George

(ejtsd: dsords), 1. G. v. Horiku, tó New-York É.-amerikai államban, az É-i részökben az Adirondack-lánchoz csatlakozó hegyek közt. Dél-délny.-ról észak-északkelet felé nyulik el 58 km. hosszuságban; szélessége 1-3 km. Vizei 10 méter magas vizesés alakjában a Champlain-tóba folynak. Környékének szépségei miatt sok turista fordul meg mellette. Szigetei számosak. G. és Tikonderoga erősségek, amelyek most romokban hevernek, az amerikai szabadságharc történetéből ismeretesek. - 2. G. grófság, a Fokföldön, ÉNy-i tartományban, a D-i parton 2356 km2 területtel, (1891) 10 095 lak., akik közt 4953 fehérbőrü. A tengerpart alacsony, számos rajta a sós mocsár.Ez alacsony part mellett végi huzódik az alacsony Outeniqua-lánc. A Kammanasszi és az Olifant-folyók öntözik. G. a Fokföld egyik legtermékenyebb területe; gabonaféléken és aloén kivül jó borokat is terem; a juhok és tehenek száma aránylag nagy. Fővárosa: G., 2385 lak.

George

Henrik, amerikai közgazgasági iró, született 1839 szept. 2. Változatos életpályáját mint nyomdász kezdte meg s azután Kaliforniában próbált aranyásással szerencsét, azonban nem boldogult. Erre szedőnek állt be, 1871-ben pedig egy barátjával a San Francisco Post s egy év mulva az Evening Post cimü (munkáslapot indította meg. Az ujságszerkesztés mellett, amely először tette ismertebbé nevét, társadalom-gazdasági tanulmányokat végzett, ugy hogy már 1871. megjelent első műve, Our land and land policy cimmel. Légszeszfelügyelő és népkönyvtárigazgató is volt, azonban hiressé Progress and Poverty (haladás és szegénység) cimü műve tette, amely egy csapással a legnevesebb társadalmi agitátorok közé emelte. G. átment Angliába is, ahol számos felolvasást is tartott, sőt az ir ügyeket is megfigyelése alá vette, amint azt The irish land question (1881) cimü munkája bizonyítja. Az említetteken kivül következő munkáit soroljuk fel, melyek mindegyike számos népkiadást ért: The and question what it involves, and how alone it can be settled 81883); Social Problems 81884); Protection or freetrade: Questions with regard to labour (1886). A G.-re vonatkozó bibliográfia össze van állítva a Conrad-féle Handwörterbuch d. Staatswissenschaft-ban (III. k. 815. l.).

Georgens

János Dániel, német pedagogus, szül. Dürkheim mellett 1823 jun. 12., megh. Doberanban 1886 nov. 9. 1856. az első bécsi gyermekkórház igazgatójával, Mauthnerrel Liesingben, Bécs mellett, a hülyék és értelmi tekintetben gyenge gyermekek számára intézetet alapított s annak 1866-ig vezetője volt. 1868 óta Berlinben élt. Művei: Bildewerkstatt als Abetsübung für die Jugend (1856-61, 2 köt.); Die Schulen der weiblichen Handarbeit (3, kiad. Lipcse 1883) és a Familienspielbuch (u. o. 1882), ezt feleségével együtt irta. Ezeken kivül megjelentek még tőle: Sternbilderbuch (Bécs 1858); Die Heilpädagogik (Deinhardttal, Lipcse 1861-63, 2 köt.); Mutter- und Kindergartenbuch (u. o. 1879); Illustrirtes Sportbuch (u. o. 1882-83); Das Speil und die Spiele der Jugend (u. o. 1884); Der Arbeitsunterricht in der Volkschule (Berlin 1886). Felesége, G. Johanna Mária von Gayette, szül. Kolbergben 1817 okt. 11. Férje törekvéseiben munkás rész volt. Irodalmi müvei: Mädchenwelt (Drezda 1848); Die Frauen in Erwerb und Beruf (Berlin 1872); Der Geist der Schönen. Praktische Aesthetik für die Frauenwelt (3. kiad. u. o. 1876); Vom Baum der freien Erkenntniss (Bréma 1874); Das Brevier der Konversation (Lipcse 1879) stb. Ezeken kivül irt még regényeket s költeményeket is.

