Hesperornis

Marsh. (Lestornis Marsh.), kövült vizi madár. A laposmellüek rendjébe tartozó kihalt nem, amely kizárólag a krétakorban élt É.-Amerikában. A szárnya csökevényes és igy repülni nem tudohatott, hanem valószinüleg jó uszó volt és mint ilyen, hallal táplálkozott. Magassága 1 m., csőre fogazott.

Hesperos

a. m. este, a Venus mint esti csillag; lakodalmak alkalmával a nászmenet vezetőjéül magasztalták énekekben, aki t. i. a nászéjnek hirdetője. L. Esthajnalcsillag.

Hess

András, nyomdász, kit Geréb László budai prépost, Mátyás király tudós alkancellárja, Velencéből hívott fel Budára, patrónusa áldozatkészségéből (2000 ezüst forintnyi költséggel) 1472. állította és szerelte föld Buán a hazánkban legelső és a XV. sz.-ban nálunk egyetlen nyomdát, mellyel a legtöbb európai államot megelőztük. H. nyomdájából valószinüleg a Magni Basilii de legendis poetis cimü munka került ki legelőbb melyen az évszám nincs kitéve. 1473 jun. havában jelent meg vastag fehér papiroson, latin (nem a divatos gót) betükkel nyomva a 67 levélre terjedő Chronica Hungarorum, mely Chronicon Budense (Budai krónika) név alatt ismeretes, és két részben tárgyalja a magyar törénetet kezdettől fogva Mátyás király koráig, tartalmilag sokban megegyeznek Thuróczy János krónikájával. E felette becses nyomdászati ritkaság kilenc példányban van meg: Magyarországon a magyar nemzeti muzeum, a pécsi püspök és József főherceg könyvtárában. 1473 után a nyomda működése véget ért; további nyomai nem találhatók. Némelyek H. halálában kutatják ennek okát. Ballagi Aladár (A magyar nyomdászat történelmi fejlődése, Budapest 1878) ugy vélekedik, hogy a nyomdát valamely elemi csapás pusztította el. Helyre állítására pedig nem vállalkozott bőkező, uj patrónus.

Hess

1. Germain Henrik, svájci származásu kémikus, szül. Genfben 1802 aug. 7., megh. Szt. Pétervárt 1850 nov. 30. Tanulmányait az orvostudományokkal kezdette; azután tudományos célból 1827-29. Szibériában utazott. Utóbb a kémia tanára volt a szt. pétervári egyetemen. Nagyszámu anorganikus és organikus analizist végzett. A termokémia megalapítója.

2. H. György, északamerikai szobrász szül. Pfungstadtban (Hessen-Darmstadt) 1832., eleinte bádogos volt, 1850. Amerikába kivándorolt, ott fafaraványokat készített, majd 4 évig Widemann tanítványa volt Münchenben. Visszatérve Amerikába, New-Yorkban telepedett le. Legkiválóbb művei: Echo, Lorelei, a Vizi liliom szimbolikus szobrai, a fiatal Goethe szobra és A félbeszakított imádság (dombormű).

3. H. Henrik, német festő, H. Károly Ernő Kristóf fia, szül. Düsselderfban 1798 ápr. 19., megh. Münchenben 1863 március 29. Atyjának tanytványa, 1813. a müncheni akadémia növendéke lett. Már első képet, a Hit, Remény, Szeretet, a Szent család, Szt. Lukács, Bünbánó Magdolna és a Serbatétel, továbbá Apolló a muzsák között és a Karácsonyéj a régi olasz mesterek, főleg Rafael hatását tüntetik föl. 1821-től fogva 5 éven Olaszországban tartózkodott, 1827-47. a müncheni akadémia tanára. 1849-től az egyesült királyi művészeti gyűjtemények igazgatója volt. 1827-37. festette az uj Mindszentek temploma freskóképeit, 33 ábrázolás az ó-, 34-et az uj-testamentomból, 11-et az egyház történetéből. Egyidejüleg készítette a mintákat a regensburgi székesegyház kereszthajójának üveg festményei számára és olajfestményei közül p. Mária látogatását Erzsébetnél.

4. H. Henrik József báró, osztrák tábornagy, szül. Bécsben 1788 márc. 17., megh. u.o. 1870. ápr. 13. 1805. lépett a hadseregbe, résztvett az Aspern és Wagram melletti csatákban és végig küzdötte a francia háborukat. 1815-17-ig Piemontban működött mint követségi katonai attaché. 1831. Radetzky táborkari főnöke lett és különösen a Novara melletti (1849) diadalnak egyengette utját. Radetzky őszintén olyformán nyilatkozott, hogy az öt nap alatt bevégzett győztes hadjárat H. érdeme. 1849. táborszernagyi rangot kapott, 1851-54. Varsóban, Szt. Pétervárt és Berlinben járt dipolomáciai küldetésben. Mikdőn 1854. a török-orosz háboru kitört, Henrik vette át az Erdély és Galicia keleti határán összevont hadtest vezényletét, és az oroszokat szép szerivel arra birta, hogy a dunai fejedelemségekből kivonultak. Az 1859-iki olasz-francia háboru idején H.-t csak május végén, a magentai vereség után hivták meg a csatatérre. Átvette ugyan a teljesen dezorganizált táborkar vezetését, de azt tanácsolta, hogy a hadsereget a várnégyszög közé vonják vissza és ott várják be az ellenséget. De a döntő körök nem hallgattak rá és igy bekövetkezett a solferinói kudarc. Csata után H. a császár parancsából Villfrancában fegyverszünetet kötött a franciákkal. A háboru után a császár tábornaggyá és a táborkar főnökévé, 1860. pedig a testőrcsapat parancsnökává tette. 1861. az urakházának lett tagja, ahol katonai kérdésekben több tartalmas beszédet mondott. A régi osztrák hadseregnek ő volt (Radetzky után) legnépszerübb embere és az osztrák költők és szinműirók egyik kedvence. V. ö. General H. (Bécs 1855); Wurczbach Lexikon (VIII. 421).

