Herat

1. tartomány Afanisztán ÉNY-i részében Persia, az oroszok birtokában levő turkoman-föld, Las, Szeisztán és Kandahar közt, mintegy 160,000 km2 területtel és 750,000 lak. A Hindukus ágai a Szefid-koh és a Ghor, D-en pedig Szija-koh ágazzák be. Ezek közt folyik a Heri-rud, amelynek völgye igen termékeny. A lakosság nagyon kevert; vannak kizilbasok, tadsikok, afgánok és turkománok is. - 2. H., az ugyanily nevü afgán tartomány fővárosa és annak egyedüli fontosab helysége a Heri-rud jöbb partja közelében, annak termékeny és jól öntözött völgyében, az é. sz. 34° 22' és k. h. 62' 3" alatt, mintegy 50,000 lak., akik között vannak persák, afgánok, tadsikok, beludsok, tatárok, hinduk és zsidók. Szőnyegeket és rózsavizet készítenek. A város szük utcákból áll;mintegy másfél km. hosszu és valamivel keskenyebb; mesterséges sáncok és azokon épült tornyos falak fogják körül. A vizet tartalmazó árkokkal körülvett citadella a város közepén van, belsejében kutakkal és forrásokkal. Legjelentékenyebb épülete a kháni palota; 2 km.-nyire a várostól láthatók a Reza imámnak szentelt vallásos épület romjai. Kornyékén nagy kiterjedésüek a jól megművelt kertek. Jelentősége azonban ezenkivül sztratéiai fontosságban rejlik a persa, orosz és afgán határ közelében és ez az oka, hogy oly sokszor válthódító népek zsákmányává. Állítólag Nagy Sándor alapította Alexandira Ariana néven. A VII. sz.-ban az arab khalifák egész Khorasszánnal együtt elfoglalták. Ibn Kaukal a X. és Ibn Batuta a XIV. sz.-ban szépségét és nagyságát nem győzik eléggé magasztalni. 1381. Timur hatalmában jut, akinek utódai alatt a persa irodalom és tudomány székheyévé lesz. Hussein halála után 1507. az özbég vezér, Saibeg foglalta el, de 1510. már ismét persa kézre jutott. 1715. az afágnok, 1735. megint a persák, 1753. pedig ismét az afgánok folalták el. 1823. önálló országgá lett. Az angol-afgán háboruban a persák ujra megkisérelték az elfoglalását, de H.-iak bátorsága és az angolik diplomáciai védelme megmentette. Persia e kisérleteket még ezután is megujította, de az angolok e törekvéseit meghiusították. 1863óta afgán birtok.

Herat-rűd

l. Heri-rud.

Heraud

János Ábrahám, angol költő és kritikus, szül. Londonban 1799., megh. u. o. 1887 ápr. 20. Kerskedőnek készült, aztán különféle lapok munkatársa volt. Művei: The descent into hell (1830); Teh judgment of teh flood (1834); The In-gathering (1870);The war of ideas (1871); Videna; The roman brother; Salvator, or teh poor man of Naples (szomorujátékok); Uxinal, an antique love story (1877) és Macée de Leodepart (történelmi regény, 1878). Nevezetes irodalomtörténeti munkája: Shakspere, his inner life as intimated in hsi works (1865).

Hérault

1. D.-Franciaország 197 km. hosszu folyója 2900 km2 területü vizkörnyékkel. Gard départementban, az Aigoual (1567 m.) lejtőjén ered; A Claron fölvétele után D-nek fordul; átlép H. départementba. A Garriguses-hegyek közt köves, sziklás és vad hegyszorosokban folytatja utját és számos sellőt alkot; a Guffer Noir alatt kilép a sikságra és Agdetól öt km.-nyire a Földközi-tengerbe torkollik. 11 km.-nyi hosszuságban kis, Ageig pedig nagyobb hajó is járhatnak rajta. Mellékvizei: a Lveng, ez Ergue, a Dourbie, a Dordallion, Boyne és tongue. - 2. H., Département Franciaországban, Gard, Aveyron, Tarn, Aude és a Földközi-tenger közt, 6198 km2 területtel, 461,651, 1 km2 -re 192,9 lak. A tengerparton holmokbuckák huzódnak, melyekből a Pilier de Sant-Clair és a Saint-Loup volkán emelkednek ki. A hegyek a Cevennes részei és pedig a Monts de l'Espinouse, melyek a Agout forrásai fölött érik el legnagyobb magasságukat (1122 m.), a Montagne Noire a Pic de Nore-ral (1210 m.), az Escandorgue (4-800 m.) és a Garnigues (943 m); ez utóbbiak a Larzac-fensiknak szélét alkotják, amelyknek azonban a nagyobb része Aveyronban van. Az Aude csak torkolatának egyik ágával tartozik a départementhoz, de az Ognon és Cessen nevü mellékvizei itt folynak. Az orb H.-n folyik keresztül és itt veszi fel a Maret és Jaurt. Itt tokoll még a Libron és a H. (l. föntebb), amelyről a département a nevét kapta. A H. torkolatától Gard départemetnig a partok homokbuckái mögött érdekes laguna-(étang)-sor huzódik el. A Maguelonne és Pérols között szakad még a tengerbe a Lez, amely 11 km.-nyi hosszuságban hajózható. A Vidourle csak jobb partjával tartozik H.-hoz. A magas helyegyet kiveve az éghajlat mindenütt enyhe. A szelid éghajlaat alatt a gabonanemüeken kivül a déligyümölcs- különösen az olajfa-termelés sok munkást foglalkoztat. Buzából 1893. 13,418 ha.-on 158,608 hl., rozsból 4060 ha.-on 54,155 hl., árbából 1062 ha.-on 9650 h. és zabból 7793 ha.-on 86,700 hl. termeltt. Szőllővel 1876. sz egész départementnak 1/3-a volt beültetve; bár a filloxera itt pusztított el legtöbbet, a szőllőtermelés még most is igen folntos gazdasági ág és a temés ujabb jelentékeny emelkedést mutat. 1892. 173,025 ha. volt szőllővel beültetve és 7.054,353 ha.. brot termett, holott az 1882-91-iki átlagos termés csak 3.755,438 hl. volt. Ezen borok közül némelyik, különösen a 'Luenl-Viel- és a Frontignan-melléki, kitünő minőségüek. Az olajfát 3? ezer ha.-on termesztik és az évi temés körülbell 1 millió kgm. olajat ád. Az erdők a hegyeken 86,00 ha.-nyi területet foglalnak el. Szenet Béziers járásban a graissessaci bánya szolgáltat legtöbbet. Igen sok tengeri sót főznek a tengermelléki lagunákból. Ásványvizforrásuk vannak a Villecelle mellett és Balarucles-Bains-ben. A legfontosabb iparágak a szeszgyártás, főképen Béziers, Saint-Ponts és Montpellier járásokban, a durva posztógyártás Lodcve és Clermont körül, a szappan- és bőrgyártás, végül Cetteben az Uj-Foundlandból eredő tőkehal besózása. A kereskedelem a département termékeinek különféleségénél fogva élénk. A főkikötőhely Cette, a legjelentékenyebb szeszpiac Pézenas. H. 1790. alakítotattott Languedocnak következő részeiből: Maguellonais, Lodévois, Sfadcs, Béderrois, Bitterrois, Pays de Thomicres és Minervois egy részéből. Jelenleg 4 arrondissementra van fölosztva, ezek: Montpellier, ami a fővárosa is, Béziers, Lodcve és Sant-Pons. V. ö. Brieu, Historie du dépatement de l'H. (1861), Gide dans l'H. (1874); Joanne, Géographie de l'Hérault (1881).

