Grevenbroich

az ugyanily nevü járás székhelye Düsseldorf porosz kerületben, 22 km.-nyire Düsseldorftól, az Erft és vasut mellett, (1890) 1927 lak., papir- és posztókészítéssel, gyapju-, pamut- és lenfonással.

Greve-tér

korábban igy nevezték Párisban az ottani városház előtti tért, melyen a nyilvános kivégzések történtek.

Greville

1. angol családnév, l. Warwick. - 2. G. Henrik, irói álneve Durand (l.o.) francia irónőnek.

Grévin

(ejtsd: greven) Alfréd W., francia rajzoló, szül. Epineuilben 1827 jan., megh. Saint-Mandeban 1892 máj..5. Vasuti hivatalnok volt s rajzolgatni kezdett a Journal Amusantba, majd a Charivariba. Rajzai nagy tetszésben részesültek s összesen több ezerre rugnak (Les Parisiennes, 100 rajz. Páris 1891). Ezenkivül szinházi kosztümöket is rajzolt látványosságok és operettek számára. 1882. Párisban egy muzeumot nyitottak meg, melyet az ő nevéről neveztek el, s amelyben a folyó történetek, aktualitások, hires bünügyek stb. vannak szemlélhetővé téve. D'Hervillyvel együtt még egy verses vigjátékot is irt G.: Le bonhomme Misere (Odéon 1877).

Grévy

1. Albert, G. Gyulának öccse, francia politikus, szül. Mont-sous-Vaudreyban (Jura) 1824 aug. 23. Jogot végzett és mint ügyvéd emelkedett tekintélyre. A császárság bukása után (1870) az ideiglenes kormány a honvédelem szervezését bizta reá Jura s Doubs départementokban. 1871 febr. 8. Besançonban a nemzetgyülésbe választották, hol a köztársasági balpárthoz csatlakozott, melynek elnöke is lett. 1876. a képviselőházba választották, 1879 márc. 15. pedig bátyja (mint a köztársaság elnöke) Algeria kormányzójává nevezte ki, hogy ott a civil-kormányt megalapítsa. 1881 nov. lemondott állásáról és visszatért Párisba. Azóta csak mint a szenátusnak élethossziglanra választott tagja foglalkozott politikával. 1829 dec. 20. G.-t is vád alá helyezték, hogy pénzt fogadott el a Panama-társulattól, 1894 febr. 7. azonban a birák felmentették a vád alól. De a közvéleménynek ez a felmentés nem imponált.

