Incasso

(olasz) a. m. készpénzbeli fizetés és annak felvétele. I.-mandat, a váltóösszeg behajtása céljából a váltónak forgatmány utján való átruházása.

Incastamentum

v. incastratura (lat.) a. m. ereklyetartó.

In casu

(lat.), a. m. az esetben; in casum, az esetre; in casum contraventionis, áthágás esetében; in casum necessitatis, szükség esetére.

Incaustum

(középkori lat.), iráshoz használt folyadék, tinta, mely gubacsból és kénsavból készült. E szóból származik a tintának francia (encre) és angol (ink) neve.

Ince

(Innocentius), 13 pápa neve.

1. I. (I.) szent (402-417), albanói származásu, Illiria püspökeit a pápai fenhatóság elismerésére szorította, tevékeny erélyt fejtett ki a donatisták és pelagiánusok ellen s megerősítvén a 416-ban Kartagóban és Milevében tartott zsinatokat, az egyházi tan győzelmét biztosította. Midőn Alarik seregei 409. Rómát fenyegették, I. személyesen közbenjárt a gót királynál békéért, de fáradozása sikertelen maradt. Megujítá és szentesíté a papok házasságát tiltó egyházi törvényt. Levelei, számra 42, teljes kiadásban Schoenemannál találhatók meg: Epistolae Romanorum Pontificum genuinae, ed. (Göttinga 1796). Ünnepe jul. 28. esik.

2. I. (II., 1130-1143), családi nevén Papareschi Gergely, római születésü, előbb bencésrendi apát, 1118 óta biboros-dékán, kit II. Honorius halála után a biborosok kisebb, de józanabb része pápává választott, mig a többiek, számra harmincan, II. Anaklét név alatt Leoni Péter gazdag római főnemest emelték a pápai trónra. Az igy támadt szakadás 8 évig tartott. I. Franciaországba menekült, de miután őt, főkép szt. Bernard fáradozása folytán, VI. Lajos francia s II. Henrik angol királyok, Lothar német császár és a pisai 1134. zsinat törvényes pápának elismerték, a császár kiséretében 1136. visszatért Rómába, ahol 1139. a II. lateráni zsinatot tartotta, mely a szakadást pártoló Roger sziciliai királyt, ki Anaklét halála után IV. Viktort választotta meg ellenpápává, kiközösítette, az egyházi vagyon ellen lázító Bresciai Arnoldot pedig csendre intette. 1140. kárhoztatta Abelard tételeit.

3. I. (III.), a Segni grófi család sarja, előbb Lothar nevet viselt, szül. Avignonban 1160. Tanulmányait Paviában, Rómában és Bolognában végezte, 1190. már biboros-dékán lett, 1198. pedig, alig 37 éves korában egyhangulag pápává választatott. A pápaság alatta emelkedett hatalma fénypontjára. Befolyását sok irányban érvényesítette. Mindenekelőtt helyreállította Rómában a rendet, kényszerítvén a város kormányzására kirendelt császári prefektust, hogy a pápa főuri joghatósága előtt meghajoljon. Konstancia özvegy császárnét, fia Frigyes, a sziciliai királyság örököse nevében, lemondásra birta a szentszékre hátrányos ama kiváltságokról, melyeket I. Vilmos király IV. Hadrián pápától kicsikart. A császárnő halála után pedig elvállalta a gyermekkirály, a későbbi német-római császár feletti gyámságot. A németországi kettős királyválasztásnál sváb Fülöp ellenében Ottó braunsch weigi herceg mellett foglalt állást, kit 1209. Rómában császárrá koronázott. De midőn Ottó, megszegve esküigéretét, több pápai birtokot elfoglalt, sőt a pápa gyámfiát, Frigyest is Sziciliától megfosztani törekedett, I. kénytelen volt kimondani a kiközösítést, mire a német fejedelmek egy része 1211. az ifju Frigyesnek ajánlotta fel a koronát, ki a pápa támogatása mellett 1215. Aachenben királlyá koronáztatott. Nevezetes küzdelme volt I.-nek Földnélküli János angol királlyal a canterbury-i érseki szék betöltése miatt, midőn a király a törvényesen megválasztott Langton István elismerni nem akarta. A viszály igen kiélesedvén, a pápa előbb interdiktum alá vetette az országot, utóbb pedig kiközösítette a királyt s alattvalóit a hűségeskü alól feloldozta. Midőn ennek folytán az országnagyok egy része Fülöp Ágost francia királyt hivta meg a trónra, János végre is kénytelen volt megadni magát, megigérvén az okozott károk megtérítését s Angol- és Irországot pápai hűbérbirtoknak nyilvánítván. Minden átölelő tevékenységéről tanuskodik Frigyes Ágost francia király rendreszorítása, kit törvényes nejének, Ingeburgisnak visszafogadására rábirt; Magyarországon Endre és Imre király testvérek kibékítése; Aragoniában II. Péter megkoronázása; Bulgáriában János fejedelem királlyá emelése stb. Életének méltó koronáját képezi az 1215. tartott IV. lateráni zsinat, mely sok nevezetes hitbeli és fegyelmi határozatot hozott. Megh. 1216. Perugiában. Leveleit Migne adta ki. Curs. Patr. T. 214-217. V. ö. Vargha Dezső, III. Ince és kora (Esztergom 1894).

