Háromosztásu ideg

l. Agyvelő (I. köt., 203.l.).

Háromrend-evezős

l. Triremis.

Három-Revuca

(Alsó-, Felső- és Közép-Revuca), három egymástól távoleső telepből álló kisközség Liptó vármegye rózsahegyi j.-ban, a Revuca völgyében, (1891) 1978 tót lakossal, kik főleg juhászattal foglalkoznak a kincstártól bérelt havasi legelőkön.

Háromság

l. Szentháromság.

Háromságfü

v. háromszinü ibolya (növ.), l. Árvácska.

Háromszék

vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk Királyhágón tuli részének DK-i sarkában; határai É-on Udvarhely és Csik, Ny-on Nagy-Küküllő és Brassó vármegyék, D-en és K-en Románia. Területe 3556,29 km2. H. közepét tágas, szép lapály foglalja el, melyet köröskörül jelentékeny hegységek öveznek. A vármegye hegyrendszereinek vázát folyóhálózata adja meg. Dny-i részében, az Olt folyó nagy kanyarulata által körülfogva, a Hermányi- v. Baróti-hegység emelkedik, melynek enyhén emelkedő hátai a Sepsi-Szt-György fölötti Görgőben (1020 m.) kulminálnak.

[ÁBRA] Háromszék vármegye térképe

[ÁBRA] Háromszék vármegye cimere.

Az Olt folyó balpartján K-felé, vele párhuzamosan, a magasabb s zordabb Bodoki-hegység (Bodoki-havas 1195 m., Büdöshegy 1174 m.) emelkedik, melynek nevezetessége (ásványos forrásain kivül) a torjai Büdösbarlang (l. o.). A Bodoki-hegységtől K-re a Csiki-hegycsoport végső ágai nyulnak a vármegyébe, melynek Nagy Sándor (1640 m.) és Nemere (1628 m.) nevü csúcsa a vmegye ÉK-i határán emelkedik. E csoportot csak a keskeny ojtozi szoros választja el a vmegye legnagyobb kiterjedésü s legmagasabb, egyuttal legtömegesebb hegycsoportjától, a Berecki-hegységtől (l. o.), mely az ojtozi szorostól a bodzai szorosig szakadatlan, magas tömegben É-ról D-nek csap (Lakóca 1775 m., Feketehalom 1632 m., Csilyános 1605 m., Zernye 1605 m., N.-Bonyó 1540 m.) s DNy-felé is jelentékeny oldalágakat (Papolca-köz 1321 m.) bocsát. A bodzai szoroson tul feltornyosuló Bodzai- v. Csukás-hegység (l. o.) csak É-i végágaival (Csiklom teteje 1190 m., Piliske-tető 1123 m.) hálózza be H. földjének egy részét, amelyek a H. szivét képező lapályt DNy felől bezárják. E magas fekvésü (É-on 600 m., D-en 530-550 m.) lapályt a Csiki-hegycsoportban eredő Feketeügy s sugárszerüleg beléömlő mellékvizeinek térsége alkotja, mely a vmegye legtermékenyebb s sürün népesített része; kiterjedése É-ról D-felé 35 km., KNy-i irányban 15-20 km. Egerpatak és Maksa közt a lapály összeszükül, de odébb Ny-felé ismét kitágul s a Feketeügy és Olt közti folyamközi része a termékeny Szépmező, mely Illyefalván alul Brassó vármegye területére huzódik át. E főlapályokhoz az Olt, Kászon, Osdola, Kovászna, Nagypatak, Dobollo és Nyirpatak mentén keskeny völgylapályok sorakoznak, melyek a községek legnagyobb részét magukba foglalják. Az ekként hegyek által körülzárt s csak DNy-felé szabadon nyiló fenlapályról minden irányban lehetséges a közlekedés azon számos folyó völgyein, melyek részint a szomszédos vármegyékből H. földjére nyilnak, részint innen kifelé vezetnek. É-felé az Olt tág völgye szabad utat nyit a közlekedésnek egyfelől N.-Küküllő és Brassó, másfelől (a tusnádi szorossal) Csik vármegye földjére; ugyaninnen huzódik le a Kászon jól járható völgye, mig az ojtozi és bodzai szoros Romániába teszi lehetővé az átjárást.

