Hittudomány

l. Dogma és Hittan.

Hittudomány-doktor

(hittudor) az, aki egyetemet végzett, négy szigorlatot tett a hittudományokból és tudori értekezést irt, melynek elfogadása után következik a felavatás. Hazánkban az egyes vármegyék állandóan szoktak a bécsi és pesti egyetemre küldeni növendékpapjaik közül. A bécsi Augustineum-intézet már áldozópapoknak szolgál intézetül, akik felsőbb tanulmányokat óhajtanak folytatni. Aki a hittudományokból doktor, annak képesítése van a hittudományok tanári székére, joga van a doktor-kalapot és gyürüt viselni, mi azonban nálunk nincs szokásban.

Hittyiás

kisközség Temes vármegye buziási j.-ban, 1716 oláh lakossal.

Hitu

l. Amboina.

Hitujítás

l. Reformáció.

Hitvallás

(symbolum, confessio fidei), rövid, velős összefoglalása azon tanoknak, amelyek a hit lényegét alkotják s ugy a tanítóknak, mint a hivőknek szabályul szolgálnak. Krisztus előtti vallásokban, ideértve a zsidót is, nem találkozunk ilyen H.-sal. A kreszténység H.-a a hiszekegy vagy apostoli H. A H.-nak a kat. egyházban ima jellege van; azonfelül a keresztelésnél, a püspökszentelésnél, bizonyos egyházi hivatalok és rangok átvételénél is megkivántatik a H. letétele. A H. mintájának jelesen négy alakja van: az apostoli H., a nicea-konstantinápolyi, a szt. Athanáz-féle és a tridenti H., amennyiben ezeket egyes zsinatok a tévtanok ellenében, az igaz hit megállapítása végett szerkesztették. - H. a prot. egyházban, az ágostai, baseli, helvét stb. hitvallások, melyek körül az illető felekezetek hivei csoportosultak, melyekre az illető felekezetekhez tartozó lekészek, tanítók (néhol s néha még a világi hivatalnokok is) hivatalba lépésük alkalmával esküt tettek, s melyekről hazánkban két prot. felekezet a hivatalos nevét is nyerte (ágostai hitvallást követők). Hazánkban a ref. egyház lelkészei egy negyedszázad óta nem tesznek esküt a helvét hitvallásra, hanem csak arra esküsznek, hogy a szentirást hirdetik, tekintettel a helvét hitvallásra. - H. (professio fidei) az egyházjogban ünnepélyes eskü alatt tett biztosítás, hogy az esküvő egy meghatározott vallásfelekezetnek hive, s a reábizott tanításban ennek a vallásnak hitelveit fogja követni; különösen IV. Pius pápa és a trienti zsinat által püspökök, lelkészek és kolostorfőnökök, valamint hittantanárok és az áttértek részére előirt hűségi eskü a kat. vallás s a pápa iránt.

Hitvalló

l. Confessor.

Hitvédelem

(apologia), olyan védőirat, mely a keresztény egyház tanait védelmezte az ellenfelek, főleg a pogány bölcselők ellenvetései és vádjai ellenében. Ezen iratokat az apologeták igazolásuk céljábó a római császárok szine elé terjesztették. Ilyenek voltak Jestinus vértanu Apologia major és Apologia minor c. iratai, Sardesi Milo elveszett védőirata; Athenagoras Legatio pro christianis; Tertullian Liber apologeticus c. iratai. Az egyes felekezeteknek is van apologiája, l. Ágostai hitvallás apologiája.