2. G. Gyula, francia államférfiu és a III. köztársaság volt elnöke, szül. Mont-sous-Vaudreyben (Jura) 1807 aug. 15., meg.h u. o. 1890 szept. 9. Jogot végzett, résztvett a juliusi forradalomban és azután Párisban telepedett le mint ügyvéd. Politikai hitvallása szerint a köztársasági párthoz tartozott. 1848. az ideiglenes kormány megbizásából a Jura-départementban működött, hol igazságossága által oly népszerüvé tette nevét, hogy a nemzetgyülésbe választották, ahol többnyire a balpárttal szavazott. Napoleon Lajos herceg nagyravágyó terveit jókor észrevette és azok kijátszása céljából módosítani kivánta az alkotmány ama pontját, mely az elnöknek a nemzetgyülés által való választását és elmozdíthatóságát határozta meg. A nemzetgyülés azonban ezt az utóbb sokszor emlegetett «Amendement G.-t» 1848 okt. 7. 643 szavazattal 158 ellen elvetette és az elnöknek az általános szavazati jog alapján való megválasztatását rendelte el, ami azután Napoleon Lajos diadalát lehetségessé tette. Az államcsiny után G. a politikai élettől teljesen visszavonult, de ebben az időben mint ügyvéd jó hirnevet és vagyont is szerzett. 1868. az ügyvédi kar elöljárója (batonnier) lett és ugyanebben az évben képviselőnek választották. 1870 szept. 4. ellenzett midennemü diktaturát, szintugy a köztársaságnak forradalmi uton való megalapítását és mint egész életében, most is a törvény és rend embere maradt. A német háboru folyamában több izben erélyesen kikelt Gambetta radikális és szommás rendszabályai ellen. 1871 febr. kettős mandátumot kapott a bordeaux-i nemzetgyülésbe, mely őt az elnöki székbe emelte és négyszer választotta meg ujra elnökké. G. a mérsékelt köztársasági balpárthoz tartozott, de azért mérsékeltség és tapintat által oly befolyásra tett szert, hogy már akkor Thiers köztársasági elnök esetleges utódának tekintették. Midőn a Buffet- és Brogllie-Fourton minisztériumok erőszakkal törekedtek a köztársaság megbuktatására, a Le gouvernement nécessaire c. röpiratban leplezte le a monarkisták ármányait és egyuttal a köztársaság szükséges voltát bizonyítgatta. Mac Mahon szeptennátusát nem szavazta meg. 1876. a képviselőházba nyert mandátumot, mely márc. 14. elnökévé tette. Thiers halála óta a köztársasági párt fejének tekintették és Mac Mahon visszalépése után., 1879 jan. 30. a kongresszus 563 szavazattal 99 ellenében 7 évre a köztársaság elnökévé választotta. 1885 dec. 28. ujra megválasztották 7 évre elnökké. E második szeptennátus folyamában népszerüsége lassankint megfogyott, elvégre pedig a «francia Aristides», mint egykoron nevezték, dicstelen körülmények között vált meg a közpályától. 1887 őszén ugyanis a Caffarel-Limousin-féle rendjel-botrányba vejét, a befolyásos Wilson képviselőt is belekeverték és midőn a rokonával szemben végtelen elnéző G. a bizonyítékok dacára sem küldte el Wilsont az Elsyséeből, a közvélemény nemcsak Wilsont, hanem G.-t is elsodorta. Lemondását csak vonakodva irta alá, amidőn előbb Clémanceau s azután a képviselőház többsége által erre 1887 dec. 1. nyiltan elszólíttatott. Másnap a képviselőház az elnök lemondását és önérzetes bucsuizenetét némán tudomásul vette, a mélyen megsértett G. pedig még ugyanaz nap (dec.2.) magánlakásba költözött, nemsokára pedig születéshelyére vonult vissza, hol utolsó éveit teljes elzárkózottságban töltötte. 1888. adta ki barátja, Delabrousse, Discours oilitiques et judiciaires c. alatt összes beszédeit (Páris, 2 köt.). G. életrajzát megirta Barbou (Páris 1879). Dôle-ban 1893. emlékszobrot állítottak emlékének.

Grew

(ejtsd: grjú) Nehémiás, angol botanikus, szül. Coventryben (Angolország) 1628., megh. Londonban 1711 márc. 25. Külföldön tanult, de mint orvos szülővárosában működött; 1677. Londonban a Royal Society titkára lett. Az első nevezetes növényanatomus s a növényszövettan alapvetői közé tartozik. Ő ismerte fel a növényeknek sejtalkotta szervezetét, ő különböztette a parenchymát, a rostszövetet, az igazi edényt, és a nedvvel telt csatornákat, s ezeknek a szöveteknek összefüggését más-más növényszervben gondosabban puhatolta ki, mint Malpighi. A spirális edényről is tisztább fogalma volt. Vizsgálatainak eredményét The anatomy of vegetables (London 1671) és The anatomy of plants (u.o. 1682) munkái közölték; az előbbi Anatomie des plantes cimen Párisban 1675. franciául is megjelent. V. ö. Kanitz A., Grew prioritás kérdéséhez (Magyar Növényt. Lapok 1885., 33. l.).