E könnyü közlekedés eszerint a folyóvizek kedvezően alakult rendszerének következménye. Legnagyobb folyóvize, az Olt, csak Ny-i részében érinti H. földjét, tojásalakban körülfolyván a Hermányi-hegységet; ekként legfontosabb folyója a Feketeügy, mely a vmegye ÉK-i sarkában eredvén, DNy-i irányban végigkanyarog H. szivén s számos mellékvizével együtt a termékeny H.-i lapályt s a Szépmező ÉK-i részét öntözi, mig Kökösön alul az Oltba ömlik. E jelentékeny (80 km. hosszu) folyó s mellékvizeinek és az Olt völgy-lapályán csoportosul a legtöbb község; nagyobb mellékvizei jobbfelől a Torjával egyesülő Kászon, balfelől a Kovászna és Tatrang. Az Olt egyéb mellékvizei közül az Ajta, Barót, Bölön és Vargyas vizét magába fogadó Kormos említhető. A Berecki- és Bodzai-hegységben eredő vizek közül az Ojtoz, Putra, Nagy- és Kis-Baszka (Bisca) és a Bodra Romániába lépnek át s a Szerethbe ömlenek. Nevezetesebb állóvizek a vármegye területén nincsenek. Ásványos vizei közül az előpataki, málnási és bükkszádi égvényes vasas savanyuvizek, a kovásznai égvényes konyhasós savanyuviz, a vajnafalvai vasas savanyuviz s a sepsi-szt.-györgyi savanyuforrás (Sugás) váltak ismeretesekké. Előpatak s Málnás jelentékeny fürdőhelyekké fejlődtek.

Éghajlata a rónaságon általában kellemes, szelid, gyakran meleg nyarakkal, a hegyvidéken hüvösebb, sőt a legmagasabb hegyek közt zord és hideg; az évi közepes hőmérséklet a lapályon 9-10° C., a hegyek közt 4-5 fokra leszáll; az évi csapadék mennyisége a lapályon 7-800, a hegységekben 900-1000 mm. A vmegye rettegett szele a hasonnevü hegyről eredő Nemere, mely néha hetekig tart s embert, állatot, sőt házakat is elseper.

H. földje a térségeken igen termékeny, a hegységekben azonban csak erdők tenyésznek. Ásványkincsekben nem igen gazdag, előfordulnak ugyan barnaszén, gipsz, kén, timsó, valamint vasércek a Berecki-hegységben, petroleum (Sósmező), de eddig csak a szenet aknázzák ki (Köpec és Barót vidékén).

A növényország termékei bővebben fordulnak elő. H. területe az egyes művelési ágak szerint következőleg oszlik el: szántóföld 87886 ha., kert 4351, rét 38371, legelő 13822, nádas 37, erdő 329291, nemtermő terület 10557 ha. A földmivelés főbb termékei: a buza (1892-ben 9558 ha. területen termett 147939 hl.), rozs (13990 ha. terület, 267092 hl. termés), árpa (6778 ha. terület, 153727 hl. termés), zab (10634 ha. terület, 280158 hl. termés), kukorica (8674 ha. terület, 215069 hl. termés), burgonya (3664 ha. terület, 776689 hl.termés), továbbá kétszeres, tatárka, kitünő kender és len, cukor- és takarmányrépa, hüvelyesek, magbükköny, magvas lóhere stb. A természetes kaszálók hozaga 684678 q. volt. Szőllő a vmegyében nem terem, a gyümölcs azonban a sikságon szépen diszlik. Kiterjedt erdőségei legnagyobbrészt (169661 ha.) bükkösök, kevesebb a fenyves (42858 ha.) és tölgyes (30021 ha.). A legmagasabb hegyek tetejét havasi legelők borítják. Az állattenyésztés meglehetős jelentékeny; az állatlétszám volt az 1884. évi összeirás szerint 62105 drb magyar s 280 nemmagyar fajtáju szarvasmarha, 5931 bivaly, 15637 ló, 54 szamár és öszvér, 38937 sertés, 108675 juh és birka és 7028 kecske. A szarvasmarha tenyésztésében az erdélyi magyar fajta az irányadó, a pirostarka hegyi fajta tenyésztése csak ujabban terjed el; nevezetesebb állattenyészetek: báró Apor Gábor pinzgaui tehenészete Sepsi-Szt.-Györgyön, s két tehenészet Baróton. A lótenyésztés főtényezője a sepsi-szt.-györgyi állami méntelep, melyben (1892) 118 mén van elhelyezve; a fedeztetési állomások száma 10. Juhot és birkát leginkább a hegyes vidéken tenyésztenek. A szárnyas állatok száma volt (1884) 158971 tyúk, 4020 pulyka, 21528 lud, 18830 kacsa s 5366 galamb; végül 6014 méhkas. A hegységekben vad, a folyóvizekben hal bőven fordul elő.

