Jerrold

(ejtsd: dzserold), l. Douglas Vilmos, angol humorista és drámairó, szül. Londonban 1803 jan. 3., megh. u. o. 1857 jun. 8. Eleinte egy hadihajón szolgált s aztán az irodalomnak szentelte magát. Első nautikus drámája: Balack-eyed Susan nagy sikert ért, ugyszintén a reá következő The rent day cimü. űezek után számos vigjátéka, tréfája és melodrámája jelent meg. 1841., mikor a Punch c. élclap megindult, J. munkatársa lett s mint ilyennek nagy érdemei voltak felvirágzásában. Szerkesztette azonkivül az Illustrated Magazinet is, amelyben, valamint az előbbiben, számos jeles műve először jelent meg. Az utóbbi lap megszünése után a Douglas Jerrold's Shilling Magazine-t indította meg, amelynek számára St. Giles and St. James c. elbeszélését (1845) irta. Számos darabja: Time works wonders, Bubbles of the day és Retired from business (1851) maradandó becsü. 1852 óta a Lloyd's Weekly London News-paper c. politikai lapot szerkesztette. Életrajzát és hagyatékát: Life and remains, fia adta ki (London 1858, 2. kiad. 1864). Műveinek teljes kiadása 1851-55. 8 kötetben és 1859. egy más kiadás 4 kötetben jelent meg.

2. J. Vilmos Blanchard, angol publicista és iró, szül. Londonban 1826., megh. 1884 márc. 9. Művei közül megemlítjük: The children of Lutetia (1864); At home in Paris and a trip through the vineyards of Spain (1864); On the boulevards (1867). Fin Bec álnév alatt jelentek meg tőle: Cupboard Papers és The epicure's yearbook. Franciaországban szorgalmas munkatársa volt Doré Gusztávnak, akinek életrajzát is megirta. Legismertebb s Dorétól illusztrált műve: London, a pilgrimage (1872). Főmunkája mindazonáltal a császárságot dicsőítő Life of Napoleon III. c. (1874-75) könyve. Sokat irt a lapokban is.

Jersey

(ejtsd: dserszi), a normann szigetek legnagyobbika, 25 km.-nyire a francia parttól. Hossza 22, középes szélessége 10 km., területe 116 km2, lakóinak száma (1891) 54 518. Az éghajlat nagyon egyenletes és enyhe. A gárnitot takaró talaj termékeny; buza, rozs, burgonya és cukorrépa a főtermékek; igen sok az alma, amelyből bort szüretelnek. Tehenei, mivel igen jó tejelők, keresettek. A forgalom a külfölddel igen élénk. A szigeten magán is van két vasuti vonal: J. és Eastern Railway. A kormányhatalom a rendi gyülés (States) kezében van; ez az egyes prochiák (járások) élén álló 12 connetableból, 12 élethossziglan választott biróból, 12 plébánosból és a parochiák által 3 évre szabadon választott tagból áll. A főváros Saint Hélier (l. o.). Az angol őrség 500 főből áll. V. ö. Black: Guide to J. - 2. J., county Illionis É.-Amerikai államban, 910 km2 területtel, 14 810 lak., Jerseyville székhellyel.

Jersey-City

(ejtsd: dserzsi-szitti), Hudson county székhelye New-Yersey észak-amerikai államban, New-Yorkkal szemben, a Hudson-torkolat jobbpartján, számos vasuti vonal végpontján, (1890) 163 003 lak., számos üveggyárral, vasöntőkkel, vas-, cink-, acélművekkel, papir-, dohány-, zongora- és kémiai gyárral; több transzatlanti hajójárat kikötő helye. Néhány templomán és egy uj városházán kivül legnagyobb épületei az elevátorok.

Jerusalem

János Frigyes Vilmos, német egyházi szónok, szül. Osnabrückben 1709 szept. 2. Tanulmányinak Lipcsében és Lejdában bevégezte után, 1742. a braunschweigi herceg hivta udvarába lelkészül s fia Vilmos Ferdinánd nevelőjéül, 1743. préposttá, 1749. abbássá, 1771. a wolfenbütteli főegyháztanács helyettes elnökéül neveztette ki. Egyházbeszédeinek nemes, művelt irálya nagy tetszésre talált. V. ö. Koldewey, Zeitschrift für histor. Theologie-ben 1869. megjelent ismertetését. - Fia J. Vilmos (1747-72) arról nevezetes, hogy szerelmi bánatból származott öngyilkossága lebegett Geothe előtt Werthers Leidenjének befejezésekor.

