Jogrecepció

idegen állam jogának elfogadása más állam által, ami kifejezetten törvényileg, de szokás utján is történhetik. A legnevezetesebb J. a római magánjognak recipiálása, mely benső értékénél, becsénél fogva kisebb-nagyobb terjedelemben a világ jogává, minden művelt nemzet jogává lőn; Németországban pedig tételes törvény hatályához is jutott. Szorosabb értelemben ezt az utóbbi tényt recepciónak, s a római jogot Németországban recipiált, bevett jognak nevezik.

Jogsegély

általában minden birósági segély. Szorosabb értelemben a biróságok által megkeresésre egymásnak nyujtott segély, aminek akkor merül fel szüksége, midőn valamely jogcselekmény más biróság területén teljesítendő. P. a tanukihallgatás, birói szemle stb. A belföldi biróságok egymás közt megkereséseiknek eleget tenni s általában a jogszolgáltatás tárgyában egymásnak kölcsönösen segédkezet nyujtani törvénynél fogva kötelesek. Bel- és külföldi biróságok között a J.-t államszerződések szabályozzák; ilyenek nem létében a viszonosság elve irányadó. Magától értetik de a törvény is határozottan rendeli, hogy a külföldi biróság által megkeresett hazai biróság a megkeresés tárgyát képező jogcselekmény teljesítésében a hazai eljárás szabályait követi. Polgári perekben a viszonosság fennállását valamely külállammal kétség esetében az a fél tartozik igazolni, kinek érdekében a megkeresés történik. Az osztrák-magyar monarkia másik államával szemben, a viszonosság kétségtelen voltánál fogva, ilyen igazolás nem szükséges. Amennyiben államszerződés vagy a viszonosság (igy jelesül Ausztriával) mást nem rendel, a hazai biróságok a külföldi biróságokkal nem közvetlenül, hanem a magyar kir. igazságügyi minisztérium utján érintkeznek.

Jogsérelem

minden hátrány, melyet valaki másnak cselekménye folytán jogaiban szenved. A polgári J. konkrét magánjogot tételez fel, mert nem létező jog nem sérthető; nem szükséges ellenben, hogy a J. szándékosan vagy gondatlanságból okoztassék, mert a J. tisztán tárgyi (objectiv) természetü. Nincs ellenben J., ha a jognak meg nem felelő tényleges állapot nem a jogosítottnak akarata ellenére állott be. L. még Kár és Sérelem.

Jogszabály (regula juris), l. Jog.

Jogszerzés és jogvesztés

Valahányszor valaki jogosítottá lesz (jogot nyer), jogszerzésről, valahányszor valaki jogosított lenni megszünik, jogvesztésről szólunk. Minthogy minden alanyi jog elsősorban jogosított alany létezését tételezi fel, azért minden jogszerzés relativ (viszonylagos) jogkeletkezés, s minden jogvesztés relativ jogmegszünés is. Ezzel szemben abszolut jogkeletkezésről, illetőleg jogmegszünésről akkor szólunk, midőn valaki egy addig még nem létezett jogot szerez, illetve a jogvesztésével maga a jog is megszünik s más jogosított alanyra át nem megy. A jogszerzés lehetett eredeti vagy származtatott, a szerint, amint másnak jogától függetlenül vagy átruházás utján történik. Az eredeti jogszerzésnek relativ jogkeletkezés csak rendesen, de nem mindig felel meg, mert a p. a tulajdonos által engedélyezett zálogjog esetében a jogkeletkezés abszolut, a szerzés származtatott; elbirtoklás esetében a jogkeletkezés relativ, a szerzés eredeti. Származtatott szerzésnél, ha a jog az jogosítottra átmegy, ugy amint az a jogelőd birta, ugy hogy a szerző az előd helyébe lép (succedit in locum ejus) jogutódlásról (successio) szólunk, amely lehet általános (sucessio in universitatem) vagy különös (successio in singulas res), a szerint, amint tárgyát a jogelődnek egész vagyona v. csak egyes jogok képezik. A már megszerzett jog jus praesens; a jog, melynek a megszerzésére kilátás van ugyan, de a megszerzés tényleg még be nem következett, jus futurum; ez utóbbi pedig akkor, ha megszerzése már csak a szerző akaratától függ, jus delatum; ellenkező esetben jus nondum delatum. A jog megszünhetik a jogosítottnak akaratából, jelesül lemondás és elidegenítés által, de a jogosítottnak akarata ellenére is, különféle okokból, amelyek az egyes jogok nemeihez képest nagyobbrészt különbözők. Igy p. dologbeli jog az illető dolognak elenyészte, a követelés annak kielégítése által enyészik el; az örökösökre át nem szállható tisztán személyes jogok a jogosított halálával, feloldó feltételhez vagy határnaphoz kötött jogok a feltétel, határnap beálltával. A jogmegszünés további nemei az elévülés és a büntetés.

Jogszolgáltatás

(justitia), a birói hatóságoknak vitás v. megtámadott jognak megvalósítására irányzott tevékenysége. Az ennél követendő eljárási szabályoknak összességét törvénykezési eljárásnak, perrendtartásnak nevezzük, melynek két fő neme van: polgári és büntető. L. még Hadi jogszolgáltatás.