Georgenthal

(Sankt, csehül Jiretin), város Rumburg csehországi kerületi kapitányságban, 8 km.-nyire Rumburgtól, vasut mellett, (1890) 2530 német lak., pamutiparral.

Georges

1. Károly Ernő, német filologus, szül. Gothában 1806. Ugyanott működött a gimnáziumnál és ott él jelenleg nyugalomban. Több rendbeli latin-német szótárral szerzett hirnevet. V. ö. Thesaurus der klass. latinität (1854).

2. G. kisasszony, családi nevén Weymer Margit Jozefin, francia szinművésznő, szül. Bayeuxban 1786 jan. 11. Atyja szinházi karmester lévén, gyermekkorától kezdve a szinpadon nevelkedett. 1802. Párisban a Théâtre francais szinpadán mutatta be tehetségét és szinpadi gyakorlatát a legnagyobb sikerrel. 1808-ban Pétervárra szerződött, ahol az orosz cár gazdag ajándékokkal halmozta el. 1812. Talmával Drezdában lépett föl Napoleon előtt, kinek hivására 1813. visszatért Párisba, a Théâtre francaisbe. Rövid, de sikeres londoni vedégszereplés után részben Párisban, részben a nagyobb franciaországi városokban vendégszerepelt hősnői szerepeiben.