Jeruszlan

307 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Volgának, Szamara orosz kormányzóságban; vize nagyobb részében sós.

Jeruzsálem

(héb. Jerusalajim, Jerusalem, l. a mellékelt térképet). A név jelentése körülbelül a. m. «a béke lakása»; az ékiratokban Ursalimmu, a gör. és latinban Hierosolyma; Hadrianus alatt Aelia Capitolina lett a város neve, sokáig Aelia volt a hivatalos elnevezés, ami az arab nyelvbe it átment (Ilija). Az arabok egyébként számos néven igyekeztek a hely szentségét kifejezni (Beit el Makdisz, El Mukaddas, El Mukaddis), de népnyelvökön csakis «El kudsz» a. m. szentély, miből a török «Kudsi-serif» alakult. Palesztinának (l. o.) régi fővárosa, melyhez azon körülménynél fogva, hogy a Megváltónak sirját rejti magában, századoknak véres harcai (l. Keresztes hadak), lovagrendek keletkezése és az utókor költői remekei (kivált Ttasso hőskölteménye) füződnek, neve ezen réven II. Endre (l. András) magyar király nevéhez füződött, sőt mai napig benn szerepel a magyar királyok teljes cimében. De nemcsak a keresztényeknek szent ez a város, hanem a zsidóknak is, kik e földnek jóformán őslakói, és a muzulmánoknak, kik Omár khalifa kedves helyét tisztelik benne.

Földrajzi fekvés és környezet. Palesztina régi fővárosa az é. sz. 31° 47' és a K. h. 35° 13' fekszik Greenwichtől számítva a Kidron patak mellett 725-784 méternyire a tenger szine felett, számos magaslaton, melyeknek meszes talaja erősen sziklás, köves. A tulajdonképeni városnak ez a patak képezi keleti határát, mely közte és az Olajfák hegye közt a Kidron völgyén keresztül (jelenleg Vadi Szitti Mariam) folyik és mely völgyet máskép Josafát völgyének is nevezik. Északon mély, árokalaku völgy választja el egy fensíktól. Itt vannak kissé távolabb a várostól az u. n. «királysirok», melyek Krisztus idejéből származnak, továbbá a «birák sirja», közelebb egy tágas barlang, ahol állítólag Jeremiás próféta irta az ő siralmait. Északnyugatra jelentékeny modern épületek emelkednek (osztrák-magyar és orosz konzulátus és zarándokház, evang. leányok árvaháza). Nyugaton két sziklába vájt négyszögü tavat találunk (mamilla és Birket-esz-Szultán). Mindkettő az El Rababi (Ben Hinnon) völgyében van, mely számos szilasiron kivül az antik vizvezeték romjait rejti magában. Délen a város határa az Abu Tor hegy (a gonosz tanács hegye, közbeesik a Hinnom völgye és a hagyomány «Sion»-jával szemben «vérmező» (Hakeldama). Ugyancsak délen találjuk a Sziloé tavát, melyet az olyan nevü patak vize tart fenn, a tavon tul kezdődik a Batn el Hawa (a boszuság hegye, mert Salamon itt áldozott Molochnak) és ettől északra az Olajfák hegye. Itt azon a helyen, hol a Megváltó tanítványait a «Miatyánk»-ra tanította, 1869 óta a Pater Noster templom áll, mely Latour d'Auvergne hercegnő költségén épült. E templom előtt négyszögben egy csarnoksorozat terül el, melynek 32 fülkéjében ugyanannyi nyelven van a Miatyánk 2 méter magas és 1 m. széles fehér márványtáblákon bevésve. 1888 jul. 23. eltávolították a tibeti nyelven készült fordítást és helyére tették a magyar Miatyánkot, mely Viszolajszky Károly szemerédi plébános gyüjtéséből és Fraknói püspök adományából készült. Az Olajfák hegyének délnyugati lábánál fekszik egy falu (Kefrel-Szilvan) sziklába vágott lakásokkal. Ettől északra Josafát, Absolon és Zakariás sirja és még sok más régi temetkező hely. A völgyet követve, érkezünk a Gecsemané-kerthez, mely körülbelül 70 lábnyi (lépésnyi) kerületü fallal körülvett kert néhány rendkivüli régi olajfával, s számos hellyel, melyek a Megváltó kinszenvedésére vonatkoznak. Még inkább északra, az Olajfák hegyének tulsó lábánál van szüz Mária siremléke, melyet állítólag szent Ilona állíttatott, továbbá a bold. szüz szüleinek és szent Józsefnek sirja.

