Ingremiatio

(uj-lat.) a. m. felvétel valamely testületbe (gremium), különösen valamely papi v. szerzetes rendbe.

Ingres

(ejtsd: eńgr) János Ágost Domonkos, francia festő, szül. Montaubanban 1781 szept. 15., megh. Párisban 1867 jan. 13. 1796. David irányát követte, de 1801. elnyervén a római nagy dijat, Olaszországan nemcsak az ókori remekműveket tanulmányozta, hanem az olasz renaissance mestereinek műveit is. 1834-41. a francia akadémia igazgatója volt Rómában; élete végét Párisban töltötte. Rendkivül sokoldalu festő volt: festett ókori, vallásos, történeti, allegoriai tárgyu képeket, arcképeket és mezítelen nőalakokat. Leghiresebb képei: Bonaparte mint konzul (1804); Napoleon a trónon (1806, a rokkantak palotájában Párisban); Oedipus és a szfinx (Páris, Louvre); Vergilius Augustusnak és Octaviának fölolvassa az Aeneist; Aretino Péter és V. Károly követe; Aretino Péter és Tintoretto; Don Pedro de Toledo megcsókolja IV. Henrik király kardját; Odaliszk (1814, Louvre); V. Fülöp és Berwick marquis; IV. Henrik és gyermekei; Lionardo da Vinci halála; A sziklához láncolt Angelica megmentése (1819, Páris, Luxembourg muzeum); Krisztus átadja Péternek a mennyország kulcsait (1820 u. o.); XIII. Lajos fogadalma (1822, montaubani székesegyház); Homeos apoteózisa (Luxembourg muzeum); Szt. Symphorián utja a vértanusághoz (1834, autuni székesegyház); A szt. ostyát imádó Madonna (1841, az orosz császár tulajdona); Stratonike meglátogatja mostohafiát andiochust; Venus Anadyomene, A Forrás (mindkettő a párisi Luxembourg mozeumban). Legkitünőbb művei közé tartoznak arcképei. Nem kevésbé vonzók egyes rajzai, melyeken az ábrázolt személyek képét meglepő egyéniséggel, finomsággal adja vissza. Korának egyik legbefolyásosabb művésze volt.

Ingressus

(lat.) a. m. belépés, bemenet.

Ingria

l. Ingermanland.

Ingriste

(franc., ejtsd: eńgriszt), festő, aki Ingres tanítványa vagy követője.

In grosso

l. En gros.

Inguinalis regio

l. Ágyék.

Inguiomerus

(Ingomar),germán fejedelem, a keresztény era kezdetén élt, sokáig mint a rómaiak embere, aki csak később kapott vérszemet és cheruszkjaival együtt a győztes Arminiushoz csatlakozott. Germanikus közeledtekor (Kr. u. 16.) a római légiók Idista visusnál ütöttek tábort; a germán törzsfők közt eltérés volt a hadi tervben: Herrmann a rómaiakat marsolás közben a mocsarak és ingoványok közt akarta megtámadni, de I. a római castrum megtámadását indítványozta, ami tényleg meg is történt, de a germánokra nézve teljes vereséggel végződött. Maga I. alig menekült a vérfürdőből. Nincs kizárva, hogy a kudarcot szándékosan idézte elő, amiért féltékeny volt Arminius hirére, s mikor ez később is vezérszerepet játszott, elhagyta a cheruszkok konfederációját és átpártolt Marbodhoz, a suevek királyához. De Arminius mindkettejöket legyőzte. A főforrás Tacitus Annales-ei (I. 60, II. 17, 21, 45, 46), s a hozzá való kommentárok.

Ingul

(Jeni-gel), a Bugnak 200 km. hosszu mellékfolyója, 9536 km2 vizterülettel. Kherszonkormányzóság alexandrija járásában 220 m. magasban ered és Nikolajevnél torkol. 35 km.-nyire hajózható.

Ingulec

230 km. hosszu jobboldali mellékvize a Dnyepernek Oroszországban. Az Ingul forrása közelében ered és Kherszontól 15 km.-nyire torkollik. A Szakszagana és I. összefolyásánál nagy vasérctelepeket találtak. Az I. Herodotos Gerrhus-a.


Kezdőlap

˙