Girondiak

(franc. girondins), a nagy francia forradalomban a jakobinusokkal szemben álló mérsékelt köztársasági pártnak neve. A párt vezérszónokai Gironde département küldöttei voltak a törvényhozó testületben (1791) és a konvertben (1792) innen a pártnak neve. Kiválóbb tagjai ezek valának: Vergniaud, Guadet, Gensonné, Grangeneuve és Ducos, akik csakhamar a törvényhozó gyülés megnyitása után feltünést keltettek elragadó ékesszólásuk és nyiltan hirdetett köztársasági nézeteik által. Köréjük csoportosultak a törvényhozó gyülés hasonérzelmü tagjai, nevezetesen mindazon köztársasági érzelmü férfiak, kik a jakobinusoknak erőszakos, eszközökben nem válogató fanatikus politikáját nem helyeselték. Idővel Brissot, Roland s még inkább ez utóbbinak szellemes neje, a forradalom egyik legkiválóbb nőalakja, továbbá Condorcet, Fauchet, Lasource, Isnard, Kersaint és Lariviere is csatlakoztak hozzájuk. Miután a törvényhozó gyülésben az ellenzék (ők és a jakobinusok) rendelkezett a többséggel. XVI. Lajos király kénytelen volt uj minisztériumát az ő pártjukból összeállítani és e minisztérium, melynek kiváló tagjai Roland és Dumouriez voltak, a bel- és külügy-miniszter. 1791 szept. már Danton volt miniszter (1. alább), 1972 áprilisban a királyt hadizenetre birta Ausztria és Poroszország ellen. Azért inditottak háborut, hogy a jakobinusokkal való kikerülhetetlen harcra időt nyerjenek és esetleg prédával megtölthessék az üres állampénztárt. A háboru szerencsétlen menete által előidézett izgatottság azonban a pártot válságba sodorta, s midőn a király az esküt le nem tevő papokra és a Páris összevonandó hadseregre vonatkozó törvényjavaslatokat nem szentesítette, a girondiak előidézték, avagy legalább is hallgatva helyeselték a párisi nép junius 20-ki felkelését. Ezt a jakobinusok által rendezett és sikerrel végrehajtott aug. 10-ki felkelés követte, mely véget vetett ugyan az alkotmányos királyságnak, de megsemmisítette a girondiak befolyását is. A Gironde-minisztérium keblében bomlás támadt és Roland maga is leköszönt. Az 1792 szept. választásokat már Danton igazságügyminiszter és jakobinus társai vezették. A szept. 21. megnyitott konventben a girondiak ugyan nagy többségben voltak és a centrumot (plaine vagy marais) alkották, de a döntő hatalom már átment a hegypártra, a jakobinusok kezébe, kik a párisi községtanács és ennek utján a párisi külvárosi fegyveres csőcselék fölött rendelkeztek. A két párt között mindjárt a konvent megnyitása után kitört a közdelem s az örökké habozó és ingadozó girondiak nem voltak képesek a hegypárt vad energiáját megfékezni. Igy történt ez a király perében is, kinek fejét a girondiak hasztalan igyekeztek a népre való hivatkozással megmenteni. A király kivégzése után még hevesebbé lett a pártok küzdelme s a páirisi csőcselék már 1793 ápr. 15. kényszerítette a konventet arra, hogy 22 girondi képviselő ellen megindítsa a főbenjáró vizsgálatot; ugyanakkor a forradalmi törvényszék a girondiak által vád alá helyezett Maraat-t felmentette. Épp oly sikertelen volt a girondiak törekvése, a párisi községtanács és csőcselék egy másik emberének, Hébertnek vád alá helyezése, sőt az ezáltal felizgatott községtanács május 31. a népet és nemzetőrséget fegyverre szólította a federalizmusszal, tehát a köztársaság egységének felbontásával vádolt girondiak ellen. Május 31. a köztársasághoz szitó nemzetőrök Henriot vezetése alatt körülfogta a Tuileriákat s addig ostromolták a konventet, mig ez junius 2. 32 girondi képviselő kizárását elhatározta. Ezek nagyrésze Párisból menekült s izgatásaikra néhány départementban kitört a felkelés a párisi csőcselék uralma ellen. De a konvent radikális intézkedései hamar elnyomták az Ény-i és Ny-i départementokban kitört mozgalmat s okt. 3. a jóléti bizottság nevében Amar indítványozta, hogy a 23 elfogott girondi képviselő a forradalmi törvényszék elé állíttassék, mit a konvent helyben hagyott. A girondiak nagy ékesszólással védelmezték magukat, de mindez semmit sem használt; a forradalmi törvényszék október 30 és 31 közötti éjjelen Gensonné, Brissot, Vergniaud, Fonfrede, Ducos, Lacaze, Lasource, Valazé, Fauchet, Sillery, Carra stb. girondi képviselőket halálra itálte s őket okt. 31-én Valazé kivételével, a nyaktiló alá vitette. Mialatt a vesztőhelyre vitték, a Marseillaiset énekelték és mint hősök haltak meg. Ugyancsak Párisban később ezek is kivégeztettek: Coustard, manuel, Cussy, Noel, Kersaint, Rabaut-Saint-Etienne, Bernard és Mazuyer. A vidékre menekült és a konvent által proskribált girondi képviselők többnyire éhhalállal avagy erőszakos módon multak ki. Grangeneuve, Guadet, Barbaroux és Salles Bordeauxban, Liddon és Chambon Brivesben, Valady Perigueuxben, Dechézeau La Rochelleben végeztettek ki. Rebecqui Marseilleben a tengerbe ugrott. Pétion és Buzot kölcsönösen átszurták egymást, Condorcet megmérgezte magát s Roland Rouenben, midőn nemesszivü nejének kivégzééséről értesült, tőrt döfött szivébe. 1795 márciusban a konvent a még élő girondi képviselőket (Lanjuinais, Defermont, Poutécoulant, Louvet, Ismard, Lariviere) visszafogadta kebelébe.