[ÁBRA] Jeruzsálem

Ásatások, kutatások és a régi J. Bonomi, Catherwood és Arundale (1833), Robinson (1838 és 1852), De Saulcy, Vogué és mások előzetes kutatásai után a régi J. emlékeinek tudományos feltárására egy angol és egy német társulat alakult: a Palestine Exploration Fund (1865) és a Deutscher Verein zur Erforschung Palaestinas (1877), melyek jelentékeny anyagi eszközökkel és nagy eréllyel fogtak az ásatásokhoz (helyenkint 25, sőt 40 méternyi földet és törmeléket kellett eltávolítani), miket rendszeresen folytatnak és miknek eredményéről szabályszerü közleményekben adnak számot. Az ujabb leletek által kiegészítve a régi J. fejlődése és alakulása következőkép domborodik lelki szemünk elé. A legrégibb telepítés a város területét képező legmagasabb ponton; a Sion hegyén történt, mely szabálytalan ötszög alaku várost állítólag az Egyiptomból elüzött hikszószok (l. o.) birták, kik azt Jebusz-nak nevezték, maguk pedig róla Jebuzeus nevet nyertek. Ezt a várost foglalta el kemény küzdelmek árán Dávid (l. o.), megnagyította és fallal vette körül. De egyuttal egy másik város is keletkezett egy szomszéd dombon, melyet Akrának v. Dávid városának neveztek, hlott a régi Sion megtartotta nevét s ezenkivül Felsőváros is volt. A két várost a Tyropoion (sajtcsinálók völgye) választotta el egymástól. Az uj városnak, tulajdonkép két uj városnak bölcs Salamon adott közös falat (régészeti néven első fal), mely magába foglalta a szomszéd Mária-hegyet is a rajta épített világhirü templommal. (A templom alapfalának képét l. az Építészet IV. képmellékletén.) A második falat Hiszkiasz (728-699) építette és mikor az eseményeknek áldozatul esett, Nehemiás (l. o.) ujból helyreállíttatta. Ez a hatalmas falöv 12 kapujával körülvette az egész várost. De a katonai kivánalmaknak ez sem felelt meg, azért Herodes Agrippa (kinek palotája Sion hegyén volt) elkészíttette a harmadik falat is, mely az eddigiek felhasználásával körül vette az északon fekvő külvárost (Bzetha) is és igy a szabálytalan ötszögből négyszög lett kerek 90 toronnyal (2 nagy és 88 kisebb). Ebben a három felövben rejlenek a kereszténység (és részben a mohammedán vallás) legszentebb helyei.

