Halmi

kisközség Ugocsa vármegye tiszántuli j.-ban, (1891) 2051 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága, takarékpénztára s kereskedelmi bankja, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.

Halmi

Artur, Lajos, genre- és arcképfestő, szül. Budapesten 1866 dec. 8. Eleinte zenész akart lenni, de amikor 1881. Munkácsy Krisztus Pilatus előtt c. nagyszabásu képét megismerte s látta azt az ünnepeltetést, melyben a mester országszerte részesült, más elhatározás támadt az ifjuban s beiratta magát a mintarajztanoda növendékei közé. Egy évet töltött itt, azután állami ösztöndijjal Bécsebe ment, hol Griepenkerl, Eisenmenger és L'Allemand vezetése alatt kezdte meg komolyabb tanulmányait. Közben mellékesen még mindig foglalkozott a zenével s műveléséről csakis akkor mondott le egészen, midőn Benczur Gyula tanácsára 1887. Münchenbe utazott s az ottani akadémián a hires Löfftznek lett tanítványává. Még mint akadémikus festette meg Vizsgálat után a genreképét, mely nevét szélesebb körökben is jóhangzásuvá tette. A jól festett karakterisztikus képet Munkácsy Mihály dijával tüntették ki s egyuttal megvásárolták a nemzeti muzeum gyüjteménye számára. H. a Munkácsy-dijjal utazott Párisba, hol nagy tevékenységet fejtett ki s a mesternek a Honfoglalás megfestésénél is munkatársa volt. A fiatal művész rövid pályája alatt is több kitüntetésben részesült: Párisban egyik műve mention honarablet, Bécsben pedig aranyérmet kapott. Nagyobb festményei közül a Titkos esküvő a budai várpalota képtárában látható.

2. H. Ferencz, szinész, szül. Mező-Berényben 1850 ápr. 5., megh. Budapesten 1883 jul. Tanult Szarvason, Budán, Aradon. 1865 márc., még mint egész gyermek, szinésszé lett a Szilágyi Béla szintársulatánál Aradon. 1873 jan. 27-én vendégszerepelt a nemzeti szinháznál, s azonnal szerződtették. A nemzeti szinház egyik legtehetségesebb s legkedveltebb tagja volt. Utolsó nagy szerepe Feuillet Párisi regény c. szindarabjában a báró volt, melynek alakításában oly sok gondot fejtett ki, hogy belébetegedett. Olaszországba ment, de hiába, gyógyulást többé nem talált.

Halmirosz

az ugyanily nevü eparkia fővárosa Tesszália Larissza nomoszában, (1889) 3859 lak., jelentékeny dohánytermeléssel.

Halmosd

kisközség Szilágy vármegye szilágysomlyói j.-ban, (1891) 1054 oláh lakossal.

Halmstad

Halland svéd län (tartomány) fővárosa, a Kattegat partján, a Nissa torkolatánál, vasut mellett, (1891) 12282 lak., látogatott tengeri fürdőkkel, jövedelmező lazachalászattal és élénk gabona- és fakeresledéssel.

Háló

vékonyabb-vastagabb zsinegből kötött vadászati eszköz, mellyel a vadakat befogják v. a fogóba terelik. Amilyen vad fogására használják, nevezik el szarvas-, őz-, fürj- stb. hálónak. A csapóhálók fára vagy drótra vannak feszítve ésa beléjük került vadakra ránthatók. L. még Halászat.

Hálóállítás

különböző egyének által kötött hálórészeknek öreghálóvá való összekötése.

Haloander

György, tulajdonkép Meltzer (tévesen Hofmann) német jogtudós, szül. Zwickauban 1501., megh. Velencében 1531 szept. 7. Lipcsében és Bolognában jogot tanult; később Pirkheimer patricius ajánlatára, a nürnbergi tanács támogatásával, a justinianusi pandektákat 6 részben adta ki (Nürnberg 1529), melyeket ezért Haloanderi pandektáknak vagy Lectio Noricának neveztek. Ugyanabban az évben adta ki azután az institutiokat, 1530. a kodexet, 1531. a novellákat, első izben görögül, latin fordítással. V. ö. Panzer, W. Pirkheimers Verdienste um die Herausgabe der Pandekten H.-s (Nürnberg 1805); Schmidt B., Symbolae ad vitam Greg. Haloandri (Lipcse 1866); Flechsig, Gregor H. (Zwickau 1872).

Halobates

Ill. (állat), a vizipoloskák családjának egyik neme, melynek fajai tengervizben élnek. Ez időszerint mintegy 12 ide tartozó fajt ismerünk.

Hálóbél

az eresztőhálónak középső aprószemü része.


Kezdőlap

˙