Holbäk

(Holbech), az ugyanily nevü dán járás székhelye, Seelnad É-i partján, az Ize-fjord belső végében, vasut mellett, 3915 lak., dohánygyárral és posztószövéssel. Egykori várát 1659. a svédek lerombolták.

Holbeach

város Lincoln angol grófságban, 60 km.-nyire Lincolntól, vasut mellett, 4771 lak., burgonyakereskedéssel, római régiségekkel. H. csak 4 m.-nyire van a tenger felszinétől.

Holbein

1. Ferenc Ignác (holbeinsbergi), német drámairó és szinigazgató, szül. Zizzersdorfban, Bécs mellett 1779 aug. 27., megh. Bécsben 1855 szept. 5. 17 éves korában a lembergi lottóhivatalnál alkalmazták, de csakhamar odahagyta állását és kalandos vágyainak engedve, Fontano néven beutazta Olaszországot, énekléssel és gitárpengetéssel keresve kenyerét. A szinpadon is megpróbálkozott, majd összekelt Lichtenau grófnővel, de öt év mulva elvált tőle. Most Bécsbe ment, majd más városokban működött, hol mint rendező, hol mint igazgató; 1825. a hannoverai udvari szinház, 1841-től kezdve pedig a bécsi várszinház direktora volt. Ez utóbbi állását 1849-ig tartotta meg; 1848. ezenkivül az udvari opera vezetését is elvállalta, amelytől 1853. lépett vissza. Művei részben összegyüjtve megjelentek Theater (1811-1812); Neues Theater (Pest 1820-1823) és Dilettantenbühne (1826) cimen. Emlékirataiból az első kötet jelent meg Deutsches Bühnen wesen c. művében.

2. H. János, az idősb, német festő, szül. Augsburgban 1460 és 70 között, meghalt Elzászban, valószinüleg Isenheimben 1524. Korábbi művei világosan mutatják Schongauer Márton hatását, de valószinű, hogy ismerte és követte a németalföldi festők műveit is. Ismeretes festményei közül a legkorábbi (1493-ból) két oltárszárny, melyeken, eredetileg a weingertani apátság számára, 4 jelenetet festett Jézus gyermekségének történetéből (Augsburgi székesegyház). Nagyon kedves a Madonnát ábrázoló két kis függőképe, aranyos alapon, a nürnbergi Szt. Móric-kápolnában és Várban. Az augsburgi Szt. Kalatin-zárda apácáinak megbízásából a római Sa. Maria Maggiore és a Szt. Pál-templom képés festette meg; amazon Mária születését és megkoszoruzását, ezen szt. Pál életét ábrázolta (augsburgi képtár). Nevezetesek azon festményei, melyeken Krisztus kinszenvedését ábrázolta, még pedig egészen a népszerü passziójátékok nyomán, durva de erőteljes, drámai modorban. Élete vége felé művészete páratlan, szint titkozatos módon lendült föl. Alakjainak kifejezése mind drámaibb, szinezése mind ragyogóbb, rajza mind erőteljesebb lesz. Csak az olasz renaissance hatása alatt keletkezhettek olyan művek, mint az augsburgi képtárban őrzött szt. Katalin, szt. Péter és mások vértanuságát ábrázoló oltárszárnyak, de kivált nagyszerü, 1516. elkészített Sebestyénoltár a müncheni képtárban. 1516. eladósodva távozott Augsburgból és Elzászban, Isenheim városában telepedett le, hol elfeledve, dicstelenül halt meg. V. ö. Woltmann, H. Holbeins des ältern Silberstiftzeichnungen (Nürnberg 1876).

