Hát

(dorsum), az embernél a törzsök háti oldalának a mell és hassal szemben fekvő része, középvonalában a gerincvelő egy részét magában foglaló, a csigolyák által képezett gerinc-csatornával. Éles határ nélkül folytatódik a tarkótájékba, oldalt a mell- és hasfalakba; alul a medencecsontjai vehetők határul. Alsó részének ágyék a neve. Középvonalában a csigolyák kiemelkedő tövisnyujtványai által képezett léc tapintható, ill. sovány egyéneknél látható. A csigolyák tövis- és harántnyujtványai, valamint a bordák által alkotott gerincoszlopi barázdát a keresztcsontból kiinduló kereszt gerincizom tölti ki, amihez hozzájárulnak még: a tövisnyujtványok között a tövisizom, a tövisnyujtvány közötti izmok, a haránt- és a tövisnyujtványok között a féltövises, a sokbahasadt és a gerincforgató izmok, továbbá a harántnyujtványok közötti és a harántnyujtványborda közötti bordaemelők. Felső részét a felső végtagok és a lapockák szélesítik ki a gerincoszloptól hozzájok menő széles vékony izmokkal: csuklyás, széles, hát- és a csüllőalaku izmokkal.

[ÁBRA] Hátizmok

Ezek alatt van a bordákhoz tapadó hátulsó felső és hátulsó alsó fürészizom. H. az állati testen a hasi résznek átellenben fekvő, a martól az ágyékig terjedő része. Csak a kétoldali részarányos állatoknak van háta, milyenek a gerincesek, izeltlábuak, puhatestüek és a férgek. Szükebb értelemben az emlősöknél még felső résznek is hivják. A H. akkor jó, ha nem nagyon hosszu, lehetőleg széles, egyenes és husos. A horpadt H., melyet a lónál nyergeltnek is neveznek, gyenge, a felfelé ivelődő u. n. pontyhát erős.

Hatala

Péter, orientalista, szül. Tótmegyeren 1832 febr. 17. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen végezte. Az 1848. szabadságharc idején a honvédek közé lépett. A világosi katasztrófa után fogságba került, honnan kiszabadulva, a papi pályára lépett és Esztergom főegyházmegyei áldozópappá szenteltetett 1855 márc. 14. Mint káplán működött Nyerges-Ujfalun és Hédervárott, 1857. mint hittérítő járt Palesztinában. Innen visszatérvén, tanár lett az esztergomi papnevelő-intézetben, 1861.a pesti egyetemen. Ugyanennek rektora is volt s most is ugyanitt a sémi nyelvek rendes tanára. Időközben papi állását elhagyta. Szerkesztette az Egyházi Lapokat 1868-1869., a Szabad Egyházat, Szabad Sajtót stb. Művei: Vezérlapok a szentföldre (Pest 1857); Az én hitvallásom (Budapest 1875); Arab nyelvtan (u. o. 1877) stb. Azonkivül számtalan cikket, értekezést stb. irt. V. ö. Zelliger Alajos, Esztergom vármegyei irók koszoruja.

Hatalmaskodás

a magyar jog nagyobb H.-t (actus majoris potentiae) és kisebb H.-t (actus minoris potentiae) különböztet meg. Ez utóbbit erőszakoskodásnak (violentia) is nevezik. Mindkettő a magánjogi bántalmakhoz (delictum privatum) tartozik.

