Indeterminizmus

(lat.), az akarat szabadságának az a felfogása, mely szerint az ember minden ok nélkül vagy minden ok ellenére határozhatja el magát valamire. L. Determinizmus.

Index

(lat.) a. m. mutató (ujj), továbbá könyvcím, jegyzék, lajstrom, leckekönyv (akadémiai hallgatóké). - I. Florentinus, a firenzei pandekta kéziratban (a legrégibb és legkitünőbb kézirat; a VII. sz.-ból) foglalt jegyzéke a római iróknak, kiknek művei a pandektákban előfordulnak.

Index librorum prohibitorum

(lat.) a. m. titlott könyveknek lajstroma. Igy nevezik azoknak a könyveknek jegyzékét, amelyeknek olvasása a kat. egyház hiveinek tilos. A könyvtilalom a reformáció óta rég ért nagyobb terjedelmet. Az eslő Indexet (annyiban első, amennyiben a korábbi lajstromokat katalogusoknak nevezik) a római inquizició IV. Pál pápa alatt 1559. tette közzé. Betürendben szerkesztett 3 osztálya volt. Az első magában foglalja azoknak aziróknak neveit, kiknek minden művei eltiltvák; a második osztályban egyes tilos művek, a szerzők megnevezésével; a harmadik osztályban névtelen szerzők. Ez az I. tartalmazza továbbá a tilos bibliakidásokat, valamint 61 könyvkiadónak nevét, kik eretnek könyveket nyomtak. Az I.-ot a tridenti zsinat átdolgoztatta s bővítette. Azóta az I. számos uj, bővített kiadást ért. A könyvtilalom joga a pápát illeti, aki azt az u. n. Congregatio indicis által gyakorolja. Ez a kongregáció adja a tilos könyvek olvasására való engedélyt is. A kongregáció egy bibornok elnöklete alatt világi és szerzetrendbeli papságból kiszemelt consultorokból áll. Egyik tagja a palatii magister. Határozatait pápai megerősítés után Rómában (in acie campi Florae) hirdetik ki. Az I. különbözik az Index librorum expurgandorum v. Index expurgatorius, azoknak a könyveknek lajstroma, melyeknek csak bizonyos, botrányosaknak talált helyei a meglevő példányokban s az uj kiadásokban törlendők.

Ind filozofia

kezdetét mély homály födi. A történelmi érzék hiánya, mely egyik legjellemzőbb vonása a sok tekintetben gazdag ó-ind művelődésnek, nem engedi meg, hogy az egyes filozofiai rendszerek keletkezésének idejét pontosan meg lehessen határozni. Körülbelül ezer évvel a mi időszámításunk előtt, a Védák korában a biráló szellem már kétségbe vonta a sok isten létezését. A Rigvéda és az Atharvavéda bolcsészeti eszmékkel foglalkozó meglehetős homályos irályu, gyarló logikáju himnusaiban a teremtett dolgok és az isteni lények sokfélesége egy felismerhetetlen alapegységre vezettetik vissza. Először mitologikusan fogták föl ezt az alapegységet és Pradsápati a. m. a teremtmények ura neve alatt tisztelték a világ teremtőjét. Pradsápati maga magából, vagy jubban mondva lénye egy részének átváltoztatásával hozta létre a mindenséget. A világ teremtésének az okát ugy magyarázzák, hogy Pradsápati utódokat akart és sokféle akart lenni. Céljának elérésére az ind gondolzásmódnak megfelelőeg önkinzással tevén matá érdemessé, teremtette ezt a világot vagy mint azt az indek mondják, ezeket a világokat (imán lokán aszridsata). Mások a teremtésre előkészítő vezeklést (tapasz a. m. forróság, hő) oda magyarázzák, hogy azzal a hőséggel a világtojást, a Hiranja garbhát költötte ki. Pradsápatit a teologiai világnézetnek jobban megfelelő. Brahman, az istenített ima váltotta föl. Ebből keletkezett a legfőbb lény, a minden vallásos szinezettől ment Purusa (ember-szellem), Prana (élet) és a legtalálóbb Atman (maga) bölcsészeti fogalma. Az Upanisádokban egyértelmü szóként használják a filozofiai Atmant és a teologiai Brahmant. Idők folyamán panteisztikus alakot öltött magára ez az eszményített egy isten hivés. Az Upanisáodk tanítása szerint minden ember benső lényege azonos a mindent átható őserővel, az Atmannal. Hat ortodox bölcsészeti rendszert találunk a védákra következő korszakban (Kr. e. 500). 1. Mímánszá (kutatás, vizsgálat), ez tulajdonképen nem is filozofiai rendszer s csak a Védántávali összefüggése folytán kerül a bölcsészeti rendszerek közé. Tárgya az örök időktől fogva létező teremtetlen. Véda magyarázata. Beszél az áldozati ceremóniákról és az azokért járó jutalmakról. 2. Védánta (a Véda vége) vagy más néven Sariraka-mímánszá (a megtestesülés vizsgálata), olyan viszonyban áll Deussen szerint az Upanisádokhoz, mint a keresztény dogmatika az ujszövetséghez. A védánta alapelve egyéniségünk azonossága Brahmannal. Brahman mellett nincs más igazán létező, ezért a Védánta tanát röviden a kettőstelenség tanának (advaitaváda) nevezik. 3. Njája (szabály, rendszer, logika), Gotama észszerü tana, mely a gondolkozás törvényeivel, a logikával foglalkozik, 16 logikai fogalmat sorolva föl. Eleinte mit sem tudott a teremtő istenről s csak később lett teisztikussá. 4. Vaisesika (sajátságos, különös), a dolgok természettrudományi osztályozásán alapuló filozofia. Alapítója, bizonyos Kanáda (a. m. parányevő, valószinüleg csufnév) szerint az egész világ természetes uton isten nélkül egyes parányokból alakult. Hat osztályba sorozza dolgokat tulajdoságaiknak megfelelő módon; ezek: az anyag, minőség, mozgás v. cselekvés, közösség, különbség, elválaszthatatlnaság. Ehhez a hathoz járult még a nemlétezés (abháva) kategoriája. A lélek öröktől való helyhez és időhöz nem kötött valami. Az emberi elme gyarlóságát azzal igyekszik érthetővé tenni, hogy a tökéletes lélek a beső gondolkozó közegen, a manaszon át látja a tárgyakat, mely utóbbi parány létére egyszerre csak egy tárgyat tud felfogni. 5. Számkhja (fölsorolás), ateista, a többi bölcsézeti rendszerektől igen letérő racionalisztikus tan. A számkhja bölcsészet a legkövetkezetesebb pesszimizmus, mely mindent árnyoldaláról tekint. Minden öntudatos élet csupa szenvedés. A boldogság valóságban nem létezik. Az ujra meg ujra születés és halál a lélekvándorlás utján az emberiség legnagyobb átka. Teremtő istenséget a Számkhja nem ismer, minden létező az örök ősanyagból (prakriti) származik. Ez az ősanyag egysége és oszthatalnasága dacára három különböző elemből áll, ezek a hárum gunák: a) Szattva (jóság); b) Radsasz (szenvedély); c) Tamasz (sötétség). A teremtés ugy történik, hogy a három guna egyensúlya megzavartatik, egyik v. másik tulhatalomra akar szert tenni. Ekkor létre jövén a mindenség, egy ideig működésben marad a teremtő erő, ez a világrend fennállásának (szthiti) korszaka. A fennállást a visszafejlődés (pratiszamcsara) követi. Lassan-lassan egyensúlyba jönnek a gunák és az ősanyag a teremtés előtti állapotába tér vissza és ott marad, míg a teremtés ideje elérkezik, mikor is a leirt módon ujra alakul. Ez a természeti erő örök játéka. 6. Joga a számkhja bölcsészet teisztikus szellemü átalakítása gyakorlati irányban. A Joga lényege az ember érzékeinek a külvilágtól elfordulása és gondolatainak benső koncentrálásában áll. Ezzel a magában mélyedéssel Patandsali, a Joga-rendszer irásba foglalója szerint természetfeletti hatalmat szerezhet az ember. A hat ortodox filozofiai iskola mellett számos eretnek tan is létezik. Az eretnek bölcsészeti renszerek közül nevezetesebbek: 1. Csarvaka tanítása, mely nem egyéb mint az ind materializmus a maga ridegségében. Egyedül az anyagot ismeri el létezőnek, mely a négy elemből van összetéve. Magától érhetőleg minden természetfelettit tagad. Az ember célja az érzéki élvezet. A Védák ostoba, egymásnak ellentmondó fecsegések. A Véda-kutatók közönséges csalók. Tanának sivársága kiállja a versenyt a modern anyagelviséggel. 2. A buddhizmus (l. o.). 3. A Dsainak, a dsina követői (l. o.).

