Jura

(lat., jus-nak többese) a. m. jogok. - J. in re aliena, idegen dologbeli jogok. Ide tartoznak a szolgalmak, az emphyteusis, a superficies és a zálogjog. - J. noscit curia, a biróság ismeri a törvényeket. A jogtétel azt fejezi ki, hogy a feleknek nem szükséges az érvényes jogot bizonyítani. A helyi szokásjogra és a külföldi jogra ez a tétel ki nem terjed; ezek tehát bizonyítás tárgyát képezhetik.

Jura

1. Közép-Európa hegyrendszere. Svájcban, Francia- és Németországban, a Rhône és Majna között. 2 főrészt különböztetnek benne: a) a svájci J. és b) a német J. A svájci J. az Isere és Rhône alkotta szögletben kezdődik és DNy-ról mintegy 30-50 km.-nyi szélességben. 400 km.-nyi hosszuságban ÉK-i irányban huzódik el. Mint igazi redős hegység, a hercegovinai és boszniai hegyekhez hasonlóan, különálló láncokból áll, amelyekben az összetartozást csak azon domborodás alkotja, amelyen nyugosznak. Nincsenek benne keresztláncok, e helyett sok helyen keskeny és meredek keresztvölgyek (cluses) törik át, másutt az erózió alkotta völgyüstök láthatók, amelyek fenekén tavak vannak vagy források fakadnak és amelyeknek oldalai antiteátrumszerüen emelkednek; ezeknek neve combes. A combes főképen francia területen, a Bésançon, Ornans, Lons-le-Saunier városok körül elterülő részeken gyakoriak. A hegyrendszer a maga egészében oldalnyomás következtében keletkezett földredőkből áll; a felső rétegek bennök juraképződményekből állanak és ezek alatt a liasz- és triaszképződmények vannak redőkké szorítva. A hegyüstökben és a hegység lábainál sok helyen a krétarétegek terülnek el. Igazi hegység alakja leginkább a svájci oldalán van, itt lejtője meredek, a francia föld felé azonban lépcsőkben ereszkedik le. Thurmann összesen 160 láncot számított össze benne. Ezeknek gerince nem nyujt változatosságot, belsejükben sok a barlang és a ravaszlyuk, amelyekben a folyók el-eltünnek, hogy azután ismét a felszinre kerüljenek. A legdélibb hegycsúcs a Cręte de la Neige (1724 m.) a Rhône és Valserine közt; a francia földön a Gex nevü vidéken Ain départementban vannak a J.-nak többi legmagasabb csúcsai is, a Reculet de Thoiry (1720 m.), Colombier de Gex (1691 m.), Montoissey (1671 m.), Montrond (1650 m.), a Cręt-d'eau, amelyet 3900 m. hosszu vasuti alagut metsz át és amely közvetlenül a Perte du Rhône mellett emelkedik ki; Ain département Bugey nevü vidékén van a Grand-Colombier (1534 m.), J. departementban a Cręt-Pela (1498 m.), a Mont d'Or (1464 m.) és a svájci határon a Gros-Cręt (1423 m.). Svájci területen a legmagasabb csúcs a Mont-Tendre (1680 m.), a Venoge forrása mellett; a Dôle (1678 m.). Nyon mellett; a Suchet (1591 m.) az Orbe forrásánál; a Chasseron (1611 m.), az Aubert (1342 m.) a Neuchâteli-tól fölött; a Boudry (1465 m.) a Creux-de-Van nevü óriási hegyüst fölött; Chaumont (1172 m.), a Chasseral vagy Gestler (1609 m.): mindezen csúcsok, a Boudry és Chaumont kivételével, amelyek Neufchâtelben vannak, Waadt kantonban fekszenek; Bernben van a Chasseral és a Sonnenberg, Solothurnban a Montoz (1332 m.), a Mont-Terrible (1000 m.), a Weissenstein az Aar völgye fölött; a Passwang (1207 m.); innen tul gyorsan alacsonyodik a J.; az Aaron tul a Lagern már csak 862 m. és a Rajna vizesésénél 390 m. A hosszabb keresztvölgyek hiánya, a hegyláncok majdnem egyenletes magassága a J.-t meglehetősen járhatatlanná teszik; mindamellett számos műut- és vasuti vonal vezet át rajta. A fontosabb hágók: a Col de la Faucille (1323 m.), Gex és a Valserine völgy közt, a St. Cergues (1263 m.), a Dôle lábánál, a Col de Marchairuz (1450 m.), a Mont-Tendre mellett, a Jougnei-hágó az Orbe és Pontarlier közt, a Pierre Pertuis a St. Immer- és Birs-völgy közt. A jougnei, a Verrieresi-hágón, a Tęte de Rangon, a Mont Sagne-on (Chaux de Fonds és a St. Immer-völgy közt), a Pierre-Pertuis-n, a Mont-Terrible-en, a Hanensteinon és a Bötzbergen vasut visz keresztül. Mint vizválasztó a svájci J. a Rhône és a Rajna, tehát a Földközi- és Északi-tenger környékét választja el egymástól. A Rhône vidékéhez tartozik a Venoge, Valserine, az Ain és Doubs; a Rajnáéhoz a Birs, a Thiele az Areusezel. A hegységben levő tavak kicsinyek; ilyenek: a St. Point a Doubs környékén, a Joux és a szép Les Brenets, amelyet a Doubs alkot. Az éghajlat meglehetősen zord; a telek hidegek és ekkor sok hó esik; azért csakis a hegyek alján terem meg a gabona; a svájci lejtőn azonkivül sok helyen a szőllő is megérik. Kitünő épületkövet, litográfiai palát és aszfaltot (Val de Traversben) is szolgáltat a J. A lakosság benne gyér és csak ahol az ipar jelentékenyebb, laknak sürübben az emberek. Ilyen helyek a francia J. s Doubs départementok, Waadt és Solothurn völgyei, ahol a zenélő tárgyak készítése, a Val de Travers, ahol a cementgyártás és abszintkészítés és a Birs völgye, ahol az üveg- és papirgyártás nyujt keresetet; a magasabb részeken majdnem kizárólag az állattenyésztés az emberek foglalkozása. A német J. Schaffhausen kantonban a Randennel kezdődik, ugyanoly geologiai képződményekből áll, mint a svájci J., de nem redős hegység; hossza mintegy 400 km., de nem áll oly szépen kifejlődött hegyláncokból és meredekebb lejtője ÉNy-felé van. Az Altmühl 2 részre osztja: a D-i sváb J.-ra (l. o.) és az É-i vagyis frank J.-ra (l. o.).