A nagyobb H. másnak személyében vagy vagyonában önhatalmu megsértése, melyet a törvény annak nyilvánít. A törvény eredetileg a nemesi szabadságnak oltalmát vette célba, s ennek felel meg a nagyobb H. régibb öt esete (quinque casus). Ezekhez későbben több más eset járult az országgyülés, s a közhivatalnokok megvédése, részint némely hűtlenségi esetek büntetésének a kor szellemének megfelelően enyhítése érdekébenn. A régibb öt eset a következő: 1. nemes ember lakházába erőszakos berontás; 2. nemesi javaknak v. tartozékaiknak erőszakos elfoglalása; 3. nemes személynek jogtalan és törvényes ok nélkül letartóztatása; 4. nemes személynek megverése vagy megsebesítése; 5. nemes személynek megölése. Ma mindezek bünvádi eljárásra tartozó büncselekmények. Az eseteknek a gyakorlatban adott értelmezés szerint pedig: ad 2. csekélyebb tartozékoknak (cujus vis minutae particulae ad possessionem nobilitarem pertinentis) elfoglalása még nem H.; ad 4. kölcsönös verekedés esetében nincs H., mert «verbera verberibus compensantur»; ad 4. és 5. a jogos védelem a H.-t kizárja. Az öt esethez járult ujabb esetek: 1. bizonyos, a törvény által meghatározott közhivatalnokoknak hivatalos eljárásuk alatt letartóztatása, megverése, megsebesítése. A törvény által védett közhivatalnokok, jelesül: az ország nagybirái (nádor. országbiró, királyi személynök), helyetteseik s itélőmestereik; a hétszemélyes, a királyi tábla, a kerületi táblák birái, s a megyei birák; káptalani v. konventi, királyi, nádori, báni ember; az ország zászlósai; a főispánok; a kir. kamara igazgatói s tanácsosai (ma hatóság elleni erőszak büntette); 2. szabad menedékleveleknek megsértése; 3. másodizben használt visszaüzés (repulsio) (mai perrendünkben ismeretlen jogorvoslat); 4. megverése, megsebesítése, megverettetése, megsebesíttetése azoknak, kik országgyülésen panaszkodnak (a panasz miatt);azoknak, kik ország-, megyei gyűlésre, megyei törvényszékhez vagy más birósághoz; szökevény jobbágyaik és szolgáik vagy katonai kicsapongások tárgyában tartott tanuvallatásokhoz, katonai számadásokhoz mennek, ott tartózkodnak vagy onnan visszajönnek; 5. testvéreknek, rokonoknak megsebesítése, más ember tagjainak csonkítása; 6. országgyülési tagoknak s családbelieiknek, s az országgyülésen panaszlóknak, országgyülésen, ülésben vagy ülésen kivül megverése és megsebesítése. Erdélyben: a tisztek által restituáltatott jószágoknak visszafoglalása. A büntetés eredetileg «főbenjáró itélet» volt, azaz fej- és jószágvesztés; kizárólag a sértettől függött, hogy az elitéltnek fejét kivánta, v. a fejváltsággal megelégedett-e, az első eseteben azonban az elitéltnek javait nem igényelhette. Az elitéltnek életét a sértett akarata ellenére a királyi kegyelem sem menthette meg, amely csak arra szorítkozott, hogy az elitélt, amennyiben még letartóztatva nem volt, egy évig szabadlábon maradt, hogy ezalatt az idő alatt kibéküljön, ami ha nem sikerült, a sértett kivánságára az itéletet végre kellett hajtani. Egyházi személyek, vérrokonok, s nők által v. ellen elkövetett H. esetében fejvesztést nem, csak fejváltságot lehetett követelni. A későbbi gyakorlat a fejvesztést általában megszüntette, s csak a fejváltság maradt meg, mely az elmarasztalt félnek vérdijában állott (l. Emberdij). A vagyonvesztés, melynél az osztatlan testvérek és gyermekek részeinek s a hitves jogainak mindig épségben kellett maradniok, az idők folyamán szintén enyhébb alakot nyert, akként t. i., hogy az elitélt csak ingó vagyonát vesztette el örökre, az ingatlant ellenben a biró által meghatározott idő alatt közbecsü áron visszaválthatta (l. Becsü és Közbecsü). Visszaváltási joggal a rokonok és szomszédok is birtak. A sértett felet továbbá csak a vérdij illette egészen, a birságból csak 1/3-ad az övé, 2/3-ad a biróé. A gyakorlat által behozott enyhítések előtt a H. és a hütlenség büntetése azonos volt. Mindkét esetben fej- és jószágvesztés. Azonkivül hogy hűtlenség esetében a jószág a koronára háramlott, lényeges különbséget képezett a) az, hogy hűtlenség esetében a jószágvesztés ipso facto birói itélet nélkül, H. esetében ellenben csak birói itélet folytán állott be; b) hogy hűtlenség esetében a bünös és ártatlan rokonai között a családi örökösödés fonala (filum successionis) végleg megszakadt, H. esetében nem.