Jogszolgáltatási politika

A jogszolgáltatás a jogrend oltalmazása és védelme érdekében az államnak egyik kiváló tevékenységi ágát és feladatát képezi. Ennek a feladatnak megoldására az állam által elfogadott elveket J.-nak nevezzük. Másrészt J. mint tudomány alatt értjük a jogszolgáltatás körüli feladatok legsikeresebb megvalósítására vonatkozó elveknek rendszeres foglalatát, mely mint ilyen a politika vagy országászat tudományának egyik kiváló s annyira fontos alkatrészét képezi, hogy helyesebben mint önálló, önjogu politikai tudományt lehet és kell tekinteni. A nagy horderejü kérdések, melyekre a J. választ adni hivatva van, p. az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól elkülönítése; a birósági szervezet; a birák önállósága és függetlensége ugy fel- mint lefelé; a nyilvánosság; a közvetlenség és szóbeliség; az igazságszolgáltatás könnyü hozzáférhetősége s olcsósága; a szegényjog; az ügyvédi s közjegyzői karnak célszerü szervezése; a büntetőjogban, különösen az egyéni szabadságnak kellő biztosítása; az esküdtszék kérdése; helyes anyagi és alaki törvényekről gondoskodás stb.

Jogtalan elsajátítás

A magyar büntetőtörvénykönyvben a J. fogalma alá a következő vétségek tartoznak: 1. Talált dolognak a J.-a; elköveti az, aki idegen dolgot talál s azt 8 nap alatt a hatóságnak v. annak, aki elvesztette át nem adja. A vétség azonban a 8 napi határidő (tempus utile) előtt is megállapítható, ha a találó a dologgal aként rendelkezett, hogy annak átadását lehetetlenné tette, p. elköltötte vagy eladta. Büntetés 3 hónapig terjedhető fogház és 500 forintig terjedhető pénzbüntetés. 2. Kincsnek J.-át elköveti az, aki régi kincset talál s azaz 8 nap alatt, illetve ha a kincskutatás a hatóságnak előre bejelentett, 30 nap alatt a hatóságnak át nem adja: Büntetése 1000 forintig terjedhető pénzbüntetés. A talált kincs elkoboztatik. 3. Véletlenségből vagy tévedésből a tettes birlatába jutott idegen dolognak jogtalan eltulajdonítása. Büntetés 6 hónapig terjedhető fogház. 4. Saját dolgának vagy idegen dolognak a tulajdonosnak beleegyezésével J.-a. Elköveti az, aki az illető dolgot a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól vagy attól, aki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bir, jogtalanul elveszi. Büntetés 6 hónapig terjedhető fogház és 1000 forintig terjedhető pénzbüntetés. Az 1-3. alattiak a sikkasztás fogalmából kiemelt tényálladékok; a 4. alatt eset az u. n. furtum rei suae. A J. hivatalból, de háztartásban élő más rokon, gyám, gondnok v. nevelő kárára történt elkövetés esetében csak a sértett fél indítványára üldözhető. Az eljárás a kir. járásbiróságok hatásköréhez tartozik.

Jogtalan eltulajdonítás

Eltulajdonítani annyit tesz, mint idegen dologgal ugy mint sajátjával rendelkezni. Az elsajátítás jogtalan, ha az illetőnek ahhoz joga nincs. Ez tehát tisztán tárgyi objektiv ismérv, a tettesnek tudatától független. Alanyilag (szubjektive) jogtalan az elsajátitás akkor, ha a tettes tudja, hogy arra nincs joga. A bünösséghez alanyilag is J., tehát az objektiv jogtalanságnak tudata szükséges, ellenkező esetben az objektiv jogtalanság, mint oly körülmény, melyről a tettes a cselekmény elkövetésekor tudomással nem birt, a büntetőtörvénykönyv 82. §-a értelmében be nem számítható.

Jogtalan kényszer

v. kényszerítés (Nöthigung). A német btkv 240. §-a szerint a személyes szabadság elleni vétség, melyet azt követ el, aki mást jogtalanul erőszakkal v. büntett v. vétséggel való fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltürésére v. abbahagyására kényszerít. A magyar btkv ezt a vétséget, amely a btkvnek indokolása szerint nem az élet konkrét szükségleteiből fejlődött, hanem az ujkori filozofiának gyermeke s mint olyat, mely a büntetendőség határait aggályos, de egyuttal indokolatlan módon kiterjeszti, nem fogadta el. S ha meggondoljuk, hogy a J. fogalommeghatározása szerint büntetendő az, aki a korcsmában garázdálkodó részeg embert azzal kényszeríti csendre, hogy igy szól hozzá: «ha csendes nem leszesz, kilöklek» (erőszakkal való fenyegetés) s büntetendő az is, aki más az ablakból való kinézésre azzal kényszerít, hogy különben felfricskázza (vétséggel, becsületsértéssel való fenyegetés), a magyar törvényhozónak felfogását csak helyeselhetjük. A német törvényhozó a büntetendőség határainak ily aggályos kiterjesztését a büntetés enyheségével akarta ellensúlyozni, amely 3 márka pénzbüntetés is lehet. Büntetési tétel ugyanis 1 évig terjedhető fogház v. 600 márkáig terjedhető pénzbüntetés. De a veszélyes lejtőn még tovább haladt az által, hogy a kisérletet is kivétel nélkül büntetendőnek nyilvánította. A tapasztalat azonban a magyar törvényhozó felfogását sem igazolta; törvényhozónk egészen más eredményt ért el, mint a minőt elérni akart. A gyakorlat ugyanis annak cselekményét, aki erőszakkal v. fenyegetéssel követeli azt, amit jogosan követelhet, amely cselekmény tehát a legszigorubb felfogás mellett is csak J. fogalma alá eshetnék s a J.-nak éppen leggyakoribb esetét képezi, zsarolásnak s igy a J.-nél sokkal súlyosabb és aljasabb büncselekménynek minősíti. L. Zsarolás.

Jogtalanság

mindaz, ami a joggal ellenkezik.


Kezdőlap

˙