2. J., francia département Doubs, Haute-Saône, Côte-d'Or, Saône-et-Loire, Ain départementok és Waadt svájci kanton közt, 4994 km2 területtel, (1891) 273,028,1 km2-re 51 lak. Nagyobb részét a J. ágai takarják: azért 3 vidéket különböztetnek benne: a Mont (hegyes vidék), Vignoble vagy Coteau (a lejtő) és a sík érszt. A J. láncai a Risoux, a Mont-Noir, a Hautes-Joux, Maclus, Fraisse és Leuttei-hegyek; mindezek nagy lépcsőkként ereszkednek le a Bresse nevü síkságra. A Noirmont (1550 m.) bennök a legmagasabb csúcs. A Côteau vagy jó föld É-ról D-felé végig vonul az egész départementon. A sikság csekély kiterjedésü. A des Rousses (85 ha.) tavat alkotó Orbeon kivül a folyók mind a Rhône vidékéhez tartoznak. Ezek: a Valserine, az Ain az Angillonnal, Hérissonnal és Biennenel, a Saôneba torkolló Ognon, Brizotte, Auxon, Doubs és Seille. Az éghajlat a hegyek közt igen zord, a hegyek lábánál és a sikságon kellemes meleg. Az évi esőmennyiség 1-1,80 m. A magasabb hegyeken a termékenység nagyon csekély; az erdők nagy területet (108354 ha.) borítanak. (1892) 44000 ha.-on termett buzából 550000 hl., rozsból 1800 ha.-on 21600 hl., árpából 9000 ha.-on 140000 hl. és zabból 17000 ha.-on 360000 hl. Nagy jelentősége van a szőllőtermelésnek; a legutóbbi 10 évi átlagos termés 166460 hl. (1892) 15706 ha.-on 133,675 hl. bor termett (l. Jura-bor). Egyéb termékek a cukorrépa, len, kolza stb. Az állattenyésztés és méhészet virágzó. A hegyek vasérceket, sót (Salins, Grozon, Montmoret), tőzeget, márványt és épületköveket szolgáltatnak. A vasipar (Fraisnes, Dôle, Clairvaux stb.) a legfontosabb iparága. Órákat készítenek Morez körül; Saint-Claude környékén az esztergályosok vannak számosan; azonkivül vannak selyemszövők, bőr-, papirgyárak, keramit-ipar, fürészmalmok és üveggyár Vieille-Loyesban. Járásai: Lons-le-Saunier, Dôle, Poligny, Saint-Claude; fővárosa: Lons-le-Saunier. 1790. Franche-Comtéból alakították. V. ö. Sauria, Le J. pittoresque (Páris); Joanne, Géogr. du J. (1882); Melcot, Le J. Dict. hist. stb. (1885).