5. H. János vagy Hessus, Szilézia reformátora, szül. Nünbergben 1490., megh. Boroszlóban 1547 jan. 6. Lipcsében és Vittenbergában bevégezvén tanulmányait, a boroszlói püspök titkára lett, utazásai közben megismerkedett több humanistával, később Olaszországba utazott s Ferrarában hittudor lett (1519), a következő évben pedig Rómában diakonus. Visszatérvén Boroszlóba, kanonok lett, de 1521. a reformátori tanok hivévé, 1522. nürnbergi prédikátor lett, 1523. Boroszlóba hivatott lelkészül, hol egy 1524. tartott nyilvános szóvitá az evangeliom ügyét diadalmasan védelmezte.

6. H. János Jakab, német ref. teologiai iró, szül. Zürichben 1741 okt. 21., megh. u. o. 1828 máj. 29. Tanulmányait szülővárosában elvégezvén, itt lett diakonus (1777), majd 1795. főlelkész. A Jézus életét tárgyaló irodalomnak ő volt uttörője: Geschichte der drei letzten Lebensjahre Jesu (1768) és Lebensgeschichte Jesu (9-ik kiad. 1823) cimü műveivel. Nagyszámu művei összkiadásban jelentek meg ezen cim alatt: Das H.-sche Bibelwerk (1826, 23 kötet).

7. H. Jenő, német festő, H. Péter fia, szül. Münchenben 1824 jan. 25., megh. u.o. 1862 nov. 21. Atyjának tanítványa, Münchenben, majd Brüsszelben képezte ki magát. Történeti, genre- és vadászképeket festett. Legkitünőbb képei: A svédek támadása Dachaunál és Francia nehéz lovasok Moszkva égése alatt (müncheni uj képtár).

8. H. Károly, német festő, H. Péter testvére, szül. Düsseldorfban 1801., megh. Reichenhallban 1874 nov. 6. Eleinte rézmetszéssel foglalkozott, utóbb a festészetre adta magát és bátyjának Péternek, meg Wagenbauernek hatása alatt állott.

9. H. Károly Adolf, német festő, szül. Drezdában 1769., megh. Wilhelmsdorfban Bécs mellett 1849 jul. 3. Klosz tanítványa, főleg lovak festésével foglalkozott és ezen a téren kitünőt is alkotott. Gondosan tanulmányozta a magyar, orosz és török ló-, de emberfajokat is. 12 lótanulmányt kiadott 1807., későbben tanulmányokat lókedvelők számára, az urali kozákok átvonulását Csehországon keresztül 1799-ben, lófaj-litográfiákat természetesen nagyságban (1825). A bécsi akadémia tanára volt.

10. H. Károly Ernő Kristóf, német rézmetsző szül. Darmstadtban 1755 jan. 22., megh. Müchenben 1828 julius 25-én. Eleinte kardműves, azután vésnök, majd rézmetsző lett. Augsburgban és Düsseldorfban töltött tanulóévei után Mühcenbe ment, négy évig Olaszországban is tartózkodott Düsseldorban a nagy reprodukció gyüjteményen. Tőle való: A vásári árus Dorótól, Mária mennybemenetele Reni Guidótól, Rubensnak és feleségének képmása. Egyéb nagyobb művei: Szent család Rafaeltól. Az utolsó itélet Rubenstól. 1806. a düsseldorfi akadémiával és képtárral együtt átköltözött Müchenbe és Szt. Jeromost Palmától, a három napkeleti bölcset Van Eycktől és Miksa király képét Stiebertől metszette rézbe.

11. H. Lajos, svájci festő és rézmetsző, szül. Zürichben 1760 okt. 16., megh. u. o. 1800 ápr. 13. Gessner Salamon hatása alatt adta magát a művészetre. Olaszországban is járt. Legjobb tájékpei: a Montblanc, a Rüttli és a Tell-kápolna képe. Nagyon finom érzéke volt a természet iránt.

12. H. Péter, német festő, H. Károly Ernő Kristóf fia és tanítványa, szül. Düsseldorfban 1792 jul. 29., megh. Münchenben 1871 ápr. 4. A müncheni akadémia növendéke, az 1813-15. hadjáratokban Wrede tábornok kiséretében vett részt, élesen megfigyelte a tábori életet és több csataképet festett, amilyenek az Arcis-sur-aubei csata képe; A hanaui Kinzig-hid megvédése Pappenheim tábornok által; Összetüzés francia dragonyosok elfogott francia parasztokkal; A partenkircheni reggel; Osztrák seregek táborozása; A bodenbühli ütközet; A wörgeli csata, stb. Ezeknél sikerületebbek kisebb katonai jelenetei és vadászképei, de legjobb Ottó görög király bevonulását Naupliába ábrázoló nagy képe, melyet mint szemtanu fesztett meg (1835, müncheni új képtár). Miklós orosz cár számára 8 képben megfestette az 1812. év fő hadi eseményeit, a mücheni Hofgarten árkádjaiban a görög szabadságharc fő mozzanatait ábrázoló 39 freskóképet. Rajza szabatos, de száraz, szinezése tarka, művei ma már csak művészettörténeti értéküek.