Lakóinak száma 1881-ben 125277 volt, jelenleg (1891) 130008; a tizévi szaporulat csak 4731 lélek vagyis 3,8%, ami a Románia felé irányuló kivándorlás eredménye. Egy km2-re 36,6 lélek jut s igy H. a legritkábban lakott vmegyék közé tartozik. Nemzetiség szerint van a vmegyében 110799 székely-magyar (85,2 %), 17360 oláh (13,3 %), 551 német s 251 tót; a magyarság tiz évi szaporulata 2349 lélek (2,2 %); az oláhság leginkább a sepsi és orbai járásban s a hegyesebb részeken él, mig a lapály majdnem tiszta székely. Hitfelekezet szerint van 43224 róm. kat., 2404 gör. kat., 22529 gör.kel., 298 ág. evang., 55869 helv., 4985 unit. és 698 izr. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség (1891) 1022, őstermelés 28515, bányászat és kohászat 66, ipar 6579, kereskedelem 658, hitel 16, közlekedés 375, járadékból élő 882, napszámos 20077, házi cseléd 2834, háztartásben elfoglalva 22365, egyéb foglalkozás 296, foglalkozás nélküli 14 éven aluli 41993, 14 éven felüli 3966, letartóztatott 55, ismeretlen foglalkozásu 34. A mezőgazdaság a vármegye lapályos részeire szorítkozik, a hegyes vidékeken inkább az erdők keresetéből él a nép. Ipar és kereskedelem nem jelentékeny; az ipar ágai közül a faipar fejlődését a nagy famennyiség idézte elő, melynek feldolgozására az I. erdélyi faipartársulat nagy fürésztelepein kivül mintegy 80 kisebb fürészmalom szolgál; a kőipar Málnáson és Mikó-Ujfaluban képezi a lakosság foglalkozását, agyagiparral háziiparszerüleg Kálnokon, Bodokon és kisebb mérvben Kézdi-Vásárhelyt foglalkoznak. A havasokon turót, sajtot s hamuzsirt készít a lakosság. A házi ipar egyéb ágai, mint vászon- és darócszövés, szalma- és vesszőfonás kevésbé vannak elterjedve. Nagyobb ipartelepek: a bükszádi üveggyár, a kézdi-vásárhelyi és sepsi-szt.-györgyi sörgyár, a baróti székely-turógyár s a kézdivásárhelyi ipari szeszgyár; van továbbá 24 mezőgazdasági szeszgyár, mintegy 300 kisebb malom stb. A vmegye kereskedelme jelentéktelen; fő cikkei a fa, barnaszén, építőanyagok s állatok. Az üzleti élet élénkítésére szolgál 2 bank (Barót, Illyefalva), 5 takarékpénztár és 2 szövetkezet.

