Irenaeus

(Irenaios), szent, görög egyházatya, szül. Kis-Ázsiában 135-140 körül. Fiatal éveit Polikarp szmirnai püspök oldalán töltötte, akitől hittudományi kiképeztetését nyerte. A Mark Aurel által támasztott véres üldözés alatt Lyonban volt Pothinus püspök környezetében, kinek vértanui halála után (178) Lyon és Vienne egyházi kormányzatát átvette. Mint püspök odahatott, hogy a gnosztikusok tévelyei az egyházból kiszoríttassanak, továbbá, hogy az I. Viktor pápa és az ázsiai egyházak között kiélesedett husvéti vitakérdés megoldassék. A Septimius Severus alatt kitört üldözésnek, többekkel együtt, ő is áldozatul esett Lyonban 202., a római martirologium szerint junius 28-án. Számos iratai közül, melyek cimeit és töredékeit Eusebiusnál és szt. Jeromosnál birjuk, csak főmunkája: Adversus haereses lib. V. maradt fenn régi latin fordításban, melyet már Tertullian használt. Legjobb kiadása: Renat, Massuet (Páris 1721, Velence 1734); Migne, Patr. graec. T. VII. V. ö. Ziegler, Irenaeus, der Bischof von Lyon (Berlin 1871); Gouilloud, Saint Irénée et son temps (Lyon 1876); Montet, La légende d'I. (1880); Kunze, Die Gotteslehre d. I. (Lipcse 1891); Klebba E., Die Anthropologie des h. I. (Münster 1895). - Egy másik I. szir püspök volt s mint vértanu halt meg Diokletianus alatt. Emléknapja márc. 25.

Iréne

görög istennő, Eiréné.

Irenika

(gör.), békehittan, ellentéte a vitázó hittannak, polemikának, amennyiben a különböző vallásfelekezetek hitágazataiban a közös tanokat kikeresi, s ezen az alapon a hittani különbségek kiegyenlítésére és a vallásfelekezetek egyesítésére törekszik.

Iresine

(növ.), a paréjfélék apró kórói, 25 fajjal Amerika meleg vidékein. Lombja csinos szinü, azért fehér v. fehérszürke növényekkel, p. az Artemisia argenteával még a Contaurea cinerariával vegyest virágágyban v. virágszőnyegbe gyakran ültetik. Az I. Herbstii Hook (Achyranthes Verschaffelti Lem.) mintegy 3 dm. magas, levele kerekded, a teteje csorbított, a szine sötétpiros, fémesen csillogó, a visszája eleven karmazsin-piros. Van zöld levelü, de sárgával erezett fajtája is. Az I. Lindeni Vanh. levele hosszas-lándsás, olyan szinü mint az első, de piros ékezete jobban előtünik. Magasabb és bokrosabb is. Meleg helyen teleltetik, de nyárra kiültetik. Dugványról könnyen szaporítható.

Ireton

(ejtsd: eirt'n) Henrik, angol hadvezér, Cromwell barátja és veje, szül. 1614., megh. 1651 nov. 26-án. Eredetileg jogi pályára készült, de a polgárháboru folyamában fegyvert fogott s a hadseregben parancsnoki állást nyert. 1645 jun. 14., a Naseby melletti ütközetben a balszárnyat vezette. E diadal után Cromwell egyik leányát vevén nőül, apósával együtt az independensek egyik legkitünőbb vezére, a hadsereg legbefolyásosabb tagja lett. 1649. tagja volt annak a törvényszéknek, mely I. Károly királyt halálra itélte. Midőn Cromwell a Stuartok érdekében fellázadt irek leveretése céljából Irországba távozott, vejét is magával vitte, s a lázadás véres és szigoru elnyomása után I.-nak adta át a főparancsnokságot, ki azután 1651. bevette Limericket és ezzel a felkelésnek véget vetett. E siker után I. nemsokára meghalt. Hulláját 1660-ban a Stuartok visszatérése után a boszut lihegő reakció kiásatta s a bitófa alá temette. I. özvegye később Fleetwood tábornokhoz ment nőül, ki Cromwell halála után az angol történelemben némi szerepet vitt.

Irezés

a bőrök zsiradékkal való beitatása.