3. H. János, az ifjabb, német festő, az előbbinek fia, szül. Augsburgban 1497., megh. Londonban 1543., eleinte atyja és Burgkmair hatása alatt fejlődött, de már 1514 közül Baselbe került, ahol asztalok, házak homlokzatainak befestésével, cégtáblák, fametszők számára való rajzok elkészítésével kereste kenyerét. Hiresek azon tollrajzai, melyekkel 1515. Rotterdami Erazmusnak A boldogság dicséretéről irt, 1514. megjelent könyvét diszítette, sok humorral, szellemmel. 1517. Luzernbe ment, hol nagyban virágzott a házak kifestésének divatja és igy monumentális tevékenységének tág tere nyilt. Visszatérve Baselbe, 1519. az ottani festőcéh tagja. 1520-ban Basel városának polgára lett és megnősült. Ebből az időből való Amerbach Bonifác arcképe (baseli muzeum). Ugyancsak ez időből való H.-nek szines krétával rajzolt saját arcképe a baseli muzeumban. Hét éven át óriási tevékenységet fejtett ki. Az egyszerü házak homlokzatait gazdag renaissance-építészeti képekkel, történeti, mitologiai, allegoriai és népies alakokkal diszítettem. Sokáig hires volt egy ház, melyen táncoló parasztokat ábrázolt és melyet azért a «Tánc»-ról neveztek el. Baselben vannak szellemes arcképtanulmányai és nagyszerü pompás dekorativ jellegü tusrajzai, melyeket üvegfestményekhez készített. Ez utóbbiak közül leghiresebb Krisztus kinszenvedését, Kaifás kihallgatásától egész haláláig ábrázoló 10 rajza, melyek ugy elrendezés, mint természethűség és a formák szépsége dolgában remekművek. Ugyanezt a tárgyat már kora fiatalságában ábrázolta 5, később 8 olajfestményben. Ez utóbbi képeket, melyek a baseli muzeumban egy keretben vannak egyesítve, évszázadokon át H. legjelesebb művének tartották. 1521. való a holt Krisztusnak remekül megfestett realisztikus képe, mely azóta minden hasonló ábrázolásnak mintául szolgál. Vallásos tárgyu képei közül sok elpusztulhatott az 1529-iki baseli képrombolás alkalmából, de szerencsére, néhány elsőrendü remekmű megmaradt közülök. Ilyenek: a freiburgi monostor-templomban levő két képe, melyek egyike Krisztus születését, másika a királyok imádását ábrázolja; Madonna, szt. Márton és szt. Ursus között a solothurni városi gyüjteményben; de kivált a Meyer polgármester világhirü Madonnája (1526), mely jelenleg Darmstadtban, a nagyhercegi család birtokában van. Arcképeket is nagy számmal festett. Barátját, Rotterdami Erazmust csak az 1523. évben háromszor festette le (Angol magángyüjtemény, párisi Louvre, baseli muzeumban), azonkivül számos fametszetben örökítette meg. 1523. jelent meg Luther bibliafordításában a Jelenések könyvében rejzolt 21 rajza, 1538. az ó-testamentomhoz rajzolt 91 gyönyörü kis képe.

[ÁBRA] Haláltánc

[ÁBRA] Haláltánc

Lützelburger János metszette ezeket fába, valamint H.-nak talán legnagyszerübb, mindenesetre legnépszerübb művét is, az eredetileg 41 lapból áll világhirü Haláltáncot. Bámulatos találékonysággal, borzalmas humorral ábrázolja, mint keres föl a halál ifjut, öreget, szegényt, gazdagot egyaránt; életet lehel a merev csontvázba, mély értelemmel tölti el a látszólag merevszerü jeleneteket. A reformáció mellett elfoglalt pártállását mutatja a Bucsukereskedést és Krisztust, az igazi világosságot ábrázoló ké kis csipős fametszete, de éppen a reformáció következtében nem akadt munkája Baselben és azért Erazmus tanácsára, aki a hires Morus Tamásnak ajánlotta, 1526 őszén Angolországba utazott. 1532-től fogva eg ideig főleg a londoni német kereskedők szolgálatában állott. A régi céhház, az u. n. Acéludvar disztermét a Gazdagság és Szegénység diadalát ábrázoló nagy allegoriai frizekkel diszítette; fájdalom, ezeknek is csak másolatai maradtak meg. 1537. VIII. Henrik királyt festette le egész családjával egy whitelhalli falfestményen (csak másolatokban maradt fenn), utóbb egy miniatürképecske alakjában. A bécsi muzeumban van két bájos női képe: az egyik Jane Seymour királyné képe, a másik ismeretlen előkelő hölgyet ábrázol. A király 1538. Brüsszelbe küldte, hol lefestette menyasszonyát, Krisztina dán királyleányt, Sforza Ferenc milanói herceg özvegyét; néhány hónappal később ismét az ő küldetésében utazott Felső-Burgundiába. 1539. ujévre lefestette Jane Seymour fiát, Eduárd herceget (hannoveri képtár), ugyanezen év nyarán Németországba utazott és megfestette Klevei Anna hercegnő, a király uj jegyesének képét (Páris, Louvre), valamint utóbb Howard Katalinét (Windsor Castle). Egy nagy festményen a királyt ábrázolja, amint a borbély- és sebészcéh előjáróinak átnyujtja a szabadalomlevelüket (a londoni borbélyok céhházában). A windsor-castlei gyüjtemény 85 remek arcképtanulmányát foglalja magában a londoni brit muzeumban és a baseli muzeumban őrzött két vázlatkönyve iparművészeti célokra ötvösök és fegyverművesek számára készített rajzainak nagy tömegét tartalmazza. Az antik formákat teljesen önállóan dolgozta fel és ez által a német renaissance-stilus egyik legkiválóbb alapvetője. Java férfikorában, munkássága közepette ragadta el a Londonban dühöngő dögvész az 1543. év őszén. Nagyon csekély vagyont hagyott hátra. - 4. H. Ambrus, német festő, az előbbinek bátyja, 1516-19. körül élt Baselben. Három képe: Ecce homo, Dürer nyomán és két fiu képmása, a baseli museumban van; egy fiatal ember képe a szt. pétervári Eremitageban. Csinos könyvdiszítéseket, illusztrációkat és rajzokat is készített.

