Kamaraszolgák

(császári K.), igy nevezték egy időben Németországban a zsidókat, minthogy a császárnak mint védnöknek véddíjat fizetni tartoztak.

Kamarás zsilip

l. Csege.

Kamara-vájás

(bány.), a sóbányamívelés neme, melyet Máramarosban és Erdélyben alkalmaznak a kősó nyerése céljából. Régebben a sótömzsöt fedő kőzeten keresztül aknát mélyítettek egészen a sótömzsig és még ebben is néhány ölnyire, azután elegendő sótömeget mennyezetnek hagyván, tovább mélyítették az aknát, de mennél mélyebbre hatoltak, mindig szélesebbre és szélesebbre vették ki a sót, és igy harangalaku üregeket vágtak ki, melyek 60 és több ölnyi mélységre terjedtek 20-25 ölnyi legnagyobb átmérővel. Újabb időkben a szállító aknát nem a kamara közepe felett nyitják, hanem oldalvást a meddő kőzetben, hol azt kellőleg biztosítani és gyorsszállításra berendezni lehet. A lefejtésnél mindig első teendő a szállító pálya mélyebbre fektetése; azután következik a tulajdonképeni fejtés, mellyel - a kősónak elaprózását lehetőleg kerülve - szabályos négyszögletü hasábokat repesztenek le a sótömegből és elosztják ötvenkilós darabokra. A munkát csákánnyal, kalapáccsal és ékekkel végzik és igy nagyszerü üregeket állítanak elő, melyeket újabb időkban elektromosan világítanak meg. A marosújvári sóbánya berendezése e tekintetben mintaszerü.

Kamaravirtuóz

l. Hangversenymester.

Kamara-zene

olyan műzene, mely nem a nagy közönség, hanem csak a csekélyebb számu műértők élvezetére van szánva. Szorosan véve olyan zeneművet jelent, melynek előadásához csak kisebbszámu zenészerők szükségesek. Legelterjedtebbek a zongora és hegedü vagy gordonkára irt triók, quartettek vagy quintettek (két hegedü v. viola v. két gordonkára), továbbá a vonósnégyesek vagy ötösök, első, második hegedü, mély hegedü v. gordonkára, vagy ötössel szemben még nagybőgőre is. Vannak s lehetnek különben ezenkivül másféle hangszerekre kombinált kamarazenei művek is, mint p. fúvóhangszerekre v. vegyesen vonós és fúvóhangszerekre. A K. termékeinek a szorosan vett szonáta (l. o.) formában kell mozogniok. Rendesen négy vagy öt különböző hangulatu tételből állanak, mint a szimfoniák (l. o.). L. még Hangverseny.

Kamarcsa

nemzetségének első ismert tagja Vlk, kinek fia, Petkó, Dénes horvát bánt 1244., mint homo regius, Orbona birtokába iktatta, s a bánnak azután is bizalmas embere volt. Ebből a nemzetségből 1274. Ábrahám szintén mint «király képe» szerepelt.

Kamarilla

(a spanyol camarilla-tól, mi kis szobát jelent), VII. Ferdinánd spanyol király idejében, 1814. jött divatba, mint a kegyeltek és udvari emberek pártjának elnevezése, mely párt a királyra és kormányra káros befolyást gyakorolt, amennyiben e befolyást a saját előnyére aknázta ki. Hazai történetünk a bécsi K.-ról emlékezik meg, mely a 20-as évektől kezdve az alkotmány visszaállításáig éreztette hazánkkal hatalmát. Kovách Lajos, A bécsi K. a magyar politikában 1848 előtt, alatt és után címü cikksorozatában megkisérté a K. hatalmát és befolyását, sőt létét is tagadni. V. ö. Budapesti Szemle (1883).

Kamasszincok

délszibériai szamojéd nép, mely a Jenisszeihez tartozó Kan és Mana kis folyók melletti pusztán él. A K. vadászok és részben rénszarvas-tulajdonosok. Számuk csekély.

Kamasz

a serdülő korban (12-16 év) levő fiu neve. Az e koru leányt a művelt körök nálunk is a német eredetü bakfis névvel jelölik. L. Életkor.

