Guaranda

(Huaranda), város Ecuadorban, 50 km.-nyire Riobambától, a Chimbo mellett, a Chimborazo D-i lábánál, mintegy 5000 lakossal, élénk átmeneti forgalommal Guayaquil és Quito közt.

Guarani

délamerikai néptörzs Felső-paraguayban. Rokonainak a tupik, a chiriguanók, az omaguák, a kokamák. Mindnyájan kitünő harcosok és a műveltség bizonyos fokán állanak. A jezsuiták később missziókba gyüjtötték a G.-kat, akik ma Paraguay lakosságának legnagyobb részét teszik. Nyelvük rokon a tupik nyelvével. V. ö. d'Orbigny, L'homme américain (de l'Amérique méridionale, 2 köt., Páris 1839); Müller Frigyes, Grundriss der Sprachwissenschaft (2. köt., 1882).

Guarda

az ugyanily nevü járás és püspök székhelye, Beira portugál tartományban, a Sierra d'Estrella egyik ágán, 1039 m. magasban, (1878) 4613 lakossal, gót székesegyházzal és erősséggel, posztókészítéssel. 1199. a mórok ellen védelem céljából alapították.

Guardafui-fok

(Gardafui, Rasz Asszir, Dsard hafun), magas hegyfok Afrika K-i részében, az Adeni öböl D-i bejáratánál, az é. sz. 11° 47' 16" és a k. jh. 49° 6' 37" alatt. A kiálló meredek hegyfok mögött, melyet folyton csapkodnak a tenger hullámai, magas hegyek emelkednek, ezek közt van a Dsadaf vagy Gardaf. A hegyfok a körülötte levő zátonyok miatt a hajósokra nézve veszedelmes. A G. a régiek Promontorium Aromata-ja, amelyet Camoes is megénekel.

Guarentia

(uj latin) a. m.a jótállás, kezesség, garancia.

Guari

afrikai tartomány, l. Ghari.

Guarico

1. 600 km. hosszu folyó Venezuelában; a Valencia-tótól D-re ered, sikságon folyik keresztül és San Fernando közelében az Apurebe torkollik, legnagyobb mellékvize az Orituko.

2. G., 1881-ig egyik állama volt Venezuelának, amelyet a mostani Miranda államba (l.o.) kebeleztek be.

Guarini

1. Giambattista, olasz költő, szül. Ferrarában 1537 dec. 10., megh. Velencében 1612 okt. 7-én. Már 19 éves korában tanár lett szülővárosa egyetemén, tiz évvel későbben pedig belépett II. Alfonz herceg udvari hivatalnokai közé. Mint ilyen számos diplomáciai küldetésben járt el Torinóban, Rómában, Lengyelországban, másfelől verseivel is szerencsés vetélytársa volt a szintén a ferrarai udvarnál tartózkodó Tomnak (l.o.). 1583. elhagyta Alfonzot s ez idő óta részint polesinei villájában dolgozgatott, részint Velencében, Padovában. Firenzében élt, közben rövid időre ismét hivatalt vállalva Ferrarában. Noha mint lírikus is előkelő helyet foglalt el kortársai között, nevezetességét majdnem kizárólag Il Pastor Fido c. pásztori szinjátékának köszönhette. Tasso Aminta-jának hatása alatt irta meg, de mintaképénél nagyobb sikert tudott elérni. A darabot 1596. adták legelőször, s ez idő óta ugy Olaszországban, mint majdnem az összes művelt országok szinpadjain sürüen szerepelt. Sokkal tágabb keretet adott benne a pásztori játéknak, mint előzői; alakjaiban épugy mint nyelvében több változatosságra törekedett; emellett a darab szerkezete is jeles, versei pedig rendkivül könnyedek és dallamosak. Még megemlítjük érdekes leveleit, valamint Il Segreterio és Trattato della politica liberta c. értekezéseit is. V. ö. Rossi, L.B.G. ed il Pastor Fido (Torino, Loescher).

2. G. Guarino, olasz építőmester, szül. Modenában 1624., megh. 1685 vagy 1683. Szenvedélyes terjesztője volt a barokkstilnek, különösen II. Carlo Emanuele herceg és ennek fia I. Szavójai Vittorio Amadeo szolgálatában. Főbb építményei: a torinói tud. akadémia sötét hatásu palotája (1674); a Carignano-palota (1674), melyet azonban csak 1871. fejeztek be, a Provana-palota Collegnóban (melyet 1698, az ő tervezete után építettek), a Lorenz-templom, egy gömbölyü, buja építmény, melyen egyetlen egyenes vonal sem fordul elő, a Santuario della Madonna della Consolata, végül a San Sudario-kápolna a Szt. János dombon (1657-94.). G. Párisban, Lissabonban és Prágában is épített. Különben barát volt. Munkái Architettura civile del Padre Guarini G. cimen jelentek meg (Torino 1737).

Guarino

(Varinus), olasz tudós, szül. Veronában 1370 dec.-ben, megh. Ferrarában 1460 dec. 14. 1388. Konstantinápolyba ment, hogy Chrysoloras Manueltől görögül tanuljon, azután tanított 1408. Firenzében, 1400. Velencében, 1420. Veronában, 1436. pedig Ferrarában volt a régi nyelvek tanára. A ferrarai zsinaton és 1438. Ferrarában a latin és görög prelátusok tolmácsa volt. Tanítványa volt Janus Pannonius is, aki hosszu panegyricumot irt róla. Hátrahagyott munkája: Compendium grammaticae ob E. Chrysolora digestae (Ferrara 1509); lefordította latinra Strabo tiz első könyvét, Plutarch egy részét és néhány ó-klasszikushoz kommentárokat irt.

Guarneri

(ejtsd: gvarnéri), latinosítva Guarnerius, olasz hegedükészítő-család Cremonában, az Amati- és a Stradivari-családdal együtt e nemben a leghiresebb. - G. András 1650-95 közt működött, Amati Miklóstól tanulta mesterségét. Két fia: G. József, 1690 és 1730 közt működött, hasonló nevü rokonával egyenlő hirü. - G. Péter 1690 és 1725 közt dolgozott, utóbb Mantuában. G. Péter, 1725-40 közt, a másodiknak fia és mindenképen utóda. - G. József, Andrásnak unokaöccse, a Del Gesu elnevezést kapta, mivel 1725-1745. közti hegedüit a JHS. felirattal is megjelölte. Remekei a 30-as évekbe esnek.


Kezdőlap

˙