Gyergyó-Tölgyes

kisközség Csik vármegye gyergyó-tölgyesi j.-ban, (1891) 2758 magyar és oláh lak., a járási szolgabirói hivatal székhelye, van takarékpénztára, könyvnyomdája, postahivatala és postatakarékpénztára. határa 35246 ha. Gy. a Tölgyesi-szorosban (l.o.) fekszik, van mellékvámhivatala s magyar királyi belépő állomása.

Gyergyó-Ujfalu

kisközség Csik vármegye gyergyó-szent-miklósi j.-ban, a Maros mellett (1891) 3027 magyar lak. Határa 12921 ha., mely gabonát és sok fát szolgáltat. Itt kezdődik a Maroson a tutajozás.

Gyergyó-Várhegy

kisközség Csik vármegye gyergyó-szent-miklósi j.-ban, (1891) 2106 oláh lak.

Gyergyó-Zsedánpatak

kisközség Csik vármegye gyergyótölgyesi j.-ban, (1891) 1804 oláh lak.

Gyérháló

nagy zsákalaku háló, melyet két ladik között használnak.

Gyérítés

v. ritkítás, a filloxera elleni védekezésnek egyik módja. L. Filloxera. - Gy. az erdőgazdaságban, l. Erdőgyérítés.

Gyermek

Gyermekkor a születéstől az ivarérettség (pubertas) bekövetkezéséig terjedő időszak. Tág értelemben a gyermekkor a születés előtti magzati időszakot is magába foglalja. Gyakorlati orvosi szempontból a gyermekkor a következő négy szakra osztatik szét: a) az ujszülött-kor (az első 3-4 hét), b) a csecsemő-kor (az első életév végéig terjedő idő), c) a korai gyermekkor (a 6-7. életévig terjedő idő), d) a késői gyermekkor (a 14 évig terjedő idő). L. még Csecsemő és Életkor.

Gy.-ek, jogi értelemben a lemenő ágbeli rokonok, szorosabb értelemben az első izbeli lemenő rokonok, a közvetlenül nemzettek. A GY.-ek törvényesek és törvénytelenek. Törvényesek azok, akik törvényes és vélt jóhiszemü házasságból, azaz oly házasságból születtek, mely valamely bontó akadálynál fogva semmis ugyan, de mert a házasfeleknek v. legalább egyikének az akadály fenforgásáról tudomása nincs, a fenforgó jóhiszemüségnél fogva s annak tartama alatt érvényes házasság magánjogi hatályával bir. A másképen született gyermekek törvénytelenek. A házasságból született Gy.-ek közül azonban csak azok törvényesek, akik a házasság megkötése után legalább a 7-ik hónapban, v. a házasság megszünése után legfölebb a 10-ik hónapban születtek. Ezekre nézve az a vélelem áll; « pater est quem nuptiae demonstrant», melyet csak a nemzés feltétlen lehetetlenségének bizonyítása által lehet megdönteni. ha p. o. a 10 évi szakadatlan távollét után hazatérő férj otthon egyéves gyermeket talál. Általános elv, hogy az anyának habár esküvel erősített vallomása, hogy a gyermek nem a férjétől származik, a gyermek törvényes születése ellen bizonyítékot nem képez.

A törvényes Gy.-k szülőik családi jogaiban részesülnek. Joguk van jelesül az atyának nevére, nemességére s minden egyéb nem tisztán személyi jogaira, a szülőktől nevelést és tartást követelhetnek; a szülői vagyonnak ők első sorban törvényes örökösei, s mint u. n. szükségörökösök végrendelet által el nem vonható törvényes osztályrésze (egyenlő annak felével, amit a gyermek végrendelt nemlétében örökölve) igénnyel birnak. Hazai jogunknak egyik főelve Vebőczy HkI.: 53. § 10.-nak tétele, mely szerint: «Természeti jog szerint az atya a fiunak és viszont a fiu az atyának szerzi mindazt, ami vagyont és jószágot szerezni képes». A törvénytelen Gy.-ek az atya nevére igényt nem tarthatnak, családi jogosítványokban, szülőik rangjában s nemességében nem részesülnek, tartást és nevelést azonban és pedig nem csak anyjuktól, hanem ellentétben a francia jognak elvével, mely szerint «atyasági keresetnek nincs helye», atyjuktól is követelhetnek. Ellenben törvényes örökösödési joggal a törvénytelen Gy. anyjuk után sem birnak. ellenkezőleg intézkednek az erdélyi szászok statutumai. L. még Atyai hatalom.