13. H. Rikárd, német erdész, szül. Gothában 1835 jun. 23. 1869 óta a giesseni egyetemen az erdészet rendes tanára és az ottani erdészeti hivatal igazgatója. 1882 óta egyuttal az erdészeti hivatal igazgatója. 1882 óta egyuttal erdészeti kisérleti állomás ügyigazgatója. Művei: Der Forstschutz (Lipcse 1876-78, 2 kiadás 1887 és 1890, 2 kötet); Der forstwissenschaftliche Unterricht an der Universetät Giessen (Giessen 1881); Libensbilder hervorragender Forstmänner (Berlin 1882-1885); Die Eigenschaften und das forstliche Verhalten der wichtigerenc in Deutschland vorkommenden Holzarten (u.o. 1883); Encyclopädie und Methodologie der Forstwissenschaft (I. rész Nördlingen 1883, II. rész München 1890); Über Waldschutz u. Schutzwald (Hamburg 1888); Der akad. Forstgarten bei Giessen (2. kiad. Giessen 1890).

Hesse

1. Adolf Frigyes, német zeneszerző és orgonaművész, szül. Boroszlóban 1809 aug. 30., megh. 1863 aug. 5. Öt éves korában akármit hallás után eljátszott zongorán; orgonaépítő atyja Berner és Köhler orgonásokkal taníttatta, kiket a 9 éves fiu gyakran helyettesített. 1827 óta maga is templomi orgonás volt, kitünő és hirneves orgonaoktató. Játékát Párisban, Olaszországban s londoni kristálypalotában egyaránt csodálták. Nemcsak az orgonára szerzett zenét, hanem Tóbiás c. oratoriumot, 6 szimfoniát, megnyitókat, kántátékat, vonós ötöst, zongorára hangversenyműveket és egyebeket.

2. H. Agost, francia festő, szül. Párisban 1795., megh. u.o. 1869 jun. 14-én. Gros tanítványa, 1818. Philemont és Baucist ábrázoló képével elnyerte a római nagy dijat. Utóbb az Ingres-féle irány hive lett és főleg vallásos tárgyu képeket festett a párisi Notre Name de Lorette, Ste Elisabethe, Bonne Nouvelle, St. Eustache, St. Sévérin és St. Sulpice templomokban.

3. H. Lajos Ottó, német matematikus, szül. Königsbergben 1811 ápr. 22., megh. Münchenben 1874 aug. 4. Szülővárosában Bessel, Jacobi és Neumann tanítványa volt. Königsbergben, Halleban, Heidelmbergáben és 1869 óta a mücheni politechnikumon tanárkodván, hirnevet szerzett analitikai mértani tankönyvei- és értekezéseivel: Über die Doppeltangenter der Curven vierter Ordnung; Über das Pascal'sche Sechseck stb. Nevezetes egy általa állított u. n. Hesse-féle determinans (Hesseien).

4. H. Sándor, francia festő, szül. Párisban 1806 szept. 30., megh. u.o. 1879 aug. 7. Gros tanítványa, Velencében képezte ki magát egészen. Legjelentékenyebb képei: Tizian temetése (1833); Lionardo da Vinci (1836); Brisson elnök halála (1840); Pisani diadala (1847); A két Foscari (1853); Komnenos Elek császár és Boullion Gottfried; Beirut ostroma a keresztesek által; több vallásos tárgyu festmény a párisi St. Supice, St. Sévérin és St. Gervais templomokban.

Hessen

1. a régi Németországnak a Rajna és Weser közt fekvő része, amelyben, midőn a rómaiak hódító hadai a Rajnáig nyomultak elő, a Catti v. Chatti nevü germán törzs lakott. A nagy frank birodalom feloszlása után a X. sz. 2. felében történik említés egy külön H.-i grófságról (Hessia, Hessische Gau), amely a frank hercegeknek, illetőleg császároknak volt alárendelve. Körülbelül 1130-ig grófjaik Werner v. Gison nevet viseltek. IV. Gison leánya Türingia grófjához menvén nőül, H. is Türingia grófjainak birtokába került; de 1263. ezektől különvált és azóta saját fejedelmi család a férfi ágában kihalt, ennek unokahuga Zsófia, Henrik brabanti herceg neje követelte fia, I. (Gyermek) Henrik részére H.-t, aki azt a mondott évben meg is kapta. Nassaui Adolf, német császár 1292. H.-t közvetetlen császári hűbérnek nyilvánította. Henrik pedig székhelyévé Casselt tette. Utódai részint az egész H.-en, részint annak csak egy részén Felső-vagy Alsó H.-en uralkodtak. Ez utóbbinak Cassel, az előbbinek Marburg volt a fővárosa. III. Henrik (1458-83) házasság utján megnagyobbította birtokát a Katzenellenbogen grófsággal (Nassauban). I. (Nagylelkü) Fülöp (megh. 1567.), aki az egészH.-t egyesítette uralma alatt, 1527. a marburgi egyetemet alapította és a reformáció terjesztésében tevékeny részt vett, végrendeletileg négy fia közt osztotta föl birtokait. IV. Vilmos a birtokainak felét kapta Cassel fővárossal, IV. Lajos 1/4 -ét (Felső-Hessent és Niddát) Marburggal, II. Fülöp 1/8 -át (Alsó-Katzenellenbogent) Darmstadttal. Mivel azonban II. Fülöp 1583. és IV. Lajos 1604. örökösök nélkül haltak el, H.-ből két tartomány alakult: H.-Cassel (l. o.) és H.-Darmstadt (l. o.). V.ö. Teuthorn, Augsfürliche Geschichte der H. (11 kötet, 1777-80) és Rommel, Geschichte v. H. (10 kötet, 1820-58).

