Isztandia

sziget, l. Dia.

Isztanköi

török neve Kosz (l. o.) szigetnek.

Iszterabad

a. m. Asztorabad (l. o.).

Isztimér

kisközség Fejér vmegye móri j.-ban, (1891) 1405 német lakossal. Határában jó bor terem.

Isztmus

(Isthmos), általában a. m. földszoros, de az ókorban különösen mégis a Korintus mellett lévő földszoros, mely jelenleg már a Korintusi-csatorna folytán megszünt, de az ókorban a Pelopponezust összekötötte a görög szárazfölddel. Legkeskenyebb helyén 6,34 km. volt, legnagyobb emelkedése mint vizválasztó 78 m. Itt volt Poseidon temploma és ugyanazon istennek máig fennálló fenyőligetében az isztmusi játékok szinhelye. Már az ókorban tettek kisérleteket az I. átmetszésére, kivált Nero alatt, kinek korából 120 m. mélységü 32 próbafurás nyoma maradt reánk. Ezen kisérletek a kemény krétatalajban kudarcot vallván, kocsipályát (diolkos) vezettek által a szoroson, mellyel terheket, sőt kisebb hajókat is szállítottak. Egyuttal erődítéssel ellátták, mely eredetileg még Xerxes ellen készült, de melyet megfelelő javításokkal a keletrómai császárok és velencések is használtak. A falnak egy részéhez támaszkodott Poseidonnak szentélye, melyet a Korintusi-csatorna ásásával párhuzamosan szintén feltártak, s mely 5 km.-nyire a Korintusi- és 1 km.-nyire a Saroni-öböltől váralaku erődítvényt képezett (közepében a Poseidon-templommal, melynek propileumai az északkeleti oldalon voltak). A sáncokon kivül és belül óriás arányu dór oszlopok töredékei hevernek, egy pár lépésnyire a sztadion helye, odább egy szinház omladékai, mely még a római időkből maradt.

Isztmusi játékok

(Isthmia), a görög nemzeti játékok egyike, mely fontosságra nézve mindjárt az olimpiai versenyekre következett és melyet minden olimpiasnak első és harmadik esztendejében Poseidon isten tiszteletére és ugyanannak isztmusi fenyőligetében ünnepeltek. Az első év nyarától a harmadik év tavaszáig terjedő köz isthmias nevet viselt, trieterisnek tekintették és kettőt számítottak belőle egy-egy olimpiasra. Az I.-at állítólag feniciai kereskedők alapították Melkart-nak vagy Melikertes-nek, Ino fiának tiszteletére (Pausanias I, 44.), mire aztán az iónok (a rege szerint a Szinisz felett való győzelmét ünneplő Theseus) Melkart helyébe Poseidont tették és az ő tiszteletére tartották Kr. e. 582 óta az ünnepélyeket, melyeket kivált Korintus mesés gazdagsága ruházott fel pazar fénnyel. Leginkább a persa háboruk után volt ez igy, a peloponnezusi háboruk után némi hanyatlás következik, melyet csak az achájai szövetség idejében és különösen Nero alatt követ egy másodvirágzás. A nagy versenyjátékok hármas jellege: gimnikus, lovagló és zenei verseny, itt is megvolt. A játékok magvát a következő versenyek képezték: versenyfutás a sztadionban és 7 sztadiumos hosszverseny (dolichosz dromosz), birok és öklözés, versenykocsizás négyes fogatokkal és lóverseny, költemények reczitálása és zeneművek előadása. A dijat a nemzeti játékok nagy elvéhez képest egyszerü koszoru képezte zellerből, később fenyőből. Ünnepélyes megerősítés céljából nem egyszer itt hirdettek ki nemzetközi szerződéseket, sőt Flaminius konzul (Kr. e. 198) és Nero császár ilyenkor hozták köztudomásra a hellének függetlenségét. Jellemzetes volt a játékok ideje alatt fennálló istenbékéje (iszthmikai szpondai), melyet azonban korántsem tartottak meg olyan következetesen, mint az olimpiai játékok alkalmával.

