Jogegyenlőség

az 1848. év előtt magyar magánjogban a J. és jogegyenlőtlenség (aequalitas et inaequalitas juris) fogalma a jogközösség (l. o. fogalmában függött össze. J. jelentette az örökösödésnek azt a német, mely szerint a fi- és a leányágbeli rokonok egyenlőkép örököltek; ha ellenben a leányágbeli rokonok, az u. n. sexus femini homines az örökösödésből ki voltak zárva, az örökösödés a jogegyenlőtlenség elve szerint volt rendezve. hazai jogunk régi elvénél fogva, mely szerint saját szerzeményeiről mindenki korlátlanul szabadon intézkedhetett, az örökösödésnek melyik elv szerint szabályozására nézve az első szerzőnek intézkedése volt irányadó, mely örököseit és utódait feltétlenül kötelezte. Adományi jószágokban azonban a dolog természeténél fogva az első szerző intézkedési joga a királyi jogot nem érinthette, s e háromlás eseteire hatással nem birhatott. Vagyis, ha az adomány csak a fiágnak szólott (heredibus et posteritatibus mascullini sexus) az első szerző az öröködés gyakorlatát (usus) a J. elve szerint rendezhette ugyan, de ha a fiág kihalt, a jószág megszakadása cimén (ex defectu seminis) ennek dacára a koronára szállt vissza. L. még Egyenlőség.

Jogelőd

l. Jogutód.

Jogelőny

Jogkedvezmény.

Jogerő

(res judicata), a birói határozatnak rendes perorvoslattal meg nem támadhatósága. Jogerősnek, jogerőre emelkedettnek azt a birói határozatot mondjuk, mely ellen rendes perorvoslatot egyáltalán v. többé használni nem lehet. Az az időpont, amelytől a birói határozat megtámadhatatlanná lesz, képezi a határozat jogerőre emelkedésének időpontját. Ez különböző lehet. A határozat, ha oly biróságtól ered, mely az illető kérdésben végérvényesen határoz, ugy hogy az ellen bármily perorvoslat törvény szerint kizárva van, kihirdetésével azonnal J.-re emelkedik. Itt tehát a kihirdetés s a J.-re emelkedés időpontjai egybeesnek. Egyéb esetekben a határozat csak akkor emelkedik J.-re, amidőn a felek abban kifejezetten megnyugodtak; ha a perorvoslat közbenvetésére előszabott határidő annak igénybevétele nélkül lejárt, ha az igénybevett perorvoslatot a fél jogérvényesen visszavonta, vagy a biróság elutasította. Megkülönböztetjük az abszolut és a relativ J.-t, a szerint amint a határozat valamennyi fél, v. a feleknek csak egyike v. másika irányában emelkedett jogerőre. Bünvádi ügyekben az itélet relativ jog ereje annyiban el van ismerve, amennyiben az itélet a vádlottnak fellebbezése alapján a vádlott hátrányára meg nem változtatható, - ellenben a relativ J. nem jő figyelembe, amennyiben a fellebbező vádlott javára szolgáló tekintet alapján, ha az büntársaira is kiterjed, az itélet az utóbbiak javára is megváltoztatandó, habár fellebbezéssel nem éltek is, - s amennyiben továbbá a vádló által a vádlott hátrányára használt fellebbezés mindenkor a vádlott előnyére is használtnak tekintendő. A J. jogi hatása először is a birói határozat végrehajthatósága. A törvény azonban bizonyos esetekben nem a jogerős ítéletnek végrehajtását is megengedi de csak polgári ügyekben. Bünügyekben általános elv, az, hogy nem jogerős itéletet végrehajtani nem lehet, a fellebbezésnek tehát mindig halasztó hatálya van. A személyes szabadság érdekében mégis azzal a módosítással, hogy a fogva levő vádlottat, ha a biró felmentő itéletet hozott, szabad lábra kell helyezni, habár a vádló a felmentő itélet ellen fellebbezett is. Ez alól csakis a legsúlyosabb bünesetekben lehetvén kivételnek helye. A járásbiróságok és a közigazgatási hatóságokhoz tartozó bünügyekben az eljárási rendelet kivételesen megengedi, hogy a vádlott az ellene kiszabott szabadságvesztés büntetését a fellebbezett itélet alapján is megkezdheti, ha az itéletnek büntető része ellen ő maga nem fellebbezett.