2. H. (Grossherzogtum H.) vagy H..-Darmstadt, a német birodalomhoz tartozó nagyhercegség, kiterjedésére nézve a 7., lakóinak számára nézva a 6. szövetséges állam. Kisebb, elkülönített részeitől eltekintve, két főrésze az é. sz. 49° 24' és 50° 50', a k. h. 7° 51' és 9° 39' közt fekszik. Két forésze közül, amelyeket egymástól 6-10 km. széles porosz terület választ el, az É-it, Felső-H.-t egészen porosz terület fogja körül; D-i részét, Starkenburgot és Rajnai-H.-t, porosz, bajor és bádeni területek határolják. Az elkülönített apró részek közül 7 Starkenburghoz és 4 Felső-H.-hez tartozik. Az É-i rész területe 3288, a D-ié 4393 km2. Felület és vizek. Az É-i részt nagyobbára a Volgesberg nevü bezalt hegytömeg takarja, amelynek legnagyobb csúcsai az Oberwald, a Taufstein (772 m.), a Geisselstein stb. 650-772 m. magasak. A Volgeslberget É-ra dombok csatolják a Rajnai-palahegységhez, D-en pedig Friedberg körül a Taunus kiágazásai a Wintersteinban 589 m.-nyi magasságot érnek el. A vizek a Vogelsbergről mint centrumból minden irányban folynak: K-en és É-on a Lüder, Altfell, Schwalm stb., a Fulda baloldali mellékvizei; Ény-on az Ohm; Ny-on és D-en a Wetter, Horla, Nidda és Nidder, a Seemen és más közvetett v. közvetlen mellékvizei a Majnának. A Vogelsbergtől Ny-ra s Dny-ra a termékeny Wetterau terül el. A D-i nagyobb rész K-i felében. Starkenburg tartományban az Oden-erdő kúpjai (a legmagasabbak: a Hardberg 592 m., a Felsberg 671 m. stb.) emelkednek, mig a Rajnamelléki rész, valamint a Rajnai-H. is sik föld; ez utóbbinak csak Dny-i széleit takarják a Hardtberg 592 m., a Felsberg 671 m. stb.) emelkednek, mig a Rajnamelléki rész, valamint a Rajnai-H. is sik föld; ez utóbbinak csak Dny-i széleit takarják a Hardt végső ágai, amelyek az Eichelbergben (321 m.) érik el a legnagyobb magasságukat. Starkenburgot a Rajnai-H.-től a Rajna választja el. Az előbbiben a Gersprenz és Mümling a Majnába, a Weschnitz és a Modau a Rajnába folynak. Rajnai H.-ben a Selz, Pfrimm és a Neckar a nagyobb vizek. Az éghajlat a sikon enyhe, a hegyek közt már meglehetősen zord. A fővárosban az évi középhőmérséklet 9,8°; az évi csapadék 710 mm. Mezőgazdaság. A szelid éghajlat alatt a Wetterauban és Rajnai-H.-ben a föld nagyon termékeny; a zordabb éghajlatu vidékeken kevésbé. Az 1882. összeirás szerint szántóföld és kert 381.143 ha. (49,6%), rétek és legelők 100.529 ha. (13,1%), szőllők 10.825 ha. (1,4%), erdőség 239.230 ha. (31,2%). A szántóföldek és kertek területéből 1892. buzával volt bevetve 40.996 ha. (10,8%), rozzsal 62.880 ha. (16,5%), árpával 57.425 ha. (15,1), zabbal 46.158 ha. (12,1%), burgonyával 67.129 ha. (17,6%) és takarmány-növénnyel 47.504 ha. (12,5%), ugyanekkor az aratás eredménye volt: 77.978 t. zab, 762.300 t. burgonya. A gyümölcs majdnem mindenütt jól fizet; a gyümölcsfák száma meghaladja a 2 milliót. A szőllőt leginkább Starkenburgban és Rajnai-H.-ben termesztik. Legjobb borok teremnek: Wormsnál (Liebfrauenmilch), Nierstein, Ingelheim, Laubenheim stb. mellett. Az évi termék értékét 72 millió márkára becsülik. Az állattenyésztés ágai közül legjobban a szarvasmarhatenyésztés virágzik; a lótenyésztésnek a kisbirtokok nagy száma nagy hátrányára van; a juhtenyésztés csak a Voglsbergen és az Oden-erőd egyes részeiben található, de hanyatlóban van; e helyett a sertéstenyésztés emelkedik. Az állatállomány 52.449 darab ló, 320.670 szarvasmarha, 90.939 juh, 245.868 sertés és 115.069 kecske. A bányászatnak csak Felső-H.-ben van jelentősége. A bányák összes száma 35; ezek termeltek 221.343 t. barnaszenet, 165.531 t. vasércet és 15.122 t. konyhasót. Ezeken kivül vannak homok- és mészkő-, márvány -, bazal-, diorit-, gránit-, porfir- stb. bányák. Jelentősek a tőzegrétegek és az agyagrétegek, különösen Hainstadtnál.