Grey

(ejtsd: gré), De Grey, angol nemesi család, mely rövid ideig a trónon is ült; állítólag Róbert normandiai herceg kamarásától, Rollótól vette eredetét. Rollo Picardiában Croy várat kapta hűbérül s ezért a Seigneur de Croy cimet használta, mely cim és név időközben Grey- (Gray-)re változott. G. Henrik I. Rikárdtól Essexben a turroci birtokokat kapta; ennek unokája Reginald, mint Lord G. de Ruthyn 1322. meghivatott a felsőházba s két fiat hagyott hátra: Jánost és Eduárdot. Utóbbi feleségül vette lord Ferres de Groby örökösnőjét s ennek a cimét is fölvette. Reginald. ruthyni lord, IV. Henrik alatt a walesi Owen Glendower ellen harcolt s 1402. ennek fogságába került. G. János, lord Ferres de Groby, 1461. a St. Albans melletti csatában elesett, mire özvegye, Woodville Erzsébet, Rivers gróf leánya. IV. Eduárd királyhoz ment nőül s tőle született V. Eduárd és Erzsébet hercegnő, a VII. Henrik felesége. Első férjétől két fia volt, kik közül az első, G. Tamás, 1471. huntingdoni gróffá, 1475. pedig dorseti marquisvá lett. Sokat tett VII. Henrik trónrajutása érdekében s 1501 ápr. 10. halt meg. Unokája, G.. Henrik, harmadik dorseti marquis, nőül vette Frances Brandot, Suffolk herceg és Tudor Mária leányát s 1551. apósa halála után Suffolk hercegévé nevezték ki. Ennek leánya volt G. Johanna (l.o.) királyné, Henrik testvére. G. János lord tovább folytatta a családot; unokája Henrik, lord G. de Groby (megh. 1673.), 1628. Stamford grófjává lett; a polgárháboruban a parlament részén harcolt I. Károly ellen s legidősb fia, Tamás, biráskodott is e felett. Legidősb unokájáról a grófi méltóság 1720. annak sógorára, harmadik fia örökösére, G. Harryra, Stamford ötödik grófjára ment át. Jelenleg a grófi méltóságot G. Vilmos stamfordi gróf viseli, aki 1850. született. A fentebb említett ruthyni G. Reginald idősb fiától, G. Jánostól származtak a wiltoni G.-k; ezek Tamással, aki a Raleigh-féle összeesküvésben részes lévén, 1614 a Towerben végezte életét, kihaltak; az ifjabbik ágból G. Edmond de Ruthyn 1465. kenti gróf lett, G. Henrik, Kent tizenegyedik grófja, 1710 óta kenti herceg, 1740. hal meg magtalanul. Dédunokája, Amabel, Hardwicke grófnak és lord Polwarth özvegyének leánya, 1816. G. grófnői cimet kapott, mely cim az ő 1833 máj 4. bekövetkezett halála után sógorára, lord Grantham Tamás Fülöp Robinsonra (l.o.) ment át, aki a G. családi nevet felvette.

1. G. Johanna (Gray), angol királynő, szül. 1537., megh. 1554 febr. 12. Mint VIII. Henrik hugának, Mária hercegnőnek unokáját és a protestáns vallás buzgó hivét, VI. Eduárd, atyja intézkedéseinek ellenére, nevezetesen nővéreinek, Máriának és Erzsébetnek mellőzésével, utódjává nevezte ki. Eduárdot e lépésre Dudley northumberlandi herceg beszélte rá, kinek legifjabb fia, Dudley Guilford lord G. férje volt. VI. Eduárd halála után (1553 jul. 6.) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta G.-t királynőnek, bár a fiatal és csakis a tudománynak élő, a politikában teljesen járatlan nő semmi kedvet nem mutatott a korona viselésére, mely rá és családjára csak gyászt és romlást hozott. Mert az angol nemzet érezte a northurmberlandi herceg eljárásának törvénytelenségét s mihelyt Mária, VI. Eduárd idősebb nővére Norfolkban magát párthivei által királynőnek kiáltatta ki: a titkos tanács, a főváros, a hajóhad és a grófságok legnagyobb része hozzá csatlakozott. Maga Northumberland is, csapataitól elhagyatva, meghódolt Máriának, mire ez bevonult Londonba s G.-t férjével, atyjával és apósával együtt azonnal a Towerbe záratta. Northumberland már aug. 22. kivégeztetett, ellenben Suffolk herceg, G. atyja visszanyerte szabadságát. G.-re és férjére kimondták ugyan a halálos itéletet, de nem hajtották végre s a szerencsétlen királynő szigoru őrizet alatt a Towerben maradt. De midőn 1554 febr. Suffolk herceg a Mária megbuktatására irányult Wyatt-féle felkeléshez csatlakozott, Mária G.-t is férjével együtt kivégeztette (1554 febr. 12.) Öt nappal később atyja is a vérpadra lépett. G. szerencsétlen sorsát több költő feldolgozta, Delaroche pedig egy kitünő festményben örökítette meg. Iratait kiadta Frere e cim alatt: Fragments littéraires de Lady Jeanne G. (Rouen 1832). V.ö. Harris Miklós, Memoires and remains of Lady Jane G. (uj kiad. London 1832); Dargaud, Histoire de Jane G. (Páris 1832).

