Herceg-szőllős

kisközség Baranya vármegye baranyavári j.-ban, 2691 magyar, szerb és horvát lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral, termékeny határa 13,556 ha.

Hercen

(Gercen) Sándor, orosz publicista (álnevén Iszkander), egy orosz herceg, Jakolev és a Stuttgartból Oroszországba került Haag Lujza természetes fia, szül. Moszkvában 1812 márc. 25., megh. Párisban 1870 jan. 21., Nizzában temették el. Moszkvában tanult s 1834. több társával együtt elfogták, mert abba a gyanuba keveredtek, hogy egy saintsimonisztikus egylethez tartoznak és körülbelül egy évre Vjatkába internálták őker. H.-t ezután államszolgálatba vették és Moszkvába, majd Szt. Pétervárra helyezték át, de egy szabad véleménynyilvánítása miatt megint számkivetették Novgorodba. 1842. ott hagyta a szolgálatot, Moszkvában filizofiai munkákkal foglalkozott, kiadott több szellemesen irt cikket és két regényt. Apja halála után (1846) elhagyta Oroszországot s előbb Német-, majd Olasz- és Franciaországba ment. Két első, feltünést keltő munkája volt: A tulsó partokról és levelek Olasz- és Franciaországból, melyek névetelenül és először német nyelven jelentek meg (Hamburgban 1850). Miután több politikai iratáról megtudták, hogy azok tőle valók, Oroszországban elvették tőle a nyomtatás jogát s 1851. Londonba ment, hol az orosz autokrata kormány ellen azzal kezdte meg a harcolt, hogy nyomdát nyitott és megindította a később hiressé vált Kolokol (Harang) c. folyóiratot. Politikai iratai közül kiválóbbak: A forradalmi eszmék fejlődése Oroszországban (1851); A megkeresztelt tulajdont (t. i. a jobbágyok, 1853); Fogság és számkivetés (1854); Oroszország társadalmi viszonyai (1854). Nagy érdeme van abban, hogy a kiválóbb orosz irókat teljesen, azaz cenzurált és kihagyott szöveek hozzápótlásával adta ki. Iratai és a Kolokol számai a legszigorubb ellenőrzés dacára éveken át folyton átjutottak az orosz határon, elözönlötték az orosz olvasóközönséget és II-ik Sándor cár trónralépte után volt idő, melyben egyszerü emigráns ugyszolván az egész orosz közvélemény felett uralkodott. Mindentudónak látszott s ugy tünt fel, mintha a trón közvetlen közelében is lettek volna bizalmas emberei és dolgozó társai. Ezt a felfogást még jobban megerősítette az a könyv, melyet H. 1859. Mémoires de l'impératice Catherine, écrits par elle-meme cimmel adott ki s melyet az orosz császári ház addig a lehető leggondosabban titokban tartott volt. Nem akadt egy hang sem, mely az emlékiratok valódigágát kétségbe vonta volna nem tudtak nyomára jönni, hogyan jutottak H. birtokába. 1863. H. átköltözött Genfbe s 1865-1868. a Kolkolt is ott adta ki, azután nagyobb utazásokat tett s végül Párisban telepedett meg. H. gazdag ember lévén, állandóan segélyezte az emigránsokat. Összes munkái 11 kötetben Baselben, majd Genfben jelentek meg s Oroszországban a tiltott könyvek közé tartoznak. V. ö. Sperber, Die socialpolitischen Ideen Herzens (1894); Herzen-Iskander (Berlin 1859); Eckhardt, Jungrussisch u. Altivaländisch (1871); Althaus G. (Unsere Zeit, 1872).

Herche

l. Helche.

Hercher

Rudolf, német hellenista, szül. Rudolstadtban 1821 jan. 11., meghalt Berlinben 1878 márc. 26. 1847. tanár volt Rudolstadtban, 1861. Berlinben, 1873. az ottani tudományos akad. tagja. Főérdeme a későbbi görög irók szövegének helyesbítésében áll. Egyszersmind egyik alapítója és szerkesztője volt a Hermes c. folyóiratnak. Kiadványai: az előbb Plutarchosnak tulajdonított De fluviis (1851), melynek haisítását ő ismerte fel; Arrian: Scripta minora (1754, 2. kiad. 1885); Scriptores erotici graeci (1858-59, 2 köt.); Artemidori onicocriticon (1864); Aeneae commentarius poliorceticus (1870); Plutarchi Moralia (1872, 1 köt.); Epistolographi graeci (1873); Apollodorbi bibliotheca (1874). Jelentősek a homeros topográfiájára vonatkozó dolgozatai is, e cimen: Homerische Aufsätze (kiadta Robert 1881).

Herciniai erdő

(lat. Hercynia silva, Hercynius saltus és Hercynium jugum; gör. Akynia vagy Orkynia), nemvezetes hegység a régi Germániában. Eredetileg ezen a néven az a jelentékeny (hosszuságban 60, széleségben 9 napi járást igénylő) erdős hegységet értették a régiek, megy középső germánián távonulván. É-on a Dunától és Rajnától egészen a kárpátökig és Dácia határáig terjedt; később mások (különösen Ptolemaios) csupán azt a hegyláncot nevezik igy, mely a szudetket a Kárpátokkal összekapcsolja. Tacitusnál felváltva találjuk e néven a mai Rauhe Alp, a Taunus és a Westerwald hegységeket. A nevet magát a keltából szokás származtatni. (ar, er képző és cyn, kyn a. m. magaslat), bár voltak akik a góth «farguni» (hegység) szóra is gondoltak. Ujabb földrajzirók, de különösen a geologusok megint fölkapták ezt az elnvevezést és vesztfáliától egészen az osztrák-morva mélyföldig terjedő hegyrendszert értik rajta.