Közlekedése a brassó-kézdivásárhelyi vasuton s ennek kovásznai szárnyvonalán (összesen 70 km.) kivül jó karban levő országutjain folyik, melyek közt van 81,5 km. állami és 332 km. törvényhatósági ut (ebből 32 km. kiépíttetlen). Közlekedése élénk Románia felé (a bodzai és ojtozi szoroson át), de az oláh vámháboru óta az odairányuló forgalom tetemesen csökkent.

Közművelődése és közoktatásügye még fejletlen, a férfilakosságból (1891) 43,7, a női lakosságból 55,2 % sem irni, sem olvasni nem tud, s a (1892) 24448 tanköteles gyermek közül 5904 (vagyis 24,1 %) iskolába nem jár. A vármegyében van 149 elemi s 2 felső népiskola, 2 polgári iskola (összesen 277 tanítóval), 2 középiskola (Kézdi-Vásárhelyen kat. algimnázium és Sepsi-Szt.-Györgyön államilag segélyezett református gimnázium), 5 szakiskola, 5 kisdedóvó s 1 humanitárius tanintézet. A szellemi élet Sepsi-Szent-Györgyön és Kézdi-Vásárhelyen központosul.

Közigazgatás. H. vármegye 4 szolgabirói járásból és 2 rendezett tanácsu városból áll, u. m.:

[ÁBRA]

A községek közt 2 rendezett tanácsu város, 18 nagy- és 93 kisközség, továbbá van 33 puszta és telep. A községek általában középnagyságuak; 2000-nél több lakosa 14 községnek van, legnépesebb a két város után Zágon 4605 és Kovászna 3873 lakossal. Székhelye Sepsi-Szent-György. Az országgyülésbe H. 7 képviselőt küld. Egyházi tekintetben H. 25 róm. kat. községe az erdélyi püspöki, 10 gör. kat. egyháza a gyulafehérvár-fogarasi püspöki, 27 gör. kel. egyháza az erdélyi érseki egyházmegye, 68 helvét egyháza az erdélyi, 9 unitárius egyháza a kolozsvári egyházkerülethez tartozik; izr. anyakönyvi kerülete csak 1 van. Törvénykezési szempontból a marosvásárhelyi kir. itélőtábla kerületéhez tartozó kézdi-vásárhelyi kir. törvényszék alá tartozik, kir. járásbiróság u.o., Kovásznán, N.-Ajtán és Sepsi-Szent-Györgyön van, utóbbi három telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva; illetékes királyi főügyészsége s sajtóbirósága Maros-Vásárhelyt, bányabirósága Gyulafehérvárt, pénzügyi birósága Nagyszebenben székel; királyi közjegyzője a két városban van, egyébként a brassói ügyvédi kamara területéhez van beosztva. Hadügyi tekintetben a brassói hadkiegészítési parancsnokság, a 24. sz. honvédgyalogezred területéhez tartozik, képezi a 77. és 79. sz. népfelkelési járást s alakítja az ugyanily számu I. oszt. és a 173. és 175. sz. II. oszt. népfölkelési zászlóaljat. Állandó vegyes felülvizsgáló bizottsága s csendőrségi szakaszparancsnoksága Brassóban székel. Pénzügyigazgatósága Sepsi-Szent-Györgyön, adóhivatala s pénzügyőrsége u. o. és Kézdi-Vásárhelyt van; Sósmezőn és Bodzán mellékvámhivatal, előbbi helyen m. kir. belépő állomás is van. Ipari és keresekedelmi ügyekben a marosvásárhelyi kamara területéhez van csatolva; államépítészeti hivatala Sepsi-Szt.-Györgyön van, illetékes közuti kerületi felügyelője ellenben Maros-Vásárhelyt, posta- és táviróigazgatósága Kolozsvárt székel. Kulturmérnöki ügyekben a kolozsvári VII. kerületi hivatal intézkedik. A vármegyében 8 gyógyszertár van.