A lakosság, ipar és kereskedelem. Az 1890-ki népszámlálás szerint H.-nek összes lakossága volt 992.883 (1880. 936.340); köztük volt 492.348 férfi, 500.535 nő; vallásra nézva 666.118 evangelikus (67%) róm. kat. 293.632 (30%), 7409 egyéb keresztény, 25.531 izraelita és 193 más vallásu; a kivándorlók száma volt 1992, 1716. (A H.-i népviseletet l. az Európai népviselet kép-mellékleten VI.köt.) Az iparágak közt egyike a legfontosabbaknak bőrgyártás (Worms, Mainz, Offenbach, Bensheim) és a bőr feldolgozása (Offenbach, Mainz); jelentékeny továbbá a dohány-, gép-, kémiai cikkek és orvosi szerek gyártása (Darmstadt, Offenbach, Mainz, Auerbach), a szövőipar (Alsfel, Lauterbach, Schotten, Giessen járásokban), fizikai készülékek készítése (Giessen), hangszerek varrógépek és biciklik készítése Rüsselsheim), konzervek és pezsgőborok készítése (Mainz). Cukorgyár van 2 Felső-H.-ben és 1 Starkenburgban; a müködő sörgyárak száma: 196, 1.007,230 hl. évi termeléssel; a szeszgyáraké 253. A forgalom szolgálatában áll 924,5 km. hosszu vasuti hálózat; igen jó karban álló országutak és a Rajna, amelyen igen élénk a közlekedés. A kivitel főcikkei: a bőr és bőráruk, rövid- és diszáruk, válaszon és vászonáruk, papir és tapéta, hangszerek, matematikai és fizikai szerek, kémiai készülékek, bor és szivarok; a behozatalé: pamut, gyapju, len, kender, selyem és selyemáruk, üvegáruk, szén, gabona, liszt, gyarmatáruk, üvegáruk, szén, gabona, liszt, gyarmatáruk, dohány stb. Oktatásügy és közlekedés. Egyetem van Giessenben és politechnikum Darmstadtban. A középiskolák közül legtöbb a reáliskola (15); gimnázium van 8, reálgimnázium pedig 4. A népiskolák száma 993 egyszerü és 906 továbbképző. Vannak azonkivül tanító- és tanítóképző intézetek, felsőbb leány- és különböző szakiskolák; ez utóbbiak közül jelentékenyebbek a gazdasági főiskola Giessenben, a szövőiskola Lauterbachban. Nyilvános könyvtárak: az udvari könyvtár Darmastadtban, az egyetemi könyvtár Giessenben, a városi könyvtár Mainzban. A közművelődési intézetek közül a legjelentékenyebbek a siketnéma-, vakok intézetein, árvaházakon kivül a muzeum Darmastadtban, a római-germán muzeum Mainzban stb.

Alkotmány és közigazgatás. H. örökös monakia, amelynek alkotmánya az 1820 dec. 17. megszabott, 1856., 1862. és 1872. módosított alaptörvényen nyugszik. A törvényhozó hatalmat a két házból álló országgyülés gyakorolja a királyi felség cimet viselő nagyherceggel együtt. Az első kamara tagjai az uralkodó család nagykoru tagjai, a mainzi római katolikus érsek, az evangelikus prelátus, a giesseni egyetemi kancellár, bizonyos számu nemesi család fejei, a nemesektől választott 2 és a nagyherceg által élethossziglan kinevezett, legfölebb 12 tag. A második kamra áll 10, a nagyobbak városok és 40 a kisebb városok és községek által 6 évre választott tagból. Ez utóbbit a nagyherceg feloszlathatja. Mindkét kamara legalább minden 3-ik évben a 3-3 évre terjedő költségvetés megszavazása végett egybehivandó. A végrehajtó hatalmat az állam- (aki egyszersmind külügyi), a belügyi (aki egyszersmind oktatás- és igazságügyi) és a pénzügyminiszter (ki egyszersmind kereskedelmi miniszter) által gyakorolja. Közigazgatási szempontból H. 3 tartományra: Starkenburg, Felső-H. és Rajnai H.-re; e három tartomány pedig 18 járásra oszlik. A székhely Darmstadt (l.o.). A katonaság a porosz katonaságba van beolvasztva és a német császárnak esküszik hűséget. Az évi rendes bevétel az 1891-94-ki időszakra 24.653.219, a rendkivüli 7.421.971 a rendes kiadás 24.129.751, a rendkivüli 4.626.913 márka; az államadósság: 35.332.747 márka.