George Sand

álneve Dudevant Amantine Aurore asszonynak, leánynevén Dupin francia költőnek, szül. Párisban 1804 jul. 5., megh. Nohant várában 1876 jun. 8. Egy francia tisztnek, ki Szász Móric marsall unokája volt, leánya: Nohanton és Berryben töltötte ifjuságát és 1817-20. egy párisi kolostorban nevelkedett. Hazatértekor 1822. Dudevant Kázmér báróhoz ment nőül és Nohanton élt vele. E szerencsétlen házasság gyümölcse egy fiu: Móric és egy leány: Dudevant Solange volt, ki Clasinher szobrász neje lett. hogy a magasabb szellemi körökbe juthasson, 1831. G. férje beleegyezésével, leányát magával vive, Párisba ment. Itt számos iróval ismerkedett meg, többi közt Sandeau Györggyel is, akivel a Rose et Blanche c. regényét együtt irta meg. E regény Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832, 5 köt.), amelyből későbbi álneve keletkezett. Tehetsége különösen balzac és Planche g. hatása alatt, aki a revue des Deux Mondes hasábjait nyitotta meg neki, gyorsan fejlődött. Egy olaszországi utazása alkalmábval megismerkedett Beyle-lel és Velencében Musset Alfréddel (l. o.), akivel szoros barátságba lépett; de viszonyuk később felbomlott s mint ellenségek váltak meg. Miután Indiano c. kitünő regényével (Páris 1832, 2 köt.; magyarra ford. Récsi Emil, Ocsó könyvtár) önállóan utat tört magának, egymásután adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő és a képzelet csapongásának nincs kellő korlát vetve. De mindegyikben valódi költői szellem lehelletét, erőt, élénkséget érezünk. Leirásai mesterien frissek, stilusa vonzó, élénk. A nők egyenjogosításáról való eszméi és rossz anyagi viszonyai 1836. férjétől elválásra vezették, amiután felváltva Nohantban és Párisban élt, ahol Liszt Ferenccel, Dorval asszonnyal, Lamennaisval és az iró- és művészvilág több kiváló személyiségével ismerkedett meg. Belső viszonyba lépett 1837. chopinnal, akivel Majorcába utazott s később Párisban és Hohantban együtt élt. Ez a viszony 1847. Chopin és G. fia közt támadt viszály következtében felbomlott. Az 1848. események mellett több szenvedélyes hangu nyilatkozványt irt; hasonlóképen barátságos viszonyban állott III. Napoleonnal. Élte utolsó éveiben is élénk figyelemmel kisérte a napi kérdéseket és a politikai viszonyokat. G. költői tehetsége legragyogóbban későbbi kisebb elbeszéléseiben nyilvánul, melyek mentesebbek lévén a célzatos vonatkozásoktól, szigoruan a való élet, különösen a falusi nép életének hü leirását adják. Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség lemagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szivvel képvitelte. Regényei: Valentine (Páris 1833, 2 köt.); Lélia (1833, 2 köt.); Jaques (1834, 2 köt.); Leone Leoni (1835; magyarra fordította Visi Imre, Olcsó Könyvtár 1878); André (1835); Simon (1836); Mauprat (1837, 2 kötet); contes vénitiens: La derniere Aldini (1838); Spiridion (1839); Paulinen (1839); Gabriel (1840); Les sept Cordes de la lyre (1840; dramatizált feldolgozása is van); La compagnon du tour de France (1840, 2 köt.); Consuelo (1842-43, 8 köt.; ez G. legnevezetesebb műve; magyarul: Consuelo. Ford. Zomorfalvi Budapest 1875); La comtesse de Rudolstadt (az előbbinek folyt. 1843-45, 4 köt.); Jeanne (1844, 8 köt.); Le meunier d'Angibault (1845); Isidora (1846); Teverino (1846, 2 köt.); Lukrezia Floriani (1847, 2 köt.); La péché de M. Antoine 81846. 2 köt.); la petite Fadette (1848, 2 köt); La filleule (1855, 2 köt.); Le diable aux champs (1856, 3 köt.); Evenor et leucippe (1856, 2 köt.); Les dames vertes (1857); La Daniella (1857, 6 köt); Les beaux messieurs du boisdoré (1858). Kisebb elbeszélései és falusi történetei: Mouny-Robin (1841); Melchior (1841); La mare au diable 81846; magy. Az ördögmocsár. ford. Csukássy József, Olcsó Könyvtár 1877); La noce de campagne (1846); Francois le Champi (1847; dramatizálva is van). Utleirásai és egyéb munkái; Lettres d'un voyageur (1834, 2 köt.); Un hiver a Majosque (1842, 2 köt.); La cause du peuple (1848); Lettres au peuple (1848); Histoire de ma vie (1855, 13 köt.); Jean de la Roche (1860); Le marquis de Villemer (1862); Madamoiselle de la Quintinie (18639; La confession d'une jeune fille (1864); M. Sylvestre (1865); Pierre qui roule (1870); Le beau Laurence (1879); Mademoiselle Azote (1870); André Beauvray (1870); La coupe (1876); nouvelles lettres d'un voyageur (1877); Dernieres pages (1878) stb. Drámai művei kevésbbé arattak sikert, csupán Le marquis de Villemer (1869) c. keltett általános hatást. Többi drámája közül említendők: Cosima (1840); Francois le Champi (1849); Claudie (1852); Moliere (18519; Les vacances de Pandolphe (18529; Le démon du folyer (1852); Mauprat 81855); Flaminio (1854); Maître Fanilla (1855); Francoise (1856) stb. Drámai műveinek egy része Théâtre de G. (1860, 3 köt.); Théâtre de Nohant (1864) és Théâtre complet (1866-67, 4 köt.) cimmel jelent meg. Leroux-val és Viardot-val együtt G. alapította a Revue in dépendante c. folyóiratot. correspondance-a 1882-1884 (6 köt.) jelent meg. Összes műveit: Oeuvres completes 1876. adták ki. G.-nak La Châtreban és Párisban is emeltek szobrot. G. művei közül a legtöbb minden idegen művelt nyelvre le van fordítva. Magyarul a már említetteken kivül a következők vannak meg: Egy szegény leány története. Ford. Ágai Adolf (Budapest 1861, 2 köt.); A tudós neje (Valvédre). Ford. Toldy István (Pest 1863. 2 köt.); Antónia. Ford. Greguss Ágost (Kisfaludy-Társ. 1863); A hó-ember. Ford. Szász Gyula (Pest 1864. 3 köt); A pokolgép. Ford. Aranka (Pest 1865); Jenny hugom. Ford. Julia (Kolozsvár 1875. 2 rész); Flamarande (Budapest (1875. 2 köt.); A kis grisette. Ford. Csukássy Józsefné (Budapest 1876); A percemonti torony. Ford. Zichy Camilla (Budapest 1885); Césarine. Ford. Rózsaági Antal (Kassa 1877, 2 köt.); Marianna. Ford. Julia (Kolozsvár 1876). V. ö. Haussonville: George Sand (Páris 1878, magyarul is megvan Olcsó Könyvtár 1879); Carro, George S. (Páris 1887); Haraszti Gyula, George Sand (Bp. Szemle 1888); Keszler József, George Sand (német). - G. fia: Móric, álnéven Maurice Sand, francia iró, rajzoló és természetbuvár, szül. Párisban 1823., megh. Nohanton 1889 szept. 4. Művei: Callirhoe (1864); Mademoiselle de Cérignan (1874) stb. Irt egy munkát az olasz vigjáték jellemszerepeiről, Masques et bouffons c. (1859, 2 köt.) és összeállította Közép-Franciaország pillangó-faunájának jegyzékét (1880).

