Hangzacskó

l. Hanghólyag.

Hangzat

(franc. accord), a zenében több hangnak egyszerre való hangoztatása, mely a hangzatok sokféleségénél s jellegénél fogva lehet teljesen és kevésbé egybehangzó v. széthangzó. H.-ok képzése, azok használata, egybekötése, feloldása s a zeneszerzés különböző céljaira való alkalmazása, a legfontosabb szerepet játsza a zeneművészetben, mert a H.-ok képezik a zenében azt a szilárd alapot, melyen minden zenegondolattétel, sőt a legnagyobb szabásu zeneművek is felépülnek. A H.-ok képződésének elmélete egyszersmind a legjelentékenyebb ágát képezi a zene tudománynak. Manapság kétféle hangzatképző rendszer uralkodik, u. m. a latin és a germán. Előbbihez tartoznak a franciák, olaszok, spanyolok, utóbbiakhoz elsősorban a németek s mind ama nemzetiségek, mely vele vagy rokonság v. szomszédság, v. szellemi érintkezésben állnak. A latin rendszer a kemény diatonikus skála alapzöngéjére s annak zöngsorára támaszkodva képezi a különböző hangzatokat, melyek számát 13 törzs hangzatban állapítja meg s minden más hangzati alkalmazást a mesterséges alakítás variánsaira vezet vissza. Emellett rendszerét a disszonáns H.-oknak egyetlen változatlan feloldási szabályra alapítja. A germán, vagyis a német rendszer a kemény diatonikus skála zöngsora mellett méga lágy skáláéét is képződési kiinduláspontul veszi s ez által a hozzátartozandóság alapján nemcsak kiszélesíti, hanem sokkal bonyolultabbá teszi. Mind a két rendszernél eltérők az elnevezések, a cimek, a paragrafusok, de az eredmény végre ugyanaz, mert a H.-ok minősége és jellege mind a kettőnél egybevágó.

Vannak három, négy és öt különböző zöngéből álló H.-ok E számon ha tulmennek, sokféle elnevezést nyerhetnek, minta német rendszernél de lényegileg többé törzshangzatot nem képenek. A törzs H.-ok mindig harmadközi építkezés alapján képződnek, amint ezt valamely skála zöngsora szolgáltatja. A z összes H.-ok alapját a kemény hármas hangzat képezi. Erre építkeznek a többi hármasok, a négyes hangzatok (hetesek) s végre az ötös hangzatok (kilencesek). Amelyek még ezeken kivül használatban vannak, azok is visszavezethetők a harmadközi építkezésre. Az egynevezetü H.-ok fajai azáltal keletkeznek, hogy a bennök foglalt harmad- ötöd-, heted- s kilencedközök fölebbítő vagy lejebbítő jegyek által változást szenvednek. A hamoniatan eszerint négyféle hármas hangzatot ismer és használ gyakorlatilag, u. m. a kemény (dur), a lágy (moll), a szükitett és a bővitett hármas hangzatot. A G skálából tehát kiindulva, a G alapzöngére eme négyféle hármas hangzat építhető, u. m.:

[ÁBRA]

Vagyis: az 1. alatti kemény, a 2. alatti lágy, a 3. alatti szükitett s a 4. alatti bővitett hármas hangzat. A G skála zöngsorában tovább folytatjuk a harmadépítkezést, nyerjük a fris zöngét, mely a kemény hetes négyes hangzatot szolgáltatja. Miután azonban e kemény hangzásu hangzat nem alkalmas a többi válfaju hetes hangzatok képzésére, tehát a szintén négyféle hetes hangzatok sorát az uralgó hetes hangzat nyitja meg akként, hogy a G skála természees fis zöngéje egy félhanggal f-re lejebbíttetik, s eszerint a négy hetes hangzat igy alakul elsőnek, u. m.:

[ÁBRA]

Az 5. alatti az uralgó hetes (domináns) a kemény hármassal; a 6. alatti az uralgó hetes a lágy hármassal; a 7. alatti a szükített hármassal s a 8. alatti a természetesen alakult nagy vagy kemény hetes.

Ha az uralgó hetessel tovább folytatjuk a harmadközi építkezést a G zöngsor szerint, akkor ötös, vagyis a két kilences hangzatot nyerjük, u. m.:

[ÁBRA]

A 9. alatti a nagy s a 110. alatti a kis kilences hangzat. E 10 hangzat, mint látható, természetesen alakul s minden fölvett skálai alaphangra egyformán felépíthető, az illető zöngsor szerint módosítván azokat föllebítő vagy lejebbítő jegyek által.

E természetesen alakuló tiz törzshangzaton kivül még három van, melyek a zenében ugy a latin, mint a német harmoniai rendszer szerint szerepelnek, habár nem mindegyik egyenlő alapon származtatja. Ezek: a bővitett hatos, a bővitett negyedhatos és az uralgó hetes a bővitett hármassal egyesülve. A bővitett hatos ugy alakul, hogy ha a kis kilencesből kihagyatik az alaphang, az ötöd pedig félhanggal lejebbíttetvén, kiinduláspontul szolgál a többi zöngék harmadközü építkezésére. De miután e hangzat természetesen alakuló állásában felette disszonál, tehát a sorrendje akként változik, hogy az alaphang után a kis hetes, utána a nagy harmad s legfelül a bővitett ötöd következzék. Mesterségesen igy átalakítva, egyike az összes harmonia legbájosabb hangzatainak. Minden további hangzati kombináció, azok összekötése, szabályos vagy kivételes feloldása stb. mind ezekre vezethető vissza s mint mesterséges alakulások külön fejezeteit képezik a harmoniának.