Hercinit

némelyek szerint szemcsés, fekete szinüm, tiszta valaluminát (FeO. Al2°3), mások szerint pleonaszt és magnetit keveréke. Termőhelye Csehország: Rusberg. A Cseherdő latin nevétől (silva hercynia) kapta nevét. Régebben krizomelán-nak nevezték.

Herculaneum

helytelenül Herculannum, is régi ókori város Campániában, Nápolytól DK-re, a Vezuv Ny-i lánbánál, közel a tengerhez. Ősrégi telep, melyet már az oszkusok, később a tirrhének, majd a görögök is laktak és utoljára a rómaiak jelentékeny vidéki várossá fejlesztettek. Mint ilyen már Kr. e. 95. sokat szenvedett földrengések által, 16 évvel később pedig a Vezuvnak egy rettentő kitörése egészen eltemette. A város egészen eltünt és a fölébe jutott 50-100 láb vastag láva- és hamurétegen az idők folyamában két városka épül: Portici és Resina. Végre 1721. kutfurás alkalmában a mélységben ráakadtak a régi szinház romjaira, s találtak 3 szép női szobrot (jelenleg Drezdában). 1738 óta ujabb kisérletek folytak, de rendszers kutatás csakis 1760. kezdőtött. Majd némi megszakítással (melyet a francia forradalm okozott) ismét megindult e század elején s azóta folyton-folyvást tart. Legyümölcsözőbbek voltak Napoleon József és Murat évei (1806-15) és az 1869-76-ig terjedő évek. Az ásatást részletenkint kellet végezni és tekintettel a város fölött épült modern helyek épségére, a legtöbb kiásott épületet ujból betemetni. H. jelentősége Pompejivel szemben nem épületeiben, hanem műemlékeiben, különösen bronzszobraiban rejlik, melyek legnagyobbrészt Nápolyban vannak. Mindazonáltal épületei közül is abszolut értéküek: a szinház, mely egészen kőből épült 19 sor üléssel, 8-10,000 néző számára; továbbá az Argus háza (ponpás diszítése által kitünő magánház) s több bolt, melyek az ókori magánélet ismeretére fontosak. Azonkivül egy borbélyműhely és sebészeti terem. Művészi becsök által kiválnak a talált festmények (Theseus és Minotaurus, Telephus és Herakles, Ámorok vására, Bacchansnő); szobrok közül Merkur, Viktoria, Venus, Dianak, alvó Faun, harcoló amazon, Egy H.-ból való bronzszamára Magyarországon is volt, a Fejérváry Gábor eperjesi muzeumában. A Casa de Aristide-ban (magánház a szorsan vett város falain kivül) 1753. szépszámu papirtekercset (Herculanensia Volumina) talltak, melyeket ujabb időben alkalmas kémiai szerekkel bontogatnak és melyekben görög bölcselők (Epikur, Philodemos) műveire akadtak. A jelentékeny irodalomból, mely H.-ra vonatkozik, elégségesnek tartjuk kiemelni Ruggiero művét: Storia degli scavi di Ercolano (Nápoly 1886).

Herculano de Carvalho e Araujo

Sándor, portugál költő és hisztorikus, szül. Lissabonban 1810 márc. 28., megh. Santarem mellett fekvő birtokán 1877 szept. 13. Párisban tanult és 1837-43. a Panorama cimü lapot szerkesztette, majd Portoban és Ajudában könyvtárnok volt. Garrett Almeidával (l. o.) Portugália legjelentékenyebb komantikus költője, akire különösen Scott Valter volt nagy hatással. Költeményei, melyek A voz do propheta (Ferrol 1836) és A harpa do crente (Lissabon 1838 óta) cimmel jelentek meg, nagy hatást gyakoroltak a portugál közönségre; még nagyobb sikert értek el történelmi reégnyei: Eurico o Presbytero; O monge de Cister (mindkettő O Monasticon cimmel, Lissabon 1844-48, 2 köt., németre is lefordították). Érdemes történelmi munkái: Historia do Portugal (u. o. 1847-52, 4 kötet) és Da origem e establecimento da Inquisiça o em Portugal (u. o. 1854-59, 3 köt.) nevét a külföldön is ismertté tették. Egyéb művei: Estudos sobre o casamento (1873); Estudios historicos (1876); Opusculos (Lissabon 1873-79, 4 köt.); Roesias (u. o. 1850); Landas e narrativas (u. o. 1851, 2 köt.). Ő adta ki a Portugaliae monumenta historiae cimü munkát is. V. ö. Braga Teofil, Historia do romantismo em Portugal (Lissabon 1880); Döllinger, Gedächtnisrede auf H. (München 1878); de Serpa Pimentel, H. e o seu tempo (Lissabon 1881).

Herculanum

l. Herculaneum.

Hercules

római isten, eredetileg nagyon is különbözött a görög Heraklestól, akivel csak később azonosították; ugyanis az itáliai Herculus v. H. a majoroknak, a kerítésnek (herctum) volt az istene s mint ilyen, az itáliai parasztnépnek partonusa, a vagyonnak, tulajdonnak védő istene, sőt a kereskedőké is. Persze a későbbi költők a Cacusszal való kalandtól (l. Herakles) kezdve mindenféle összeköttetésbe hozták a görög Heraklest a római H.-sal (hisz nevök is rokonhangzásu volt) s az ó-itáliai Semo Sancus v. Deus Fidius révén a kettőt teljesen eggyé tették. Szobra a forum boariumon volt s victor (győző), invictus (győzhetetlen), custos (őrző), defensor (védő) melléknevekkel tisztelték meg.


Kezdőlap

˙