Holberg

Lajos báró, dán iró, született Bergenben 1684 dec. 3., meghalt 1754 jan. 21. Apja eredetileg a katonai pályára szánta, de a fiatal ember érezte, hogy nem ez a hivatása. 1704. elvégezte egyetemi tanulmányait Dániában. Az erre következő 12 éven át bejárta Hollandiát, Angliát, Németországot és Olaszországot, nevelősködéssel tartva fönn magát. 1714. az egyetemi tanári cimet szerezte meg, 1716. a metafizika, 1720. a filologia és retorika, 1730. pedig a történelem tanára lett a kopenhágai egyetemen. Ekkor jelent meg első, nagy feltünést keltő műve, a Peder Paars szatirikus éposz, amely határkövet jelent a dán irodalom mesgyéjén. E hősköltemény mintegy bevezetéseül szolgált H. szinműveinek, a melyekben hatványozott erővel nyilatkozott meg a költő reformátori lelke. 1722. alapították meg Kopenhágában az első dán szinházat. H. 1725-ig husznál több szinművet irt e szinház számára. Tárgyait mindig a mindennapi emberek életéből merítette. 1725 és 26-ban Párisbanj élt H., hazatérte után a népszerü, oktató irányu történeti irodalom művelésére adta magát. 1729. jelent meg Danemarks og Norges Beskrivelse munkája. 1732-1735-ig pedig főtörténelmi munkája: Danemarks Riges Historie. E közben sok latin nyelven kiadott életrajzot és epigrammát irt meg, ugyancsak latin nyelven irta meg azt a könyvet, amely világhirüvé tette nevét s amelyet a cenzura miatt halála előtt csak kevés idővel Baggesen fordított le dán nyelvre: Niels Klim-et (1741). Hatvan éves korában ujabb szinműveket irt és Epistler c. alatt 500 tartalmas levelet adott ki, amelyek hazája egész társadalmi és irodalmi életét és történetét tárgyalják kritikai szempontból. Utolsó műve volt a Moralske Fabler. Művei közül Niels Klim-et (Klimius Miklós) Győrfi József (Pozsony 1783) fordította deákból magyarra. Szinműveit is sokat dolgozták át századunk elején, legnagyobbrészt német fordítások alapján. Műveit és korát érdekesen tárgyalja Brandes György (1885).

Holborn

l. London.

Holcmány

(Holzmengen, Hózmun), nagyközség Szeben vmegye uj-egyházi járásában, 1009 német és oláh lakossal.

Holcus

L., l. Selyemperje.

Holczer- és Edl-féle ösztöndíj-alapítvány

végrendeletileg az akadémiának tett (16.000 frt-nyi alapítvány, melyet dr. Edl Kálmán saját és fivére, Holczer Miklós nevére oly célból létesített, hogy az alapítvány kamataiból évenként két ösztöndij (300-300 frt) adassék egy orvosi és egy politechnikai növendéknek. A kamatból fenmaradott résszel az akadémia szabadon rendelkezik.

Hold

(Luna, Selene, l. a mellékelt képet), a Földhöz legközelebb eső égi test, mely a Föld körül 385.080 km.-nyi közepes távolságban 27 nap 7 ó. 43 p. 11,5 mp. alatt kering és a Földdel együtt a Nap körül jár.

[ÁBRA]

Mig a Földhöz viszonyítva a többi bolygó módjára ellipszist ir le, melynek excentricitása 0,054908, addig pályája a térben huroknélküli hullámvonal, epicikloida. Pályájának a körtől való eltérése miatt a Földttől való legnagyobb és legkisebb távolsága 407.110 és 356.650 km. között változik, az ekliptikához ezen pálya 5° 8' 40''-nyi szöglettel hajlik, mig a H. forgási tengelye az ekliptikával 88° 28'-nyi állandó szöget képez; a forgási tengelynek hajlása a holdpályához képest ellenben változó és 83° 13' - 83° 31' között váltakozik. A H. mozgás különösen a Nap s a többi bolygó vonzása miatt nem követi a Kepler-féle törvények által előirt tiszta elliptikus mozgást, hanem ettől tetemesen eltér. Ez eltérések együttesen a holdegyenlőtlenségek nevét viselik (l. o.) s számuk, amennyiben még megfigyelés tárgyát tehetik, több százra rug. Ugyanazon idő alatt, mig a H. a Földet körülfutja, forog egyszer egyenletesen tengelye körül is, még pedig oly módon, hogy equatorának, pillanatnyi pályájának és az ekliptikának csak egy közös metszési vonala van. Ezen Cassini által felfedezett törvényeknek elméletileg is szükséges voltát már Laplace mutatta ki. A H. ezek szerint a Föld felé mindig ugyanazon felét fordítja, de pályájának elliptikussága és az ekliptikához való hajlása folytán látszólagos nem a H.-hoz tartozó ingadozások jönnek létre, melyek folytán az egész H.-felület több mint fele, t. i. 0,590-ede látható. Amazt hosszuságbeli, emezt szélességi libraciónak szokás nevezni, mig parallaktikus librációval illetjük azon eltolódást, mely a megfigyelési helynek megváltoztatása által jő létre. Az első 7° 54'-et, a második 6° 51'-et tesz, a harmadik 1°-on tul növekedhetik és minden irányban hathat.