Jura

-család, l. Váncs (Váncsfalvi Jura).

Jura-bor

Jurában kétféle bort készítenek, a közönséges vörös bort és félaszu fehér bort. A vörös bort nem tele tartott hordókban iskolázzák, minek következtében ezek állandóan borvirágréteggel borítvák. Ugy látszik, hogy a jurai borok az ecetesedésre korántsem olyan hajlandók, mint mások, p. a burgundiak. Ezenkivül főleg Arboisban egy különös fehér bort is készítenek, melyet vin jaune, vin de garde, vin de Chalonsnak neveznek, mely bor izére és zamatjára a Madeira sec-hez hasonlít.

Jurakok

szamojéd néptörzs Szibériában az Északi Jeges-tenger mellett, mintegy 300 lélek.

Juramento

folyó, l. Rio Salado.

Juramentum

(lat.) a. m. eskü. J. obedientiae, az eskü, melyet a kat. pap engedelmességre esküszik fel felebbvalói iránt. J. manifestationis, felfedező eskü; J. necessarium, szükséges eskü; J. purgatorium, tisztító eskü; J. promissorium, igérő eskü; J. assertorium, állító eskü; J. decisorium és suppletorium, ügydöntő és póteskü; J. revelatorium, felfedező eskü; J. oblatum, delatum, relatum, maga a fél által ajánlott, az ellenfél által kinált, a kináló félnek az ellenkező értelemben visszakinált eskü; J. calumniae, a régibb perjogokban a fél által arra tett eskü, hogy bizonyítékait nem zaklatásból, hanem jóhiszemüleg fogja használni.

Jura noscit curia

l. Jura.