Története. H. története a brabanti fejedelmi házból származó I. Fülöp, hesseni tartománygróf végrendeletével kezdődik, aki országát 1567. Vilmos, Lajos, Fülöp és György fiai között felosztotta. Ekkor I. György 7 járást kapott, s többi között Darmstadt városát is, melyet székhelyévé választott. Fia és utóda V. Lajos 1596-1626-ig uralkodott és Marburgot örökölte. Ő alapította a giesseni (lutheránus) egyetemet (1607) és ő hozta be az elsőszülött jog szerinti örökösödést, Frigyes öccsének pedig kárpótlásul (1622) a homburgi kerületet engedte át. Fia, II. György alatt (1626-61) az ország sokat szenvedett a 30 éves háboru iszonyaitól, melyek megszüntével György különösen az iskolaügy helyreállítása körül szerzett érdemeket. Fia, VI. Lajos (1661-1678) a giesseni egyetem és több gimnázium mecenása volt, Ernő Lajos ellenben (II. György ifjabb fia) 1678-1739., XIV. Lajos udvari pompáját utánozta és adóssággal terhelte kis országát, mely a francia háboruk súlya alatt amugy is roskadozott. Az ő fia, VIII. Lajos (1739-1768) a hanaui és lichtenbergi grófságot csatolta H.-hoz, de annyit költött a vadászatra, hogy országát már-már csődbe juttatta. Fia, IX. Lajos (1768-1790) és ennek neje, a nagy Karolina kevesebbet költöttek Pirmasenzbe áthelyezett szerény udvarukban, de a Moser báró által kezdeményezett pénzügyi reformokat mégis elejtették. IX. Lajos fia, X. Lajos (1790-1830) megélte a szerencsétlen francia háborukat, melyek folyamán (1801) a Rajnán tul fekvő lichtenbergi uradalmat, 1803. pedig a lichtenaui, emsi, katzellenbogeni és más kerületekről (összesen 2200 km2-ről) lemondania kellett, kárpótlásul azonban Heppenheimot, Gernsheimot, Seligenstadtot és több szekularizált egyházi birtokot, összesen 6000 km2 területet kapott. Miután X. Lajos a Rajnaszövetségnek tagja lett (1806 aug. 14.), Napoleon császár engedelmével I. Lajos (l.o.) néven a főhercegi cimet vette fel. Egyébiránt ő is kénytelen volt Napoleont pénzzel és katonákkal támogatni. De mihelyt Napoleon szerencsecsillaga letünt, Lajos is elpártolt tőle és 1813 nov. 2. a Dörningheimben kötött szerződés értelmében a szövetségesekhez csatlakozott. A bécsi kongresszus határozata nem kedvezett H.-nek, mely ugyan Mainz és Kastel városokat, valamint Worms és Alzei vidékét kapta, de viszont az É-i és K-i határon tetemes földdarabot volt kénytelen átengedni Porosz- és Bajorországnak. Területe egészben véve kisebbedett, a lakosság száma ellenben alig változott. Hessen-Homburg, mely a XIX. sz. eleje óta H.-hoz tartozott, ujra különvált és a német Bundnak önálló tagja lett. Utódját II. Lajost (1830-48) az 1847--49. országgyülés a párisi februári forradalom hatása alatt arra kényszerítette, hogy fiát kormánytársul maga mellé fogadja és azután nagyszámu szabadelvü törvényjavaslatot szentesítsen. Ezeknek a kidolgozása részben már az uj miniszterelnök, Gagern Henrik (l.o.) érdeme, kit azonban (máj.) a frankfurti parlament elnökévé választotta, amikor azután Jaup lett a (hesseni) kabinet feje. Jun. 16. meghalt II. Lajos, kit fia, III. Lajos követett a trónon (1848-1877). Közreműködésével létesült az uj választási törvény, mely a két kamara egymáshoz való viszonyát is szabályozta. 1850 okt. 9. felfüggesztette az 1849-iki választási törvényt és az uj országgyülés nemcsak ezt az államcsinyt hagyta jóvá, hanem a többi rakcionárius törvényjavaslatot is helybenhagyta. Az 1859. gyülésen a már 1854. kötött, de mostanig titkolt Mainz-Darmstadti konvenció hozta a kedélyeket némi forrongásba, mely egyezség a mainzi érsek hatalmát a hesseni katolikusok fölött tetemesen növelte. Az uj, szigoru sajtótörvény hasonlóan növesztette a közelégületlenséget, mely elvégre az 1862 nov. 10-én megnyilt országgyülésen élesen kitört. Csak nagy nehezen tudta a kormány a költségvetés megszavazását keresztülvinni, a többi kérdésekben vereséget szenvedett. 1866 márc. 24. az ország területe az utolsó hessen-homburgi tartománygróf elhunyta folytán a kis Hessen-Homburggal növekedett. Az 1866. osztrák-porosz háboru küszöbén III. Lajos Ausztriával tartott és csekély hada a poroszok ellen küzdött. A szerencse azonban ez az utóbbiakra mosolygott és igy III. Lajosnak az 1866 szept. 6. kötött békéban 3 millió forintnyi hadisarcot kellett fizetnie, Hessen-Homburgot a biedenkopfi és vöhli kerületet egészen, a giesseni kerületnek pedig É-i felét a poroszoknak átengedni, a postát egészen a porosz kormánynak alárendelni és végre abba is beleegyezni, hogy a Majna vonalától É-ra fekvő területet az É.-német szövetséghez csatoltassék. 1867 ápr. 7. Bismarck katonai egyeztségre lépett III. Lajossal, melynek értelmében porosz tisztek H. honvédelmét porosz mintára átalakították és a H. által kiállítandó dandár az É.-német hadseregbe osztatott be; III. Lajosnak azonfelül véd- és dacszövetséget is kellett Poroszországgal kötnie. 1868 jun. 15. Poroszország vette át a hesseni távirda -forgalmat. A francia háboru kitörésekor pedig H. Bajorország, Württember és Baden példájára egész hadtestét mozgósította, mely azután porosz fővezérlet alatt végigküzdötte a nagy háborut. 1870. nov. 15. irták alá a hesseni követek Versaillesben az a szerződést, mely egész H.-nak az É.-német Bundba való belépését kimondotta; 1871 ápril 6. Dalwigk miniszter lemondott állásáról, melyet ekkor Lindelof kapott meg ideiglenesen, 1872 szeptember 13. pedig ennek utóda, Hofmann.. Az uj kabinet többnemü megtakarításokat eszközölt a háztartásban és uj választási törvényt dolgozott ki, melyet a kamarák 1872 okt. hagytak jóvá. 1874 jan. 24. az uj (prot.) egyházi szervezetet szentesítette a nagyherceg, 1874 febr. 4. pedig a klerikális párt által hevesen ellenzett uj iskolai törvényt, mely az állam fenhatósági jogát a népiskolákra is kiterjesztette. 1874-1875. az állam és a kat. egyház közötti viszonyt szabályozták. 1876 elején megvette az állam a Majnától É-ra épült vasutakat. Májusban pedig Starck báró lépett Hofmann helyébe, aki Bismarck kivánatára a birodalmi kancellária igazgatóságát vállata el. 1877 jun. 13. halt meg a gyermektelen III. Lajos, kit legidősebb unokaöccse, Lajos (IV.) követett a kormányzásban (l.o.). Midőn az uj nagyherceg, ki áldott emlékü első neje (Alice angol hercegnő) elhunyta óta özvegy volt, 1884 máju. Kolemine asszonnyal, egy orosz diplomatának elvált nejével házassági frigyet kötött; ennek hire nagy reszenzust szült ugy az angol udvarban, mint magában H.-ben (Viktoria angol királyné sürgetésére egyébiránt a nagyherceg házassága néhány hét mulva megint felbontott). A kormányzás elveit illetőleg, H. ezentul is a nemzeti szabadelvü politika elveit követte. 1892 márc. 13. történt elhunyta után Ernő Lajos (l.o.) követte, kinek huga, Alix hercegnő (szül. 1872 jun. 6.), II. Miklós orosz cárhoz ment nőül (1894 nov. 26.) és áttérvén a görögkeleti vallásra, az Alexandra Feodorovna nevet vette fel. Magában H.-ban, melynek vezetése a Finger-minisztérium gondjaira van bizva, Ernő Lajos rövid kormányzása alatt még nem történt nagyobb fontosságu dolog. Mindösszefelemlítendő, hogy az 1893-iki német birodalmi választásokból a szociáldemokraták és antiszemiták kerültek ki mind nyertes felek.

