Guija

(ejtsd: gija), tó Közép-Amerikában San-Salvador és Guatemala határán; 2/3-da Salvadorhoz tartozik. Az 1000 m. magasban fekvő tó hossza 30, szélessége 10 km.; hatalmas hegyek, mintegy 10 vulkán fogják körül. A Rio Ostua átfolyik rajta. Halakban gazdag. Két szigete közül az egyiken, valamint a partokon nagy számmal vannak régi romok.

Guikmon

japán porcellánon használatos bélyeg, a chrysanthemum virágát ábrázolja és állítólag a japáni uralkodóház jelképe. Egyéb agyagárukon mint diszítmény fordul elő.

Guildford

(ejtsd: gillford), Surrey angol grófság székhelye, 48 km.-nyire Londontól, a Wey jobb partján, igen szép környéken, több vasuti vonal találkozásánál, (1891) 14319 lak., élénk buza- és komlókereskedéssel, több régi épülettel, egy régi normann erősség romjaival. G. a westsexi angolszász királyoknak volt székhelye és I. Jakab koráig az angol korona birtoka.

Guild-hall

(ang., ejtsd.: gilfhal), kereskedők szövetkezetének, egyesületének, iparosok céheinek háza, az összejövetelek számára tágas, nagy helyiségekkel, gyüléstermekkel, levéltárakkal stb. A londoni városházat szintén G.-nak hivják.

Guilford

county É.-Karolina É.-amerikai államban, 1550 km2 területtel, 23750 lak., Greens-borough székhellyel.

Guilielma

Mart. (növ.), a. m. Vilmapálma, I. Miksa bajor királynak Karolina Wilhelmina megh. 1841. nejéről. Törzse magas, kissé karcsu, fekete tüskés, levele szárnyalt, virága egylaki, zöld v. sárga, bogyója nagy, tojásdad, husos v. lisztes, sárgapiros. A G. speciosa Mart. Dél-Amerikában 18 m. magas. Gyümölcsét sütve, főzve eszik, lisztjéből lepényt sütnek, vizzel erjesztve savanyus ital lesz belőle. Magva (graines de paripou) 31 % zsir tartalmu, pálmaolajat is préselnek belőle.

Guilielmus

(lat.), a. m.a Vilmos.

Guillaume

(ejtsd: gijóm) Jenő, francia szobrász, szül. Montbardban 1822 jul. 4., először Dijonban, azután Párisban tanult Pradier vezetése alatt. 1845. elnyervén a római nagy dijat, Theseus egy szikla alatt megtalálja atyja kardját c. művével, Rómában különösen az ókori mellszobrokat tanulmányozta. Ott készítette aratót ábrázoló szobrát (bronzból a párisi Luxembourg muzeumban), amelyet 1852. Anakreon ülő márványszobra, 1853-ban a Gracchusok kettős szobra követ; ugyanazt az erőteljes realizmust követte későbbi műveiben. 1862-ben az Institut tagjává választották. 1868-75. az École des beaux-arts igazgatója volt.

Guillaume de Lorris

(ejtsd: gijóm dö lorisz), francia trouvere, szül. Lorrisban Montargis mellett. 1214 táján, megh. 1260 körül. A Roman de la Rose (uj kiad. Marteautól, Páris 1878, 5 köt., uj francia fordítással együtt) c. régibb és első részének (L. Francia irodalom) költője. A G. irta rész naivsága és frisessége előnyösen különbözik a Jean de Meurry irt rész zagyva tudákosságától.

Guillaume de Machault

(ejtsd: gijóm dö masó, lat. Guillermus de Mascandio), francia költő, szül. Machaultban (Brie) 1290 táján, megh. 1377 körül. A XIV. sz.-beli francia irodalom legkiválóbb szerelmi költője, aki a francia ritmikán végrehajtott reformjáról és a zenében tett ujításairól is nevezetes. János cseh királynak volt titkára és számos balladát, rondeaut, laist és virelaist irt, a hozzájuk való zenével együtt. Becses történelmi költeménye: La prise d'Alexandrie (kiadta de Mas-Latrie; Genf 1877), mely I. Lusignan Péter életéről és tetteiről szól. Költeményeit Tarbé P. adta ki (Reims 1849); Le livre du voir-dit c. művét pedig a párisi könyvkedvelők társasága (Páris 1875).


Kezdőlap

˙