Isztrandsa

vagy Sztrandsa, hegyes vidék a Balkán-félsziget keleti partján, az alsó Marica és a Fekete-tenger közt. Geologiai formációja gnájsz és kristályos pala. Böjük-Magiada a legmagasabb hegye, t. i. 1035 m.

Isztria

(Histrien, Histerreich, Histria), határgrófság, amely Görz-Gradiscával és Triest városával együtt az osztrák tengerpartvidéket alkotja és a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok egyike, Triest, Gröz, Krajna, Fiume, Horvátország és az Adriai-tenger közt; a hozzátartozó szigetekkel együtt 4955 km2 területtel. A határgrófság nagyobb része félszigetként nyulik be a tengerbe, legdélibb pontja a Punta di Promontore, a legnyugatibb a Punta di Salvore. A partokban, melyeknek hossza 430 km., számos a nagyobb és kisebb öböl; legnagyobbak a Triesti és a Quarnero; kisebbek a Muggiai, Capodistriai, Piranói, Porto Quieto, Canale di Leme, a Polai, a Medolinói, Arsa, Rabaz, Fianonai és Voloscai; ezek közül néhányan fjordszerüen nyulnak be a szárazföldbe. A Ny-i partok mellett lakatlan kis sziklaszigetek (Scoglie), a Brioni-szigetek, a Quarneróban pedig Veglia, Cherso, Lussin, Plaunich, Unie, Sansego és Scoglio Asinello terülnek el. Karszt-hegyek takarják, amelyek a Muggiai-öböltől K-re 15 km. hosszuságban Tschitschen-Boden nevet viselnek és három, egymással egyközü hegylánctól elválasztott lépcsőben ereszkednek le a tenger fölé; a Slounik (1024 m.), Planik (1268 m.) és a Monte Maggiore (1394 m.) a legmagasabb csúcsaik. Vizei mind az Adriai-tengerbe folynak, de kicsinyek. A Ny-i parton a Quieto, a K-in az Arsa folyik. A félszigeten, a K-i part közelében van a Cepich-, Cherson- és Vrana-tó.

Éghajlat, anyagi kultura. Az éghajlat meleg; a rövid télre, amelyen ritkán esik hó, már februárban kezdődik a tavasz; Polában az évi középhőmérséklet 15 °C. Az eső gyér; átlag 300 mm. A hideg bora és a meleg, esőthozó scirocco gyakran érezhető. A D-i csúcson a malária nem ritka. A föld sziklás volta miatt a mezőgazdasági termékek a szükségletet nem fedezik. A talajból 11,2% szántóföld, 7,2% rét, 3,2% kert, 9,5% szőllő, 32% legelő és 33% erdő. Déli gyümölcsöket, olajfát, fügefát és eperfát sokat találni; bort sok helyen szüretelnek és pedig főképen könnyü vörös bort Capodistria, Muggia, Isola, Parenzo, Dignano mellett. Legjobbnak tartják a Cepich-tómellékit. I.-ban érceket nem bányásznak; barnaszén van Albona és Pinquente mellett (1169 munkással és 82 682 tonna széntermeléssel); azonkivül épületkövet is bőven találni; a velencei paloták nagyobbára I.-i kövekből épültek. Az állattenyésztés nem jelentős; különösen kevés a lovak és sertések száma; ellenben öszvéreket és kecskéket aránylat többet találni. Jövedelmezőbb a halászat (tinhalat a szigetek mellett, szardellát Sansego mellett halásznak sokat) és a tengeri sófőzés; a capodistriai és piranói sófőzök 1891-ben 32 376 tonna sót szolgáltattak 2 173 898 frt értékben. Az ipar leginkább csak a hajógyártásnak van. Az osztrák-magyar monarkia hadi hajói tulnyomóan Polában készülnek. Fontosabb a kereskedelemben; I.-ban és a hozzátartozó szigeteken 80 kikötőhely van, amelyek közt Polának mint hadi kikötőnek, Piranónak, Rovignónak és Lussinnak van jelentősége. Az összes kikötőkben (1890) 29 219 hajó érkezett meg 2 177 727 tonna tartalommal és 29 526 hajó hagyta el őket 2 177 280 tonna tartalommal.