India

1. Kapuvárhoz tartozó puszta Sopron vmegye kapuvári j.-ban; Kapuvárral lóvasut köti össze. - 2. I., község Horvát-Szlavonországban, l. Indjija.

India

(1. a melléklet két térképet), Ázsiának DK-i két félszigete és a hozzájuk tartozó szigetcsoportok. A két félszigetet egymástól a Bengáliai-öböl választja el. A nyugatit Elő-Indiának, a keletit Hátsó-Indiának vagy Indo-Khinának hivják. A hozzájuk tartozó szigetcsoportokat Szunda-, Molukki- és Filippi-szigeteknek (l. o.) hivják. Nyugat I.-nak (l. o.) hivják a középamerikai szigetvilágot is.

[ÁBRA] [ÁBRA]

I. Elő-India.

Felület. Elő-I. csaknem egészen brit birtok, egyenlő oldalu háromszögként nyulik be a tengerbe, oldalainak hossza körülbelül 3000 km. É-i része a Himálajára támaszkodik, K-i és Ny-i részét tengerek mossák, amazt a Bengáliai-öböl, emezt az Arab-tenger. Legdélibb pontja a Komorin-fok (é. sz. 8° 4'20''), legészakibb a Gilgit-völgy vége (36°), legnyugatibb a Monza-fok (64° 18' Páristól), legkeletibb Brahmakundnál (95°). Míg a khinai birodalomtól a Himálaja-hegyrendszer, ÉNy-on Afganisztántól a Szefidkoh, a Szolimánlánc, Beludsisztántól ez és a Hala v. Brahui, ÉK-en végre Birmától a Naga, Patkoi, Barel stb. hegyek vágysztják el. Ezen határok közt, bele nem számítva a sziget függelékeit (Cejlont stb.), területe 3 794 994 km2, ebből esik az angol adminisztráció alatt álló területekre 2 348 429, a brit hűvérállamokra 659 241, a félig független államokra 783 436, a portugál birtokokra 3380 és a francia birtokokra 508 km2. Elő-I. 400-1000 m. magas, alacsony partoktól körülfögött fensik, amelyet széles alföld köt a tibet-himálajai hegyrendszerhez. E szerint rajta 3 részt lehet megkülönböztetni: a) az ÉNy-on, É-on és ÉK-en emelkedő hegyeket, b) a sikságot és c) a fensikot. A Himálaja 2500 km. hosszuságban az Insutól a Dihongig szolgál Elő-I. É-i határául, D-i oldala és D-i egyszersmind legtermékenyebb völgyei még Indiához tartoznak. Bár számos, különböző nagyságu (a Bara-Lacsa 4928 m., az Ibi-Ganim 6235 m.) hágó vezet át rajta, nagyobb seregekre nézve mégis járhatalna akadályul szolgál. A Himálaja Ny-i végében a Hindu-kus végső ágai a Szefid-koh, a Szokimán- és Hala-lánc, az afgán fensiknak az Indus Ny-i partján elhuzódó lejtői emelkednek, amelyeken a Khajber, Bolan és Harnaihágók vezetnek át. A Gangeszi-lapály, the Plains, az alsó Indus, Gangesz és a Brahmaputra környékét foglalja magában, hossza 2800, szélessége 150-500 km. és területe 775 500 km2; legnagyobb magassága sem éri el a 300 m.-t. A Gangesz és Indus közti vizválasztó, amely csak Delhinél emelkedik dombokká, 2 részre, a K-i termékeny és a Ny-i érszre osztja. Ez utóbbi csak az 5 folyam vidékén termékeny; a Gara-Indus és az Aravalli-hegyek közt elterülő része a Tharra vagy Thara nevü sivatag, amelyet a tengertől a nagy Kacsi-laguna választ el. A Gangesz-lapály északi része, amelyet a Himálajától a Szivalik és Szel nevü közepes (1000 m.) magasságu hegyek választanak el, mocsáros és Terai nevet visel. A Szivelik, Sel és Himálaja közti völgyek a termékeny Dhun. A Gangesz-lapálytól a Komorin-fokig elnyuló, átlag 600-1000 m. magas, az Amamudiban (2693 m.) kulmináló fensik a lapályból Gvaliortól Mirzapurig elnyuló félkörben emelkedik ki; É-i részét az angolok Közép-I.-i fensiknak hivják. D-i szergélye a Vindja (legfölebb 650 m.), ennek K-i folytatásai a Bander- és Kaimur-hegyek, Ny-i nyulványai a Dunger- és Szalambar-hegyek; ÉNy-i szegélye pedig az Aravalli-hegyek, amelyeknek legmagasabb csúcsa a D-i végökben elszigetelen álló, hires Abu (1155 m.). A Himálaja főtömege gránitból, gnájszból, palás kőzetekből áll. A Szeláncot a legkülönbözőbb geologiai (a szilurt-, karbon-, triasz-, jura- és kréta-) korszakok képződményei alkotják. A Gangeszlapály az eocen-korszakból való; rajta vastag (néhol 144 m.) alluviumréteg terül el és a Tharr-sivatagot sok helyen homok borítja, anélkül hogy valaha tengerfenék lett volna. A Vindja-hegység őskőzetekből áll; a Dekánon a gnájsz alapot óriási kiterjedésben (500 000 km2) borítja trapp; végül a Nilgirri és Animaleh-hegyek gnájszból és porfirból állanak.