Hessen-Barchfeld

l. Hessen-Philippsthal.

Hessen-Cassel

egykori német választó-fejedelemség, mely nagyobbára a mai Hessen-Nassau porosz tartomány casseli kerületének felel meg. Területe 9581 km2, lakóinak száma 745.063 volt. H. első fejedelme IV. (Bölcs) Vilmos tartozmánygróf volt (I. Fülöp fia), ki 1567-92-ig uralkodott és Casselben székelt. Fia, Móric, kitért a ref. hitre, országa pedig a 30-ves háboru korában sokat szenvedett a császáriaktól. 1627. Móric fia, V. Vilmos javára leköszönt, ki azután mint a svédek szövetségese 1632-ig uralkodott. Vilmos öccse, Hermann, a Hessen-Rotenburg, másik öccse, Ernő pedig a H.-Rheinfels-Rotenburg-ágat alapította. V. Vilmos fia, VI. Vilmos követte, 1650-63-ig; ezt meg fia, VII. Vilmos, 1663-1670-ig, ki után (kiskoru) öccse, Károly uralkodott 1670-1730-ig. A pazarló Károly, hogy pénztárát megtöltse, saját alattvalóit adta el külföldre. Károly legid. fia, Firgyes, mint Ulrika Eleonora svéd hercegnő (XII. Károly király nővére) férje, 1720-ban sévd király lett. Atyja halála után pedig visszatért hazájába, melyet 1730-1751-ig kormányzott. Később öccse, Vilmos helyettesíté őt a kormányban, ki aztán 1751-1750-ig mint VIII. Vilmos maga birta a trónt. A hétéves háboruban az angol sereg soraiban harcolt. Követte őt katolikus hitre tért fia, II. Frigyes, 1760-85., ki fényes udvart tartott, melynek költségeit aból a pénzből (21 millió tallér) teremtette elő, melyet É.-Amerikába eladott alatvalói után az angoloktól kapott. 1785-1821-ig IX. Vilmos uralkodott ki 1803. I. Napoleon francia császár engedelmével választó-fejedelemnek és mint ilyen I. Vomosnak nevezte magát. 1806. azonban a francia császár árulással vádolván Vilmost, annak országát a székvárossal együtt vesztfáliai királysához csatolta. I. Vilmos erre Ausztriába futott s csak 1813., a bécsi kongresszuson kapta vissza országát. Visszatértekor ő is alkotmányt igért népeinek, és egy izben össze is hivata a rendeket, de nemsokára feloszlatta azokat, az uj alkotmány pedig irott malaszt maradt. 1821-1847-ig fia II. Vilmos uralkodott. Mint az abszolutizmus hive, csak akkor hivta egybe a rendeket, midőn a juliusi forradalom hirére H.-ben is felkelésre került (1830 okt.). A rendek elfogadták az uj alaptörvényt, az 1831-iki országgyülés határozata értelmében pedig H. a porosz vámszövetség köteleékében lépett. A későbbi országgyülések elkeseredett, bár eredménytelen küzdelmet folytattak a gyűlöletes Hassenpflug miniszter ellen (l.o.). 1838. Hassenplug ugyan (első izben) elbukott, de utóda, Hanstein sem volt sokkal különb miniszter és csak Hanstein utóda, Koch kezdett kissé humánusabban és igazságosabban eljárni. Őt Scheffer váltotta 1847. a miniszterelnöki széken. 1847 nov. 20-án megh. II. Vilmos és fia, I. Frigyes Vilmos vette át a kormányt (l.o.). Alatta (1847-66) tört ki a 48-iki forradalom. Márc. 13. egybegyült az országgyülés, mely az Eberhardt Wippermann-Schwedes szabadelvü kabinet által előterjesztett reformokat megszavazta. Az 1850. elején beköszöntött reakció azoban elsöpörte a liberális vivmányokat s I. Frigyes Vilmos a kedvenc Hassenpflugra bizta megint a kormányt, kinek segélyével szabadulni kivánt az elvállalat alkotmányos kötelezettségek alól. Ebből elkeseredett, hosszadalmas alkotmány-konfliktus támadt, mire (nov.1.) osztrák-bajor csapatok lépték át H. határát és kardcsapás nélkül vonultak Hanauig, mig az É-i határ felől porosz király és a választó-fejedelem között 1849 elején kötött szövetség értelmében léptek közbe. Egy pillanatig ugy látszott, mintha H. miatt Ausztria és Poroszország között háboru készülne. Mihelyt azonban Poroszország