Története. H. területe a harcos dákok hatalmas Dáciájának jelentékeny alkatrészét képezte. H.-nek minden erre alkalmas hegyét, dombját mesés származásu várromok koszoruzzák. Ezek legtöbbje a dákoktól származhatott, mert a dákokat legyőző Trajanus békefeltételei között ott van az is, hogy az erődítvények rontassanak le (Kr. u. 101-105.). A dákok után pedig a rómaiak következvén, H. mostani földjén ezek is uralkodtak. Erre mutatnak a Kézdi-Vásárhelynél 1852. kiásott római maradványok, melyek egy római castrum helyét sejtetik; a berecki castrum, a homollói vár s környékén talált vizvezetéki csövek és egyebütt is előjövő római tárgyak, és végül 1888. a bodza-krásznai szorosban talált s a rómaiak sirmiumi (Mitrovica) pénzverőjéből kikerült 12 rudacskából állott igen értékes aranylelet, mely utóbbi azt is bizonyítja, hogy az említett hegyszorosi átjáró már akkor is mily látogatott volt. A rómaiakat Dáciának 74. történt odahagyására kényszerítő népvándorlás kavarodásaiban a gótokat, hunnokat látjuk a felszinen hullámozni s hatalomra vergődni. A magyarok bejövetele, nevezetesen a vezérek korabeli történetéből a keresztény és ősi vallás uralma felett Szent István király és Gyula erdélyi vezér s utódjai között is kitört harcokig mit sem tudhatni. A kereszténység diadalmával végződött ezen harcokban a H.-i székelyek is résztvesznek. Sandour Upour főrabonbán Szent István által is támogatva, keményen lép föl az ősi vallást pártolók ellen; Ika rabonbánt Zetelakáról kiveri s az Ugyön (Fekete-Ügy folyó) tuli földre (H.-ben) szalasztja, hol ez Ikevárát (talán a most is meglevőő Ikafalva melletti rom) épti s nemzetségét itt terjeszté. E vallási harcokban kezd szerepelni a Torja feletti Bálványos vár (l. o., Arx Idolatrić) is, hol az ősi vallás legbiztosabb és leghuzamosabb menedékhelyet talált s urai a kereszténység bajnokai ellen küzdöttek. E harcok I. Endre és I. Béla alatt ismét kitörvén, H.-nek ebben ujra része volt, mi legyőzetéssel s azzal végződött, hogy a pogányságnak még emléke se legyen, sok ősi név, leginkább a községek nevei H.-ben is szentek neveivel cseréltettek föl. A Kálmán király idejébeni keresztes hadjárathoz Lőrinc milkoviai püspök, kihez a székelység egyházilag tartozott, 1096. a háromszéki székelyek mindkét rendjét, lófőt és gyalogot (ekkor még csak e két rend volt) meghivja és püspöki temploma építésének segélyezésére is felszólítja. Az elsőben részt nem vettek, de az utóbbit bizonyára dusan megadták.