Hitvédelemtan

(apologetika), a keresztény vallásnak ellenségeivel szemben való védelmének tudománya. A kereszténység kezdete óta támadásoknak volt kitéve. Innen van, hogy a keresztény H. őrségi keletü. Az egyház hite változatlan maradt ugyan a bölcseleti áramlatok folyamában, de a kereszténység hitelreméltóságának érvei és a katolicizmus alaki elvének alapjai a kutlura változása szerint az időközönkint fölmerült bölcseleti véleményekre és támadásokra való tekintettel illesztettek rendszerbe. A keresztény H. kezdetben törvényszéki védelem volt, mivel a kereszténységet politikai okokból támadták. - A zsidók ellen használt hitvédelemnek középpontja Krisztus messiási méltóságának bizonyítása volt, kiben az ószövetség jövendölései és előképei beteljesedtek, és annak a hangsúlyozása, hogy a keresztény vallás a zsidó vallásnak befejezése, tökéletesítése. A VII. században, midőn az iszlám fegyverrel terjeszté vallását, a keresztény H. a kereszténységet összehasonlítja az iszlámmal és párhuzamot von Krisztusnak és Mohammednek személye között. Mikor az uj-platonizmus Plato bölcseleti eszméi alapján iparkodott ellentétet mutatni ki az egyház tanai és a bölcselettudomány között, az egyház tudósai a platói bölcseletet alkalmazták annak a kimutatására, hogy a józan ész és a kinyilatkoztatás között nincs ellentét. Mikor meg az arabok szemkápráztató kulturája és Avverhoës fordításai Aristoteles nevében iparkodtak megtámadni a kereszténységet, a kifejlesztett aristotelesi bölcseletet alkalmazták az egyház tudósai, hogy a kinyilatkoztatás és a bölcselet összhangját bebizonyíthassák. A XV. és XVI. sz. renaissance-irói az ókori skeptikus rendszerek nevében támadták a kereszténységet; ezen rendszerrel szemben a H. a kereszténység őscsiráit kutatta az emberiség multjában és azt bizonyította, hogy a kereszténység lényegében oly régi, mint maga a vallás és az emberiség. A XVI. sz. reformáció-mozgalma uj módszert termett, t. i. a történeti bizonyítás módszerét. Mikor a naturalizmus, a deizmus és a racionalizmus az ész vallását akarta a kinyilatkoztatott vallás helyébe avatni, a hitvédelem iránya ismét uj fordulatot vőn, a kinyilatkoztatás lehetőségének, szükségességének s bizonyosságának ismertető jeleivel foglalkozott és a hitelreméltóság érveit fejtegette bővebben. Az évszázadok tudománya és bölcselete hangyaszorgalommal rakta le a keresztény hitvédelemnek - a demonstratio christiananak - alapjait. Enciklopedikus, munkakák: a Démonstrations évangéliques 16 kötete, a Dictionnarie d' apologistet involontaires két kötete, Jaugey: Démostration apologétique de la Foi catholique vaskos két kötete. Magyarra le vannak fordítva Hettinger, Bougaud, Chateaubriand és Duilhé de St. Projet munkái, Weisz munkájának fordítása pedig folyik; Dudek dr. eredeti apologiát irt, mely 1893. került a nyilvánosság elé; Székely István dr. megirta a szentirás apologiáját és a keresztény metafizika kérdéseinek nagy apologiáján dolgozik.