Giroszkóp

(gör.), általában egy fonalon függő készülék pergő (gyors forgásban levő) testek mozgásának tanulmányozására. Eredetileg Foucault egyik készülékének neve, mellyel a föld forgását igazolta. Foucault G.-jában (1. ábra) az a szimmetrikus fémpörgetyü két egymással átellenes csapja a b gyürü két átellenes helyén levő két csapágyakban forog. Maga b más két átellenes helyen, melyek az előbbiektől 90°-90°-ra vannak, kifelé álló két csappal bir, melyek a d függőleges gyürüben levő ágyakban foroghatnak. A d gyürü egy szálon függ. Ha a pörgettyü gyors forgásban van, akkor tengelye abszolute megtartja irányát, de a Földnek forgása következtében az égnek látszólagos mozgásával egyenlő értelemben mozogni látszik.

[ÁBRA] Foucault giroszkópja.

Girotróp

(gör.), a. m. áramfordító, kommutátor, elektromos áramok megfordítására, zárására és nyitására szolgáló szerkezet. Alakja igen különböző. Különösen egyszerü szerkezetü Pohl G.-ja (1. ábra.)

[ÁBRA] Pohl-féle girotróp

Ennek alkatrészei: az A alapzat higannyal töltött hat csészikével s a billentyü, mely a q üvegpálcán levő k l m és n o p három-három águ fémkengyelekből áll. Az alapzat csészéi közül d-t és g-t a h drót, c és f-et az i drót köti egymással össze, b és f pedig a galvántelep egy-egy sarkával vannak összekötve, végre f és g-t az az r vezeték köti össze, melyben az áramot megfordítani stb. akarjuk. Használat közben a billentyün levő kengyelek középső ágainak, l és o-nak végei a b és e csészékbe vannak mártva. Ha a billentyüt ugy fektetjük, mint azt az ábra feltünteti, akkor az áram utja: b l k g r f n o e, az ellenkező fekvésnél ellenben, mikor t. i. p a d-be és m a c-be van mártva, az áram utja: b l m c i f r g h d p o e. Az r vezetékben az áram az első esetben a nyil irányában, a második esetben pedig az ellenkező irányban halad. Ha a kengyelek l és o ágai függőlegesen állnak, akkor az áram nyitva van.

