Jakusics

-család (orbovai), Jakusith néven is szerepel. Horvát eredetü család, mely nevét Jakus- vagy Jakabtól, előnevét pedig a pozsega vármegyei Orbovától vette. Tagjai jeles hadi, országgyülési és egyházi szereplésük által lettek ismeretesekké. J. László 1451. Hunyadi Mátyás táborában vitézkedett. J. Ferenc többször tünt ki a törökök elleni harcokban. 1558. Eger várának kapitánya, 1560. Győr várának alkapitánya; megszerzi a családnak trencsénvármegyei örökös birtokát, Oroszlyánkőt és Pruszkát. Megh. 1577 körül. J. András, kinek felesége Thurzó Judit, Thurzó György nádor leánya volt, bárói rangra emeltetett. Midőn 1606. a Bocskay hirdette kassai gyülés után Illyésházy vezetése alatt követség járt Bécsben a Rudolf császár és Bocskay közötti békealkudozások ügyében, ő is a küldöttség egyik tagja volt. Legtöbb fényt derített a családra J. György, veszprémi, majd egri püspök. 1638. az ország határszéleit vizsgáló bizottságnak tagja. Nagy buzgalmat tanusított a katolikus vallás terjesztésének érdekében is. Birtokán, Pruszkán, Szt. Ferenc-rendi kolostort építtetett. Nővére J. Anna, Drugeth János országbiró özvegye, szintén ily irányban működött. Többek között a Tőke-Terebesről elüzött pálos barátokat nagy anyagi áldozatokkal visszatelepítette. J. Imre, 1687-ben országos biztosnak neveztetett ki a Vág folyóhoz. Nagy emberbarátnak ismerték. 1684. derék feleségével, Serényi Polixenával együtt az előbb említett Pruszkán kórházat alapított. Benne a J.-család fiágának magva szakadt.

Jákút

Abú Abdalláh Siháb al dín, hires arab geográfiai iró, szül. Hamában, Sziriában 1178. v. 1179. keresztény görög szülőktől. Fiatal korában mint hadi fogoly Bagdadba került, ahol egy mohammedán kereskedőnek rabszolgául eladták. Gazdája művelt nevelésben részesítette, majd üzletei érdekében utaztatta. 1194. vált meg tőle és eleinte másolásra, később könyvkereskedésre adta magát. 1213. ismét utnak eredt és tudományos célból az iszlám világ messze területeit egészen az Oxus vidékéig bejárta, mig 1220. a mongolok fogságába jutott. Utazásai között nagy könyvtárakban saját tapasztalásait óriási irodalmi anyaggal egészítette ki. 1223-27. Mosszulban és Aleppóban Al-Kifti (l. o.) nagy tudós és államférfiu látogatása megadta neki a módot arra, hogy előmunkálatait és gyüjtéseit feldolgozza és megszerkessze. 1229. Aleppo közelében halt meg. Számos történelmi és életrajzi munkát irt. Hiressé különösen nagy geográfiai szótára által vált (J.'s Geographisches Wörterbuch, kiadta Wüstenfeld, 6 kötet, Lipcse 1866-70). A geográfiai homonim tulajdonneveket is külön munkában tárgyalta (Moschtarik, kiadta Wüstenfeld, Göttinga 1846).

Jakutok

(Sachalor), szibériai nép, a mongolok török ágához tartozó s ennek legészakkeletibb faja. A Léna tartozó s ennek legészakkeletibb faja. A Léna mindkét partján körülbelül az északi szélesség 60. fokától egész a Jeges-tengerig laknak. Találhatók még keleten a Jana Indigirka és Kolyma táján, nyugaton az Anabara, délen az Aldan és a felső Maia mellékén. Számukat Wanjukow 210000-re, Rittich most ujabban 80000-re teszi. Török tájszólásuk, mely Jakutszkban a kereskedő világ nyelve, megtartotta a legeredetibb és legnyersebb formáját. Böthlingk adta ki nyelvtanát (Pétervár, 1851). A J. nagyrészt nomádok, ló- és marhatenyésztésből élnek; vadászat és halászat, ugy mint az ásatag elefántcsont felkeresése kevésbé jelentékeny keresetágak. (Egy jakut nő képét l. az Ázsiai népfajok képmellékletén.) V. ö. Ferd. Müller, Unter Tungusen und Jakuten. (Pétervár 1882). A J. nyelve a nyelvészetre nézve azért is fontos, mert ez van a török nyelvek közül legpontosabban, valóban mintaszerüen földolgozva Böhtlingk Ottónak, a hires szanszkritistának könyvében: Die Sprache der Jakuten (Szt. Pétervár 1849-51; 3 köt.; nyelvtan, szövegek és szótár).