4. I. (IV., 1243-1254), családi nevén Fieschi Sinobald, genovai száramzásu, Bolognában jogot tanított, később biboros lett, 1243. pápává választatott. Azon volt, hogy II. Frigyes császárral a békét helyreállítsa, de ez nem sikerülvén, a pápa Frigyes hadai alől Genovába, innét Lyonba menekült, hol 1245. egyetemes zsinatot tartott, mely a császárt kiközösítette és letettnek nyilvánította. Frigyes halála után, 1251. visszatért Rómába, arra fordítván most főgondját, hogy a sziciliai királyság felforgatott viszonyait rendezze. Manfréd, II. Frigyes természetes fia, meghiusította a pápa törekvéseit, ki e miatti bánatában 1254. Nápolyban elhunyt. Jogi művei közül megemlítendők: Apparatus super 5 libros decretalium és Apologeticus cimü védelmi irata. V. ö. Sartinál, De claris archygymnasii Bononiensis professoribus (Bonn 1769., Appendix monumentorum, App. I. 344-399).

5. I. (V.), szavójai születésü, kora leghiresebb hittudósainak egyike, műveltségét a dominikánus rendben szerezte, melynek rendfőnöke volt, 1271. lyoni érsekké, majd ostiai biboros püspökké neveztetett ki, 1276. a pápai székbe emeltetett, de már kormányzása ötödik havában meghalt. Fő művei: Comment. in magistrum sententiarum (Toulouse 1652); Comment. in epistolas S. Pauli (Köln 1478).

6. I. (VI., 1352-1362), előbb Alberti István, származására nézve francia, noyoni, majd clermonti püspök volt, 1342. ostiai biboros-püspök lett, 1352. pápává választatott. Egyike volt az Avignonban székelő pápáknak. A pápai államot Albornoz biboros által visszahódítván, helyreállította benne a rendet és a békét; sokat tett az egyházi fegyelem érdekében is. Az egyházi javadalmak osztogatásánál a tudósok mecenásának mutatta magát.

7. I. (VII., Megliorati Kozmo), szül. az abruzzói Sulmonában 1339. VI. Orbán pápa alatt az apostoli kincstár felügyelője volt, később ravennai, majd bolognai érsek, 1389. biboros, 1404. a római biborosok a pápai székbe ültették, mig az ellenpárt XIII. Benedekhez ragaszkodott. Az általa helyreállított római akadémiára kiváló tudósokat hivott meg, a nyugati egyházszakadás megszüntetésére irányuló törekvései, főleg Nápolyi László önző politikája miatt, meghiusultak. Megh. 1406.

8. I. (VIII., Cibo János), szül. Genovában 1432., előbb savonai, később melfii püspök volt, 1473. a biborosi, 1484. a pápai méltóságot nyerte el. Engesztelékeny jellemü férfiu lévén, a IV. Sixtus alatt felzavart olasz viszonyok rendezésén fáradozott. 1489. bullát bocsátott ki a kuruzslók és boszorkányok ellen s megtiltá a tüzpróbát. Megh. 1492.

