Helldorf-Bedra

Ottó Henrik, német politikus, szül. Bedrában 1833 ápr. 16. Tanulmányait elvégezvén, porosz államszolgálatba lépett. Egy ideig Merseburgban, majd Wetzlarban hivatalnokoskodott. 1871. választották be először a képviselőházba, majd ismét 1877 és 1879. A házban a szélső balhoz, a német konzervativekhez csatlakozott s nemsokára e párt feje lett.

Helle

Athamas és Nephele leánya, Phrixos testvére, akivel együtt szökött az aranygyapjas koson mostohaanyjok, Inó elől, aki vesztökre tört. Utközben H. leesett a kosról, s a Hellespontos nevü szorost (mai Dardanellák) róla nevezték el.

Hellebarde

l. Alabárd.

Helleborin

C36H42O6. A Helleborus niger gyökerében helleborein társaságában előforduló glikozida. Tisztán előállítva, fehér kristálykákból áll. Hideg vizben ugyszólván oldhatatlan, borszeszben és kloroformban könnyen oldódik. Törmény kénsav vörös szinnel oldja. Savak, különösen pedig cinkklorid oldat hatására széthasad, cukor és helleboresin képződik.

Helleborus

Tourn., l. Hunyor.

Hellebrant

Árpád, iró, szül. 1855 nov. 18. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után a budapesti egyetemen klasszika-filologia előadásokat hallgatott, 1878. tanári oklevelet nyert. 1876 óta a m. t. akadémia szolgálatában van mint alkönyvtárnok. Munkája: A m. t. Akadémia könyvtárának ősnyomtatványai (Budapest 1886); A magyarországi filolgiai irodalom könyvészeti összeállítása 1886 óta (az Egyet. Philologiai Közlöny 1887. és következő évfolyamaiban).

Helleflinta

l. Felzit.

Hellen

Deukalionnak és Pyrrhának fia, aki állítólag Kr. e. 1495. uralkodott Ftiotiszban és kiről alattvalóit helléneknek nevezték el. Orseis nevü feleségétől 3 fia volt, Aiolos, Doros és Xuthos, akiktől a görögök három főtörzse származott, az eolok, dórok és iónok. Az utóbbi törzs nevét Iontól, Xuthos fiától kapta s a három törzsközege lett a görög nyelv három fő nelyvjárásának, az eol, dór és ión dialektusnak (Paus. III. 20; VII. 1; Diod. Sic. V.).

Hellén államok

l. Diadochok.

Hellenbach

János Godofréd báró, Vallaszky szerint körmöci prot. polgárcsaládból 1659. született volna, amit azonban Haan kétségbe von, megh. 1728. Vittenbergában. 1685. már orvosdoktorrá avatták. Hazajövén, oly szerencsésen gyogyított, hogy «magyar Galenus»-nak (Galenus Hungariae) nevezték. Hire a császári udvarba is elhatott, s odahivatván, I. Lipót császárt, ki veseköves bántalmakban (nephritis calculosa) szenvedett, betegségből kigyógyította. I. Lipót őt e szolgálatáért császári királyi tanácsossá s 1686. báróvá tette. 1694. a Sooky- és Dombay-család nyitramegyei javaiba iktattatott be. II. Rákóci Ferenc, neje és idősebbik fia gyógyítása alkalmával ismerkedett meg vele, s midőn hadaival a bányavárosokat elfoglalta, a hűségesküt tett H. bányavárosi orvost tejhatalmu bányagróffá nevezte ki. H. csakhamar nagy lendületet adott az egész bányaügynek. A megmerülő tárókból saját találmányu gépeivel emeltette ki a vizet, s részint e rendszabályával, részint pedig a már félrevetett ércsalak teljes kihasználásával, mintegy megkétszerezte az érctermelést, a pénzveretést peig megtizszerezte. Kemény kézzel vezette az akkori nehéz időkben a bányák közigazgatását. 1707. a kongó (réz-) pénz miatt, melyet nem akartak fizetésül elfogadni, fellázadtak a bányamunkások. H. katonasággal ment ellenök, közéjük lövetett, ugy hogy 40 ember esett el, a többit pedig szuronyokkal üzette az aknákba munkájuk folytatására. Sokoldalu erélyes munkássága kiterjedt az országos pénzügyek vezetésére is. Ő vezette a hadsereg és a diplomácia fizetésére vonatkozó számadásokat, sőt a hadsereg élelmezésének vezetése is jó részben az ő keze közt volt. Ugy hogy bizvást el lehet róla mondani, hogy H. volt Rákóczi pénzügyi és kereskedelmi minisztere. A trencséni vereség (1708) után a bányavárosokat nem lehetett többé megvédeni a császáriak ellen. H. ekkor összerontatta vizemelőgépeit, miáltal a tárók jórészben ismét hasznavehetetlenné váltak, s igy maradtak 1711-ig, amikor III. Károly visszahivta a Rákóczival Lengyelországba menekült H.-ot, szintén kinevezvén bányagróffá. A protestáns ügyek vezetésében is nevezetes része volt. 1704. az ő védelme alatt tartatott a cseri konvent, 1707. a rózsahegyi zsinaton a dunáninneni konzisztorium világi elnöke, 1721. a hires pesti vallásügyi bizottságban mint az evangelikusok delegátusa vett részt.


Kezdőlap

˙