A modern J. és szent helyei. A régi J. falaira épült város szintén fallal van körülvéve, melyet Szolimán szultán építtetett 34 négyszögletü toronnyal és hét kapuval, melyek közül azonban csak öt van használatban (minden világtájon egy-egy, délen kettő: északon a damaszkuszi kapu, keleten az Istvánkapu, délen a szemétkapu és Sionkapu, nyugaton a jaffai kapu). A kapukat összekötő utak és fedett sikátorok által J. 4 fertályra (Haret) oszlik, melyek az uralkodó vallásokról vették nevöket. Keleten van a mohammedán, északnyugaton a keresztényeké, délnyugaton az örményeké, végül a Sion és Mória-hegyek közt a zsidóké. Valamennyiben keskenyek, hepehupásak az utcák, sötét piszkos házakkal, miket hol pince-gádorok, hol romjaikban heverő és össze-vissza toldozott paloták szakíttanak meg. Fedelük lapos v. kupolás, ablakaik rácsosak, ami tömlöcszerü kinézést kölcsönöz nekik. Nevezetesebb középület alig van bennök; említendők mégis a török fertályban a kaszárnya és a pasa székháza; a keresztényben a püspökök, patriárkák lakásai és nagyszámu kolostor; az örményben a Josephus Flavius által említett régi Phasael-torony felhsználásával épített fellegvár, a Jakab-kolostor (J. legnagyobb kolostora, könyvnyomdával és papnevelő intézettel); a zsidó fertályban több zsinagóga. De a város legfőbb kincsei a szent helyek, melyek közül a legfontosabbak és legnagyobb érdeküek a keresztény fertályban vannak, a Via dolorosán (kinszenvedés utja). Ez egy kilométernyi hosszuságu ut, mely az Istvánkaputól egészen a Szent sir templomáig vezet. A templom fedele lapos, de hátulsó részén kupola van, baloldalt pedig harangtorony. Sokan és sokféle időben építették ezt a templom- és kápolna-tömkeleget és sokaknak birtokát képezi. A templomot nagyszámu szentély veszi körül (kápolnák azokon a helyeken, ahol Krisztus halála után anyjának és Magdolnának megjelent stb.), részben az ó-testamentomra vonatkozó (p. Ábrahám áldozatának helye). A templomkerület története Nagy Konstantinnal kezdődik, aki itt 336-ban bazilikát építtetett és 1810-ig tart, amikor a keresztesek által gyarapított és a törökök által ismételten megrongált épület leginkább a görögök és örmények költségén helyreállíttatván, azóta minden felekezet jogot formál hozzá és környéke véres testvérharcoknak volt szemtanuja a keresztények közt. S amily szentek ezek a helyek a keresztényeknek, épp oly szent (közvetlenül a mekkai Kaába után következő) hely az a térség (Hâram es Seriff), melyen hajdan Salamon temploma állott és melyen most két mecset van: az Omáré a VII. sz.-ból származó kupolával és az El Aksa (valamikor Justinianus bazilikája a Bold. szüz tiszteletére) a mohammedánoknak.

Lakosok vallás, nyelv és foglalkozás szerint. J. 1872 óta székhelye egy mutasserifnak, aki a J.-i pasaliknak (292 helység, 24-30 000 házzal és több mint 110 000 lakossal) parancsol. Magának J.-nek 1886. 33 850 lakosa volt, köztük 8250 keresztény, 20 000 zsidó és 5600 mohammedán, akik lassan, de biztosan fogynak. Legtekintélyesebb a keresztény hitközségek közt a görög (4600 lélek, egy patriárka és 17 kolostor); utána a katolikus következik (2100 lélek, a Megváltóról nevezett kolostor és zarándokszálló); majd az örmény (450 lélek, egy patriárka); csekély számmal vannak a koptok, jakobiták és abissziniak. A protestánsok a 40-es évek óta alakultak hitközséggé, van négy templomuk (köztük egy a Sionhegyen, épült 1842-48) és 1886. közös püspökségük volt az angolokkal, ugy hogy felváltva adták a püspököket, 1886-ben Poroszország ezt a szerződést felmondotta. A nyelvi viszonyokra nézve megjelegyezzük: a főnyelv az arab; azonkivül hallunk beszélni görögül, olaszul és franciául, továbbá angolul, németül, oroszul és törökül. A lakosság szereti a kényelmes életmódot és jóformán J. fényes multjából él. Iparról alig lehet szó, bár sokan készítenek apróságokat, amiket aztán a zarándokoknak elárusítanak (kagylók, amuletek, olvasók, keresztek, ereklyék stb.). A kereskedelem még az iparnál is jelentéktelenebb, bár az örmények közt akadnak egyes módos kereskedők.