II. Endre király 1211. a Barcaságot a német lovagoknak adományozván, tudjuk, hogy e rend még e király alatt kővárakat épített s ugy elhatalmasodott, hogy a hazára is veszélyes kezdett lenni, minek 1225. kiüzetésük vetett gátat. E lovagok birtoka H. földjével érintkezvén, kétségtelen, hogy ennek lakóival szemben is hatalmaskodtak, de a székelyek sem maradtak adósok. Erre mutatnak a Cofalva és Barátos H.-i községek közötti téren 1840. kiásott arany lószerszámok, 9 arany csákány, melyek némelyikén pontozott metszésben kereszt is lévén látható, a német lovagoktól származhattak, kik a lelet helyén csatát veszthettek. IV. Béla idejében az egész hazát vér- és lángtengerbe borított tatárjárás vad hordáinak egyik hadoszlopa Bochetor v. Szubutoj Boghodor vezérlete alatt az ojtozi szoroson tört be s H.-t és felső vidékének védelmére rendelt perkői Szent-Lélek-várát, kétségkivül hősi védelem után, feldulják, csupán a megvíhatatlan Bálványos vár alatt vallottak kudarcot, hova igen sok székely menekült, kik a tatárokat csufosan elüzték. Ez esemény IV. László alatt is ismétlődött az akkor is H.-t duló tatárokkal, sőt ekkor ezeket a határokon is tul üzték. A perkői Szent-Lélek-várát IV. Béla 1251. kiadott rendelete alapján Lőrinc vajda állította helyre s látta el várkapitánnyal; e várat 1271 körül V. István is javíttatta. Hogy a szomoru tatárdulás alatt a H.-iek hősiesen viselték magukat, bizonyítja az is, hogy IV. Béla a Székelyföld és Bárcaság között feküdt Zék- v. Székföldjét 1252. azon Akadás Vincének adományozza ki a Nemes grófi család alapító őse volt. V. István alatt a kézdi székelyek szereztek érdemeket, s főleg a cseh Ottokár elleni harcokban teljesített kitünő hadi szolgálataik jutalmául az eddig Torda várához tartozott Aranyosszéket kapják V. Istvántól adományba, mit később 1289. fia, László is megerősített, Ottó és Róbert Károly királyok viszályában a büszke és hatalmas Opor László vajda vonta magára az egész ország figyelmét, e két királlyal szemben H. földjén elkövetett azon vakmerő tényével, hogy az előbbit, ki hozzá Bálványos várába háztüznézni ment, 1307. fogságra vetette s a koronától megfosztva, egy év mulva bocsátotta szabadon, s Róbert Károly király hatalmával s Gentilis bibornok, pápai követ egyházi átkával szemben dacolva, a koronát akkor adta ki, amikor neki tetszett: 1310 julius hóban.

Az Anjou-ház férfi- és leányága uralma alatt H. földjén történtekről gyér följegyzésekkel találkozunk. A Hunyadiak kora nemcsak az egész országra, hanem H.-re is áldásos volt; 1437. Kápolnán Erdély 3 nemzete köti meg a testvéri uniót; 1451. Maros-Vásárhelytt tartott székely gyülésen a nevezetes székely-örökösödési törvényekkel; kétségen felül H. mindkettőnél közreműködik, de nevek nem állanak rendelkezésre; 1459 nov. végén Segesvárott van gyülés, melyen a testvéri unió megujítása mellett Miklósvárszék küldöttei által Sepsiszék bekebelezési törekvései miatt emelt panasz alapján Lábatlan János erdélyi vajda okiratot ad ki, melyben Miklósvárszék önállóságát megerősíti s biztosítja; 1466. szentgyörgyi gróf János erdélyi vajda Zabolán tart gyülést, hol minden szék a nép által évenkint választható 12 ülnököt kap, s a jurisdictio másként is javíttatik. Sajnos, ezen örvendetes jelenségekhez e korban az 1467. összeesküvés s annak véres következményei és az 1474. H.-ben is nagy károkat okozott roppant földrengés csatlakoztak. Nevezetes még, hogy Mátyás király István moldvai vajda ellen 1467. az ojtozi szoroson ment Moldvába, Kézdiszékben is időzhetett, 1506. karácson előtt, Udvarhely Agyagfalván (l. o.) a Küküllő partján tartott székely gyülésen H.-t is látjuk a béke művén fáradni. Az itten kelt hüségi és a király s emberei ellen a fegyveres fölkelést tiltó okmányt Kézdiszék részéről Czirják Bernád, Kun Antal; Sepsiszék részéről Kálnoki Bálint, Czirják Balázs, Daczó Péter s Mikó Mihály, mint primorok irják alá, mivel a két rendü székely nemzet a primori rend keletkezésével időközben (1409 körül) 3 rendüvé vált. E korban a mai H.-t alkotó 4 széket még mindig önállóan látjuk szerepelni; a nemzeti gyüléseken II. Ulászlóig fejenkint, azután leginkább küldöttek által megjelenni.