[ÁBRA] A Hold képe az utolsó negyed után, csillagászati (megfordító) távcsőben nézve.

Nagysága, alakja, fázisai.

A 60.2703 equatorsugarat tevő közepes távolságban a H. látszó átmérője 31' 8".0, mi 3480 km.-nyi való átmérőnek felel meg. És 1o-nak megfelelőív a Holdtányér középpontján 1.83 km.-t tesz ki. Ennélfogva felülete a Földének 0,0745, térfogata 0,0203-ed részét teszi. Tömege, mely az árapály jelenségekből meghatározható, a Földének 0,0123-adát és ennélfogva sürüsége 0,604-át teszi, mi vizre vonatkoztatva 3,34, körülbelül a palakő sürüségét adja. A Hold tányérja a leggondosabb mérés után is teljesen lapultságnélkülinek mondandó, de az elmélet kimutatta, hogy a Föld felé csekély meghosszabbítással bir, oly módon, hogy (Hansen szerint) tömegközéppontja mintegy 59 km.-rel távolabb áll tőlunk, mint geometriai középpontja. A H. ezen alakját, mely nagyjából a folyadékkal borított Földnek árapálymódosította alakjához hasonlít, már Kant is sejtette. Ezen alaknál fogva a H. keringése és forgása közben valóságos ingalengéseket is végez a Föld felé irányított hosszabb tengelye körül, melyeket fizikai librációnak szokás nevezni; amplitudoja igen csekély, alig 1"-nyi. A H. földköruli futásának legfeltünőbb jelensége a fázisváltozás, melynek periodusa a szinodikus hónap, 29 n. 12 ó. 44 p. 2'9 mp., mely multán a H. a Föld és a Nap ugyanazon viszonyos helyzetbe jut. És éppen e helyzetből folynak a fázisok. Ha ugyanis a H. együttállásban (konjunkcióban) van a Nappal, azaz vele együtt delel, akkor felénk sötét oldalát mutatja, tehát ránk nézve láthatatlan, Ujhold van. A Napnál gyorsabb keleti mozgásánál fogva csakhamar a Nap keleti (bal) oldalán találjuk és tányérjának a Nap felé irányított (nyugati, jobb) oldalán keskeny fénylő sarló mutatkozik, mely napról-napra jobban nő. A H. mint mondjuk, nő. Napnyugta után a nyugati égen látható és 7 nap mulva első negyedben lévén, az éj első felében világít. Ekkor 90°-ra áll a Naptól, quadraturában van vele. A következő napokban a korong már felén tul telik, mindinkább reggel felé nyugszik és az első negyed után ismét v. 7 nappal teljes kivilágított tányérját fordítja felénk. A H. ekkor szembenáll a Nappal (oppozició), éjfélkor delel és egész éjjel látható. Ezen fázis a Holdtölte nevét viseli. Most a H. a Napot nyugat felől megközelíti, világító sarlója a korong keleti részén van és folytonosan kisebbedik, fogyó H.-unk van, mely napnyugta után mindkésőbb kel. Körülbelül 7 nappal Holdtölte után a Holdtányér bal fele még teljes, utolsó Holdnegyed van, mely éjfélkor kel és az ég második felét világítja be, ugy hogy napkeltekor délen áll. A H. most 270°-ra áll a Naptól, ismét quadraturában van vele. Erre a H. mindinkább a Nap sugaraiban merül, sarlója mindinkább keskenyedik és Ujhold alkalmával ismét elenyészik. Ezen fázisváltozásokat feltüntető hónap az, mely felváltva 29 és 30 napnyinak véve, a holdévekben szereplő hónapokat adja.

A Hold légköre.

A régibb holdészlelők (Hevelius, Schröter) véleménye szerint a H. légkörrel bir, az ujabbak Herschel William óta annak lételét tagadják, s ezekkel tart, számos okra támaszkodva, a jelenkor is. Ha ugyanis észrevehető légkör venné körül a H.-at, akkor csillagfödés esetén a sugártörés miatt a csillagot még akkor is kellene látni, midőn ez már a H. teste mögé lépett, azaz a csillagfödésekből levezetett holdátmérőnek az egyenesen megfigyeltnél kisebbnek kellene lennie. Az erre vonatkozó gondos megfigyelések arra vallanak, hogy a H.-nak légköre v. éppen nincs, v. csak olyan, melynek sürüsége a miénknek a legfölébb 1/300-ával egyenlő, s mely megegyezik legjobb köpüs szivattyuinkban előállítható vakuumbeli levegő sürüségével. Ezzel természetesen ki van mondva az is, hogy a H.-on viz sem folyós, sem szilárd állapotban nem létezhetik, mert mindkettő párolgása folytán csakhamar elég sürü gázburkot képezne. A lég hiánya mellett még elméleti okok is szólanak. Ugy a gázelmélet, mint a hő dinamikai elmélete kimutatja, hogy minden égitest számára létezik ennek megszabott nagysága mellett egy hőmérsékleti határ, melyen tul a testen légkör meg nem állhat, hanem a végtelen térben szétszóródik. E hőmérséklet a H. esetében mintegy - 70° C., tehát sokkal alacsonyabb, mint azon mérséklet, melyet a H. felülete 14 napig tartó nyara alatt okvetlenül elér. A levegő hiányának udandó be, hogy a H. felületi képleteit a fény és árnyéknak levegő által nem mérsékelt éles ellentétei folytán oly tisztán megfigyelhetjük.