Lakosság, alkotmány és kormány. Az 1890-iki népszámlálás szerint I.-nak volt 317 610 (165 175 férfi és 152 435 nő) lakosa, azaz 64 egy km2-re. Ezek között volt róm. kat. 316 502 (99,6%), gör. katolikus 443. evang. 100, helvét hitvallásu 274 és izraelita 229; nemzetiség szerint horvát-szerb 140 713, olasz és ladin 118 027, szlovén 44 418, német 5904, oláh 470 és cseh 400. Bár közigazgatási tekintetben I. az osztrák tengerparthoz tartozik, külön tartománygyülése van, amelynek székhelye Parenzo és amely 33 tagból áll és pedig 3 püspökből (triest-capodistriai, parenzo-polai és vegliai), a nagybirtokosságnak 5, városoknak és községeknek 11, a helységeknek 12 és a rovignói kereskedelmi kamarának 2 követéből. A birodalmi tanácsba I. 4 követet küld. Az önálló törvényhatósági joggal biró Rovignón kivül I. 6 kerületi kapitányságra oszlik; ezek:

A ker. kapitányság neve

Területe km2-ben

Lakóinak száma

A járások száma

Capodistria

824

74 755

8

Lussin

940

39 989

3

Parenzo

792

49 087

3

Pisino (Mitterburg)

859

41 699

2

Pola

718

58 959

3

Volosca

759

43 459

2

Történelem. I. lakói az iszterek vagy hiszterek, illir eredetü kalózok voltak, kik nevöket a Duna egyik ókori nevétől, az Istertől vették és csak 177 óta kerültek római kéz alá, Augustus óta pedig a birodalomhoz, mely gondoskodott a koloniákról és városokról. Fontosabb telepek voltak: Tergestum (Triest), Pola, Parentium (Parenzo), Neapolis (Cittá Nuova), Nesacticum (Nesazio), Aegida (Capodistria), Pucinum (Pucino), Piquentum (Pichento), Alvum (Alvone), Ningum (Ningo), Silvum (Silvone). Augustus ideje óta az Arsiáig terjedő rész Felső-Itáliához, a többi része pedig Illiriához tartozott. A VII. sz.-ban szlovének, horvátok és szerbek vándoroltak ide is és csak a szigetek maradtak függésben a keletrómai birodalomtól. Nagy Károly I. félszigetét is meghódította, amely a verduni szerződés értelmében Olaszországnak jutott. 951. I. Ottó Olaszországtól elvette és kezdetben a bajor, későbben a karintiai hercegek kormányára bizatott. 1061 óta határgrófok kormányozzák és csak rövid ideig az aquilejai patriárkák. A XIII. sz.-ban azonban a velenceiek foglalják el és csak csekély része maradt meg a német birodalomnak. 1356. Nagy Lajos királyunk foglalja el. Az 1797 okt. 17-iki campo-formiói békében Ferenc királyunk cserébe kapta Lombardiáért és Belgiumért; az 1805 dec. 26-iki pozsonyi béke szerint Franciaországnak adatik át, 1815. azonban a bécsi békében Ausztria visszakapja. Ujabban I.-t is a nemzetiségi viszály dulja és a Parenzóban kitüzött olasz és szlovén szövegü utcafeliratok oly nagyfoku mozgalmat idéztek elő, hogy a kormány a tartománygyülést 1895 jan. 26. feloszlatni volt kénytelen.

Isztriai herceg

l. Bessieres.

It.

az item (l. o.) rövidítése.


Kezdőlap

˙