Vizei és partjai. I. vizei a Bengáliai-öböl és Arab-tenger környékéhez tartoznak; az előbbi a félszigetnek legalább 2/3-át foglalja magában. Legnagyobb területet a Gangesz medencéje foglal el. A 2422 km. hosszu folyó É-ról a Gográt, Gandakot, Koszit és Mahanadit, D-ről a Szont, Dsumnát, Adsait és Damudát veszi föl és torkolatánál a Brahmaputra (l. o.) vizeivel egyesül. A Bengáliai-öbölbe torkolló egyéb folyók: a Szabanrika (507 km.), a Baitarani (552 km.) a Brahmani Nagavalli, a hatalmas Godaveri, a Krisna vagy Kisztna (1300 km.), a Bimával és Tungabhadraval, a Penner (570 km.), a Palar (350 km.), a Penar (390 km.), a Velar, a Kaveri (755 km.), a Vai-Arab-tenger vizkörnyékéhez tartoznak több kisebb parti folyón (Periar, Gurpur, a Goa, a Szei, a Radspuri, az Amba, a Damanganga) kívűl a Tapti (700 km.), a Nerbada (1281 km.), a Dhadar, Mahi, a Szabarmati (325 km.), a Szaraszvati (510 km.) és az Indus. A Kasmirban levő Szrinagaron és Ularon kívűl I.-nak tavai nincsenek; ellenben a Koromandel-parton és a Nizam országának DK-i részében a lagunaszerü tavak (Csilka, Kolaru, Palkat stb.) nem ritkák. Elő-I. partjáainak hossza 5000 km., de jelentékenyebb öblök és félszigetek nélkül szükölködik. Szigetek sem igen védik a partokat. Az Indus széles deltájától D-re van a nagy Kacs-sziget és apró szilás szigetek, amelyek a Rann nevü laguna bejáratát őrzik. A Kacs-szigettől D-re nyulik ki az Arab-tengerbe a Kacs-i és Cambayi-öböltől határolt Kattiavar-félsziget, amelyet alacsony, homokon földszoros köt a szárazhoz és amelytől D-re fekszik a városáról és erősségéről ismeretes kis Diu-sziget. A Cambayi-öböltől egyenesen D-nek huzódó és nagyobb részében Malabar nevet viselő part előtt az é. sz. 19° alatt ismét egy kis szigetcsoport (Bombay, Szalszette, Basszein, Dharavi, Trombay, Elefanta, Karandsa) terül el, amelyek Elő-I. legjobb természtes kikötőjét fogják körül. Ettől D-re csak a kis parti folyók torkolatai tagolják a keskeny partszegélyt. A félsziget legdélibb csucsánál van Raimsszeram szigetke s e közt és Cejlon sziget közt van egy széles homokzátony, az u. n. Ádám-hidja, mely a Manaar-öblöt a Palk-szorostól elzárja. V. ö. Walther I., Die Adamsbrücke u. die Korallenriffe der Palk-Strasse (Gotha 1890).

Éghajlat, ásványok, növénye, állatok. A Himálajától eltekintve Elő-I. egyike a föld legmelegebb vidékeinek és a Tharrban a hőmérő néha nagyobb meleget (50-52°) mutat mint a Szaharában. Az éghajlatban a legnagyobb egyenletesség a D-i részeken van. A Malabar-parton Mangalore és Kosin közt a hőmérsékleti különbségek alig tesznek ki többet 4°-nál. A meleg nagyobb, de kevésbé tikkasztó a fensikokon mint a partokon. Az Indus környékén a szélsőségek közti különbség már sokkal jelentékenyebb: Dera Izmail Khanban 26° (a leghidegebb: 9, a legmelegebb hónap 35,4°); Madraszban, ahol legtovább észlelnek, 17° a leghidegebb és 42,5° a legmelegebb hónap. Az esőzések a musszonok járásától függnek és nagyon egyenlőtlenül vannak megoszolva. A leggazdagabbak a Garros és Khassias nevü hegyekben; itt Cserrapundsi azon hely, ahol földünkön eddigi tudomásunk szerint legtöbb eső esik; évenként átlag 16 m. (1861. 20,44 m.); a Ny-i Ghatsban több az eső (évenként átlag 7 m.), mint a Dekánon (Merkarában 4 m.) és a K-i partokon; D-en kevesebb, mint a középső vidékeken; legkevesebb az Indus középső és alsó részei mentén. Ezen esők szabályozzák a föld termékenységét és ha a musszon nem hozza meg a kívánt esőmennyiséget, az éhinség elmaradhatatlan. Az öntöző csatornák segítségével képesek egyedül e veszélyt gyengíteni. Miként az éhinség, akként a ciklonok is óriási károkat és rombolást visznek véghez Elő-I. lakóiban. A ciklonok legsürübben az Andamanoktól É-ra fekvő vidékeket szokták meglátogatni. A legborzasztóbb ciklon volt az 1876., u. n. bakerkandsi, amely a Szanderban K-i részében, a Megna mindként partján dühöngött, az okt. 31-ről nov. 1-re eső éjjelen 3 nagy, több kisebb szigetet és a szárazon 60 000 ha.-nyi ter. öntött el és több mint 200 000 embernek okozta halálát. Az alacsony fekvésü és nedvesebb vidékeken az éghajlat rendkivül egészségtelen; itt van a kolerának is őshazája.

Az Aravalli-hegyek aljában keskeny vonalon a maláji növényzet és attól D-re É.-khinai növények (magnoliák, aucubák, skimniák, Asszamban a tea vadon nő) az uralkodók. A fensikokon a tropikus Afrika vagy a maláji szigetek növényzete az uralkodő. Az erdők királya Elő.-I.-ban a tékfa (Tectoria grandis); a különböző pálmákon és bambuszfán kívül az erdők értékesebb alkotó részei a Shorea robusta, a Cedrus deodara, a Pinus khassiana; a Calophyllum leatu, a Dalbergia latifolia, a Santalum album a Tamarix indica, a Dalbergia sissu stb. A Gangesz-delta sürü dsöngljeit nagyobbára Heretiera littoralis alkotja. A faunában is hiányzanak a speciálsi tipusok. A jellemző ragadozó a tirgris, amely állat leginkább csak a Tarai, a Gangesz-delta és fensikok dsöngljeiben található. Hasonló károkat mint a tigris, még a párdus okoz; egyéb ragadozók: a farkas (Canis pollipes), a hiéna és a fekete medve (Ursus labiatus). Az elefántot, amelyet meg is szelidítenek, két faj képvislei; az egyiknek vannak, a másiknak hiányzanak az agyarai; főkép Asszamban szigoru ellenőrzés mellett fogják őket. Az orrszarvuak főképen a Gangesz-deltában és a Brahmaputra völgyében élnek. A földmivelőknek nagy károkat okoz a Sus scrofa, a Tharrban gyakori a vad szamár (Equus onager), a Himálajában a vad juhok és kecskék. Az antilopok és szarvasok különböző fajait mindenfelé vadásszák. A szarvasmarhát a Bos gaurus és a Bubalus arni képviseli. A majmok igen számosak és nagy károkat is okoznak. Nagy a kigyóknak is a száma; köztük a legveszedelmesebb a Naja tripudians. A folyókban és mocsarakban kétféle krokodilus (C. porosus és C. biporcatus) és a Gavialus gangeticus tanyázik; a folyók azonkivül halakban is gazdagok. Egykoron Elő-I. hires volt gyémántjairól és drágaköveiről, amelyek egy-egy radsah kincstárában maig is még jelentékeny összeget képviselnek. Jelenleg a golkondai gyémántbányák teljesen értéktelennek; Gudseratban onixot és agátot találnak, de más drágakövek teljesen hiányzanak. Gyöngyöket a Cambayi-öbölben, a madurai és travankori parton, főképen pedig Cejlon szigetén halásznak. Elő-I. ásványországi kincsei a szén, vas és só, ámbár a vasércbányászat igen csekély. Négy nagyobb széntelep van Elő-I.-ban és pedig 1. a Radsmahali hegyekben és a Damuda völgyében, 2. Szirgudsa és Csota-Nagpur környékén, 3. a Szatpurai-hegyekben és a Nerbadda völgyében és 4. az Uarda és Godaveri-völgyben. 1892-ben 87 szénbánya állott megművelés alatt, amelyekből 2 650 682 tonnát bányásztak. A vasérc elszórva különböző helyeken található. Kősó a Sel- vagy Kalabagh-láncban, a Pedsab K-i részében mérhetetlen mennyiségben található; Kheorában, Szardiban és Uarsában vannak állami sóbányák; sót főznek kiválóképen Radsputanában a Szambari-tóból. Réz-, ólom-, ezüst- és antimonérceket jelentéktelen mennyiségben bányásznak. Az aranymosás a Csota-Nagpurban, Asszamban, Szingbumban szintén kevés jövedelmet hajt. Petroleumforrások vannak a Pendsabban.

