Játék

a gyermeknek az a szabad tevékenysége, amellyel, ösztönének engedve, belsejét kialakítja s amellyel épp ugy testi, mint szellemi erejét fejleszti. A J.-ösztön, mely az életfentartó ösztönök egyike, ad impulzust a gyermeknek, hogy fejlődése céljából mozgassa testének önkénytes mozgásu izmait épp ugy, mint lelkének képzeteti és képzetköreit, és e mozgásban öröme, gyönyörüsége telik a gyermeknek. Amilyen a gyermek J.-a, olyan lesz később, ha felnő, munkája, élete. Az olyan gyermek, aki nem játszik, az v. testileg v. szellemileg beteg. A gyermek nem csupán befogadó, szemlélő, hanem épp oly mértékben tevékeny lény is. E tevékenysége részint a felnőttek utánzásából, részint pedig képzelete alkotásainak megvalósításából áll. A gyermek nem szórakozásból játszik; neki szórakozásra, üdülésre nincs szüksége, sőt sokszor a J. fáradalmait kell kipihennie. Hanem játszik benső ösztönből; neki a J. komoly munka. Kezdetben a J. magányos, a fejlődés későbbi fokán társas. A magányos J. ösztökéli a gyermeket a dolgok és képzetek szabad kombinációjára s ez által tágul szemléleti köre, továbbá fokozza képzeteinek szabad mozgékonyságát és távol tartja a gyermektől az unalmat, sok helytelenségnek az okozóját. A társas J. bevezeti a gyermeket a természetbe, mivel többnyire az évszakokkal függ össze; más a gyermek társas J.-a tavasszal és más télen. Ezenkivül a társas J. sok jelességnek az előiskolája. J. közben fejlődik a gyermekben a részvét, a szolgálatra-készség, a pontosság; itt tanul meg másokkal megférni, sőt magát szükség esetén másoknak alárendelni; itt jő erejének tudatába, itt nő önbizalma és önállósága. A gyermeki J.-ba felnőttek mennél kevesebbet avatkozzanak; de azért annak a távolból való irányítása mégis szükséges s e szempontból a következőket kell figyelembe venni: 1. Tulságos sokat ne engedjük a gyermekeket játszani. 2. A gyermek hadd hozza elé maga az ő J.-szereit és szoktassuk rá, hogy használat után megint tegye annak rendes helyére. 3. A gyermek J.-szerei egyszerüek s olyanok legyenek, hogy azokat sokfélekép változtathassa, átalakíthassa; ez által képzelete gazdag táplálékot nyer és örömet talál a maga alakító képességében. A módosulásra, alakulásra nem alkalmas J.-szert a gyermek csak elrontja ez s általa könnyen romboló hajlam fejlődhetik benne. 4. Ne adjunk a gyermeknek sok J.-szert egyszerre, mivel ez csélcsappá, közömbössé, blazirttá teszi, holott az egy J.-szerre való hosszas foglalkozás által alapos és elégedett természetüvé válik. 5. Az élő lényekkel, állatokkal való J.-nál nagyon kel ügyelni, hogy a gyermek őket ne kinozza. - A gyermeki J.-ot elméleti rendszerbe foglalni s a nevelésben módszeresen alkalmazni legelőször Fröbel Frigyes törekedett (l. o. és Gyermekkert). A gyermeki társas J.-ok nemzeti szempontból is nagy jelentőségüek, mivel nagy részben a nép, a nemzet lelkéből forrottak ki s azért a legalkalmasabb eszközök egyike a nemzeti nevelésre. A nép fejlesztette nemcsak a J.-okat, hanem azokat a mondókákat és melódiákat is, amelyeket J. közben mondani, énekelni szokás. A magyar gyermekjátékokat összegyüjtötte Kiss Áron. Ujabban élénk munkásságot fejtenek ki különböző hatóságaink az iskolai J.-ok ügyében. L. még Gyermekjátékok és Torna.