Holdtopográfia.

Már Galilei felismerte 1610. ujonnan feltalált távcsövével a H. hegyeit és azok árnyékait, s iparkodott megbecsülni a hegyek magasságait. A XVII. sz. közepe felé már találkozunk holdtérképekkel, de a tulajdonképeni Selenographiát csak Hevelius (1647) alapította meg becses, még soká értékes maradt rajzaival. A mult század közepe előtt Mayer Tóbiás eszközölte Göttingában az első pontos topográfiai méréseket, melyek eredményei egy kicsiny ugyan, de addig el nem ért pontosságu Holdtérkép alakjában 1787. láttak napvilágot. 1784 óta Schröter is sokat tett Bréma melletti lilienthali csillagdáján, amennyiben nagy tükörtávcsöveivel egyes holdtájékokat tanulmányozott különböző megvilágítási stádiumokban. A jelen sz.-ban Mädler és Beer 1837. megjelent 3 párisi láb átmérőjü Holdtérképe kezdi meg az exakt Holdtopográfiát, mellyel semmiféle addigi mérés v. térkép nem versenyezhet. Lohrmann ugyancsak pontos 1820-36-ig eszközölt méréseit 1877. Schmidt J. F. J. adta ki és ez utóbbi 1840-74 között végzett saját mérései és rajzai alapján 25 lapból álló Holdtérképet szerkesztett (Berlin 1878) 1:1.783.200 arányban, mi a H. képét 2 méter átmérőjű korong gyanánt állítja elő. A legujabb két számot tevő munka e téren Nasmyth-Carpenter, The Moon considered as a planet, a world and a satellite, London 1874 (németül H. J. Kleintől, Lipcse 1880) és különösen Neison, The Moon and the conditions and configurations of its surface, London 1876 (németül H. J. Kleintől, Braunschweig 1878) és mindazon részletes tanulmányok, melyeket az angol Selenographical Society végez. Holdglobusok és egyes holdtájékok plasztikus leképezése sem hiányoznak, s e téren Riedl v. Leuenstern, Dickert és különösen Witte Wilhelmine udvari tanácsosné, Maedler anyósa és Neison tünnek ki. Ennél sokkal fontosabbak a Holdfotográfia eredményei; már Daguerre kezdte művelni ezen megfigyelési módot, tökéletesítette különösen Bond, Warren de la Rue, Rutherford, Draper, Janssen Gothard Jenő és legujabban a mount-hamiltoni Lick observatory, melynek kitünő felvételei után Weinek hazánkfia, a prágai csillagda igazgatója, rendkívül plasztikus hatásu rajzokat készít. A H.-térképeinek megtekintése felületének valódi alakulásáról csak akkor adhat teljes felvilágosítást, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a H. felénk fordított oldala ortográfiai vetületben látszik, mely tehát csak a korong közepén levő részeket ábrázolja hiven, mig a H. széle felé eső részleteket erősen megrövidítve tünteti föl. Valamely gyürüs hegység a H. szélén eszerint egyenes vonallá fajul, s igy a középtől távol eső tájak jellemének megismerése mindinkább nehezítve van. De a légkör hiánya folytán legalább ezen szélső képződmények is teljesen éles körvonalakban mutatkoznak. Különben bátran mondhatjuk, hogy a H.-at, mint egészet, általában véve pontosabban ismerjük, mint a Földet egészben véve, sőt az elsőrendü helymeghatározások a H.-on pontosabbak, mint a XVIII. sz. közepe előtt a Földön voltak. Ha még hozzá tesszük, hogy Maedler és Lohrmann térképei egyenként mintegy 8000 objektumot, Schmidté legalább is 40.000-et tartalmaz, látjuk, hogy a Selenographia sok tekintetben kiállja az összehasonlítást a geográfiával.