A mohácsi vésztől egészen az 1562. évi végzetes székelyfölkelésig a Zápolyákhoz huzó H.-n is többször vonulnak át hadcsapatok. Péter moldvai vajda a szultán parancsára 1543. a bodzai szoroson betör s H.-n végiggarázdálkodva, vonul Besztercének; 1550. nevezettnek öccse István tör be ugyanott, de az utána eredett legtöbbnyire H.-i és kászoni székelyek a Nyerges hegy alatt csufosan szétverik. 1562 végzetes és véres fölkelést hoz a székelyekre, melynek a nemzet ősi jogai, kiváltságai és szabadsága legnagyobbrészt áldozatul esik s hogy fékentartathassanak, H.-ben Várhegyen a gunyból «Székely bánja»-nak nevezett vár építésére kényszeríttetnek, a közrend jobbágyságra, szolgaságra vettetett. Ezen jogfosztó, s nem jogosztó lépés mindkét félre nézve később is igen sok keservet és romlást hozott. Mihály vajda fölléptével, hogy a székelység erejét részére nyerje, az 1599. gyulafehérvári, s az 1600. országgyüléseken a székelység régi szabadságait, jogait és kiváltságait visszaadá, mi a H.-ieket is táborába csábítá, s Székelybánja várát lerombolván, a primorokon is kegyetlenkedtek; de eme despota leveretése után H.-ben Lécfalván tartott országgyülésen a székelyek ősi szabadságai, jogai és kiváltságai ujra, sőt ez alkalommal még fegyverei is elvétettek, adó alá és jobbágyságba vettettek s a lerontott várhegyi Székelybánja várának ujra fölépítésére kényszeríttettek. E szigoru jogfosztogatások csakis Báthory Gábornak 1608 márc. 7. fejedelemmé történt választásakor nyertek némi enyhítést.

1601-ben Básta György H.-t is dulja. Mihály vajda garázdálkodásai után Erdélyt függetlensége s szabadságában is 1603. helyreállítani akaró Székely Mózes hadai is dulták H.-t s midőn Ráduly havasalföldi vajda ellene Merzát (Deli Markot) és Rácz Györgyöt fegyveres erővel küldötte, a H.-iek ezeknek bárcasági táborába vonultak s Székely Mózes hadai ellen harcoltak, ki 1603 jul. 17. a csatát, életét s egész táborát, melyben az erdélyi főurak - s a nemesség szine-java jelen volt - elveszté, mire az oláh hordák egész H.-n végigszáguldva, dulták azt. Sokat szenvedett H. az 1658 augusztus közepén történt törökdulás idején. E vérszomjas hordák feldulták a vármegyét s a mi kezökbe akadt, mindent zsákmánnyá tettek; 5000-nél több embert a barmokkal vegyes tömegben hajtottak maguk előtt s hurcoltak rabságba, mig végül, főleg Sepsi- és Miklósvárszékeknek 9 napi iszonyu dulása után elvonultak. A Rákócziakhoz folyton hű H.-t II. Rákóczi alatt még egy második csapásnak is kelle sujtani, t. i. midőn 1660. érdekében Barcsai Ákossal szemben fölkeltek s Rákóczinak tarthatatlanságáról meggyőződve, szept. 18. Maksán tartott gyülésükből Kemény János felé fordultak, Barcsai Gáspár ellenük ment s őket a Baróth melletti Cseme rétjén leverve, akasztás, csonkítás s kinzással embertelenül kegyetlenkedett rajtuk.

Ennél sokkal nagyobb veszély tornyosult feléje, midőn 1661-ben Ali szerdár pasa az általa fejedelemmé választatott Apafi Mihály érdekében a székelyeket hódolásra eredménytelenül szólította fel, emiatti bosszuságában árulás segélyével Csikba rontott s ezt vér- és lángtengerbe borította, az ettől megrettent s különben a pestis által is sanyargatott H. önként meghódolt és a fenyegető nagy veszélyt ez egyszer kikerülé. Nem volt ily szerencsés Thökölynek 1690. beütése és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcai alatt. Mert szabadságszeretetének bár igen sokszor adta meg keserü árát az előbbinek aug. 21. nyert zernyesti diadala után a H.-iek is hozzáállottak s minthogy az országbóli kivonulása a bodzai szoroson, H.-en át történt, török, tatár és oláh hadai s az üldöző németek végigpusztították s különösen az előbbiek nagy zsákmányt raboltak össze. Thököly elvonulása után H.-be osztrák hadak csaknem állandóan tartózkodtak. De ez nem gátlá a H.-ieket, hogy II. Rákóczi szabadságharcaiban jelentős részt ne vegyenek s kitartó lelkes hivei ne legyenek. Mert többszöri leveretésük dacára, ezen közel 8 évig lángolt harcoknak még utolsó éveiben is egyre lobogtak itten a szabadsághősök zászlói s véglegesen legyőzetésük és fékentartásukra Ilyefalván s Szentléleken állandóbb jellegü erődítvények is emeltettek, honnan a gyalog és lovas őrségek gyakran kiütve, sokáig dulták és sarcolták H. községeit és öldösték azok lakóit.