[ÁBRA] Ruhmkorff-féle girotróp

Ruhmkorff G.-jánál (2. ábra) a c elefántcsonthengeren egymással szemben a d és e fémlemezek vannak. A hengert tartó ab fémtengely nem megy a hengeren keresztül, hanem két részből áll, melyek közül a a d lemezzel, b az e lemezzel van vezető összeköttetésben. A tengely mindkét része egy-egy sárgarézből való csapágyban forog. A telep huzalai az f és g csavarokkal eme csapágyakhoz vannak kapcsolva. Az r vezeték végei pedig a h és i csavarokkal a k és l sárgarézlapokhoz vannak kapcsolva. Ha a c hengert ugy forgatjuk, hogy d a k-hoz, e a l-hez érjen, akkor az áram utja: g b e l i r h k d a f; ha ellenben d az l-hez, e a k-hoz ér, akkor az áram utja: g b e k h r i l d a f. Ha végre d és e egyáltalában nem érnek k és l-hez, akkor az áram nyitva van.

Giroutte

(franc., ejtsd: zsiruett) a. m. szélkakas.

Girovágok

(gör.), a. m. kóborló, e névvel nevezték a középkor első felében azokat a nyugateurópai szerzeteseket, kiknek a kolostori élet nem volt inyükre, vagy akiknek kolostorait a népvándorlás viharai feldulták, kik azután állandó lakhely nélkül lévén, folyvást kóboroltak. L. Circumcelliones és Donatisták.

Girre

v. Chire, persa hosszmérték = 6 1/4-7 centiméter.

Girsz

(Giers) Karlovics Miklós, orosz államférfi és külügyminiszter, svéd eredetü családból szül. 1820 máj. 9. Pályáját mint kozulsági titkár kezdte meg az oláhországi Jassyban. Innen Bukarestbe tétetvén át, főkonzulságig felvitte s mint ilyen a konstantinápolyi követséghez ment titkárnak; 1863. mint követ Teheránba, 1872. pedig Stockholmba ment. Mikor 1875. a külügyminiszter társa (tovariscs) Vesztman meghalt, Gorcsakov birodalmi kancellár őt nevezte ki, előbb az ugynevezett ázsiai ügyosztály igazgatójává, majd pedig a miniszter társává s miután Gorcsakov a külügyek vezetésétől tényleg visszavonult, G. volt az orosz külügyminiszter, bár minden irányadó befolyás nélkül. Valóságos külügyminiszterré csak 1882 ápril havában nevezték ki s miután ellenlábasa, Ignatjijev gróf belügyminiszter lemondott, G. egészen kezébe vehette az orosz külügyek vezetését. Az ő szelid, békeszerető természetének köszönhető, hogy a berlini kongresszus után nemsokára ujra elmérgesedett keleti kérdésben egyfelől Oroszország, másfelől pedig Németország s Ausztria és Magyarország közt türhetőbb viszonyok állottak be. Az Anglia és Oroszország közt Afganisztán miatt már-már kitört konfliktust is ő neki sikerült békés uton elintézni. 1884. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét. Utóbbi időkben betegeskedik s inkább csak névleg viseli a külügyminiszterséget. 1893 ápr. betegen Bécsben tartózkodott s ez alkalommal királyunk látogatásával tisztelte meg. 1894 jan. 13. III. Sándor cártól a béke fentartása körül kifejtett érdemeiért elismerő leiratot kapott. Betegsége alatt Siskin tanácsos helyettesíti.

Girvan

(ejtsd: görven), város és tengeri fürdő Ayr skót grófságban, 28 km.-nyire Ayrtől a G. torkolatánál, (1891) 4081 lak., pamutfonókkal, szénbányával és heringhalászattal.

Gis

(olaszul sol diesis franc. sol di ese, ang. g.sharp), a C normál skála ötödik hangjának: a g-nek #-el való föllebbítése, a kromatikus sorrendben pedig a kilencedik zönge, mely a természetes é hanghoz nagy harmadot, a cis-hez pedig tiszta ötödöt képez.

Gis-dur

(ol. sol diesis maggiore, franc. sol di ese majeur, ang. g. sharp major). Gyakorlatilag nem használt hangnem, mivel nyolc #-et igényelne következő sorrendben. u. m. gis. ais, his, cis, dis, eis, fis, gis. Zeneművekre helyette az enharmonikus as durt használják.


Kezdőlap

˙