Mezőgazdaság és állattenyésztés. Elő-I. lakóinak nagyobb része földmivelésből él. A közvetelen brit birtokokon, Bengáliát kivéve, amelyből a statisztikai adatok hiányoznak, 1891-92. összesen 134 973 451 acre-nyi területen termesztették a főbb termékeket, miként a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

Ezenkivül 300 840 acre-on egyéb szövőanyagot nyujtó növényt, főképen Corcorus olitoriust és C. capsularist (aminek szálaiból a jutát készítik), 127 648 acre-on (ebből Madraszra jut 65 371 acre és Coorgra 62 167 acre) kávét és 3 884 039 acre-on kukoricát, burgonyát és egyéb ehető növényeket termsztettek. Bengáliában a rizs fő kenyértermék és a juta a fő kereskedelmi növény. A britek nemcsak a csatornák és utak építésével, de gazdasági minta-állomások, gazdasági iskolák felállításával is igyekeznek a mezőgazdaság és állattenyésztés emelésére. Az állattenyésztés még primitivebb mint a földmivelés. A legrégibb háziállat a bivaly; a szarvasmarha a pupos fajhoz tartozik; Majsszurban tenyésztik a legjobb minőségüeket, az u. n. amrit mahalt. Gudseratban jó futókat tenyésztenek. ÉNy-on a teve a teher- és igavonó állat; Radsputanában gyorslábu dormedárokat tartanak. Az I.-i lovak, kivéve a Dekánban, meglehetősen satnyák; ezért a hadsereg részére Persiából, Beludsisztánból és a legszebbeket Omanból importálják; a rval-pindii lóvásárok a legnagyobbak. A juhokat és kecskéket csak gyapjujokért és tejökért tartják. A sertéshust csak a legmegvetettebb társadalmi osztály tagjai és a khinaiak eszik. A selyemhernyót Bengáliában, még pedig Radsahi, Birbum, Maldeh stb. disztriktusokban tartják.

A lakosság, ipar és kereskedelem. Az angolok 1871. ejtették meg Elő-I.-ban az első népszámlást; e szerint az egész I.-i brit birtokok (beleértve Birmát is) lakóinak száma volt 195,84, 1881. 198,86 és 1891. 221,17 millió; az utolsó évtizedben, eltekintve az újonnan szerzett birtokoktól, a gyarapodás 19 294 500 volt. Az I.-i birit birodalom lakossága földünk összes lakosságának mintegy 15%-át teszi. Ehhez járulnak a hűbér-államok és politikai ügynökségek, amelyekben 1891. 66,05 millió volt a lakosok száma; az összes I. lakóinak száma pedig 287 223 431. Ebből volt férfi 146,7, nő 140,5 millió.

A népességi mozgalmat a brit tartományokban 1891-92. a következő tábla mutatja; esett 1000 lakosra:

A tartomány neve

Születés

Halálozás

A tartomány neve

Születés

Halálozás

Bengália

21,46

26,94

Alsó-Birma

20,74

15,93

     

Asszam

28,59

29,91

ÉNy-i tartományok és Oudh

33,26

31,14

Madrasz

34,47

26,2

Pendsab

34,02

29,13

Bombay

36,2

27,26

Közép-tartom.

43,09

35,54

     

E számok, különösen Bengáliára nézve, kievéssé megbizhatók. A kivándorlás aránylag csekény, 1891-92. 16 567 volt. Az összes lakosság közül, beleszámítva a francia és portugál birtokokat is, idegen születésü volt 661 637. Ezek közül I.-bal szomszédos országokban született 478 656, Angliában 100 551, egyéb európai, amerikai és ausztráliai országokban 10 095, Afrikában vagy a tengeren 11 816. Vallásra nézve a lakosok megoszlását 1891. a 614. oldal első hasábján levő táblázat mutatja.

A keresztények közt róm. kat. 1 315 263, anglikán 295 016, preszbiteriánus 40 407, disszenter 296 938, egyéb protestáns 63 967 és sziriai, örmény vagy görög 201 684.

Miként vallásra, ugy fajra nézve is különböznek egymástól Brit-I. lakói. A legrégibb lakosok a negritók; az első bevándorlottak: turániak és a legutoljára bevándorlottak: árják. Az elsők főképen a középső fensikokon, az árják mindenütt elszórtan, legtömegesebben dravida népek néven a Dekán-fensikon. A hivatalos statisztikai kimutatások a nyelvet véve alapul, 117 etnikai csoportot különböztetnek meg. A főbb nyelvcsoportok szerint a lakosok a következőképen oszlanak meg; van milliókban: árja-indiai 195,46, dravida 52,96, kolari 2,96, cigány 0,4, khaszni 0,17, tibeto-birmai 7,29, mon-annami 0,23, san 0,18, khinai 0,71, árja-iráni 1,33, semita 0,05 és árja-európai 0,24. Azon nyelven vagy nyelvjáráson beszélők, akik az angolt (ilyenek 238 499-en vannak) beszélőknél számosabban vannak, ugyancsak milliókban kifejezve a következők:

Hindi

85,67

Ny pahari

1,52

Bengáli

41,34

Asszam

1,43

Teluguq

19,88

Gondi

1,38

Mahrati

18,89

Közép pahari

1,15

Pendsabi

17,72

Marvadi

1,44

Tamil

15,23

Pustu

1,08

Gudsarati

10,62

Karen

0,67

Kanara

9,75

Kol

0,65

Urija

9,01

Tulu

0,49

Birmai

5,98

Kacshi

0,44

Malajalam

5,43

Cigány

0,40

Urdu

3,67

Uraon

0,37

Szindhi

2,59

Kond

0,32

Szantali

1,71

   