A Holdfelület fölötte számos és különféle alakzata Neison szerint négy mesterkéletlen főcsoportba illeszthető: Sötét sikságok, melyek a felület v. 2/5-ét fedik és Hevelius meg Riccioli elnevezése szerint mare-kre (tengerekre) már szabad szemmel is látható sötét foltokra, palus-lacus és sinus-okra oszolnak. Ezek rendesen ugy egymás között, mint a tengerekkel összefüggésen állanak és kissé fényesebbek és kevésbé élesen határoltak. A mare-k nagyobbrésze a feület északi részében találhatók és csupán négy nyulik le a déli féltekébe; fénylő sikságok ritkák és kis kiterjedésüek. A kraterek a Holdfelület legjellemzőbb és leggyakoribb formációja (Schmidt térképében közel 33.000 ily objektum foglaltatik); ezek általában véve köralaku sáncok, kifelé mérsékelt lejtésüek, belül meredekek és középpontjukban egy vagy több, a sánc falánál alacsonyabb kúp emelkedik. Nagyságuk és különös alakjuk szerint a következőkép osztályozzuk: Sáncok, melyek átmérője 240 km.-ig terjedhet, szabálytalanul határolt és elágazott gyürük, melyek a mare és krater között közvetítő szerepet játszanak; hegygyürük (mountain-rings), szakadozott és a rombolás nyomait viselő, különben a sáncokhoz hasonló képződmények; gyürüs hegységek (ring-plains), a kraterek tulnyomó száma, köralaku sánccal környezett sikok, közepén alacsonyabb centrális hegykúppal; kratersikok, az előbbiekhez hasonlók, de szakadozottabbak és vadonabbak; tulajdonképeni kraterek, kis, 7-20 km. átmérőjü katlanok, szabályos nem magas sánccal és tetemes fényességüek; kis kraterek (craterlet) 1-9 km. átmérővel biró valamennyi többi alakzattal vegyesen előforduló képződmények; kratergödrök (craterpits), melyek sánca a környező sikságtól igen kis hajlással emelkedik, s melyek mint egyszerü depressziók nem vallanak vulkános eredetre; végül depressziók, egyszerü völgykatlanok környező sánc nélkül és izolált meredek kraterkúpok centrális mélyedéssel, melyek leginkább hasonlítanak Földünk vulkánjaihoz. Mindezen a H. belsejének vulkános tevékenységére utaló emelkedésektől különböznek Hevelius Hegységei (Hevelius szerint montes), melyek hegyláncokra (mountain-ranges), szigethegyekre vagy Pike-okra, elágazó dombvidékekre és a vadon tájakhoz tartozó hegyhátakra (mountain-ridges) oszolnak. A hegyláncok mutatják a legnagyobb hasonlatosságota földi hegyekkel, s a hatalmas Alpok, Apenninek és a Kaukázus az északi féltekén váltakoznak e csoport alosztályaival gazdag egymásutánban, különösen a délen mindinkább gyakoribb gyürüshegyek szomszédságában álló hegyhátakkal és dombvidékekkel. Egészen különvált csoportot képeznek a fényerek (Rille), igen keskeny (1 km. szélességü), többnyire egyenes 300-500 km. hosszu barázdák és hasadások, melyek a sáncokon, hegyhátakon és kratergödrökön megszakítás nélkül áthatolnak. A legnagyobb Hyginusnál fekvő fényeret már Schröter is ismerte, ezóta számuk közel 1000-re emelkedett.

A H. hegyeinek magassága körülbelül ugyanaz, mint a Földéi; a legmagasab megmért hegy a Curtius gyürüshegység északkeleti szélén, közel a déli pólushoz, annak belső sikjából 8000 m.-rel emelkedik ki; tán még ennél is magasabb hegyek találhatók Deorffel és Leibnitz déli láncokban. Általában a H. déli része az északit vadon nagyszerüségével messze tulhaladja, de azért az Apenninekben és a Kaukázusban 6000 m.-es hegyek nem éppen ritkák. A nagy gyürüshegyek sáncai a belső sikság fölé mintegy 3-4000 m.-rel emelkednek és még ennél is alacsonyabbak az egyes magányosan álló hegyek. Mivel a H.-on a Föld tengeréhez hasonlítható általános niveau-felület nincs, a magassági számok csak a szomszédos sikrészekre vonatkoztathatók. Amily nagyok az eltérések az objektumok alakjában, épp oly nagyok a fényességben, sőt a szinben is. A legsötétebb részletek a keleti szél közelében fekvő Riccioli és Grimaldi sáncok egyes részei, s némelykor az északon fekvő Plato; a legfényesebbek a kisebb kraterek. A H. legtündöklőbb pontja Aristarc és környezete. Kevés nappal Ujhold után, midőn a H. éjjeli oldala az ismert hamuszinü fényben, a Föld fényének visszavert világában mutatkozik, Aristarch, Kepler és más apró krater gyenge nagyításnál a sötét Holdfelületen tündöklő pontokul észlelhető, ugy hogy nagyon is érthető a korábbi időkben gyakrabban hallott vélemény, mely szerint a H. még most is tevékeny vulkánokkal birna. Jellemző a Teleholdra nézve a sokszámu fényes sugárrendszer, mely a legnagyobb gyürüs hegységekből, mint Tychóból, Coppernicusból és Keplerből kiindulva több száz kilométeren át a Hold tányérján átvonul s melynek mibenlétéről még mit sem tudunk.