Hangzatjezés

l. Generálbasszus.

Hangzatka

l. Szonett.

Hangzatok állása

A hangzatok, hatása hallóérzékünkre asszerint változik, amint azok állásaikat változtatják. E hatásváltozás épp ugy érvényesül egyes - több hang kihozatalára képes - hangszerek, mint több hangszer együttmüködésével is szemben. Valamely hangzat legtermészetesebb állása az, mely harmadközi építkezés alapján jön létre. Az ily állást szük állásnak nevezik. Mihelyt egy hangzat elhagyja szük állását s oly álásba téteik, hogy hangközei közt még több lényeges zöngéje is helyt foglalhat: szétszórt állásnak nevezett helyzetbe jön. A hangzatok hatása és szinezete a szük és szétszórt álláson kivül még más tekintetben is módosul. t. i. lényeges zöngéinek sokszorositása folytán. A hangzatok ily sokszorositásával nagy dinamikus erőt lehet kifejteni. Az is világos, hogy a hangzaooknak ugy szük, mint szétszórt állása nemcsak egyenes, hanem fordított állásaikban is érvényesülhet. A hangzatok állásának igy vagy amugy való felhasználása lényegesen befoly a zenei hatásra, erre nézve a gyakorlati zeneszerzéstan adja meg a kellő utasításokat. nagy fontosságu különösen a többszólamu énektételekkel szemben, hol valamely hangzat helytelen állása, illetve hangjainak szétosztása a különböző szólamok részére gyakran hatástalanná képes tenni a legszebb, legérdekesebb harmoniai füzéseket is. Erre nézve általános helyes eljárás: a szólamok elhelyezését ugy eszközölni, hogy azok közt arányos távolság legyen észlelhető. A szólamok összeszoritása, vagy két szólamnak a másik kettőtőtl való nagyobb távolságra mindig veszélyezteti, sőt megsemmisíteni képes az intencionált hatást. A hangzatok szétszórt állásainak tulnyomóbb dolminálása a zeneirodalomban (kiváltképen a zongorairodalomban) mondhati egészen ujabb keletü, melynek e század magasfoku virtuozitása nyitott tág teret. Régebben - még e század első negyedében is - általában csak szük, korlátolt állásokban használták a hangzatokat. Innen kevésbé dinamikus hatásuk, szemben a mai zongorairodalommal. Vonós hangszereknél, melyek a zongora után leginkább alkalmasnak a hanzatok sokféle állása megérzékesítésére, különösen nagy fontosságu azok állása, nemcsak hangzási, hanem technikai kivihetőség tekintetében is. Erre nézve az illető iskolák s a hangszerelési tankönyvek adnak bővebb s részletes utmutatást. Az oly hangszereknél, melyek csak egyes hangok kihozatalára képesítvék, a hangzatok állása semmi tekintetbe nem jön, de annál inkább azok együttes működésénél, mely a hangszerelés tudományának egyik legfontosabb és bonyolultabb ágát képezi.

Hangzatos

(eszt.), a szavak és mondatok olynemü rendje és mértéke, hogy a szavak és ellentétek szimmetrikus helyeket, a mondatok pedig arányos hosszuságot nyerjenek, ami a fülre nézve kellemes szabályosságu hullámzást és csengést idéz elő és a szellemre is a teljes arányosság és logikai rend benyomását teszi.

Hangzik a kőzet

(bány.), A szálban álló ép kőzet kalapáccsal ütve éles hangot ad, de ha már el van válva az eleven kőzettől, akkor az ütés tompa hangot ad, erre mondják, hogy hangzik a kőzet és ez azt jelenti, hogy meg kell támasztani, mert le fog omolni.

Hangzó

a nyelvben a. m. magánhangzó (Budenz hangzónak nevezett minden nyelvbeli hangot, mely aztán vagy magánhangzó vagy mássalhangzó). L. Hangok.

Hangzóilleszkedés

l. Illeszkedés.

Han-hai

(khinai nyelven a. m. kiszáradt tenger), A Tien-san és Kün-lün közt fekvő meence, amely Ny-on a Pamir lábánál kezdőik és körülbelül 700 km. szélességben huzódik K-felé egészen a Gobi-sivatagig. Ény-felé a Tien-san és Altai közt a Dzungári-medence a Turani-alföldre vezet le, amely ősidőktől fogva a kivezető ut volt a keleti ázsiai nagy felföldről Ny-felé. A H. vizeinek nincs lefolyása, a Lop-tóba gyülnek össze nagyobbára, ezért a talaj a sótartalmát megtartotta és terméketlen. A Gobitól csak alacsony vizválasztó különíti el.


Kezdőlap

˙