Heggesztés

két fémnek közvetetlen egyesítése, tökéletes egymásba hatolással való összeillesztése.

Hegira

l. Hidsra.

Hegnenberg-Dux

Frigyes Ádám, bajor államférfiu, szül. 1810., megh. 1872 jun. 2. Orvosi és jogi tanulmányai befejeztével 1835. atyja halála után átvette családi birtokait. 1845 óta a bajor képviselőháznak tagja 1 1848-1865-ig elnöke volt. Komolysága és igazságszeretete igen jótékony hatással volt az 50-es évek heves vitatkozásaira. 1865. lemondott állásáról, 1871. azonban elvállalta a miniszterelnöki tárcát és a külügyi tárcát, mely állásban az uj német császárság és Bajorország közötti viszony méltányos szabályozása körül nagy érdemeket szerzett.

Hegner

Ulrik, svájci iró, szül. Winterthurban 1759., megh. u. o. 1840. Hirnévre sok szellemmel megirt Die Molkencur c. elbeszélésével tett szert (1812). Ennek folytatása Suschens Hochzeit (1819). Salys Revolutionstage (1814) c. regényében kitünően rajzolja a mult századvági svájci viszonyokat. Ezenkivül irt utirajzokat és egy műtörténelmi művet az ifjabb Holbeinról, valamint jellemzést Lavaterről. Összegyüjtött művei 1828-1850. 5 kötetben jelentek meg. Életét megirta Schellenberg Biedemann (1843).

Hegumenosz

(gör.), apát a görög kolostorokban.

Hegy

a neve a földszin kimagasló részeinek. Az alföldeken, ahol kevés kimagasló pont van, már néhány méteres halmokat és lejtőket is gyakran hegynek neveznek. A hegyes vidékeken a dombokat és halmokat megkülönböztetik a magasabb hegyektől. A H. részei a H.-tető, H.-oldal, v. lejtő és a H. töve, lába V. alja. H.-csoport névvel a H.-ek csoportjait egyrészt a magános H.-ektől, másrészt a H.-soroktól különböztetjük meg. A H.-csoportok rendesen a hegységek különváló részei. Vannak azonban teljesen elszigetelt H.-csoportok is. H.-csúcsok, a H.-csoportokból és H.-sorokból kiemelkedő egyes H.-ek. H.-fő, valamely hosszannyuló H.-nek meredek vége. H.-foknak is nevezik, kivált ha sikságra vagy tengerre tekint. H.-gerinc, H.-hát, az állatok hátáról és hátgerincéről vett hasonlat alapján a hosszannyuló hegyek felső és legfelső része. H.-lánc, H.-ek láncolata, most inkább a H.-sor nevet használják. H.-meg, H.-mög, a H. mögötti vidék. H.-orom, a H.-nek előrenyomuló részei, körülbelül a. m. a H. orra; legalább erre utalnak a dunántuli Sokoró-hegy, Sokoróalja elnevezések, melyek igazán sokormu hegyekre vonatkoznak. H.-katlan, hegyektől kerített kerek szakadék, sok helyen valóban a H.-tömegek beszakadása által keletkezett. H.-nyereg, kettős H.-csúcsa a két csúcs közti nyeregforma mélyedés. H.-szoros V. völgyszoros, a H.-ek között átvezető szűk völgy. H.-taraj, nagyon meredek, sziklás H.-gerinc. H.-torkolat, a H.-oldalba nyiló szakadék. H.-zug, két H. közötti zug.