Georgetown

(ejtsd: dsordstaun), 1. county D.-Karolina É.-amerikai államban, 2110 km2 területtel 17 880 lak., g. székhellyel. - 2. G. város Ascension szigetén (l. o.). - 3. több város az É.-amerikai Egyesült Államokbak; a jelentékenyebbek a), G., Kolumbia kerületben, a Potomac balpartján/ Washingtontól, amellyel most West-Washington néven egyesítve van, a négyszeresen áthidalt Rock-Creek választja el, (1890) 14 046 lak. malomiparral, szappan-, jég- és hengereltvasgyártással. Az egyenes, széles utcákból álló városban sok a nyaraló; ismeretes a G.-college, 1815 óta egyetlen, a jezsuiták vezetése alatt álló college könyvtárral (45 000 kötet) és csillagvizsgálóval, továbbá az Oak-Hill-temertő szép siremlékekkel. A Chesapeake-Ohio csatorna G.-nál végződik. Kereskedelme jelentékeny; hajójáratok kötik össze New-Yorkkal, Philadelphiával, Bostonnal, Baltimore-ral és Norfolkkal. A várost 1751. alapították. b) G., az ugyanily nevü county székhelye D.-Karolinában, 175 km.-nyire Columbiától, a Winyaw-öböl Ny-i partján, (1890) 2895 lak., nagy rizshántolókkal. c) G. város Coloradoban, Clear-Creek countyban, 50 km.-nyire Denvertől, a Rocky Mountains egyik magas völgyében, vasut mellett, 1827 lak., közelében gazdag ezüstbányákkal. 4. G. (Demerera) Angol-Guayana fővárosa és az anglikán püspök székhelye, a Demerara jobb partján, 2 km.-nyire a torkolatától, vasut melett, (1891) 53 176 lak., akik közt mintegy 30 000 szinesbőrü. A széles utcákat nagyobbára fasorok szegélyezik; a jobbára fából épült házak sok helyen cölöpökön állanak. G., a hollandok idejében Stabrock, egykoron ciszternákból kapta vizét; ma van vizvezetéke, gázvilágítása, lóvasutja és több rendbeli iskolája. A Demerara, amely itt 2 km. széles, pompás és biztos kikötőül szolgál; a folyam bejáratát egy világító torony jelzi és a William erőd védi. A közepes hőmérséklet jan.-ban 25,5, jul.-ban 26°. - 5. G. város Pulo Pinang szigetén, Hátsó-India Ny-i partja mellett, igen jó kikötővel, 27 000 lak., akik nagyobbára khinaiak, élénk kereskedéssel, különösen jelentékeny cinnkivitellel.