II. Kisebb hatalmaskodás másnak személyében, vagyonában, jogaiban önhatalmu, erőszakos minden oly megsértése, mely nem nagyobb H. Büntetése az okozott kárnak, elmaradt haszonnak és a költségeknek megtérítésén kivül a tetteseknek kisebb dija, melynek 1/2 része a biróé. A nem nemesek dij cimén 40 frtot fizettek, s ugyanannyit követelhettek, s ez egészen a sértetté. A mezei kártételek már az 1840. IX. t.-c. óta nem képeznek H.-t. A H.-i keresetek személyes keresetek, felperes itt nem a kir. fiskus v. a közvádló, hanem a sértett magánfél. Azért ha a sértett fél a per megindítása előtt meghalt, az örökösöknek csak akkor volt kereseti joguk, ha a sértettnek élete, vagyona v. családi jogai ellen történt a sértés; tisztán személyi sértés esetében a kereset (mint activ vindictam spirans) elenyészett. A sértő halála esetében, ha a sértő megidéztetése előtt halt meg, a személyi sértés miatti kereset elenyészett, erőszakos jószágfoglalás miatt az örökösök ellen a keresetnek csak annyiban volt helye, amennyiben megintés dacára a jószágot visszatartották. Ha ellenben a sértő megidéztetése után halt meg, a személyi büntetésre célzó kereset elenyészett ugyan, de az örökösöket az elhunyt javainak becsüjében elmarasztalták.

Hatalom

l. Birói hatalom és Államhatalom.

Határ

az a képzelt v. jelzett vonal, mely valamely területet körülfog. Átvitt értelemben a területet magát is jelenti, p. egy helység határa. A földrajz természetes és mesterséges határokat különböztet meg. Amazokat a természet szabja meg, emezeket az ember. Amazokhoz tartoznak a tengerek, hegységekben a vizválasztó gerincek, sikságokon a folyók, mocsarak és tavak. A határok természetének nagy hatása van a népek történetére. Politikai tekintetben legkedvezőbbek a zártabb határok, azaz olyanok, amelyek a területhez képest minél rövidebbek, minél inkább megközelítik a körvonalat, továbbá a hegységi és egyéb természeti határok, mert a határok hosszával és könnyü átlépésével egyenes arányban van a más népekkel való surlódások, összekoccanások valószinüsége. Nagy országok politikailag biztosabbak ebben a tekintetben is, mint a hasonló alaku és határu kis országok, mert nagyságukhoz képest kisebb a határuk. A más népekkel való érintkezés szempontjából, a művelődés, kölcsönös érintkezés, csiszolódás, kereskedelem szempontjából éppen ellenkezőleg a nyiltabb, hosszabb határok, tehát a kisebb területek kedvezőbbek.

A határ továbbá H. tágabb értelemben egy községhez tartozó összes terület (falu, város határa), legtágabb értelemben pedig azok a községhez tartozó helységek, puszták stb. is, melyekre a hatóság jogai kiterjednek. Közgazdasági szempontból nem kivánatos, hogy az egyes községek határa igen kiterjedt legyen, mint ez p. alföldi községeinknél igen sok esetben előfordul, minthogy a H. tulságos kiterjedése a földbirtok belterjesebb kihasználását akadályozza. Ily viszonyok között a közgazdasági kormányzat feladata uj községek alakítása által a földbirtok jobb megoszlására kihatni, telepítési törvények által a telepítést szabályozni s telepítési bankok utján az ügyet előmozdítani.

Határállomás

A vasutak a külön igazgatás alatt álló vonalak csatlakozó vagyis közös állomását nevezik H.-nak. Ilyen H. p. Kelenföld, Barcs stb. a m. k.államvasutak és a déli vasut között; Szeged, Kétegyháza, Arad a m. á. v. és az aradi és csanádi egyesült vasutak között stb. Földrajzi értelemben vett, vagyis a külföldi vasutakra nézve H. ez idő szerint: Bosna-Brod; Lajta melletti Bruck; Doberlin; Fehring; Fiume; Holics; Lavoczne; Marchegg; Mező-Laborc; Predeal; Verciorova; Vlarapass; Zimony; Zsolna és Zwardon.