[ÁBRA]

A faji, vallásos és nyelvbeli különbségekhez járul Elő-I. lakói közt még a foglalkozás szerinti merev elkülönítés is. A hinduknál régi kasztok (brahminok, ksatriják, vaisiák és szudrák) még csak névleg állanak fenn; helyökbe a kasztok számos alosztálya keletkezett, amennyiben csaknem minden foglalkozási ág külön kaszttá merevült, melyből ritkán lép ki valamely egyén. Az ÉNy-i tartományokban 307-et, Bengáliában több mint ezeret és Madraszban 7000-et különböztetnek meg. Az 1881-iki népszámlálás szerint volt 13 730,045 brahmin, 7 107,828 radsput, vagyis ksatrija-utód, 10,47 millió khamar (napszámos), 7, 14 kunbu, a szudrák egy alfaja, 4,63 ahir (állattenyésztő), 4,06 kurmi stb. Az ipar még nagyobbrészt csak házi ipar; a gyáripar az erős angol verseny miatt csak lassan fejlődik. Mint házi és mint gyáripar is legjelnetékenyebb a pamutfonás és szövés. A britek térfoglalása után egyik nemzetgazdasági ág sem emelkedett olyan rohamosan, mint a bel- és külkereskedelem. Az utak és kikötők építése, a tőkebefektetés itt éreztették legnagyobb mértékben a hatásukat. Mig 1877. 7322 angol mfd. volt a vasuti vonalak hossza, 1893. 18,042 mfd.-re emelkedett. Még nagyobb lendületet vett a külkereskedelem. Mig az 1861-68-iki átlagban az évi bevitel 465,64 millió, a kivitel pedig 552,47 millió rupiát tett ki, az 1892-93. évben a bevitel értéke volt 832,75, a kivitelé 1135,54 millió rupia; ebből esett a kivitelben Bengáliára 254,86, Birmára 54,65, Madraszra 53,64, Bombayre 397,43 és Szindhre 35,54; a kivitelben Bengáliára 422, Birmára 92,35, Madraszra 112 53, Bombayre 465,79 és Szindre 41,85 millió rupia. A legnagyobb értéket képviselő árukat a 615. oldal elején levő táblázat mutatja.

A külkereskedelemben főképen a következő országok vesznek részt (1893):

Az ország neve

Kivitt I.-i árukat 1000 rupiában

Bevitt áruk I.-ba 1000 rupiában

Brit szigetek

322,671

440,058

Khina

144,022

28,425

Franciaország

90,832

10,402

Németország

65,171

14,513

Straits Settlements

44,405

23,716

Egyesült-Államok

45,129

11,344

Egyiptom

48,320

1,589

Belgium

44,140

16,4545

Olaszország

36,411

3,563

Osztrák-magyar monarhia

26,068

10,319

Miként a külkereskedelemben, a hajóforgalomban is Angliáé az oroszlánrész. 1892-93. Brit I. összes kikötőiben 10,723 külkereskedelmet közvetítő hajó fordult meg, 7 692,291 tonna tartalommal; ebből Angliára több mint 6 millió tonna jut.

A kivitelnél

Érték ezer rupiákban

A bevitelnél

Érték ezer rupiákban

Rizs

124,067

Pamutkelmék

256,258

Buza

74,403

Vas- és fémáruk

65,997

Nyers pamut

127,436

Nyers és feldolgozott selyem

28,176

Feldolgozott pamut

81,006

Cukor

26,256

Opium

92,550

Gyapjuáruk

15,232

Olajos magvak

116,310

Italok

14,472

Bőrök

55,919

Vasuti fölszerelések

10,329

Nyers juta

79,442

Olajok

29,191

Feldolgozott juta

32,379

Gépek, gépfelszerelések

23,591

Tea

62,923

Szén

11,414

Indigo

41,411

Élelmiszerek

18,620

Kávé

20,668

Ruhanemüek

13,838

Nyers gyapju

11,165

   

A külkereskedelem (1892-93) főképen a következő 6 kikötővárosban bonyolíttaik le:

A kikötő neve

A be- és kivitt áruk értéke 1000 rupiában

Bombay

656,746

Kalkutta

636,401

Rangun

125,252

Madrasz

90,675

Karacsi

75,462

Tutikorin

18,026

Kormány, közigazgatás és szellemi műveltség. Az angol királynőt, akit 1877 jan. 10. a delhii sikságon I. császárnőjévé (Kaisar-i-Hind, Hindka-Kaisar) proklamáltak, a londoni minisztertanácsban válaszott alkirály képviseli, de a hatalom székhelye mindamellett London. Az 1858-iki törvény, amely az angol K.-I.-i társaságnak véget vetett. Brit-I. kormányzását az I.-i államtitkár (Secretary of State for 1.) elnöklete alatt legalább 10 kinevezett tagból álló. I.-i tanácsra (council of I.) bizta. E tanácsban legalább 9 olyan tagnak kell lenni, akik 10 évig éltek I.-ban és nem több, mint 10 év előtt hagyták azt el. Megbizatásuk 10 évig tart, de az államtitkár még 5 évre meghosszabbíthatja. Az I.-i tanács bizottságokra oszlik és testületileg hoz határozatokat. Oly ügyekben, amelyek nagy titoktartást kivánnak (béke vagy háboru, a benszülött fejedelemekhez való viszony stb. kérdésében), az I.-i államtitkár a saját felelősségére intézkedik. Az I.-i tanács intenciói értelmében a helyszinén a legfőbb hatalmat a Kalkuttában, illetőleg Szimlában székelő alkirály kezeli. Az alkirály mellé van rendelve 6, a korona által kinevezett tagból és a hadak főparancsnokából álló végrehajtó tanács (Council of the Governor-General), amelynek tagjai a melléjök rendelt tisztviselőkkel együtt intézik a pénz-, had-, közmunka-, bel-, földmivelés- és külügyet, amely utóbbit mindig a főkormányzó tartja fenn magának. A végrehajtó tanács más 10-16, az alkirálytól kinevezett egyénnel együtt alkotja a törvényhozó tanácsot. Az I.-i helyi kormány csak a legsürgősebb esetben intézkedhetik a maga felelősségére, egyébként határozatai csak a londoni I.-i tanács jóváhagyásával lesznek érvényesekké. A madraszi és bombayi (beleértve Szindhet is) kormányzókat (governor) szintén a korona nevezi ki; nekik is van az alkirályéhoz hasonló végrehajtó és törvényhozó tanácsuk. Bengália és az ÉNy-i tartományok kormányzója (lieutenant-governor) megbizását az alkirálytól kapja és csak törvényhozó tanáccsal rendelkezik. A Középtartományok, Oudh, a Pendsab, Asszam helytartói (comissionars en chief), valamint a hűbéres fejedelmeknél alkalmazott politikai ágensek egészen az alkirálynak vannak alárendelve. A brit közigazgatási területek igen különböző nagyságuak a szerint, amint az idő folytán alakultak és nem is összefüggőek; sok közülök egészen feldarabolt, számos en- és exclavet foglalván magában. Mindegyik tartomány diviziókra van fölosztva, amelyek élén egy commissioner áll. A diviziók disztriktusokra oszlanak, amelyekben a végrehajtó hatalmat egy collector-magistrate v. egy deputy-commissioner gyakorolja; ezek némely helyen birói hatalmat is gyakorolnak.