Georgia

1. az orosz Transzkaukázia vidéke, amely a Kur felső, a Rion, az Ingur völgyeiet, az Adsara-hegyeket és a Fekete-tenger partvidékét foglalja magában Trebizondig. E vidék nagyrésze az ókorban Iberia nevet viselt; az oroszok Gruziának Kartvelinek hivják. Területe mintegy 60 000 km2. Éghajlata általában szelid és mélyebben fekvő helyeken pamuttermelésre is alkalmas; a magasabb hegyekben azonban zord és a Fekete-tenger partjain egészségtelen. A lakosok, akik közt a legtöbb a G.-i, nem nagy gondot fordítanak a föld megművelésére, buzán kivül termesztenek csekélyebb mennyiségben kukoricát és kölest, továbbá dohányt, szezamot és egyéb olajos növényeket, szőllőt (legjobb a kakethi-i bor) és különböző gyümölcsöket. Az állattenyésztésnek a nagy kiterejedésü legelők kedveznek; a selyemhernyótenyésztés szintén meglehetősen elterjedt. Az ércek közül csak rezet bányásznak. Az ipar még igen primitiv. G. jelenleg (1868 óta) két kormányzóságra oszlik; ezek Tiflisz és Kutaisz. Az előbbi hat járásra oszlik: Szinyak, Telav (a benszülöttek Kakethije), Dusety, Tiflisz, Gori, Tyonety (D-i Karthli). Kutaisz járásai Saropa, Racsa, Kutaisz (a régi Imeretia), Szenak, Zugdid (Mingrelia), Ozugerti (Gurjel) és Lecskum (Szuanetia). G.-hoz tartozott még Batum 3 járása: batum, Artvin és Adsara (a régi Lazisztan). G. történetéből az első némileg megbizható adat N. Sándor korából való, amidőn ott Farnabazusz nevü király uralkodott. A Kr. e. II. és I. sz.-ban Parthia és Pontus királyainak befolyása alatt állott. A Mithirdates elleni háborukban Pompejus mint győző fordult meg G.-ban s ez idő óta az ország a rómaiaktól némi függésben maradt. Az V. sz.-ban Vachtan-Gurgaszlan nevü király meghódítja Mingreliát, Abchaziát és Ossetiát, megalapítja a Mzcheti patriárkatust és Tiflisz városát. A VI. sz.-ban a Guramidák dinasztiája uralkodik G.-ban; az első tagja, Guram király, a bizanci Kuropalatesz rangot is viselte. 788. a bagratuni ág nyeri el az uralmat. 1048. szeldsukok kezdik az országot pusztítani; 1064. Tifliszt is elfoglalják, de 1123. végleg kiüzetnek. 1184-1212. Thamar nevü királyné ült a trónon, aki birodalmának határait tetemesen kiterjesztette és emlékét, amely G. lakói között most is él, számos műemlék fölállításával örökítette meg. halála után birodalma romlásnak indult, amit főképen a mongolok, különösen Timur betörései okoztak. Midőn G. e csapásokat kiheverte s ujabb virágzásnak indult, a XV. sz.-ban I. Sándor király fiai közt 3 részre osztotta, amelyek már a következő sz.-ban az oroszok védelmét keresték, mig végre 1801. I. Sándor cár egész G.-t birodalmába kebelezte be. V. ö. Descr. de la G. par Wakhoucht (trad. p. Brosset, 1841); Villeneuve, G. (1870); Brosset, Hist. de la G. (1850-59).