Jakutszk

1. territorium, oblaszty, Irkutszk orosz-szibériai főkormányzóságban, a Jeges-tenger, Amur, Irkutszk és Jenisszeiszk kormányzóságok közt, 3929193 km2 területtel, (1885) 251896, 1 km2-re 0,06 lak. A Sztanovoi és az Aldan ágazzák be a D-i részeit; ezek a terület belseje felé számos ágat bocsátanak ki, ilyenek a Janszkij-Hrebet és ennek ága a Khagaktakh és Omekonszki, azután az Uruganszki, a Viluszkij-Hrebet stb. Az É-i részek mocsáros tundrák. A folyók mind a Jeges-tengerbe folynak, amely 2000 km. hosszuságban mossa a partokat, ezek előtt a területhez tartozó több sziget emelkedik ki; ilyenek az Uj-szibériai szigetek, Kulaszkoi, Khangalaknoi-Osztrov. A legnagyobb folyó a Lena, kisebbek: az Anabara (500 km.), az Olenek (2000 km.), a Jana (800 km.), az Indigirka (1000 km.), az Alezeia (250 km.), a Kolima (1500 km.) és az Omolon. Az éghajlat igen zord; J. városban a téli hideg -37,5, a nyári meleg +8,2, az évi középhőmérséklet -10,7°. Még nagyobb a hideg Verhojanszkban (l. o.), amelyet földünk hideg polusának tartanak. A föld nyáron is csak a felszinen olvad föl, ennek dacára a sarkkörig sok az erdő. D-en a földet a völgyekben művelik és állatokat tenyésztenek. É-on réntenyésztés, vadászat és halászat az ember egyedüli foglalkozása. A szigeteken mammutcsontokat ásnak ki a földből. A Vitim és Olekma völgyében aranyat nyernek. A lakosok jakutok (219866), tunguzok (12358), lamutok (1500), jukagirok (786), azonkivül csukcsok és korjákok. Oroszok (18666) csak a városokban és egyes telepeken mint számüzöttek (6380) elszórtan találhatók. Vallásra nézve tulnyomóan (98%) az ortodox egyházhoz tartoznak. A kereskedés csaknem kizárólag cserekereskedés; ez a városokban, leginkább J.-ban és Olekminszkben megy végbe. A terület 5 járásra oszlik; ezek: J., Verhojanszk, Viljujszk, Kolimszk és Olekminszk. - 2. J., az ugyanily nevü terület és járás székhelye az é. sz. 62° 2´ és a k. h. 130° alatt, a Lena egyik ágának balpartján, (1888) 6499 lak., összesen 8 iskolával, jun. 10. aug. 1-ig tartó nagy vásárral, ahol a legtöbb prémáru jó forgalomba. A magas alapon nyugvó, magas tetejü orosz házak a jakutok kunyhóival váltakoznak benne. J.-ot 1632. kozákok alapították.

Jalapa

1. Veracruz mexikói állam festői fekvésü fővárosa és püspöki székhelye, 112 km.-nyire Veracruztól, az é. sz. 19° 30´ alatt, a Macultepetl bazalthegy alján, 1315 m. magasban, vasut mellett, (1890) 18000 lak., buja növényzettel, egészséges éghajlattal; szép székesegyházzal, amelyet régi spanyol művészek képei ékesítenek. Környéke a botanikusokra és ornitologusokra nézve nagyon érdekes. Róla nevezik el a Huatasco és Cordoba hegyei közt sürün található jalapa-gyökeret. - 2. J., az ugyanily nevü guatemalai departamento székhelye, 1700 m. magasban, demboktól körülfogott termékeny katlanban, 4600 lak., malmokkal.

Jalapa

Moench (növ.), l. Csodatölcsér, áljalapa, jalapa-repkény, l. Batátasz.