Hegyalja

1. Tokaji H., az eperjes-tokaji trachithegységnek (l. o.) déli tagja, mely a Bósva völgyétől D-re, a Hernád és Bodrog közt Tarcalig és Monokig terül el, szorosabb értelemben azonban csak e hegycsoportnak bortermeléséről hires K-i és D-i lejtőit foglalja magában. A hegycsoportot a Bósva és Csenkő patakok közti telkibányai hágó (349 m.) kapcsolja az eperjes-tokaji hegység középső tagjához. A hágótól a hegycsoport főgerince eleintén D-felé csap, azután derékszög alatt K-felé bocsát egy jelentékenyebb ágat, mely a Gergely-hegyben (787 m.) éri el legnagyobb magasságát. Innen ismét D-felé huzódik a főgerinc, s e két láncolat oldalágai egyrészt a Hernád, másrészt a Bodrog völgyei felé ágaznak ki. A tulajdonképeni H.-t a keleti és déli oldalágak végnyulványai alkotják, melyek eszerint nem képeznek összefüggő láncolatot, hanem egymástól völgyek által elválasztott mellékágakból állanak, melyek a jóval odább É-on emelkedő főláncból indulnak ki; a tulajdonképeni H. eszerint a Bodrog jobbpartját szegélyező hegycsoportozat, melynek iránya ÉK-DNy-i, a következő nevezetesebb kiemelkedésekkel: Magashegy (510 m.) és Sátorhegy (461 m.) Sátoralja-Ujhely mellett, Királyhegy (316 m.) Sárospatak fölött, Hideghegy (327 m.), Várhegytető (383 m.), Tolcsvai-hegy (428 m.) Tolcsva mellett, Cigányhegy (75 m.) Mád közelében, Hollóstető (531 m.) Tállya fölött, Krakóhegy (404 m.) Abauj-Szántó fölött, Monoki-hegy (310 m.) Monok mellett, végül a különálló Tokaji-hegy (516 m.) a Tisza mellett, mely a H.-nak messziről feltünő D-i sarokbástyáját képezi. Ezen hegycsoportozat geologiai szerkezeténél fogva (tiszta trachitképződmény) jellegzetes kúpokból áll, melyeknek némelyike (Tokaji-hegy, Sátorhegy) tipikus kifejlődésü s egészen különálló. A hegység magvát képező szürke trachiton kivül helyenként a zöldkő-trachit merül fel, D-en pedig a riolit-képeletek uralkodnak, melyek a trachit-magot egészen eltakarják. A H.-i szőllők majdnem kizárólag a rioliton állottak s a legjobb bor azon termett. A trachittömegre az alacsonyabb fekvésü helyen harmadkori üledékek rakódtak s ezeket fiatalabb képződmények takarják. A hegységben fakadó patakok egyike sem jelentékeny; legnagyobb a Tolcsvai-patak és a Szerencspatak vagy Hejce. A hegység magasabb részeit erdők borítják, a Hernád és Bodrog völgyére néző lejtőket azonban a szőllők szakadatlan öve diszítette, mely a hegységet Ny-, D- és K-felől mintegy 80 km. hosszban s egészen 5 km.-ig terjedő szélességben szegélyezte. E szegély aljában a népes s bortermelésüknél fogva azelőtt vagyonos községek egész sorozata fekszik, mint a K-i oldalon Sátoralja-Ujhely, Sáros-Nagypatak, Bodrog-Olaszi, Tolcsva, Olasz-Liszka, Vámos-Ujfalu, Erdőbénye, Mád, Tarcal, Tokaj, Szerencs, Mező-Zombor, Monok, Tállya, Golop és Abauj-Szántó stb. A hajdan világhirü H.-i bortermelést a filloxera ma már majdnem teljesen tönkretette; a H. aljában elterülő 15 község szőllőterülete 1882. még 7760 ha. volt, ma már csak 1239 ha. s a még meglevő szőllők is sok helyütt csak a legsilányabb bort termik. Zemplén vármegyében Tokaj, Tállya, Tarcal, Tolcsva, Vámos-Ujfalu, Zombor, Szerencs, Monok, Golop szőllőterülete teljesen elpusztult s hasonlókép Abauj-Torna vármegyében Abauj-Szántó, Bodókő-Ujfalu stb. A H.-án a szüret rendesen október végén vette kezdetét s az átlagos évi termés 100000 hliternél több volt. Az utolsó évtizedben a hajdan nagymérvü külföldi kivitel a gyakori borhamisítások folytán tetemesen csökkent, az utolsó években pedig a filloxera majdnem teljesen tönkretette a szőllőművelést és bortermelést. (Egész Zemplén vármegyében volt 1882. még 11012 ha. szőllőterület, 1892. csak 3778 ha.; Abauj-Torna vármegyében volt 1882. még 4448 ha. szőllőterület, 1892. csak 953 ha.)

2. Erdélyi H., Alsó-Fehér vármegyében, a Maros jobbpartján, Nagy-Enyed és Sárd közt elterülő dombvidék, mely jeles bortermeléséről ismeretes; különösen ismeretes a celnai bor.

3. Aradi H., l. Arad-Hegyalja.

Hegybánya

(Pjerg, Siglisberg), kisközség Hont vmegye báti j.-ában, (1891) 1713 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Környékén aranyra, ezüstre, ólomra és rézre folyik bányászat; a bányák a kincstár tulajdonát képezik s a szélaknai m. kir. bányahivatal alá vannak rendelve.

Hegybiró

hivatalos közeg, hozzátartozik a hegyvám (l. o.) beszedése, becslések eszközlése, csőszök felfogadása és felügyelete, a szüret kihirdetése s ellenőrzése. Segédje s alárendelt közege a hegymester volt.

Hegycsuszamlás

l. Erózió és Földrengés.


Kezdőlap

˙