A Hold fizikai alkotása és változásai.

1886. Schmidt felfedezte, hogy a Mare Serenitatisban fekvő Linné kraer 1823 óta valószinüleg megváltozott, amennyiben a Lohrmann, későbben pedig Maedler és maga Schmidt által megfigyelt mélynyilásu krater helyett most egyszerü, alig mélyedt fehér folt mutatkozik. Természetesen nem dönthető el, valjon reális megváltozással, v. a régibb megfigyelők apró hibáival van-e dolgunk. Annyi bizonyos, hogy 1867 óta mai napig e krater ujabb változást nem szenvedett. Hasonlókép áll a dolog a Mare foecunditatisban fekvő Messier kettős gyürüsheggyel, melynek két összetevőjét Beer és Maedler teljesen összevágóan rajzolja, mig ma már csekély nagyítás a kettő közt tetemes különbséget tüntet fel. Egy ujabb eset élénk diskusszió tárgya lett, anélkül hogy eddig döntésre kerülhetne a dolog; H. Klein ugyanis Hyginustól északnyugotra gödör vagy kis kraterhez hasonló ujképződést fedezett fel, és határozottan valóságos változásba hisz, mig más szolenográfusok tartózkodó itéletet hoznak. Mindenesetre tekintetbe veendő, hogy levegőnk tisztasága, a H. nagyon változó megvilágítási viszonyai, távcsövünk jósága rendkivüli befolyást gyakorol a kényesebb részletek láthatóságára. Viszont pedig meggondolandó, hogy a H. 14 napos nyarában és telében óriási hőmérsékletváltozások lépnek fel, melyek felületére átalakítólag bizonyára hathatnak. De valjon ez átalakulások oly nagyszabásuak-e, hogy már rövid időn belül a Földről észrevehetők? 1 mpercnél kisebb látószögü tárgyat alig láthatunk, s ez a H. közepén is már 1800 m. kiterjedésnek felel meg. Alig merné állítani valaki, hogy az idéztem változások pusztán hőmérsékletváltozásokra vezethetők vissza, és más, p. most is tevékeny vulkános erők feltételezésére hiányzik a kellő támaszpont. A H. felülete bizonyára annak még plasztikus állapotában képződött ilyennek, minőnek ma ismerjük; tisztán vulkános erők hatottak-e v. ezek vizzel működtek együtt, mellyel a H. valamikor bizonyára birt, tán sohasem tudjuk meg. Kémiai alkotását illetőleg is kétségben maradunk, a spektroskop és photometer - objektuma csak visszavert és még atmoszféra által sem módosított napfény lévén - cserben hagy. Mindössze annyit tudunk, hogy a H. aránylag sötét felületi test, mely középben a ráeső fény csak 17 százalékát veti vissza, mely tehát nagyjában agyagunkhoz hasonlít. Különben legjobb modern szelenográfusaink itélete szerint a H. és Föld felületének hasonlatosága sokkal nagyobb, mint ezt még Maedler hitte s mint ezt a felületes megfigyelő is gondolná.

A Hold fénye, melege és hatása a Földre.

Zöllner leggondosabb mérései szerint a Telehold a Napfénynek 619.000-ed részét veti a Földre és bizonyos, hogy némi meleget is sugároz felénk. A számítás szerint a Naptól nyert melegének direkte csak mintegy 280.000-ed részét veti vissza, mi a hőmérőt alig 1/5000°-kal emelhetné s mi termometrikusan közvetlenül ki nem mutatható. Hatalmas fémtükrökkel és igen érzékeny termoelemekkel Lord Rosse és Marié-Davy a H. melegét mégis megmérhette, sőt előbbi ezen melegnek minden egyes fázisra eső törtrészét is meghatározhatta, vlamint azon meleget is, melyet a H. egyszerüen reflektál és amelyet abszorpció után mint meleg test kisugároz; utóbbi a H. melegének nagyobb részét teszi ki. Szerinte a Telehold a Nap melegének 82.600-ad részét sugározza felénk. Lord Rosse méréseiből következik továbbá, hogy a H. éjjeli és nappali hőmérsékletének különbsége legalább 300° C. A H.-nak legjobban ismert hatása a Földre az árapály jelenség; elméletileg legalább hasonló tünemény a légkör számára is létezik, de a barometernek a H.-dal összefüggő emelkedése és sülyedése oly végtelen kicsiny, hogy a megfigyelésekből még a leggondosabb statisztikai apparatussal sem bontható ki. Némely kutatók véleménye szerint vulkános kitörések, földrengések s hasonló kapcsolatban hozhatók a H.-nak a Föld belső, esetleg folyékony magvára gyakorolt vonzásával, azonban ezen kérdést is csak a jövő fogja eldönthetni számos, pontos és elfogulatlanul megejtett megfigyelés alapján. Ma a H.-nak a tegerekre gyakorolt hatása az egyetlen, melyről mint bebizonyított tényről szólhatunk. Az időjárásra való általánosan hitt befolyása a leghiresebb meteorologusok egybehangzó és ugyancsak gondos megfigyelésekre fektetett itélete szerint semmis, ugy hogy a H. járására fektetett még oly tudományos szinezetü időprognozisok is legalább is csalódásoknak nevezendők.