Kamat

(usurae), bizonyos mennyiségü faji (fungibilis) dolgok használhatásáért járó haszon érték. A használatnak ára hason dolgokban. Pénzt pénzért, búzát búzáért. A mennyiséget, melynek használhatásért a K. jár, tőkének nevezzük (Kapital, caput, sors). A K.-szolgáltatási kötelezettség alapulhat törvényen (törvényes K.) v. jogügyleten (szerződési K.). A K.-ot, mely nem kamatozó tőke után a tőkének nem kellő időben történt szolgáltatása miatt jár, késedelmi K.-nak nevezik. A K.-lábat már a római jog törvényileg találta szabályozandónak. A justinianusi jog szerint előkelők (personae illustres) 4%-nál, kereskedők 8%-nál, a többiek 6%-nál többet nem igényelhettek. Justinian előtt a K.-maximum 12% volt. A kánoni jog a K.-vételt tiltotta. A gyakorlati élet kényszerítő igényei azonban mást parancsolván, Németországbann az 5%-os láb emelkedett érvényre. Egyéb K.-korlátozássok a római jog szerint a következők: a hátralékos K.-ok, amennyiben a tőke összegét meghaladják (az u. n. usurae ultra alterum tantum), nem követelhetők; tilos a K.-októl K.-ot venni (usurarum usurae, anatocizmus, l. o.). A K.-tilalom kijátszását célzó minden jogügylet a római jog szerint érvénytelen. A törvényesnél nagyobb K.-ot senki sem tartozik megfizetni, s ha megfizette, a többletet a tőkéből levonhatja, ha pedig a tőkét is már visszafizette, tartozatlan fizetés címén az indebiti condictióval visszakövetelheti.

Hazai törvényeink a K.-maximumot már a XVI. sz.-ban 6%-ban állapították meg. A 6%-ot meghaladó K. vétele uzsorát állapított meg. Az 1840. XVI. t.-c. (a kereskedőkről) 55. §-a szerint azonban kereskedők, gyárosok, gyógyszertárosok, mesteremberek s közkereseti társaságok között kereskedési, gyártási v. mesterségből eredett adásvevés következtében bármily magasan kikötött K.-ok és díjjak uzsorának tekinthetők nem voltak. Éppugy az 1840. XVIII. t.-c. (a közkereseti társaságokról) 28. §-a szerint a közkereseti társaság tagjai a törvényes K.-nál magasabbat köthettek ki maguknak. Az osztrák polgári törvénykönyvnek uralma alatt ennek rendelkezéseihez képest a törvényes K. 4%-ot, kereskedők és gyárosok között kereskedési ügyletből származott adósságnál 6%-ot tett ki. Szerződésileg zálog mellett 5%-nál, zálog nélkül 6%-nál többet kikötni nem lehetett. Az alkotmány helyreállítása után a törvényhozásnak egyik első teendője az uzsoratörvényeknek eltörlése volt. Az 1868. évi XXXI. t.-c. a szerződési K.-lábnak minden korlátozását megszüntette, a K.-ot a szerződő felek, de csak irásbeli szerződés által tetszésök szerint állapíthatták meg. A törvényes K. 6%. Kamatkamat csak világos kikötés, vagy pedig a lejárt K.-nak beperlése esetén jár. Az ország azonban csakhamar arra a szomoru tapasztalatra jutott, hogy a K.-szabadság, ha a szabadelvüség követelményeinek megfelelne is, legalább is időelőttinek bizonyult. A kereslet és kinálat közötti tényleges viszony nem egészséges állapotokat teremtett, hanem a kölcsönvevőknek a tőke által kizsákmányolását vonta maga után. Az 1877. VIII. t.-c. a 8%-nál magasabb K.-tól a birói jogsegélyt megtagadta, e célból különösen azt rendelvén, hogy a) közjegyzői okiratban 8%-nál magasabb K. ki nem köthető, az ezzel ellenkező okirat közokirat, ill. közjegyzői okirat erejével nem bir; b) 8%-nál magasabb K.-ot biztosító zálogjog előjegyzése vagy bekeblezése el nem rendelhető; c) 8%-nál magasabb K. a biró által meg nem állapítható, még akkor sem, ha a magasabb K. birói egyességben köttetett ki. A megfizetett, habár 8%-nál magasabb K.-ot visszakövetelni nem lehetett, csakis a 8%-ot meghaladó s előre levont K. és a félévet meghaladó időre levont, habár a 8%-ot meg nem haladó K. a tőkéből levont összegnek tekintendők. K.-on pedig pénzkölcsönnél is nemcsak a hason értékben, tehát pénzben fizetendő szolgáltatás, hanem bármely dolog vagy haszon értendő, amelynek adására v. teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén illetve visszatérítésén kivül kötelezettséget vállal. A törvényes K. ezentul is 6%. Még tovább megy az 1883. XXV. t.-c. (uzsoratörvény), mely az uzsorás ügyletet biróilag semmisnek nyilvánítandónak rendeli, s a megsemmisítés jogkövetkezményét megállapítja. A most hivatkozott törvény szerint a három esztendő alatt nem követelt K.-ok elévülnek. Az elévülés annak az esztendőnek végével kezdődik, melyben a K.-ok jogilag követelhetők lettek. A pénzintézeteknél elhelyezett betétekre ez a rendelkezés nem alkalmazható. (L. még Kamatláb és Késedelmi kamat). Időközi K., l. Commodum.


Kezdőlap

˙