2. G. (rövidítve: Ga) az É.-amerikai Egyesült Államok egyike, nagyságra nézve a 10-ik, a Blue-Ridge, illetőleg D.- és É.-Karolina, Tennessee, Alabaman, Florida államok és az Atlanti-oceán közt, 154 030 km2, (1890) 1 837 353 lak. (köztük 973 462 fehér és 863 891 szines bőrü), egy km2-re 12 esik. 1880-90. a lakosság 19%-kal szaporodott. Partvidéke olyan mocsáros (swamp) vidék, amely az esős évszakban erdős szigetekkel teleszórt tengerré alakul. A legnagyobb ilyen mocsát Florida szélén az Okee-find-kee, D.-Karolina szélén pedig a Tibeland. A part előtt apró szigetek sora terül el, amelyek közt a hajók csak nehezen evezhetnek keresztül. A mocsáros vidéket Ny-ról homokos, fenyőkkel benőtt terrasz, a Pine barrens szegélyezi. Még belebb 200-250 km.-nyi szélességben terül el a harmad- és negyedkori képződményekből álló, u. n. Atlantic slope, szelid lejtőjü, különböző termékekben gazdag vidék; innen tul a vidék dombos és lassan emelkedik a Blue Mountains nevü hegyekig, amelyek a Sitting-Bullben (1533 m.) érik el G.-ban a legnagyobb magasságukat. A főbb folyók: a D.-karolina felőli határon a Savannah, az Ogeechee, az Oconee és Ocmulgee, amelyek egyesülve az Altamahát alkotják és Santilla; a Ny-i részekben a legnagyobb folyó ugyancsak a határon a Chattaoochee a Flinttel; ettől K-re az Oclockonee és a Suwanee, továbbá a Tennessee mellékvizei, a Toccoa és Hiwassee és az Alabama forrásvizei, a Tallapoosa, az Etowah, a Coosawattee és a Coosa. Az éghajlat a partok mentén meleg és egészségtelen, itt a sárgaláz nem ritka; a száraz belsejében és a magasabb vidékeken egészséges, a tél gyakran hideg is. Az Augustában és Savannahban megejtett megfigyelések szerint az évi középhőmérséklet 18-19°; juliusé 28, januáriusé 9°. A mezőgazdasági termékek közül legfontosabb a sik vidékeken a pamuttermelés (évenként átlag 1 millió bushel, legjobb a Sea-Islands pamutja), azután a rizs, különösen a folyók völgyében, a kukorica és gabonanemüek (átlag 3 millió bushel), végre a batáta. Az erdők nagy felületet borítanak. Az állattenyésztés el van hanyagolva; a halászat ellenben jövedelmező. A bányászat, különösen amióta a kaliforniai bányák már gyengébben fizetnek, jelentős gazdasági ág. Az állam ÉK-i részében a Chattahoochee és Savannah forrásvidékein van a legtöbb bánya: e környéken Dahlonegában némely évben (1852., 1853) 11-12 millió frank értékben vertek ki aranyat; ezen aranygazdagság ma sokkal csekélyebb; aranyon kivül bányásznak ezüst-, ólom-, vas- és cinkérceket, szenet (mintegy 1/2 millió dollár értékben) és különösen gránitot, gipszet, kaolint is. Az ipar igen kezdetleges; a forgalom sem jelentékeny. 1890. még csak 6436 km. volt a vasuti vonalak hosszuságra. Jelentékeny a parti kereskedelem. G. 137 countyra van fölosztva. Fővárosa Atlanta. A kormányzóját és 165 képviselőt 2, a 44 szenátort 4 évre választják. a kongresszusra 10 képviselőt küld; az elnökválasztásnál 13 szavazata van.

Történelem. Az állam eredete 1732-re vezethető vissza, amikor is II. György angol király a junius 9-iki rendeletével a G. gyarmat alapját megvetette. Az első telepeseket ide Oglethorpe nevü angol ember vezette; ezek első lakóhelye a mai Savannah környékén volt. Három évvel későbben német és skót kivándorlók telepedtek be. A spanyolok azonban a földet egészen az é. sz. 33°-ig maguknak követelték; e háboruk a gyarmatosok erejét annyira kimerítették, hogy magukat az angol koronának alávetették. Akrik és cserokiz indusok kitartással védelmezték itten birtokaikat és ellenök a háboruk csak 1838. értek véget, midőn közülök az életben maradottakat az egyezségek dacára átköltöztették a Misszisszippi balpartjára. G. az É.-amerikai szabadságharcban tevékeny részt vett; az angol csapatok végleg 1780. hagyták el. Ugyanoly hévvel küzdöttek lakói a rabszolgaháboruban is a D.-i államok pártján. A rabszolga-intézmény megszüntetése G. mezőgazdaságának jelentékeny károkat okozott, amelyeket azonban mér kihevert. V. ö. Avery, The Hist. of G. from 1850-81. (1884); Jones, The Hist of G. (1883).