Hitvédők

(apologeták), kik a hitet védelmezik a támadások ellen. Maguk az evangelisták voltak az első hitvédők, különösen szent János, ki a gnosztikusok és dokéták ellen védelmezte Krisztus istenségét. Justin vértanu párbeszédben Tryphóval azt bizonyítja, hogy az ószövetség az ujszövetségnek előképe. Tertullian, Lactancius, Cyprian szintén a zsidó vallás szemrehányásai ellen védelmezik a kereszténységet. Quadratus és Aristides Hadrian császárnak benyujtott védőiratok szerkesztői; Sardesi Meliti, Miltiades és Apollinaris Claudius Marcos Aurelius császárhoz intézik erkölcspolitikai védőirataikat. Ezekből csak töredékek maradtak fenn. (Szir ford. Pitra Spicilegium Solesmense T. p. II. XXXVIII-LV.) Justin apologiái teljes képét nyujtják a II. sz. védőirodalmának. Az elsőt Antoninus Pius császárhoz, fiaihoz, a római tanácshoz és a néphez intézte. Athenagoras (177) hasonló szellemü védőiratot intézett Marcus Aurelius császárhoz; Tertullian (Apologeticum) a római birodalom helytartóihoz fordul, Cyprian pedig Demetrianus előkelő rómaihoz, majd Donatushoz, majd meg a bálványok hiuságáról is (De idolorum vanitate). Tertullián következő védőiratokat is irt: Ad nationes; De idololatria; De testimonis animae. Minucius Felix Octaviusának ir. Alexandriai Kelemen Cohortatio ad Graecos és Stromata cimü irataiban a görög bölcselet képtelenségeit és elégtelenségét bizonyítja irenikus módszerben. Origines vitatkozó módszert használ. Tiruszi Methodius, az ifjabb Apollinaris Porphyrius ellen irnak, műveik azonban, miként Porphyréi, elvesztek. Eusebius Bitinia helytartója Hierokles ellen irt (303), Alexandriai Cyrill pedig 433. a hitehagyó Julian ellen 18 könyvben, melyekből 8 elveszett. Lactantius Institutiói, Eusebius Praeparatio evangelica cimü és Athanazius védőiratai, Theodoret Curatio Affectionum Graecorum 1. XII. c. munkája a IV. sz. kiváló apologiái. Ezekhez járul még Arnobiusnak a IV. sz. elején megjelent Disputationes adversus nationes c. könyve. Az V. sz. hajnalán Orosius történelmi védőiratot szerzett (Retractationes). Ezt követte Ágostonnak nagynevezetességü munkája De civitate Dei (413-427-ig). Sevillai Izidor irta De Fide catholica adv. Judaeos-t, mely irányban működtek Gregentius a VI. sz.-ban, Leontinus a VII. sz.-ban, Anastasius a IX. és X. sz.-ban, Commenius Sándor császár a XIV. sz.-ban. Ezek Keleten. Nyugaton lyoni Agobard 876. (De judaicis superstitionibus), Maurus, Westminsteri Gilbert, Deutz Róbert, Venerabilis Péter, Chatillon Gualterus, lyrai Miklós. Az iszlám ellen irtak: Damaszkuszi János (Disceptatio Saraceni et Christiani), Abukara Tódor, Samonas, Kantakuzeni János, Venerabilis Péter (a XII. sz. ez utóbbi Adversus nefandem sectam Saracenorum). Majd meg föltüntek: szt. Anzelm, szt. Tamás, Nagy Albert, később Pennaforti Rajmunk (megh. 1275), Martini Rajmund (Pugio fidei adversus Mauros et Iuaedos), Savonarola és Turrecremata (az iszlám ellen), a viennei zsinat (1311) után Ricold (Propugnaculum fidei adversus deliramenta Alcorani), Spina Alfonz (Fortalitium fidei contra Judaeos, Saracenos aliosque christianae fidei vinmicos, Argentorati 1471), Karthauzi Dénes, Cavalleria Péter, Cusa biboros, Marsilius Ficinus és tanítványa Picus del Mirandole és Savonarola (megh. 1498., Triumphus crucis contra saeculi sapientes). Természettudományi szempontból irt: Sabundi Rajmund. A XVI. sz. egyik legjelentékenyebb hitvédője volt Vives Lajos (megh. 1540). A humanizmus irányát képviselték Ailly Péter, Gerzon János, Melchior Canus Loci theologici cimü munkája, a hitvédelemtan alapkérdései és módszerei felől irt kiváló fontosságu munka. Mornay Fülöp az első protestáns hitvédő, ki a kereszténységet a hitetlenek ellenében védelmezte. Még nevezetesebb ez irányban Grotius Hugo műve: De veritate religionis christianae. Lugd. Bat. 1627., mely számtalan nyelvre lefordíttatott. labbadie továbbfejlesztette Grotius munkáit (Sur la vérité de la religion chrétienne, Rotterdam 1684).


Kezdőlap

˙