A független államok: Nepal, Bhutan (l. o.). A portugál birtokok: Goa, Diu és Damao (l. o.). A francia birtokok: Pondiseri, Csandernagor, Karikal, Mahé és Yanaon (1. az illető nevek alatt).

A szellem műveltség előmozdítására a britek épp ugy törekszenek, mint országuk anyagi erejének előmozdítására. 1858. az iskolákra 394,000, 1898. pedig 28 970,000 rupiát fordítottak. Mindamellett a nép műveltségének előmozdítására rendkivül sok a teendő. 1891. a felnőtt lakosságból 246 546,176 nem tudott sem irni, sem olvasni. Egyetem (1892) van 5: Kalkuttában (1695 bejegyzett tanulóval), Madraszban (2381), Bombayben (916), a Pendsaban (619) és Allahabadban (747). A college-ek száma: 139, 16 411 fiu és 50 leány tanulóval; a felsőbb népiskoláké: 4462 fiuk és 445 lányok számára; népiskola: 91 936 fiuk és 5243 lányok számára; technikai, orvosi, ipar- és egyéb iskola: 510 fiuk és 50 lányok számára; magánintézetek: 38 220 fiuk és 1064 lányok számára, összesen közel 4 millió tanulóval. Elő-I. joggal hires a művészi palotáiról, mecsetjeiről, templomairól, egyéb épületeiről és régi emlékeiről. Dolmenek, cromlechek vannak a Malabarparton, Dekánon, Gondvanában, Asszamban; az abui, kadsrahai, ajmerei és csittori sziklákba vésett templomok a dsainák művei. A matrai, benáreszi, bhovanesvari templomok a Brahma-vallásuak épületei; ezekkel egyidejüleg épültek I. D-i részén az óriási pagodák. A mohammedánusok építményei: az adsmiri Arai-din-ka-Dshopra, a kutabi mecset, Delhi, Lahore, Agra mecsetjei, a Tads, a keleti művészet e panteonja; végül a delhii, agrai stb. császári paloták. A legujabb időben a hirlapirodalom is nagyot haladt. K.-Indiában körülbelül 1180 folyóirat, ujság stb. jelenik meg. Tulajdonképeni hirlap 750 van. Ezek közül 290 angol nyelvü, 547 pedig az ország különböző nyelvein (hindusztán, mahrati, tamil, urdu, telugu, szanszkrit, arab) irott. A vezérszerepet a kalkuttai sajtó viszi. Az ind lapok majd mind kormány- és angol-ellenesek. Ezeket többnyire kövön nyomják s csak mintegy 30 van köztük, mely 2000-nél több példányban jelenik meg. A benszülöttek legfontosabb lapja a Kalkuttában megjelenő Bangabasi, amely állítólag 20 000 példányban jelen meg. Azonkivül jelennek meg egyházi, jogi szaklapok és folyóiratok, többnyire angol nyelven. A brit-I.-i állam bevételei (1892-1893) a 900, kiadásai pedig a 911 millió rupiát meghaladják; legnagyobb jövedelmet a földadó, az opium- és só-monopolium hajt; a legnagyobb költsége a hadsereg és a közmunkák kerülnek. A brit-I.-i hadseregben (1893-1894) az európai hadcsapatok száma 73 981 főre, a benszülött csapatoké pedig 145 636 főre (beleszámítva az 1578 európai tisztet is) rugott.

II. Hátsó-India.

Hátsó- v. Utó-Inida v. Indo-Khina a legkeletibb fekvésü félszigete D.-Ázsiának. Ny-on az Indiai-oceán, amely itt a Martaban- vagy Pegul-öblöt képezi; K-en a Khinai-tenger határolja, amelynek öblei a Sziami és Tonkingi; ÉNy-on Elő-I.-val és É-on Khinával határos. Külön félszigete a Malakka-félsziget (l. o.). Az egyedüli független ország Hátsó-I. középső részét foglalja el, Sziamnak (l. o.) hivják. A Ny-i rész Birma (l. o.) angol, a K-i rész Annam (l. o.), Tonking (l. o.) Kambodsa (l. o.) és Kokinkhina (l. o.) francia birtokok; Malakka (l. o.) részint apró független, részint az angoloknak fensősége alatt álló fejedelmek uralma alatt áll, részint Straits settlements néven közvetetlen angol birtok.

Történelem. Egyiptom és Fenicia népei aránylag jókor ismerték Elő-India nyugati partját (talán a mesés Ofir nevü aranyország), de Görögország csak halvány sejtésre volt utalva, mely Persián keresztül jutott Hellaszba Ktesias és Herodott utján. Xerxes csapataink leirásánál említi Herodot «a napkeleti etiopok»-at, akiket jól megkülönböztet az afirikai szerecsenektől. Igazi és tudományos értékü adatok azonban csak akkor kerültek közkézre, midőn Nagy Sándor behatolt az «öt folyó országába» (Pentapotamia, Pendsab), s utódai (különösen Seleukus Nikator) egész a Jamunáig (Dsamna) hatolván, diplomáciai összeköttetésbe léptek I. egyes fejedelmeivel. Ilyen ügyvivő volt különösen Megasthenes, aki huzamosabb időn által tartózkodott Pataliputrában (Patna) Sandrokottos (Csandragupta) fejedelemmé. Megasthenes följegyzései nemcsak földrajzi, de etnográfiai, sőt folklorisztikus szempontból is érdekesek és becsesek. Eratosthenes már ismerte Elő-Indiának déli kiszögellését és Cejlont (Tapropane), ahonnan Rochias király követeket is küldött Claudius alatt Rómába (Kr. u. 51.). A rendszeres földrajz Ptolemaiosszal kezdődik (Kr. e. II. sz.). Ő (ki ugyan még a keleti partnak Afrikával való összefüggéséről ábrándozott) felosztotta I.-t két részre (I. intra Gange és extra Gangem). Nagy Sándor nem tudta katonáit tovább vinni az Indusnál, de azért az érintkezés gyakoribb lett és a Kr. u. II. sz.-ban Marcus Aurelius követei már részletesen beszámoltak I.-ról császárjoknak.