Határérték

A matematikában a H. v. limes fogalma a végtelen számsorozatok elméletében és a függvénytanban lép fel. Valamely

a1, a2, ... , an ...

végtelen számsorozat H.-e alatt azt az A számot értjük, melyre nézve bármely tetszés szerint választott pozitiv d számhoz lehet egy (a d-hoz tartozó) v pozitiv egész számot ugy meghatározni, hogy an - A abszolut értéke kisebb mint d, ha csak n nagyobb mint v. Ily esetben azt is mondjuk, hogy A az an határértéke, ha n a pozitiv egész számok során át minden határon tul növekedik. Képletben:

lim an = A

(olv. limes an egyenlő A-val), P. azt, hogy

[ÁBRA]

számsorozat H.-e az egység, röviden igy szoktuk kifejezni:

[ÁBRA]

Nem minden számsorozatnak van H.-e, azaz nem minden számhoz található a mondott tulajdonsággal biró A szám, hanem csak a szabályos számsorozatokhoz. Valamely végtelen számosorozatot akkor mondunk szabályosnak, ha bármely tetszés szerint választott pozitiv d számhoz lehet egy v közönséges egész számot ugy meghatározni, hogy ao - an abszolut értéke kisebb mint d, ha csak m és n nagyobb mint v. - A nem szabályos számsorozatok közül H.-et egyedül az olyan sorozatoknak tulajdonítunk, melyekre nézve a reciprok értékéből képezett

1/a1, 1/a2, ..., 1/an, ...

számsorozatot szabályos és

lim 1/an = 0

De az ily nemszabályos számsorozatok H.-e nem valamely véges számérték, hanem a végtelen (Ą).

P. az:

1, 4, 9, ... , n2, ...

számsorozat H.-e Ą, mert az

1, 1/4, 1/9, ...., 1/n2, ...

számsorozatszabályos és

lim 1/n = 0

Rokon, de komplikáltabb fogalom a függvénytanban

[ÁBRA]

vagyis az f (x) függvény határértéke az a helyen.

Ennek értelmezésénél jelentsen

(1) a1, a2, ... , an, ...

egy olyan számsorozatot, hogy a lim an = a, de különben e sorozat egészen tetszés szerint választható. Továbbá képezzük rendre f (x) értékét az a1, a2, ... , an, ... helyeken. Ha az igy nyert

(2) f(a1), f(a2), ..., f(an), ...

számsorozatnak van H.-e, s e H. mindig ugyanaz, bárhogyan választjuk is a végtelenül sok lehetséges mód közül az (1) alatti számsorozatot, akkor a (2) alatti számsorozat H.-éről azt mondjuk, hogy az f(x)-nek H.-e az a helyen. A legfontosabb H.-ek:

[ÁBRA]

H. a nemzetgazdaságban, l. Érték.

Határfa

az Árpád- és Anjou-korbeli okiratokban említett határjelzőfák. Összegyüjtötte Endlicher István Die Gesetze des heiligen Stefan c. munkájában 139-42. l., továbbá Rómer Flóris a Magyar Akadémiai Értesítő II. köt., 1860-61. 318-54. l.

H. A vasuti állomások párhuzamosan fekvő vágányait váltó (l. o.) illetve kitérő szerkezetekkel hozzák kapcsolatba. E kapcsolásoknál azt a helyet, ahol a két vágány már annyira megközelíti egymást, hogy a legszélesebb járóművek a két szomszédos vágányon többé nem férhetnek el egymás mellett, a H.-val jelölik meg. Ez egy a két szomszédos vágány sinszálai közé szorított fadarab, melyet feltünő élénk szinre, rendesen fehérre, ritkábban fehér és veresre festenek. A H.-n kivül kocsit állani hagyni soha sem szabad s mikor a vonat valamely állomásra beérkezik, a személyzet legfőbb figyelmét képezi, hogy a vonatnak ugy eleje, valamint vége a H.-n belül álljon.

Határforgalom

a neve annak a korlátolt területü forgalomnak, mely a vámhatár és a belső vámvonal között folyik. A javak mozgásának ez a neme ugyanis különbözik a forgalom egyéb formájától, mert a vámhatár körüli területeken a máskülönben elszigetelt országok vámrendtartása is bizonyos könnyebbségeket enged meg a két különböhő állam szomszédos kerületei között, hogy ezek lakosai saját szükségleteik megfelelő kielégítése által kölcsönös gazdasági előnyöket nyujthassanak egymásnak. L. még Vám.

Határgrófságok

(ném. Markgrafschaften), a német birodalom határain levő grófságok, amelyeknek grófjai a honvédelmezés érdekében a többi grófságok grófjainál nagyobb, rendkivüli hatalommal voltak felruházva. Alapításuk Nagy Károly idejébe esik. L. még Gróf és Őrgróf.


Kezdőlap

˙