A J. további, második hatálya, hogy az itéletileg eldöntött igényt többé biróilag érvényesíteni nem lehet; ez az u. n. «Ne bis in idem». A birói tévedések lehetőségére való tekintettel azonban a törvény ugy a polgári mint a büntető ügyekben bizonyos feltételek alatt a pernek megujítását megengedi. Ezt nálunk polgári perekben perujításnak, bünügyekben ujrafelvételnek nevezik. A J.-nek ezt a két hatályát alaki J.-nek nevezik. A J.-nek harmadik hatálya, melyet az alaki J.-vel szemben az itélet anyagi jogerejének neveznek az, hogy a jogerős itélet a való igazság, a peres jogviszony valódi kifejezésének tekintendő, vagyis azt, amit a jogerős itélet kimondott, valónak kell tartani, «Res judicata pro veritate habetur», vagy «Res judicata jus facit». Arra nézve, hogy mi emelkedik az itéletben ily anyagi J.-re, eltérők a nézetek. Minthogy azonban tényleg a dolog ugy állhat, hogy a birói itélet a valóságnak meg nem felel, tehát csak alaki igazságot tartalmaz, de az anyagi igazságnak meg nem felel; minthogy a polgári birónak sokszor az alaki igazsággal meg kell elégednie, a büntető birónak ellenben mindig az anyagi igazság kiderítése képezi feladatot, általánosan elfogadott elv az, hogy a büntető birót a polgári birónak itélete nem köti; azokban a magánjogi kérdésekben, amelyektől függ, hogy létezik-e valamely és mily büncselekmény, a büntető biró önállóan határoz, akkor is, ha ugyanabban a kérdésben a polgári biró már jogerősen határozott. Az itélt dolog (res judicata) továbbá csak az illető peres felek s jogutódaik között alkot jogot vagyis «jus facit inter partes».

Jogérvényes

l. Jogerős.

Jogérzet

Jogérzelem, a bennünk levő, az élet tapasztalatai által nevelt közvetlen fogékonyság a jog igazságos kiszolgáltatása iránt.

Jogeset

oly eset, amelyre valamely jogszabály alkalmazandó. Egynemü J.-eknek állandóan egyenlő birói eldöntése törvénykezési gyakorlatot állapít meg. Különösen érdekesek a bünügyi J.-ek. A leghiresebb gyüjteményeknek egyike a Pitaval-féle «Causes célebres» cimü gyüjtemény. Német országban nevezetes a Feuerbach gyüjteménye «Merkwürdige Kriminalrechtsfälle». Igen érdekes az olasz gyüjtemény: «Repertorio delle cause celebri di tutte le nazioni». Tanulmányi célokra költött J.-ek is szolgálnak, amelyeken a jogtanulók magukat a törvény alkalmazásában gyakorolják.

Jogi

l. Dsogi.

Jogi bizonyosság

nem lehet soha matematikai, apodiktikus bizonyosság, hanem csak a valószinüségnek oly magas foka, hogy az ellenkezőnek elfogadása, mint valószinütlen kivétel a tapasztalati igazságok alól ésszerütlennek mutatkozik. Az a felfogás, hogy csak a tárgyi, az itélő alanytól független bizonyosság érdemli meg a J. nevét, a törvényes bizonyítási elméletek felállítására vezetett. Vagyis a törvény előre állapítja meg, mily föltételek alatt tekinthet a biró valamely tényt bebizonyítottnak, tehát jogilag bizonyosnak, és pedig a) vagy ugy, hogy a feltétel fenforgása esetén a biró a tényt bizonyítottnak elfogadni tartozik, még akkor is, ha alanyilag másként van meggyőzödve (pozitiv törvényes bizonyítási elmélet); b) vagy ugy, hogy a feltételek fenforgása nélkül a biró a tényt bizonyítottnak el nem fogadhatja ugyan, akkor sem, ha alanyilag annak valóságáról meg volna győződve; de a feltételek fenforgása esetén sem tartozik a tényt bizonyítottnak elfogadni, ha ez alanyi meggyőződésével ellenkeznék (negativ törvényes bizonyítási elmélet). Az ezekkel ellenkező u. n. szabad bizonyitás a J.-hoz nem tárgyi, hanem alanyi bizonyosságot követel, vagyis az itélő birónak észszerü v. is a gondolkodás általános törvényeinek megfelelő okokon nyugvó személyes meggyőződését.

Jogi közmondás

közmondás alakjában élő jogszabály. A szokásjognak egyik fontos felismerési forrása.


Kezdőlap

˙