A kereszténység első és második századában az indoszkithák uralkodtak É.-Indiában. A buddhizmushoz ragaszkodó uralkodók közt legnevezetesebb volt Kanizska, vagy Kanerki (Kr. e. I. sz.). Végzetessé vált I.-ra az arabok hódítása, kik a VI., későbben pedig a VIII. és IX. sz.-ban be-betörtek I. ÉNy-i részeibe, de hódításaik csak 1001 körül kezdődnek. Ekkor I. ÉNy-i része, a delhii radsas fenhatósága alatt, több radsput fejedelemségre osztott; a Gangesz völgyében Kanuds fejedelme, Beharban és Bengáliában a Pal-dinasztia, Malvaban Vikramaditia utódai, Dél-I.-ban pedig a Cserasz, Csolasz és Pandiasz dinasztiák uralkodtak. A Ghaznevida Mahmud 1001-1026. 17-szer tört be. I.-ba és egész Gudseratig haladt elő, de csak a Pendsabot tartotta meg. 1186. a ghaznevidákat az afgán ghor-családból való Mohammed buktatta meg és hatalmát a Gangesz-völgyére is kiterjesztette. Halála után egyik alkirálya, Kutab-ud-din függetlenítette, magát, székhelyét Delhibe tette, I. egész É-i részét egyesítette uralma alatt és megnyitotta az u. n. rabszolgakirályok (1206-1290) sorát. Az ő idejökben a mongolok Altams királyuk (1211-1236) uralma alatt megkezdik a betöréseiket, amelyeket későbben gyakoribbakká tesznek. A rabszolgakirályok dinasztiájából az utolsó volt Balban (1265-87). Halála után csakhamar Dsalal-uddin (1290-2294) uj dinasztiát emel a delhii trónra; ebből a legjelentékenyebb a kegyetlen Ala-ud-din volt, aki fegyvereinek hatalmát I. D-i részeivel is éreztette. De a mongol zsoldosok, akiket hadaiba fölvett, már az ő uralma alatt is elkezdtek lázongani, egyik utódját Gijasz-ud-din Toglak vezérükkel élükön 1320. megölik és a királyi hatalmat magukhoz ragadják; az igy alapított dinasztia utolsó tagjai, a Lodik 1450-1526-ig uralkodtak. Alattuk 1398. zugott végig É-i I.-n Tamerlan pusztító hada, de állandó hatalmat ott nem gyakorolt. 1526. Baber, Tamerlan unokája, meghódítván Szamarkandot és Kabult, I.-t is megtámadta; a panipati csatában legyőzte, a delhii szultánt és elfoglalta ennek országát. Óriási birodalmát fia, Humajun (1530-56) örökölte, aki eleinte Bengália alkirálya, az afgán Ser-sah ellenében csatát veszített, de birodalmát csakhamar helyreállította. Fia, Akbar (1556-1605) megszilárdította a nagymogul uralmát, Delhiből székhelyét Agrába tette át. Dsehangir (1605-1627), Sah Dsehan (1628-58) voltak e dinasztia legjelesebb uralkodói: dicsőségüket számos műemlék hirdeti máig is. Aurangzeb (1658-1707) vallási türelmetlenségével a nagy mogul birodalmának romlását okozta. Szivadsi 1674. magát a mahrattok királyává kiáltja ki, akik 25 évig tartó háboru dacára függetlenségüket megvédik. Aurangzeb halála után a nagymogul birodalma felbomlik. A Dekán 1720., Oudh 1732. kivivják függetlenségüket; példájukat követik a radsputok is. Elő-I. története ez időtől fogva a brit-I.-i birodalom megalapításáig csupa polgárháborukból áll.

Az európaiak Elő-I.-ban. 1498. kötött ki Vasco da Gama Kalikutban, ahol a benszülött fejedelmek részéről vendégszerető fogadtatásban részesült. 1500. a portugálok 13 hajóval és 12 000 emberrel tértek ugyanoda vissza és megkezdték Elő-I. meghódítását és a keresztény vallásra való térítését. 1505. Almeida Ferenc lett a kormányzó, akinek utódja, albuquerque 1510. elfoglalta Goát, azt a portugál birtokok fővárosává tette és hatalmát a Ny-i partok egy nagy részére kiterjesztette. 1600-tól, főképen pedig 1640-től kezdve hatalmuk aláhanyatlott; birtokaik nagyobbára az 1594. megalapított németalföldi K.-I.-i társaság birtokába jutottak, de ez sem tudta hatalmát fentartani; utolsó birtokait (Trankebar, Frederiksnagar és Szerampur) 1845. eladta az angoloknak. Az első angol ember, aki I.-ba eljutott, 1579. Stephens Tamás volt. 1583. Fiteh, Newberry és Leedes nevü kereskedők voltak, akik megkezdték I. lakóival a kereskedést és csakhamar számos követőre találtak. 1599. alakult meg az első K.-I.-i angol kereskedelmi társaság 70 000 font tőkével, amelyet 1612-ben 400 000 fontra emeltek. 1612. e társaság legyőzvén a portugálokat, Szuratét teszi I. fővárosává. 1615. Roe Tamás, mint I. Jakab követe, Dsehangir udvarába megy és attól a kereskedelmi társaságnak kereskedelmi jogokat eszközöl ki. 1620. megalapítják Mazulipatamban s Armeghonban a kereskedelmi ügynökségeiket. 1668. birtokba veszik Bombayt, későbben megszerzik Barocsot, Ahmedabadot és fölépítik a Hugli partján William erősséget. A brit K.-I.-i társasággal csaknem egyidejüleg kezdett terjeszkedni az 1664. Colbert által alapított francia K.-I.-i kereskedelmi társaság is. 1674. vétel utján megszerzi Pondiserit és Csandernagort, későbben 1746. Madraszt is. Csaknem egész D.-I. ekkor a haiderabadi nizam uralma alatt állott; a karnatiki nábob is hűbérese volt. A franciák Csanda Szahibot, a régi dinasztia egyik utódját, akit a nizam a karnataki nábobi méltóságtól megfosztott, támogatták, mig az angolok annak ellenségét, Tandsor fejedelmét, a mahrattok egyik hűbéresét segélyezték. Az emiatt kitört háboruban eleinte a franciák győztek mindaddig, mig az angol haderő vezetését Clive át nem vette és Arkot bevételével (1751 aug. 30.) a háborunak más fordulatot nem adott. Tricsinapallit a francia ostrom alól felmentette és 1752. az angolok számára el is foglalta. Ekkor Clive a csapataival Bengáliába vonult, ahol Szurads ud Daulah 1756. Kalkuttát elfoglalta és 146 fogoly angol embert egy 20 láb széles és 20 láb hosszu lyukba szorított be, ahol 23-nak kivételével mind megfulladtak. 1757 jun. 26. Clive 3000 emberével ellenfelének 60 000 emberét Plasseynél megverte és Bengáliában több területet elfoglalt. Innen ismét a franciák ellen fordult; Lally Tollendalt francia generálist Madrasz alól elüzte és a franciák birtokai közül többeket elfoglalt. A franciák az 1763 febr. 10-iki párisi békében Pondiserit és Csandernagort visszakapták ugyan, de 1770. a francia K.-I.-i társaság feloszlott és az angolok, európai versenytársaiktól megszabadultak. Az Oudh fejedelmével szövetkezett patnai nábobot 1761 okt. 22. Clive Baxarnál megverte és a K.-I.-i társaság 1765. Alsó-Bengáliát és Behart elfoglalta. D.-I.-ban az angolok még ekkor is nagy óvatossággal jártak el, sőt a haiderabadi nizam és Haider Ali, a maisszuri fejedelem szövetsége elelnében meghátrálni is kényszerültek, de midőn ez utóbbi 1782 dec. 10. meghalt, a tulsúlyt itt is megszerezték maguknak. Az I.-i birtokok e növekedésére való tekintettel az angol parlament 1773. a kereskedelmi társaság viszonyait uj rendezés alá fogta és elhatározta, hogy a háboruizenés és uj területek szerzése jóváhagyás végett mindenkor az angol kormánynak előterjesztendő; továbbá az I.-i brit birtokok élére egy főkormányzó állítandó. 1784. azután Pitt egy javaslata értelmében Angliában ellenőrző tanácsot (Board of control) állítottak fel, amelynek élén egy felelős miniszter állott. Az első főkormányzó Warren Hastings volt (1772-1785), aki a brit hatalmat a Gangesz mentén fel messze kiterjesztette, de erőszakosságai miatt 1785. visszahivatott.