Jalapa-gyökér

(tuber v. radix jalapae). Az Ipomoea purga Hayne (Convolvulus purga Wender) mexikói folyókafélének megszárított gumója, mely gömbölyü v. körtealaku, súlyos, kivül barna, ráncos, a ráncokban fekete gyántás porral behintett, harántmetszetén pedig számos sötétebb koncentrikusan futó gyürüs réteget mutat, melyekben a gyántatartó sejtek foglaltatnak. Ize undorító, eleinte édeses, majd csipős. A J. tejnedvében egy gyánta van, melynek legnagyobb része convolvulinból, egy éterben oldhatatlan glikozidából áll; e mellett egy éterben oldható gyánta (jalapin?) is van benne kisebb mennyiségben. A tulajdonképeni hatóanyaga a convolvulin, mely tiszta állapotban amorf, szintelen, szagtalan és íztelen; ásványsavak és emulzin behatása alatt cukorra és convolvulinosavra bomlik; alkáliák pedig a keserü izü colvolvulinsavra bomlasztják. A J.-ből előállított gyántának (resina jalapae), mely a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos, heves hashajtó hatása van; kisebb mennyiségben bevéve, csak kólikát és hig székletétet okoz, nagyobb mennyiségi azonban émelygést, hányást és koleraszerü hasmenést okoznak. A bőrre alkalmazva is gyuladást okoz izgató tulajdonságainál fogva, még inkább a nyálkahártyákon s ezért használata kerülendő olyankor, midőn a bélcsatorna v. a hasüregbeli szervek gyuladtak.

Jalava

Antti (ez az irói neve; polgári neve Almberg Antal Frigyes), Finnországban a magyarságnak lelkes barátja s a magyar irodalom s tudomány buzgó ismertetője. Szül. Maskuban, abo közelében, 1846-ban. 1863 került az egyetemre, 1869. a filozofia magistere lett; 1877. a finnországi szenátus fordítója, 1881. az egyetemen a magyar nyelv rendkivüli tanítója. 1869-70. ő volt az Uusi Suometar c. legnagyobb finn napilap első főszerkesztője. 1874-75. tudományos célu utazást tett Németországban, Csehországban s hazánkban. 1881 s 1886. ujra itt járt Magyarországon. Munkái: Unkarin maa ja kansa (Magyarország és népe, Helsingfors 1876); Unkarin kielen oppikirja (Magyar nyelvtan, u. o. 1880. Szinnyei Józseffel együtt); Unkarin Albumi (Magyar Jalavának egy hosszabb dolgozata van benne Széchenyi István grófról és Magyarország nemzeti ujjászületéséről; u. o. 1881); Unkari (Magyarország, 10. s 11. füzete a finn népművelő társaság Földrajzi képek c. gyüjteményének, u. o. 1882-83); Egy epizód a Kalevalából (magyarul, a Kisfaludy-társ. 21. évkönyvében). Finnre fordította Jókai Uj földesurát és sok más magyar munkát. 1877-ben a Magyar történeti társulat megválasztotta tiszteleti tagjának, 1880-ban pedig a Kisfaludy-társaság levelező tagjának.

Jali

(török) a. m. tengerpart, szükebb értelemben tengerpart mentén fekvő nyárilak, tengeri nyaraló.

Jalisco

(ejtsd: haliszko) v. Xalisco, a Nagy-oceán partján elterülő mexikói állam Colima, Michoacan, Guanajuato, Aguascalientes, Zacatecas, Durango és Sinaloa közt; a hozzátartozó Tres Marias szigetet is beleszámítva 122382 km2 területtel, (1891) 1159341 lak. A Mexikói-fensik Ny-i oldalán terülvén el, lépcsőzetes fensikokból és hegységekből áll, amelyeket meredek völgyek, barranca-k barázdálnak. A Nevado de Colima (4300 méter), a Tequila, Sanganguey és Nayarit (3450 m.) rajta legmagasabb csúcsok; a Tepici, a Bufai, a Colimai, a Ceberuco és Cumbre de la Coronilla a vulkánok. A Rio Grande de Santiago, az Ameca, az Armeria öntözik; a Magdalena, Sayula, Zacoalco és Mexcaltitlan tavak frissítik föl a levegőjét. Az éghajlat, az egyes helyek fekvése szerint a forró és zord között váltakozik. Mig a magasabb helyeken a gabonafélék a főtermékek, a mélyebb völgyekben és a tengerparton szézámot, indigót, rizst, vaniliát, cukornádat és dohányt (a tepicii dohány hires) termesztenek. Az állattenyésztés virágzó. Miként Mexiko egész Ny-i része, J. is gazdag arany-, vas-, réz- és ezüstércekben; az utóbbiakat bányásszák egyedül nagyobb mértékben; aranybányák vannak Santa Maria del Oroban, Huilotitlanban, Amecában. A gyapju- és pamutszövés eléggé virágzó; kalapokat, bőr- és agyagárukat szintén készítenek. A főváros Guadalajara (l. o.). J. része volt egykor Nueva Galicia királyságnak. V. ö. Barcena, Ensayo estadistico del estado de J. (1888).


Kezdőlap

˙