A csillagos ég a Holdról nézve.

Befejezésül a H. megismert mozgási viszonyaiból összeállítjuk a képet, melyet a H.-on képzelt megfigyelő lát. Ha a H.-nak tőlünk állandóan elfordított felének középpontjában áll, akkor az oppozició pillanatában, mely a megfigyelő éjfélének felel meg, csak ugy látja az eget, mint a földi lakó. A bolygók ugyan kis, itt azonban számba nem jövő parallaktikus eltolódásokat szenvednek és az állócsillagok a zenittől le a horizonig változatlan, nyugodt, scintillaciótól ment fényben ragyognak. A levegő hiánya miatt sehol egy hullócsillag, v. északi fény nem mutatkozik. Amint a reggel közeledik (utolsó Holdnegyed), a Nap korongjának feltüntét az ezüstszinü korona jelzi, mely a Nap mellett folyvást látható. Csak most tünnek el a gyengébb csillagok, mig a fényesebbek nappal is a bársonyfekete égen láthatók maradnak. A tájék átmenet nélkül mintegy varázsütésre merül ki a sötétségből a világba és nincs semmi, mi a fény és árnyék bántó ellentétét mérsékelhetné. Vagy 7 nap mulva a Nap a megfigyelő zenitjébe kerül (Ujhold) és ismét egy hét mulva alkonyat és szinváltozás nélkül nyugszik a Nap (első negyed), mely a H.-on nem sárgásnak, hanem kékes szinünek látszik. Ha ellenben az észlelő a Föld felé fordított félgömb közepén áll s helyi ideje éjfélt mutat (a Föld ekkor Ujhold idején van), akkor zenitjében a különben fekete ég hátterén a Teleholdnál átmérőben mintegy 4-szer nagyobb s nála 28-szor fényesebb korongot lát, a Földet, mely jelenleg a H.-ra nézve Földtölte. E fényes korong mellett a fényesebb csillagok biztosan láthatók, talán a tejut és az állatövi fény sem tünik el teljesen. S mig a Föld a megfigyelő zenitjén majd állandóan mozdulatlanul áll - csak a Föld libracióját tükrözi vissza lassu ide-oda lengése - elvonulnak mögötte sorban az ekliptika csillagjai. Idővel fénye a korong nyugati szélén mindinkább tünik, s egy hét mulva utolsó Földnegyed, nálunk első Holdnegyed leend. A Föld szárazföldjeinek és sötétebb tengereinek általános körvonalai már szabad szemmel is megfigyelhetők, s itt-ott betekintést enged a felhőréteg s sarkvidékek fehér fényben tündöklő hómezeire. A felhőlepel fölött egynéhány fényes, mindent tulsugárzó pont: ezek a Föld legmagasabb, a felhőkön tulnyuló hóborított hegycsúcsai. Az éj és nap féltekéjét az elmosódó szürkület egyezteti össze, és a Föld gyors forgása foltjainak tovavonulásán megfigyelhető. Amint a kelő nap a zenitfelé - azaz a Föld felé is - közeledik, emennek fázisa kisebbedik és Holdtöltekor - ott ezt Földujságnak nevezik - Földünk teljesen láthatatlanná válik. Ha a nap a Föld mögött halad el, ugy hogy mi teljes Holdfogyatkozást észlelünk, ami szükségkép nem minden átmenetnél történik, akkor Holdlakó számára hosszantartó Napfogyatkozás lép fel, amennyiben a Föld látszó korongja a Napénál szintén 4-szer nagyobb. Légkörünk ekkor nagy és szingazdag koronát képez, melynek megvilágítása mellett a Holdtájék rézvörös fényben uszik. Mihelyt a Nap a Föld mögül kilép, utóbbi ismét a keskeny sarlót mutatja, mely 7 nappal későbben a H. középpontjának zenitjében az első Földnegyedet (nálunk utolsó Holdnegyedet) adja. A H. éjborított felének megvilágítása a Föld által ama hamuszürke fény, mely különösen az első Holdnegyed előtt könnyen és szépen megfigyelhető.

Hold

területmérték, általában oly darab föld, mely egy igával egy nap alatt megszántható. A Mária Terézia által kiadott urbéri rendelet szerint egy hold v. lánc területe 1100, 1200 v. 1300 négyzetölet, Temes, Torontál és Krassó vmegyékben 1600, Szerém és Verőce vmegyékben a szántóföldnél 2000, a kaszálónál 1000, Pozsega vmegyében pedig 1296 négyzetölet foglal magában. A kataszter behozatala óta az osztrák v. kataszteri H. a hivatalos mérték, melynek kiterjedése 1600 négyzetöl, vagy 0,5754642 hektár, ill. 5754,642 négyzetméter.


Kezdőlap

˙