2. G. Tamás Fülöp Robinson gróf, angol államférfiu, szül. 1780. dec. 8., megh. Londonban 1859 nov. 14. 1834 a Peel-minisztériumban az admiralitás lordja volt s azóta a konzervativ párt vezérei közé tartozott. Peel második minisztériumában 1841-44. az irlandi helytartóságot vette át s O'Connel igazgatásai dacára tapintatos modorával népszerüségre tudott tenni szert. A tory-pártnak 1846. bekövetkezett bomlása után visszavonult a nyilvános élettől s tudós hajlamainak élt. Elnöke volt az angol építészek intézetének s tagja igen sok tudós társaságnak. 1853. közzétette régi barátjának Wellington hercegnek életrajzát. Cimét Ripon (l.o.) marquis örökölte.

Grey

angol nemes család, mely a XIII. sz. óta oxfordshirei és northumberlandi ágra szakadt. Ez utóbbi ágnak több tagja kitünt a XVIII. sz. vége óta, min jeles államférfiu. G. Károly, szül. 1729., megh. 1807 nov. 17. Korán a katonai pályára lépett s mint Braunschweigi Ferdinánd segédtisztje kitünt a hétéves háboruban. Később Amerikában szolgált s 1794. a nyugatindiai csapatok fővezérévé nevezték ki. Jervis admirál segítségével elfoglalta a francia birtokok nagy részét az Antillákon, de később a francia csapatok elől meghátrálni kényszerült. E miatt visszahivták, de a haditörvényszék felmentette. 1801. a Howick lord, 1806. pedig a Howick viscount és a grófi méltósággal tüntették ki. G. Károly Howick viscount, gróf, az előbbinek legidősebb fia, szül. 1764 márc. 13., megh. 1845 jul. 17. 20. éves korában a parlamentbe lépett, 1806. midőn atyja a grófi méltóságot kapta, felvette a Howick lord cimet s Pitt halála után az admiralitás lordjává, Foxnak visszalépése után egy pár hónap mulva pedig a külügyek államtitkárává neveztetett ki. E whig-minisztérium visszalépése után G. 23 évig az ellenzék soraiban foglalt helyet. 1807. atyja halála után a felsőházba lépett s vezére lett az ellenzéknek. A Karolina királyné (IV. György neje) ellen indított hirhedt perben G. is kitünt, mint a szerencsétlen királyné védelmezője. Wellington visszalépése után G. alakított uj minisztériumot 1832., mely a parlament reformját, az állami terhek csökkentését, s a külügyekben a be nem avatkozás elvét vette fel programmjába. De már az első reformbill, melyet e minisztérium benyujtott, elbukott a felsőházban, mire G. beadta lemondását. Egynéhány nap mulva azonban, midőn Wellington a bill ellenzésével felhagyott, ismét belépett a minisztériumba, mire 1832 jun. a reformbill törvénnyé vált. V. ö. Grey György, Life and opinions of the second Earl G. (London 1861). Levelezését IV. Vilmossal 1867. adták ki Londonban. G. János (Sir John), angol tábornok, született 1785., megh. Londonban 1865 febr. 19. Wellington alatt harcolt Spanyolországban és Waterloonál s 1830. mint ezredes Kelet-indiába ment. 1838. vezérőrnagy lett s 1843 dec. 29. Punniarnál szétvert egy maratt hadsereget, miáltal jelentékenyen elősegítette a Gwalior ellen indított hadjáratnak sikerét. 1850. Bombay parancsnokává nevezték ki, de egészségi állapota miatt már 1852. visszatért Európába. 1855. tábornokká nevezték ki.- G. György (Sir George, baronet), született Gibraltárban 1799 máj. 11., megh. 1882 szept. 10. Jogot tanult s 1832. a parlamentbe választatván, 1834 jul. a gyarmatügyek miniszteriumában államtitkár lett. 1839. Judge-Advocate Genaral-lá neveztetett ki s 1841 jun. a minisztériumba lépett, de állását a whig-minisztérium bukásával már aug.-ban elhagyta. A Russel-minisztériumban 1846 jul. - 1852. febr. mint a belügyek államtitkára működött s tapintatos modora által mindenik párt bizalmát megnyerte. 1854. az Aberdeen-kabinetbe, mint a gyarmatügyek minisztere lépett be, Palmerston első és második minisztériumában, valamint Russel minisztériumában 1846-ig a belügyeket vezette. Mint miniszter később nem működött, de mint képviselő a liberális pártnak továbbra is tekintélyes és befolyásos tagja maradt. 1874-től fogva nem vett részt semmi politikai mozgalomban. Egytelen fia, György Henrik (szül. 1835 márc. 21) az angol hadseregben szolgált, kitünt a krimi háboruban és Indiában s 1874 dec. 11. mint alezredes és a walesi herceg főlovászmestere halt meg.