9. I. (IX., Facchinetti Antal), szül. Bolognában 1519., konstantinápolyi patriárka, 1583 óta biboros volt, 1591. XIV. Gergely halála után a spanyol birosok győzelmes többsége által pápává választatott, de már két hónap mulva meghalt.

10. I. (X., Pamphili János), szül. Rómában 1572. XV. Gergely alatt a szentszék követe volt Nápolyban, később Franciaországban, 1629. biborossá, 1644. pápává lett. Uralkodását két esemény teszi nevezetessé, egyik az 1653. kelt Cum occasione kezdetü pápai bulla, melyben Jansenius tételeit kárhoztatta; másik a vesztfáliai béke ellen emelt tiltakozása. Fivére özvegyének, az uralkodni vágyó Maldachini Olimpiának nagy befolyást engedett a közügyekre, mi sok baj és perpatvar kutforrásává vált. Megh. 1655.

11. I. (XI., Odescalchi Benedek), az ujabbkori pápák egyik legkitünőbbike, szül. 1611., már 1647. biboros lett, majd ferrarai követ s novarai püspök, mely állásból 1676. a pápai trónra emeltetett. Elfojtani iparkodott a nepotizmust és a simoniát, kárhoztatta a quietizmust, rendbe hozván a pápai kincstárt, abba a helyzetbe jutott, hogy a török ellen nehéz küzdelmeket vivó I. Lipót császárt nagy pénzösszegekkel gyámolíthatta. Létre hozta a szövetséget I. Lipüt és Szobjeszky János lengyel király között, melynek eredménye lőn Bécs felszabadítása 1683 szept. 12., majd a párkányi diadal okt. 28-án, 1686. pedig Budavár visszavétele. Heves harcokat kellett folytatnia a gallikánizmus (l. o.) és XIV. Lajos francia király tulkapásai ellen. Igen elkeseredett volt az u. n. követségi szabadalmak miatt felmerült vita, melynek végét I. meg nem érhette. Megh. 1689. V. ö. Bonamici, De vita et rebus gestis Innocentii XI. (Róma 1776); Fraknói, XI. Ince pápa és Magyarország felszabadítása a török uralom alól (Budapest 1886).

12. I. (XII., Pignatelli Antal), szül. Nápolyban 1615., 1681. faenzai püspök, majd bolognai követ s biboros lett, 1691. VIII. Sándor utódja a pápai székben. Mindjárt trónralépte után halálos csapást mért a nepotizmusra, semmiseknek nyilvánítván a rokonok részére történt adományozásokat. Kibékült a francia udvarral, miután mind a gall püspökök, mind XIV. Lajos visszavonták mindazt, amit a gallikán szabadságok ügyében 1682. határoztak. Kénytelen volt Fénelon quietisztikus tévelyeit kárhoztatni, ki az itéletnek alávetette magát. Megh. 1700.

13. I. (XIII., Michel-Angelo Conti), szül. rómában 1655. hercegi családból, 1693. viterbói kormányzó, 1695. tarsusi érsek, majd svájci, 1690. lissaboni követ, 1706. biboros lett, 1721. pápává választatott. Politikai intézkedései között legnevezetesebb, hogy VI. Károly császárt Nápolyba, mint pápai hűbérbirtokba ünnepélyesen beiktatta. Sok zaklatást volt kénytelen türni a francia udvar részéről.

Ince-in-Makerfield

(ejtsd: insz in mekerfild), város Lancaster angol grófságban, 2 km.-nyire Wigantől, vasut mellett, (1891) 19 255 lak., szénbányával és nagy pamutfonókkal.

Incensatio

(lat.) a. m. tömjén-füstölés, a katolikus egyház egyik szertartása, mely szerint istentisztelet alatt megfüstöltetik az oltári szentség, ünnepélyes mise alatt pedig az oltár, a pap, az evangéliumos könyv, székes- vagy társas-káptalani egyházakban még a kanonokon is. A tömjénfüstölés tiszteletet jelent, kifejezi ezenkivül a közös imában való egyesülés szükségességét is. Incensorium v. incensarium, a füstölő eszköz, incensio, a tömjén meggyujtása.

Incensio lunae

(lat.) a. m. ujhold.

Incertum opus

(lat.), szabálytalan alaku, malterágyba fektetett terméskövekből készült fal.

Incertus

(lat.) a. m. bizonytalan.


Kezdőlap

˙