Joachim-rend

Világi lovagrend, melynek neve eredetileg Jonathan-rend volt. Alapította 1755 jun. 20. egy 14 fejedelem-, herceg-, gróf- és nemesből álló társaság élén Ferencz Keresztély, szász-koburgi herceggel és isteni gondviselés tiszteletére. A rend 1820. megszünt. V. ö. Account of orders of Knoghthood (I. köt., London 1804).

Joachimsthal

(csehül: Jáchymov), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, 18 km-nyire Karlsbadtól, a Weseritz-patak völgyében, 721 m. magasban, (1890) 7046 német lakossal, kesztyükészítéssel, csipkeveréssel, papir- és kincstári dohánygyárral. A XV. sz. óta hires bányászata jelentőségéből sokat veszített. 1891. 37 t. és 22. uranércet szolgáltatott. A XV. században bányáit Zsigmond király kancellárjának Schlicknek adományozta; utódai 1517 óta az itt nyert ezüstből garasforintokat verettek Joachimsthaller név alatt; ebből eredt a Thaler, tallér szó.

Joaillerie

(franc., ejtsd: zsoájrí) a. m. ékszerkereskedés, ékszerészet; innen joaillier a. m. ékszerész.

Joákim

szüz Mária apja, l. Anna (szent).

Joan-Martin

szigetek, l. Amirantok.

Joanne

(ejtsd: zsoán) Adolf Lőrinc, francia geográfus, szül. Dijonban 1813 szept. 15., meghalt Párisban 1881 márc. 1. Egy darabig ügyvédeskedett, aztán az irodalomra adta magát. Hiresek Itinéraires (Guides-J. 1841) c. alatt megjelent utazási könyvei, amelyek Franciaország, Németország, Anglia, Svájc, Kelet nevezetes helyeiről és vidékeiről szólnak. Nagyobb utazási könyveiből Guides Diamant c. alatt 1866 óta rövid kivonat jelenik meg. Kitünő J. Dicitionnaire géographique de la France (4 kiad., Páris 1884) c. munkája is.

Joannesia

Vell. (növ., Anda Juss.), a kutyatejfélék fajaszakadt magas fája Braziliában. Az Anda gomezii Juss. gyümölcsét hashajtó szernek használják, zöld héjából olajat sajtolnak s vele mint a maszlaggal halat fognak.

Joannina

a. m. Janina (l. o.).

Joannovics

György, iró, volt államtitkár a vallás- és közokt. tárcánál, szül. Temesvárt 1821 nov. 24., tanult Temesvárt, Szegeden, Pozsonyban és Pesten. A jogi tanulmányokat bevégezvén, ügyvédi oklevelet nyert, a nyilvános pályára lépett s már igen fiatal korában oly népszerüségre tett szert, hogy az 1847-1848-iki pozsonyi országgyülésre követté választatott. 1848-1849. a szabadságharc kitörése után részt vett annak veszélyeiben s következéseiben és hiven teljesítette hazafiui kötelességét. A világosi katasztrófa után ő is menekült Törökországba, de kiolthatatlan honvágy által vonzatva szülőföldjéhez, azokhoz csatlakozott, kik a külföldön bujdosás esélyeinek magokat kitenni nem akarták s az emigráltak hazacsábítására kiküldött Hauslab tábornoknak magukat feltétlenül megadták. Igy még 1849. visszahozatván az osztrák hatalom körébe, elitéltetett s 5 évig volt elzárva Bécsujhelyen. Az alkotmányos korszak bekövetkezése után az első magyar parlament megnyiltával a lugosi kerület, amelyben J. nagybirtokos volt, képviselővé választotta. Br. Eötvös József kultuszminiszter államtitkárrá nevezte s e hivatalát 1866-1871-ig viselte. Mint tudós és iró a magyar nyelvészet terén szerzett érdemeket, melyek neki a m. akadémiában utat nyitottak, hol 1867 jan. 30. levelező, 1883 máj. 19. pedig tiszteleti taggá választatott az első osztályban. Az akadémia nyelvtud. bizottságának tagja s elnöke; a jogi műszótár uj és bővebb kidolgozására kiküldött bizottságnak is buzgó tagja volt. Nevezetesebb értekezései: Adalékok a m. szóalkotás kérdéséhez (Budapest 1870); Az ikes igékről (u. o. 1877); stb. A skót ritusu szabadkőmüvesség tiszteletbeli nagymestere. A népszerü s közhasznu felolvasások tartására alakult Szabad lyceum-egyletnek is elnöke s egyik oszlopa.

Joanovics

Pál, történeti és genrefestő, szül. Versecen 1859 jun. 16., magyarországi szerb családból. Atyja, ki bizonyos fokig maga is művész volt, a bécsi művészeti akadémiába küldte őt, hol éveken át nagy kedvvel és szorgalommal folytatta tanulmányait. Több apró képet festett, de első sikerét csak 1882. aratta, midőn egyik képét dijjal tüntették ki az akadémiában. Ekkor határozta el, hogy a történeti festészet művelésére adja magát. hogy a gondolat szerencsés volt, mutatja az, hogy a Szomoru viszontlátás-ért, első történeti genre-képeért, szintén dijat kapott s a festmény, mely időközben a budapesti nemzeti kaszinó birtokába került, megszerezte számára a magyar kormány támogatását. Nem lévén többé arra kényszerítve, hogy apró képeket olcsó árakon készítsen a tehetségét kiaknázó bécsi műárusoknak, 1884. megfestette Oktatás a vivásban c. nagyobb kompozicióját, mely Londonba került s J. számára állandó piacot teremtett a gazdag amateurök városában. Mindenki ugy tekintette őt, mint a montenegrói és albániai népélet festői tolmácsát, s Wallis, a legelső londoni műkereskedők egyike, adott állandó foglalkozást ecsetjének. Az ő ösztönzésére született: a Vén guzlicás, a Vérbosszu s más apróbb képek. Összeköttetései a külföldi műárusokkal 1885. arra indították, hogy Bécsnél élénkebb művészeti központba tegye át a lakását. Igy költözött át Münchenbe, hol legjelentékenyebb festményei: a Kém, a Fegyvertánc, a Nyári idill és az Őrszem készültek. J. mindezekben megragadó hűséggel, költői felfogással, a kompozició és rajz ritka szabatosságával ábrázolja a szláv faj nyers, de festőien érdekes életmódját.


Kezdőlap

˙