Karnis

(franc. corniche) a. m. párkány, nálunk különösen a kárpitosok hivják e névvel az ablakfüggönyöket tartó profilozott lécet v. kisebb párkányzatot.

Karnobad

(Karnabad, Karnovo), város K.-Ruméliában, 45 km.-nyire Burgasztól, az Indse mellett, (1888) 5096 lak., jelentékeny országos vásárral; egyik részében nyomorult kunyhókban csaknem kizárólag medvetáncoltató cigányok laknak, akik innen az egész Balkán-félszigetet bejárják. Közelében egy középkori vár romjai láthatók.

Karnok

(carni), ókori nép a mai Krajnában, Karintia és Friaulban, melyeknek területén a Karni-alpok vonulnak keresztül. Kelta eredetüek voltak, a Grailtól és Drávától délre laktak és az ókori néprajzban az alpesi és dunai keltákhoz szokás őket számítani. Városaik közül, melyeket a kútfők kicsinyeknek neveznek, említendők: Julium Carnicum (most Julia) és Forum Julii (most Cividale).

Karnutok

(carnutes v. carnuti), gallus nép a mai Franciaországban a Liger (Loire) és Sequana (Szajna) között. Főbb városaik Autricum és Genabum voltak (amaz Chartres, emez Orleans). Az utóbbi város megrohanásával kezdették Kr. e. 52. Vercingetorix alatt és más gallus népségek töredékeivel egyetemben Itáliába vonultak.

Karó

fiatal fák szél elleni védelmére, továbbá kúszó növények, nevezetesen a szőllő s a komló támasztékául szolgáló farúd. K.-nak különössen a tölgyfa, a vörösfenyő s az akácfa nagyon alkalmas, de ahol a fenyőfa olcsó, azt is alkalmazzák. Vastag fából hasítás útján nyerik a K.-kat, vékonyabb hajtásokat pedig azon mód is használnak K.-knek, mely esetben azok kérge a használat előtt lehántandó, hogy a repedező kéreg káros rovaroknak búvóhelyül ne szolgálhasson. Tartósabbá tétel céljából a K.-nak alsó, a földbe kerülő végét különböző módon preparálni szokás. Nagyon ajánlható eljárás a K. alsó végének megpörkölése és forró kátrányba való mártása. Jónak bizonyult továbbá a száraz K.-knak karbolineummal való befestése. - K.-nak nevezik a hajósok a kikötőkben vagy a vizparton a hajók kikötésére szolgáló leásott cobrokat, tuskókat, kő- vagy vasoszlopokat.

Karo

József, l. Sulkhán-áruk.

Karóbahúzás

a középkorban dívot barbár halálbüntetési nem. Leginkább gyermekgyilkos nőknél alkalmazták, mig helyébe a vizbefulasztás mint enyhébb büntetés lépett. L. Halálbüntetés végrehajtása.

Karoba-levél

(növ.), l. Jacaranda.

Károkatona

karó-katona, kormorán (állat, Phalacrocorax Briss.), az úszók rendjébe, az evezőlábuak csoportjába és a Phalacrocoracidák családjába tartozó madárnem. E madaraknak többnyire kis fejök, középhosszuságu erős csőrük van. A horgasan végződő csőr szélei harántul álló szarulemezek nélkül. Orrlyukaik alig láthatók, farka rövid, lekerekített, 12-14 kormánytollal. Csüd rövid, úszóhártyával összekötött ujjai (4) hosszuak. Körülbelől 35 faja ismeretes, melyek az egész világon elterjedvék és veszedelmes halpusztítók. Hazánkbn két faj él, u. m. a nagy-K. (Ph. v. Graculus carbo L.) fénylő feketés-zöld, barnás háta és válla sötéten szegélyezett tollakkal, a torok körül fehér, a has oldalain néha fehér foltokkal. Nyáron a nyakszirton finom fehér tollas bóbitával. Csőre és lábai feketék. 14 kormánytollal. Hossza 90, szárnyhossza 36, farkhossza 18 cm. Majdnem az egész földön el van terjedve. Vándormadár. Hazánkban a Duna és Tisza közt közönséges. Nálunk fészkel és költ is. Áprilisban 3-4 kékes zöldesfehér sárgán pettyezett tojást rak, melyeke a szülők közösen költenek ki négy hét alatt. Juniusban másodszor költ. Fogságban tartható és terjeszthető. Zsíros húsát a lappok és az arabok eszik is. Khinában azelőtt halfogásra is használták. Európában a XVII. sz.-ban hasonlóan űzték e sportot; különösen Hollandiában, a Stuartok alatt Angliában és egész XV. Lajos uralkodásáig Franciaországban. A halfogásra könnyen betanítható. - A kis-K. (Ph. vagy Graculus pygmaeus Pall.) fénylő fekete szinü, gesztenyebarna nyakkal és fejjel. Torka nyáron fehér. 12 kormánytollal. Hossza 57 cm., szárnyhossza 21 cm., farkhossza 16 cm. Hazája Európa D-i, Afrika K-i és Ázsia D-i része. Vándormadár. Hazánkbn ritkább mint az előbbi. Áprilistól októberig tartózkodik nálunk és költ is. A K. szómagyarázatát, l. Kara.

Karok és rendek

(Status et ordines), a négy országos rend, mely az 1848 előtti közjogi értelemben vett magyar nemzet testét képezte, jelesül; 1. az egyházi főurak (Domini praelati); 2. a világi főurak (Domini barones et magnates; a kettő együtt Domini is); 3. a nemesek (köznemesek); 4. a szab. kir. városok és későbben a sz. kerületek rendje. (V. ö. 1608. I. kor. után 1. §). A K. elnevezés I. Ferdinánd óta jött divatba. Előbb a «regnicolae» (honfiak) elnevezése volt szokásban. Mind a 4 rendek közös legfőbb politikai joga az országgyülési ülés és szavazat joga, s ez álal részesedés a törvényozó hatalom gyakorlásában. A két első rend személyesen, a másik kettő követek által képviselve vett részt az országgyülésen; amazok a felső (főrendi), emezek az alsó táblához tartoztak. Amazok azonkivül, ha személyesen nem jelentek meg, valamint a mágnások özvegyei is tulajdon követeket küldhettek, sőt törvény szerint küldeni tartoztak. Ezek azonban az alsó táblánál foglaltak helyet.


Kezdőlap

˙