Omlützben Ausztriával kiegyezett, - helyesebben mondva - az utóbbinak követelései előtt meghajolt: a porosz kormány a maga csapatait visszarendelte, mig az osztrák-bajor csapatok I. Frigyes Vilmost szuronyfedezet alatt fő- és székvárosába, Casselbe (1850 dec. 27.) visszavezették. Ezzel a megtorlás is kezdetét vette. idegen tisztekből alakított haditörvényszékek ültek törvényt az ellenzék vezérei és hiveik fölött, a tömlöcök megteltek politikai foglyokkal, sokan kivándoroltak, mások elszegényedtek. I. Frigyes Vilmos háromszor oszlatta fel a kamarát, de az ellenzék mindannyiszor győztesen tért vissza. Most végre a szövetségi tanács is be közdte látni, hogy csak az 1831-iki alkotmány helyreállításával lehet a forrongó kedélyeket lecsillapitani. 1862. Ausztria és Poroszország nyilt követelésére, melyet a Dund két hadtest mozgósításával támogatott (máj. 24.), Frigyes Vilmos elbocsátotta eddigi tanácsossait és Stiernberget meg Dehn-Rotfelsert bizta meg az ügyek lebonyolításával. Ez a kabinet 1862. jun. 21-én visszaálította azután az 1831. évi alkotmányt, valamint az 1849-iki választó-törvényt, a közvélemény többi követeléseire azonban nem igen hallgatott. 1866 küszöbén I. Frigyes Vilmos Ausztriával szövetkezett, noha a rendek a semlegességet hozták volt javaslatba. Poroszország erre junius 16-én Beyer és Erder tábornokok vezérlete alatt hadosztályokat indított H. ellen, melyek Casselt kardcsapád nélkül megszállották. Maga I. Frigyes Vilmos, ki Wilhelmschöhe kakstélyában egy ideig ellentállásra készült, elfogatott és mint hadifogoly Stettinbe vitetett, Kur-Hessent pedig I. Vilmos porosz király aug. 17-én kelt proklamációjában (Hannovera, Nassau és Frankfurt példájára) annektálta. Ezen a napon szünt meg tehát H. önállósága és ekkor soroztatott be a porosz tartományok sorába. I. Frigyes Vilmos már szept. 18. lépett Vilmos királlyal egyeszségre, melynek értelmében alattvalóit a hűségi eskü alól feloldotta és ennek fejében magánbirtokait s kincseit visszakapta. Szabadlábra jutván, Prágába, illetőleg cseh birtokaira költözött. Kur-Hessenben pedig behozták 1866 okt. 3. a porosz közigazgatást, 1867 okt. 1. pedig a porosz alkotmányt. A trónjától megfosztott ex-fejedelem utóbb több alkalommal tiltakozott az annexió ellen. Halála után (1875 jan. 6.) törvényes utódok hiányában legközelebbi rokona, Frigyes tartománygróf emelt igényt az örökösödési jogra, ennek halála után pedig (1884 okt. 14.) az ő fia, Frigyes Vilmos tekintette magát H. legitim fejedelmének. Midőn pedig Frigyes Vilmos 1888 okt. 14-én (Batavia és Singapur között) a tengerbe fult, annak öccse, Sándor Frigyes (szül. 1863 jan. 25.) vállalkozott a legitim trónkövetelő szerepére. H. további története teljesen összeforrt Poroszország, másodsorban Németország sorsával.

Hessen-Darmastadt

l. Hessen (2.).

Hessen-Homburg

egykori landgrófság, 275 km2 területtel; a Rajna jobbpartján fekvő Homburg és a balpartján fekvő Meisenheim uradalmakból állott. A grófság megalapítója I. György hesseni nagyherceg ifjabb fia, I. Frigyes volt, aki atyja halála után 1622. Hessen - Darmstadtnak ezen egykori részét örökölte. Utódai közül a kiválóbbak volta II. Frigyes,. a fehrbellini győző. A francia forradalomi háboruk V. Frigyestől a tartományt elvették, ennek függetlenségét csak a bécsi kongresszus állította vissza. 1849. Henrik Frigyes uralma alatt H. is kapott alkotmányt, de már 1852. attól ismét megfosztatott. 1866 márc. 24-én Henrik Frigyessel a H.-i grófi család férfiágában kihalt és a tartomány Hessen nagyhercegésre szállott és ezzel együtt Poroszország birtokába került. L. még Hessen (2.).


Kezdőlap

˙