüzzel-vassal pusztította. 455. személyesen indult Rómába, ahová őt (állítólag) Eudoxia császárné (III. Valentinian özvegye) hivta férjének gyilkosa, Maxentius ellen, ki őt arra kényszerítette, hogy nejévé legyen. I. Leó pápa elébe ment a vandal királynak, hogy a város nevében kegyelemre birja. G. meg is igérte, hogy a lakosság életét és a templomokat nem fogja bántani, azonban az örök várost jun. 12-től jul. 6-ikáig rettenetesen kifosztatta és kiraboltatta. G. Eudoxia császárnét és leányait is magával vitte Karthagóba, ahol az egyik leányt6 fiának (Hunerichnek) adta feleségül. Azután megsarcolta a Földközi-tenger keleti partvidékeit. 468. legyőzte és felégette Leó örmény hajóhadát, és Egyiptomot meg Kis-Ázsiát is kirabolta. Sziciliát 476-ban évi dij fejében Odovakarnak engedte át. Kortársai ő benne is Isten ostorát látták és szinte fellélegeztek, midőn 477. januárban a halál elragadta. L. még Vandálok.


Kezdőlap

˙