Irfürdő

l. Fürdő.

Irgalmas barátok

v. mizerikordianusok (fratres misericordeae, Franciaországban Freres de la charité, Olaszországban Fate ben fratelli), eredetileg világiakból álló, betegek ápolására és szegények gyámolítására alakult egyesület, melynek alapítója istenes Szt. János volt (Juan de Dio, Johannes Ciudad, Joannes de Deo); szül. Montemor portugál városban 1495., ki miután 1529. fogadást tett, hogy istent az ő szegényeinek gondozása által szolgálni fogja, megtakarított filléren 1540. Granadában házat bérelt, ebbe szegénysorsu betegeket vett fel, s őket összekéregetett alamizsnából ápolta. Innét mellékneve de Deo, melyet a tuyi püspök adott neki, minthogy jótékonysága által isten irgalmasságát utánozni törekedett. Megh. 1550., szentté avattatott 1690. Halála után társulatát hatalmas pártfogók annyira felkarolták, hogy nemsokára Madrid, Cordova s más városok is alapítottak kórházakat, melyeknek ellátását istenes Szt. János tanítványaira és társaira bizták. Elterjedvén a társulat, V. Pius pápa 1572-ben megerősítette azt, és szerzetes renddé emelte. A tagok Szt. Ágoston szabályához alkalmazkodnak, főnöküket magok választják, a rendes fogadalmakon kivül ingyenes betegápolásra kötelezik magokat, de az egyházi rendeket, bizonyos számu kórházi papokon kivül, nem veszik fel. A noviciátus egy évig tart, de a fölvett egyén ezenkivül még egy évig a professzoriumban tartozik maradni. Ruhájok fekete, ugyanilyen szinü vállruhával, derékon szijat viselnek. Szabad idejüket az orvostan tanulmányozására kötelesek fordítani. Magyarországba Szelepcsényi György primás hozta be őket 1696., Pozsonyban rendezvén be számukra az első kórházat. A rendkormány székhelye Róma, a magyar rendtartományi kormányé Budapest. Hazánkban 14 kórházuk van a következő helyeken: Budapest (a budai oldalon), Pozsony 2 kórház, Eger, Szepes-Váralja, Temesvár, Zágráb, Pápa, Nagyvárad, Vác, Pécs, Kismarton, Szakolca, Szatmár. 1892-ben kórházaikban 10 749 beteget ápoltak.

Irgalmas nénék

(filles de la charité vagy de la miséricorde), a keresztény szeretet leányai, vagy mint őket a nép ruházatukról nevezi, szürke nénikék. E kongregációnak paulai Szt. Vince vetette meg alapját, ki chatilloni plébános korában, 1617. Keresztény szeretet-társulat cim alatt egyesületet alapított, melynek nőtagjai a betegeket felváltva látogatták és ápolták. Mikor e társulatok nagyon elszaporodtak, valamennyinek vezetését lelki leányára, Le Gras, született Marillac Ludovika asszonyra bizta. Szabályzatukat pedig IX. Kelemen pápa erősítette meg 1668. Az I., kik csak egyszerü, egy-egy évre kötelező fogadalmat tesznek, kezdetben csak házi betegek ápolásával foglalkoztak, nemsokára azonban az alapító reájok bizta az általa alapított lelencházat, a szegény aggok ápolóintézetét, a gályarabok kórházát, a szegényebb sorsu leánykák oktatását és nevelését, sőt a harctérre is elküldte őket ápolni a sebesült katonákat. Idővel egész Európában, sőt Amerikában és Afrikában is elterjedtek. Magyarországon Hám, szatmári püspök telepítette meg az irgalmas nénéket 1846. székhelyén, Szatmárt. A következő években, de különösen az utóbbi évtized alatt olyannyira elterjedtek, hogy alig van nevezetesebb helye az országban, melyben kórházi, menedékházi vagy iskolai szolgálatokat nem végeznének. Két anyaházban neveltetnek, a szatmáriban és a graziban, mely utóbbi nagyobb tért hódított az országban.

Irgalmasság

(misericordia), az az erkölcsi erény, mely az akaratot hajlandóvá teszi mást szükségében segíteni.


Kezdőlap

˙