Gyermekágy

(puerperium), az a 6-8 heti időszak, amikor a szülés befejezése után a nő nemi szerveinek a terhességgel bekövetkezett elváltozása visszafejlődik és a szüléssel járó sebzés meggyógyul. Azoknál, akik nem szoptatnak, a havi tisztulásnak első beállta jelzi a Gy. végét. Szoptatóknál rendszerint csak az elválasztás után jelentkezik ujra a havibaj. A Gy.-ban kezdődik az emlőmirigyek tejelválasztása is, az ujszülöttnek első táplálkozását szolgáltatva mintegy 9 hónapon keresztül. A nemi szervek közül a méh szenvedi el a legnagyobb elváltozást, amennyiben annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére sülyed le. Ez ugy jön létre, hogy a szülés befejeztével a méh erős és tartós összehuzódása jut, ennek folytán kiszorul véredényeiből a vér s ezért a méh izomsejtjei sorvadnak, protoplasmájuk részben zsirosan szétesik; az izomsejtek között levő kötőszövet is kevesbedik, a vér- és nyirokedények nagy sokasága a vér megalvadása (thrombosis) folytán eldugul s igy elpusztul, aminek következtében a méh egészében rohamosan kisebbedik, mig régi nagyságát s alakját vissza nem nyeri. A méhvel egyszerre a méhkürtök is, a petefészkek a méhszalagokkal lelohadnak, nedvtartalmuk alászáll s régi helyükre, a kis medencébe kerülnek vissza. A méh belső felszine pedig a méhlepény és a pete burkainak leválása és megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a Gy.-ban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, genyből (fehér vér), a méh nyálkahártyáinak elzsirosodott sejtjeiből áll. Amig a nagy sebfölszin meg nem tisztul, hámmal be nem borul, egyenetlen sok gödrével és résével veszedelmes tenyésztőhelyéül szolgálhat az oda bejutott és a megrekedt és széteső vérben kifejlődő fertőző csiroknak, amelyeknek felszivódása lázt okoz, az annyira rettegett gyermekágyi lázt. A Gy.-i folyás az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, higabb, vizesebb s a 10-ik naptól kezdve sárgásfehér. De néha a 2-ik hétben is véressé lehet ujra a folyás, annak jeléül, hogy a méhlepény helye még nem gyógyult be, s hogy a Gy. 2-ik hetén tul is nagy óvatosságra, nyugalomra és kiméletre van szüksége a Gy.-as asszonynak.

A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A gát szakadását különben nem kellene magára hagyni, hanem ha az 1 cm.-nél hosszabb, akkor orvossal össze kell varratni, aminek 4-5 óránál későbben a szülés után nem szabadna történni. A külső nemi részek a Gy.-ban gyorsan visszanyerik azokat a szinöket és állapotukat, amelyben a terhesség előtt voltak. A hüvely azonban tágasabb marad, falai simábbak, redői elsimultak; a himennek pedig csak apró részletei lelhetők most fel. A zuzódások és repedések helyén fehéres hegesedési nyomok látszanak. Nagyobb elváltozást szenvedtek még a terhességben a has falai, amennyiben erősen kitágultak. A Gy.-ban s utána a hasfalak régi merevségöket csak nagy ritkán nyerik vissza. Ennek elősegítésére a hasfalakat a fekvés idejében széles flanellpólyába tanácsos szorítani; a felkelés után pedig, ami ne történjék 14 nap lefolyása előtt, a Gy.-as asszony viseljen megfelelő haskötőt. A rendes Gy. láz nélkül telik el; ha a hőmérsék 38 fok fölé emelkedik, akkor a Gy.-ban való megbetegedés van jelen, amit nem szabad könnyen venni s talán a tej rohamosabb elválasztásának tulajdonítani. Tejláz nem létezik. Az érverések száma a Gy.-ban különösen az első hét végén, rendesen nagyon alászáll; 60-50-ig, sőt 35-ig egy percben. A légzések száma 14-20. A Gy.-asok könnyen izzadnak. A vizelet mennyisége bő; a kiürítés néha akadályozva van, ugy hogy katéterrel kell elvenni. A székelést rendszerint elősegíteni szükséges, amire a ricinusolaj és a keserüviz a legalkalmasabbak. A Gy.-as testének sulyából tetemesen veszít, de jó táplálkozásnál igen hamar pótolja a veszteséget, sőt súlyban gyarapodik s szinben javul. A Gy.-as ápolását nálunk a bábára (l.o.) bizzák, aki a szülésnél is segedelmet nyujtott. A Gy.-ban a fődolog, amit biztosítani kell, a testnek és léleknek nyugalma, amiben a legszigorubban kell rendelkezni a bábának vagy az orvosnak. Ezenkivül a legnagyobb tisztaság és az étkezésben rend és mértékletesség.