Az erdélyi katonai határőrség szervezésekori fegyverfeladás és madéfalvi székelymészárlás sem kimélte H. lakóit. Mert az ujabb jogtiprás ellen csiki székely testvéreik által indított mozgalmakban részt veendők, mintegy 500-an jelentek meg Csikban s lettek 1764 jan. 7. a madéfalvi gyászos események áldozataivá. 1848 nov. 12-én példátlan lelkesedéssel mondta ki H. székgyülése az önvédelmi harcot. Nem egészen két hét alatt hadsereget teremtett, s azt fegyverrel, ágyukkal és más szükséges készlettel látta el s már november 29-én Hidvég s Árapatak községek között Heydte 4000 rendes katona, s töméntelen szász és oláh nemzetőrből álló hadaival szemben oly dicsőségesen állotta ki a vér- és tüzkeresztséget, hogy az ellenség csufosan meghátrált, s Földvár is a győztesek kezébe esett. E naptól kezdve 1849 julius 23-ig folytonos harcban állott a hősök e kis serege s nincs H.-nek egyetlen alkalmas pontja, ahol többnyire győzedelmes csatát ne vivott volna. S csak 8 hónap lefolyása után volt képes Európának a muszka kolosszussal szövetkezett egyik nagy hatalma H.-et kezére keríteni. E maroknyi hős seregnek Szemeria és Sepsi-Szt.-György között 1849 jul. 23. vivott s az éjféli órákben eldölt utolsó csatája is diadalmas volt.

Háromszéki nyelvjárás

Jellemző sajátságai: 1. az ë hangot pontosan megkülönbözteti a nyilt e-től: embërëknek stb. Sőt bizonyos szókban a köznyelvi ö helyett is az eredetibb ë hangot ejti s a köznyelvi ü helyett i-t: ëssze, szërnyű, ëcsém, zërgëtt; fil, hives, innep. 2. Az l a szó végén nem marad el sem a szók belsejében, sem a szótő végén, p. sétáltam, búsulsz, pipálnak (amiket sok más nyelvjárás igy ejt: sétátam, busúsz, pipának). 3. A többes 3. személyü birtokos személyrag -ik, p. apjik, annyik, kezik, magik, közöttik. 4. A hangrövidítő főneveket minden alakjukban röviden ejti, tehát nemcsak tehenet, szekerek, kënyerem, hanem tehen, szekerre, kënyerből stb. A háromszéki nyelvjárás többi sajátsága jobbára megegyezik egyéb székely nyelvjárásokével, l. Székely nyelvjárások.

Háromszinü ibolya

v. viola (Viola tricolor L.), l. Árvácska.

Három-Szlécs

(Alsó-, Felső- és Közép-Szlécs), három külön telepből álló kisközség Liptó vármegye olaszi j.-ban, (1891) 1681 tót lakossal.

Háromszólamu tétel

A zenében olyan tétel, mely csak három hangszerre vagy énekszólamra van irva. Ugy a hangszerek, mint az énekszólamok megválasztása a zeneiró tetszésétől függ. A különbözőség sem határoz, mert olyan H. is gyakori, mely egynemü hangszerek vagy énekszólamokra van irva, p. három hegedüre, három gordonkára, oboára vagy három szoprán v. három tenorra.


Kezdőlap

˙