1. G. Henrik gróf, államférfiu, szül. Howick House-ban (Northumberland grófság) 1802 dec. 28. A cambridgei egyetemet elvégezvén, 1826. az alsóházba lépett s atyja minisztériumában 1830-33. a gyarmatügyek alállamtitkára, a Melbourne minisztériumában pedig 1834 nov.-ig belügyi államtitkár volt. 1835. az uj whig-minisztériumba hadügyminiszter lett, de már 1839. visszalépett, s mint az alsóház tagja a Peel-minisztériummal szemben ellenzéki állást foglalt el. 1846. a Russel-minisztériumban a gyarmatügyek tárcáját vette át. Az ő népszerütlensége idézte elő 1852 febr. a Russel-kabinet bukását. Miniszteri működésének igazolására irta meg ugyanazon évben Colonial policy of Lord I. Russel'l administration c. munkáját. 1855. a Palmerston által felajánlott hadügyminiszteri tárcát visszautasította, mert a háborut Oroszország ellen nem tartotta jogosultnak. 1882. a kormány ir politikája miatt teljesen szakított a liberális párttal. Politikai nézetei hiven visszatükröződnek Essay on parliamentary government (London 1858, 2 köt.). c. munkájában.

2. G. György (Sir George), államférfiu, szül. 1812 ápr. 14. 1837-39. a kormány és a londoni földrajzi társaság támogatásával beutazta nyugati és északnyugati Ausztráliát s utazásának eredményeit Journal of two expeditions of discovery in North-West and Western Australia (1841. 2 köt.) cimü munkában tette közzé. 1841. D.-Ausztrália helytartójává nevezték ki s öt év alatt sikerült neki e gyarmat zilált viszonyát rendezni. 1845. a Foktartomány kormányzását vette át s kiengesztelte az angolok iránt ellenséges érzelmü kaffereket. 1859 nyarán a Derby-minisztérium visszahivta ugyan Angliába, de még ugyanazon év októberében Palmerston ismét kinevezte a Fokföld és D.-Afrika kormányzójává. Midőn 1861. Uj-Zélandban a maorik lázadása kitört, a kormány G.-t küldötte a lázadás lesendesításáre. Alkudozásai kezdetben sikerrel kecsegtettek ugyan, de később mégis kénytelen volt fegyverhez nyulni s csak miután a meorik erődítéseit 1863-65. elfoglalta, fojtotta el a lázadást. 1867. visszatért Angliába. 1875-76. Auckland felügyeletével bizták meg, s ott 1877-1884. miniszterelnök volt.

Greyerz

l. Gruyeres.

Greymouth

(ejtsd: gremöth), Grey county székhelye és kikötőváros Uj-Zélandon a déli szigeten, a Grey-river torkolatánál a nyugati parton, (1891) 3787 lakossal. Gazdag szénbányákkal és nagy burgonyakivitellel Anglia felé.


Kezdőlap

˙