A Gy.-ban azonban zavarok is felléphetnek. Ezek a zavarok a nő nemi szerveinek hiányos visszafejlődéséből származhatnak, v. a szülés okozta sebesüléssel járó komoly lázas és gyuladásos megbetegedések lehetnek; továbbá az emlőkre vonatkozó bajok lehetnek. Legkomolyabbak azok a Gy.-i zavarok, amelyek a szüléssel járó sebesülés folytán jönnek létre és a sebes helyeknek fertőző anyagokkal való érintése következtében keletkeznek. Ezek a gyermekágyi láz neve alatt összefoglalható megbetegedések. A Gy.-i láznak ily világos meghatározását 1847-ben budai Semmelweis Ignác adta, aki nem érhette meg ez epokális tanításának diadalát, mert életében alig 2-3 nagyobb hirü szülés-tanár ismerte el ez igazságot, a többiek tagadták, elvetették s évtizedek voltak szükségesek, amig az ő tanításának alaptétele, hogy a Gy.-i láz bomlott szerves anyagok fölszivódásából keletkezik, az egész orvosi világban elfogadásra és elismerésre talált. És Semmelweis a Gy.-i láz kikerülésének utját is megmutatta, követelvén a kezek és műszerek mosását klóros vizzel, mielőtt a vajudóhoz hozzányulunk, mert ujjainkon és műszereinken visszük be a szülő nő testébe, vérébe a fertőző csirokat, amelyek gyuladást, vérmérgezést okoznak. Ezt a feltevést a bakteriologia igazolja, kimutatva azokat a mikroorganizmusokat (penészgombákat) v. azok anyagcseréjéből eredő mérgeket (ptomain), amelyek az emberi test szerveibe, vérébe jutva, mekanikus és kémikus uton hatnak zavarólag, akadályozzák a gyógyulást v. a fontos szervek életműködését. Ezeket a fertőző csirokat az orvos magával viheti, ha tetembontással foglalkozott, ha beteg Gy.-asnak büzös lochiájával jutott érintkezésbe, ha diftériás, sarlakos vagy orbáncos beteggel volt dolga stb. A bábák bizonyára egyik beteg Gy.-asuktól viszik el körmük alatt a mérget a vajudóhoz s vizsgálat közben oltják be a vajudóba e vészthozó anyagot.

A Gy.-i vagy felszivódási láznak könnyebb eseteiben a nemi szerveken elváltozást néha nem találunk, néha egy piszkos fekély jelzi a méreg belépésének helyét. A fertőzés egyes esetekben lokalizálva marad, máskor azonban tovaterjed a limfaedények vagy a vérerek utján s a megbetegedés általánossá s igy igen súlyossá lesz. Septicoemiaval van dolgunk, ha a méreg a limfa-utak mentén terjed el; Pyoemia-val, ha a vérerekből jut egyenesen a vérbe s abban keringve, áttéti gócokat (metastasis) is hoz létre. A vérkeringésbe jutott bomlott vértörmelékek az egyes szervek kisebb véredényeiben megakadnak s igy azokat is fertőzik (embolia). Különösen a tüdőbe és vesébe, de a májba, lépbe és szivbe is jutnak ilyen embolusok s ott elgenyedésre vezetnek. Ilyen genyedések az izületekben, sőt néha a szemben is létrejönnek. Ezek a súlyos Gy.-i megbetegedések a magas hőemelkedés mellett a sziv erejének rohamos csökkenésében nyilvánulnak, amihez rendesen agyi tünetek is csatlakoznak. Legfontosabb a sziv állapota: minél szaporább az érverés és minél kisebb, gyengébb a pulzus, annál nagyobb a mérgezés és az életveszély. Orvoslás tekintetében pedig ezekben a súlyos esetekben kevés kilátással követünk el minden lehetőt. Ha a legszorgosabb tisztasággal s kezeinknek s műszereinknek fertőtlenítésével nem tudtuk kikerülni a Gy.-i lázt, akkor megbetegedés esetében minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a sziv ellentállási képességét növeljük, a helyileg hozzáférhető fertőzési forrásból (fekély, büzös lochia) pedig a további felszivódást megakadályozzuk. Ha a szervezetbe jutott mérget tudnók megsemmisiteni v. ártalmatlanná tenni, akkor vágyaink s törekvéseink netovábbját értük volna el. Oda irányulnak azok a kisérletek, amelyeket Bacelli nyomdokain haladva Kézmárszky tanár tett meg klinikáján 2 esetben. látszólag kedvező eredménnyel. V. ö. Orvosi hetilap (1894).

Gyermekágyas beavatása

(egyhj.), l. Egyházkelés.

Gyermekágyi láz

l. Gyermekágy.


Kezdőlap

˙