Játékbankok

l. Szerencsejátékok.

Játékbárcák

l. Játékpénz.

Játék-opera

az olyan szinpadi termék, melyben próza és zene váltakozik, különbözőleg az olyantól, mely minden szót vagy mondatot a párbeszédet, ének s zenével kisér, mely esetben nagy opera a neve. L. Opera.

Játékpénz

v. játékbárca, a kártyajátékoknál használt ércből vagy csontból készített kisebb tárgyak pénz helyett szerepelnek, melyek v. szinük különbözőségénél vagy belenyomott számjaiknál fogva más-más, tetszés szerint megállapítható értékkel birnak. Elkövethető csalások megelőzése céljából oly J. készítése, melyek fölületes megtekintés mellett könnyen fém- v. papirpénznek v. bélyegjegynek tekinthetők, valamint ily J. forgalombahozatala tilos. A tilalom áthágója kihágást követ el, mely 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő (Kbtkv 59. §), L. még Bárca.

Játékszin

a. m. szinház (l. o.).

Jativa

(ejtsd: hátivá) v. San Felipe de J., a rómaiak Setabisa, járási székhelye Valencia (ettől 56 km.-nyire) spanyol tartományban, a Sierra de las Agujas lábánál, vasut mellett, (1888) 14 099 lakossal, bő rizstermeléssel, selyembörzével (Lonja de Seda) bikaviadalra szánt cirkusszal és a mellette levő dombon régi mór erősség romjaival.

Jatrofizika

l. Jatrokémia.

Jatrokémia

(gör. Iatrochemia), orvosi irány, amely Descartes deduktiv tanain alapulva az emberi szervezetet vegyészeti laboratoriumnak tartotta s az életjelenségek okául a testben levő nedveket (humores) s az ezek közt létrejövő vegyi folyamatokat vette fel. A jatrokémikusok iskolájának megtalapítója de la Boë (Sylvius) Ferenc, a lejdai egyetem tanára (1658). Az ő élettanában főszerepet a nyál, a hasnyálmirigy váladéka, mint savak, s az epe mint alj, játszottak. A nyálnak tulajdonította a gyomor-emésztést, a hasnyálmirigy nedve és az epe az ételpépet szerinte nyirkra és bélsárra bontja. A vér volt a főhelye azon végbemenő vegyi folyamatoknak, forrásoknak, erjedéseknek, amelyekből az élet és az egészség függöttek. Az agyban pedig a táplálásra fel nem használt vérből az u. n. «spiritus vitae» desztilálódott le, ami az idegeket érzékenyekké tette. A betegségeket v. a savaknak, v. az aljaknak tulsúlyra jutása okozta. Az epe lázakat, a savak dugulásokat, a savas hasnyálmirigynedv váltólázat, ha pedig az az epével helytelenül keveredve forrott föl, az igy keletkező éles gőzök (ahlitus) epilepsziát, ájulást, szivdobogást okoztak. Gyógyzereik főleg a savak, vértisztító, izzasztó, hánytató és hashajtószerek voltak. Sylvius sok követőre talált s iránya fennállott a XVII. sz.-on át, sőt a XVIII. sz.-ban is. A jatrokémikusoknak legnagyobb ellenségeik a jatrofizikusok voltak, kik élettanukban inkább a test szilárd alkatrészeit vették figyelembe. Szerintük az emésztés egyszerü őrlés, a melegség surlódás, az érzékenység az idegelemek rezgése volt, a sziv a szivattyu, a csontok és izmok az emeltyü törvényeit követték. Megalapítói voltak Borelli János Alfonzo és Bellini Lőrinc pisai, Baglivi György római tanárok.

Jatromatematika

(gör.), a matematikának az orvostudományban való felhasználása és alkalmazása, szoros összefüggésben állott a jatrofizikával. A jatrofizikusok jatromatematikusok is voltak. L. Jatrokémia.


Kezdőlap

˙