Utóda, lord Cornwallis, Haider Ali fiának, Tippu Szahibnak támadását leverte, őt 1761. Bangalornál legyőzte, Szeringapatamban körülzárta és 1792. Malabar és Coorg átengedésére kényszerítette. 1799. Tippu e támadását megujította, de megveretvén, fővárosának, Szeringapatamnak ostrománál 1799 máj. 4. elesett. Ekkor a britek maiszur nagyobb részét saját kormányuk alá helyezték, egy részét meghagyván. Tippu utódainak, de 1832. azon ürügy alatt, hogy rosszul kormányozzák, azt is annektálták. Wellesley ezenkivül a mahratokat is brit fensőség alá akarta hajtani; ezért is egyik törzsfejedelmökkel Basszeinban 1802 dec. 31. szövetségi szerződést kötött, leghatalmasabb törzsfejedelmöket, a szindiát pedig Asszej mellett 1803 szept. 23. legyőzte és elüzte; visszahivatása után azonban a szindia fővárosába, Gvaliorba visszatérhetett ugyan, de a brit fenhatóságot el kellett ismernie. Hastings véget vetett a pindari néven egyesült rablócsapatok garázdálkodásainak, szövetségesöket, a holkár néven kormányzó mahrat fejedelmet, Mehidpurnál 1817. legyőzte és a brit fensőség elismerésére kényszerítette. A Nepal ellen viselt háboruban ennek királyát 1816. Kamaon átengedésére kényszerítette. Auckland Afganisztánnal (l. o.) viselt 1836-42. háborut. Mindez azonban a briteknek a békét nem biztosította. A különböző néptörzsek a brit uralommal megbarátkozni nem tudván, mindig uj és uj háboruk viselésére kényszerítették. 1842-44. elfoglalták Szindet, 1845. a szikek lázadását kellett leverniök;1848. ezek ujra fegyvert fogtak, de 1849 febr. 21. Gudseratnál vereséget szenvedtek és országuk a brit-I.-i birodalomba kebeleztetett. Pegut Hátsó-I.-ban 1852. foglalták el. A K.-I.-i kereskedelmi társaság szabadalma 1854. lejárván, nem ujíttatott meg, hanem az 1854 máj. 4. törvény alapján az angol korona felügyeleti joga kiszélesbíttetett és kimondatott, hogy a társaság viszonyai törvényes alapon bármikor ujra szabályozhatók. 1857. Canning főkormányzó idejében kitört a nagy I.-i forradalom. Az angolok számos erőszakossága nagy elkeseredést szült az őslakosok közt; a krimi hadjárat az angol haderő győzhetetlenségében való hitet megingatta; bármily csekély ok az elégületlenséget lángra lobbanthatta. Ez az ok az enfield-puskák, illetőleg azoknak faggyuval (amitől a hinduk) és disznózsirral (amitől a mohammedánusok irtóznak) bekent patronjai voltak. 1857 máj. 10. Miratban Delhi mellett tört ki az első katonai (szipoj-) lázadás; a zendülő katonák az európaiakat, akiket kézre keríthettek, legyilkolták, javaikat feldulták. Egy brit vadászezred a zendülőket csakhamar szétüzte ugyan, de azok Delhibe menekültek, ahol 3 benszülött ezred hozzájuk csatlakozott, a Delhiben fölhalmozott hadiszereket lefoglalta és Mohammed Bahadur saht, kinek mindaddig, mint nagy-mogulnak, csak árnyékhatalma volt, uralkodójuknak kiáltották ki. Villámgyorsan terjedt bovább a lázadás egész Hindusztánban; csak a Pendsab maradt hű az angolokhoz. Madrasz és Bombay presidencykben szintén csak kisebb csapatok ragadtak fegyvert a britek ellen. Az eldöntés Delhi körül történt; a britek a várost 1857 szept. 20. nagy vérontás árán foglalták el, Lakhnónak (1858 márc. 19.) és Gvaliornak (jun. 18.) eleste után a lázadás le volt ugyan nagyjában verve, de egyes rablócsapatok még soká fentartották magukat. Az angolok ezekkel irgalmatlanul bántak el; a foglyokat az ágyukhoz kötötték és ugy tépették szét az ágyugolyókkal. A nyugalom 1862. teljesen helyre volt állítva. (V. ö. Kaye, Hist. of the Sepoy war 1864-80.) Ezen nagy forradalom következtében Brit-I. kormányzása módját teljesen átalakították. Az 1858 aug. 2-iki törvény a kormányzásnak megadta azon formáját, amelyet nagyjából maig is megtartott. A főkormányzók, akiket ezentul alkirályoknak neveznek, viseltek ugyan még egyes háborukat, igy Bhutan ellen 1863. és későbben Afganisztán (l. o.) ellen, de tevékenységöket ezentul főképen a birodalom anyagi és szellemi jólétének gyarapítására fordíthatták, amit szükségessé tett a többször ismétlődő éhinség is (1873-74. Beharban és 1877-78. a Dekánban). Az üdvös intézkedések, legalább látszólag, a benszülötteket a brit uralommal kibékítették, amiről tanuskodni látszottak azon fényes fogadtatások is, amelyekben a walesi herceg 1875-76-iki I.-i körutjában találkozott. Ezért is a londoni parlament 1876 ápr. 29. elfogadta azon javaslatot, amely szerint az angol királynő fölvegye az I.-i császárnő (Empress of I.) cimet és ennek alapján lord Lytton, az akkori alkirály Delhiben 1877 jan. 1. nagy ünnepségek közt kihirdette az I.-i császárság fölállítását. Ujabban a brit kormány az önkormányzat eszméjét igyekszikk I.-ban is megvalósítani. 1882 óta a nagyobb városok (és számos kisebb város is) a belügyeiknek vezetésére hivatott bizottságok nagyobb részét szabadon választják; ezen bizottságok többsége, néhol pedig minden tagja, benszülöttekből áll.

India apostola

Xaveri szent Ferenc, l. Ferenc szentek.

India csillaga

angol érdem-rend, l. Csillagrendek.

Indiai balzsam

l. Balsamum.

Indiai császárság rendjele

1. Korona-rendek.


Kezdőlap

˙