3. G. (Strait of G.), Vancouver szigetét Brit-Kolumbiától elválasztó tengerszoros az é. sz. 49 és 50° közt. Nagyobbára magas, erdős, de számos iszlettől (szigetekkel teleszórt fjordoktól) szaggatott partok övezik; gyors áramok és változó heves szelek teszik benne a hajózást veszélyessé. D-i végében betorkollik a Fraser folyó; ugyanitt van a San Juan szigetcsoport. D-en a Juan de Fuca-szoros, É-on pedig a Queen-Charlotte-sund vezet ki belőle. Hossza 250, szélessége 25-50 km. Legnagyobb szigetek benne a Voldes és Texada.

Georgiaiak

(az oroszoknál gruzinok, a persa költőknél: Ghar a nevük), régi kaukázusi kulturnép, mely a kaukázusi népek kartveliai csoportjához tartozik. Szorosabb értelemben véve 301 537 tágabb értelemben (az imeretiaikat és guriaiakat is hozzászámítva) 379 111 gör. kat. vallásu georgaiai van. A G. nagyok nyulánkok, erősek, szépek, sötétszemüek; a nők leánykorukban nagyon szépek, de hamar elhervadnak. A férfiak térdig érő, hasított ujju kabátot, bő nadrágot, báránybőr süveget (az imeretiaiak és guriaiak az áll alá erősített tányérformáju süveget és szük nadrágot) viselnek; a nők majdnem európai módra öltözködnek, de a házon kivül fátyolt (csádra) és kis aranyhimzéses bársony kalapot viselnek. A G. becsvágyók, önérzetesek, pompa- és mulatságkedvelők. Városaik, házaik kőből és téglából vannak építve; a falukban földből készített kunyhókat találni. A G. földmíveléssel, bortermeléssel, marha- és főkép juhtenyésztéssel foglalkoznak. A nép négy osztályra különül: első a főnemesség (mthavar), második az alsóbb nemesség (asnaur), harmadik a kereskedők és kereskedést üző iparosok, a negyedik parasztok (mzachuri), az ötödik a mezei munkások (glichi) osztálya. V. ö. Petermann Mitteilungen-jait (12 pótfüzet, Gotha 1878).

Georgiai nyelv és irodalom

A G. (vagy oroszul gruz, gruzin-nyelv) a kaukázusi nyelvek közé tartozik (l ezeket); van külön egyházi nyelvük: az ó-G., szemben az uj-G. nyelvével, mely a mai nyelvjárásokat foglalja magában. A ábéce, mely alkalmasint a görög irásból fejlődött, 40 betüt foglal magában kétféle irásban: egy szögletesebb s egy kerekebb formában. Irodalmi nyelvül már a X sz.-ban alkalmazták. Nyelvtanai közül kiemelendő Brosseté (Éléments de la grammaire géorgienne, Páris 1837) és Csubinové orosz nyelven, (Tiflisz 1857); az utóbbi szótárt is adott ki: Dictionaire géorgien-russe-francais (Pétervár 1840); Cagareli, O grammaticeskoj litterature gruzinskago jazyka (u. o. 1873). Röviden ismerteti Müller Fr. is, Grundriss der Sprachwissenschaft (III. 2. Bécs 1885). A georgiai irodalom eleinte tisztán egyházi volt, de már a XI. sz.-ban profán irodalmuk is van s ez a XII. században virágkorát éri; különösen egy jeles époszuk van e korból: Wepkhwis tkaosani, a tigrisbőrös ember, szerzője Sota Rusztaveli, és egy 800-soros költői regény: Tariel. A későbbi hanyatlás után ujra a XIX. század közepén lendült föl költészetük. Jelesebb költők Csavcsavadze, Baratasvili, Erisztavi, többé-kevésbé Byron utánzói; önállóbb, nemzetibb Cereteli. Van tudományos irodalmik is, p. országuk történetére s földrajzára vonatkozó. V. ö. Liste des travaux de M. Brosset. Mélanges asiatiques tirés du Bulletin de l'Académia des Sciences, IX. köt. (Pétervár 1888).


Kezdőlap

˙