Hérault

(lat. Heraldus) Dezső, francia jogtudós és filologus, szül 1580 körül, megh. Párisban 1649 jun. 19 éves korában már a görög nyelv tanára volt. Utóbb protestán volta miatt mogfosztották ettől az állástól, mire Párisba ment, ahol mint parlamenti ügyvéd élt. Művei: Rerum judicatorum libri II, (Páris 1640); Observationes ad jus Atticum et Romanorum (u. o. 1850); Arnobii disputatio adversus gentes (u. o. 1605); Tertulliani Apologeticus et Minucius Felix (u. o. 1613).

Herault de Schélles

János Mária, a francia konvent elnöke, régi nemesi család ivadéka, szül. Párisban 1760., lefejeztetett 1794 ápr. 5. Kora ifjuságában kerülvén az udvarhoz, 1781. a châteleti törvényszéknél, 1786. pedig a párisi parlamentnél királyi ügyész lett. A forradalom kitörésekor a nemzetőrségbe lépett és részt vett a Bastille bevételében. 1791. Páris a törvényhozó testületbe, utóbb a Loire département a konventbe küldte mint képveselőt, ahol egy ideig a gironiak pártjával tartott és ezekkel együtt XVI. Lajos halálára szavazott. Nemsokára a hegypárthoz csatlakozott, megtánadta a girondiakat s elnöke lett a konventnek, midőn az Henriot 1793 jun. 2. ostromolni kezdte. Mint a jólétbizottságnak tagja, elkészíté az uj alkotmány tervezetété s szept. a Felső-Rajna départementjába távozott, hogy ott is szervezzen rémuralmat. Midőn visszatértekor barátjaival (Danton, Desmoulins) mérsékeletebb ujon kivánt haladni, Robespierre pártja 1794 márc. fogságra vetette s ápr. 2. a forradalmi törvényszék elét állította, mely halálra itélte. Théorie de l'ambition c. művét Salgues adta ki (1802).

Hera-ünnep

(Heraia), Hera tiszteletére minden ötödik évben Argoszban tartották, midőn H. papnőjét négy tisztafehér szarvasmarhától vont szekéren Argosz és Mikene közt levő templomába, a Herainoba vitték. A nép processzióban követte a papnőt s áldozattal meg versenyjátékokkal kedveskedett az istenasszonynak. Az időre nézve l. Juno.

Herb.

v. Hb., növénynevek után Herber Vilmos angol lelkész (1778-1847) nevének rövidítése. (Amaryllidaceae, London 1837.)

Herba

(lat.) a. m. fű v. növény. Főleg patikai nevekben gyakori. Hivatalosak: H. v. summitates (a. m. a szár csúcsa) Absinthii, l. Üröm. - H. Cardui benedicti, l. Papfű, - H. centaurii minoris, l. Földepe, - H. cochleariae, l. Kalánfű. H. connii, l. Bürök, - H. Hyosicami, l. Béléndfű, - H. Lobeliae infiatae, l. Lobelia, - H. (summitates) Meliloti citrini, l. Somkóró, - H. Serpylli, l. Kakukfű, - H. Thymi, l. Kakukfű, - H. Violae tricholoris, l. Árvácska. - L. még Folia.

Herbardus

domonkosrendi szerzetes, Magyarországból származott Olaszországba. 1262. bergamói püspök lett. Mint iró: Tractatus adversus haerses; Commentarius in septem psalmos poenitentiales és Sermones de tempore cimü munkáival tünt ki.


Kezdőlap

˙