Történet. J.-et Dávid foglalván el a jebuzeusoknak nevezett hikszószoktól, Dávid városa maradt az sokáig; mindaddig, mig bölcs Salamon alatt soha sem sejtett virágzásra jutott. Ez a virágzás azonban rövid ideig tartott, már Salamon fia alatt kezdődnek a csapások: egyiptomi Sziszak (270 kör.), majd Joas Iszrael királya (839-823) felprédálják, Nabukodonozor pedig elhurcolja lakosainak javát (l. Babiloni fogság). 536 óta kezdi ezeket a csapásokat kiheverni Szerubábel, Ezsdrás és Nehemiás alatt, de a szir uralom ismét idegen elemeknek szolgáltatta ki J.-et, ugy hogy makkabei Judásnak a megszentségtelenített templomot ujból fel kellett szerelnie; ám a legnagyobb virágzásra mégis Nagy Herodes alatt (l. o.) jutott a város; ő ujíttatta meg a templomot párját ritkító pompával, fényes palotát emelt Sion hegyén, melyben később a római helytartók laktak. Egyéb építkezései: a szinház, a Xystos (oszlopcsarnokkal körülvett köztér) és tanácsház; a külvárosban számos nyaraló és kert. J. ekkor volt fényének tetőpontján, lakosainak száma 250 000.re rugott. Herodessel letünt J. csillaga, mely Kr. u. 70. végleg elvesztette minden politikai jelentőségét, midőn a rómaiak Titus alatt a lázadó zsidókat leverték és az elfoglalt várost lerombolták. A romokon Hadrianus alapított 130. katonai gyarmatot (Aelia Capitolina), melyből azonban a zsidók ki voltak zárva. A régi Jehova-templom helyén a kapitoliumi Jupiter szentélye emelkedett s igy J. mindaddig nem szerepelt, mig a kereszténység uralomra jutásával Nagy Konstantin és Justinianus nagyszabásu egyházi építkezései adják meg a városnak a hitélet zománcát. Ezentul J. a keletrómai császárok uralma alatt állott, miglen II. Khosroes persa király el nem foglalta (614). heraklios a 628-iki békében visszakapta ugyan J.-et, de már 637. Omár khalifa kezébe esett és azóta folyton a moszlimoké maradt, mig a keresztények üldözése által fölidézett keresztes háboruk be nem következtek. Ezeknek folyamán bouilloni Gottfried (l. Bouillon) 1099 jul. 15. elfoglalta és egy külön keresztény J.-i királyság alakult. Ennek trónján egymás után a következő fejedelmek ültek: Bouillon Gotfried, I. Balduin (1100 óta), II. Balduin (1118 óta), anjoui Fulko (1131 óta), III. Balduin (1143 óta) ésI. Amalrich (1162 óta), kivel a hanatlás kora kezdődik. A következő uralkodók (IV. és V. Baludin és lusignani Guido), bár görcsösen ragaszkodtak a városhoz, a hódító szaracénokat (l. o.) mégsem tudták feltartóztatni: J. 1187 okt. 3. Szaladin szultán kezébe esett. Ekkor lusignani Guido 1193. a J.-i koronát cserébe adta Ciprus szigetéért champagnei Henriknek, de sem ő, em utódai (II. Amalrich és briennei János), sem II. Frigyes nem tudták J.-ben a keresztény uralmat állandóan helyreállítani; a város kézről kézre ment a hódító hitetleneknél: 1244-ben a mohammedánok, 1382. cserkesz mamelukok, 1517. I. Szelim fegyverei előtt hajolt meg, kinek fia és utódja óta csekély félbeszakítással (1833-40), amikor Egyiptomhoz tartozott, állandóan a portának hódolt és hódol.

Jeruzsálemi alma

(növ., Poma hierosolymitana), l. Balzsamuborka.

Jeruzsálemi árpa

a négysoros árpa (Hordeum vulgare) egy fajtája, melyet az jellemez, hogy szeme csupasz, azaz pelyvalevelekkel borítva nincs. Minthogy malátának nem alkalmas, hazánkban csak elvétve termelik. Általánosabban termelik délibb országokban, aholabraknak és kásakészítésre használják.

Jeruzsálemi királyság

l. Jeruzsálem, Bouillon, Frigyes (II.) és Keresztes hadak.

Jeruzsálemi szentsir-rend

l. Szentsir-rend.


Kezdőlap

˙