Jurany

Vilmos, a Franklin-társulat igazgatója, szül. Lipcsében 1823 dec. 15., megh. Budapesten 1893 dec. 20. Szülővárosában végezte be tanulmányait és azután Wigand György könyvkiadó üzletébe lépett. 1845-ben maga alapított önálló üzletet és számos radikális irányu munkát, röpiratot és a Deutsche Blätter c. liberális lapot adta ki az ósdi rendszer ellen, de ezzel a hatalom haragját vonta magára. A reakció diadala tönkretette üzletét és őt magát gyors elmenekülésre kényszerítette. Miután Párisban (hol Heine-vel megismerkedett) és Svájcban tartózkodott egy ideig. 1851. hazánkba jött és a Wigand cég ajánló levelével beállított Heckenast Gusztávhoz, ki üzletébe fogadta és 1868 máj. 1. üzlettársává tette. Azóta J. haláláig, 42 éven át működött köztünk. Megismerkedett irodalmunk jeleseivel, Jósika Miklóstól és Toldi Ferenctől kezdve a fiatal nemzedék számos tagjáig és ezen hosszu idő alatt előbb Heckenast, majd a Franklin-társulat égise alatt a hazai irodalmat szolgálta. Azon gyér számu kiadók közé tartozott, kik feladatuknak nemcsak üzleti és adminisztrativ részét ismerték, hanem szellemi oldalát is művelték. A külföldi tudományos és szépirodalmat alaposan ismerte és szerette, amint a zene iránt is rajongott. V. ö. Vasárnapi Ujság 1894, 2. sz. - Fia, J. Gusztáv, németre fordította Salamon Ferenc művét a Török hódoltságról Magyarországon (megjel. Lipcsében 1887).

Jurányi

Lajos, botanikus, egyetemi tanár, az egyetemi növénykert igazgatója, született Nyiregyházán 1837 aug. 25. A gimnázium alsó 4 osztályát u. o. atyja vezetése alatt végezte, ki ág. ev. pap és a gimnáziumnak igazgató-tanára volt. Ő vezette be a botanika elemeibe is. A gimnázium felső osztályait Eperjesen végezte és Hazslinszky hatása alatt vonzalma a természettudományok iránt egészen megszilárdult. 1856 őszén a pesti egyetemen az orvostudományok hallgatója lett s a vidéken füvészkedett. 1862. orvosdoktor, 1863 őszén az orvoskari tanártestülettől a Schordan-féle ösztöndijat elnyervén, az első évet az alapítvány értelmében Bécsben töltötte és növényanatomiai és fiziologiai tanulmányokkal foglalkozott. Az 1864-65. tanévben tanulmányait Jenában Pringsheim alatt folytatta, s itt mint tanársegéd is működött. Hazatérvén, 1866-ban a pesti egyetemen a növénytannak rendkivüli, 1870. rendes tanára, 1871. a. m. tud. akadémia levelező, 1882. rendes tagja lett. Munkái magyar nyelven a természettudományi társulat Közlönyében, Pótfüzetében és Emlékkönyvében meg a m. tud. akadémia Értekezéseiben és Értesítőjében, németül pedig Pringsheim Jahrbücher-ében, a Botanische Zeitung-ban jelentek meg, s a következők: A Vaucheria geminata ivarszervei (Term.-tud. Közl. V.); Jegyzetek a növénybonc- és idomtanból (Pest 1868); A Ceratozamin-himsejtjeinek kifejlődése és alkatáról (Pest 1870); Über den Bau und die Entwickelung des Pollens bei Ceratozamin longifolia (Botan. Zeitung 1870); Ueber Psilotum (Botan. Zeitung 1871); Oedogonium diplandrum s a nemzési folyamata (Pest 1871); Az oedogonium diplandrum termékenyített petesejtjéről (u. o. 1871); Über die Entwicklung der Sporangien und Sporen der Salvinia natans (Berlin 1873); A Salvinia natans Hoffm. spóráinak kifejlődéséről (Budapest 1873); A Tmesipterisről (Értek. 1875); Ujabb adatok a Gymnospermák himporának ismeretéhez és A sejtmag átalakulása és alkatáról (Akad. Értek., Budapest 1884); Über den Pollen der Gymnospermen; Beobachtungen über Kerntheilungen (Budapest 1885); A magvak csirázásáról (Emlékkönyv 1892); A mag szerkezete és a csira keletkezése (XVII. Pótf.).


Kezdőlap

˙