Kászony

kisközség, l. Mező-Kászony.

Kászonyi

1. András, Arad vármegye főjegyzője, majd 1783-1786. alispánja. 1797. igen érdekes könyvben magyarul és latinul irta meg Aradról Velencébe kocsin tett utazását. Megh. 1824. V. ö. Márki, Az Alföldben (1884).

2. K. Dániel, hirlapiró, született Bécsben (hol atyja az udvari kancelláriánál szolgált) 1813 okt. 2., megh. Budapesten 1886 márc. Ifju korában nagy kedve volt a katonai pályára, azért Bécsben egy katonai nevelő-intézetbe adták; kadét, majd tiszt lett a Radetzky-huszároknál, de nagy lábon élt, jelentékeny vagyonát hamar elpazarolta s visszavonult a polgári életbe. Az 1832-36. országgyülésen mint Andrássy György gr. és Ragályi Tamás torna vármegyei követek irnoka részt vett s Lovassy Lászlóval és társaival együtt megalapította az u. n. társalkodási egyletet, melyért Lovassyt 10 évi fogságra itélték, az egylet 7 tagját pedig, köztük K.-t egy királyi kézirat kizárta a közhivatalokból. A szabadságharc alatt Kossuth, Klapka, Csányi gyakran éltek szolgálataival. Nagy nyelvismerettel birt. A bécsi márciusi forradalom vezetőivel ő tartotta fenn az összeköttetést. 1848 szept. végén Cseh- és Gácsországban járt, rábirni a magyar huszárokat, hogy szökjenek Magyarországba, s K. egy százados a Koburg-huszárezredből, kettőt pedig a nádor-huszárokból be is hozott az országba. Egerben mint kormánybiztost és 1848 máj. a külügyminisztériumban alkalmazták. A szabadságharc végén mint főhadnagy kapitulált Komáromban. Ezután elhagyta Magyarországot és Hamburgba, onnét pedig egy év mulva, 1850. Londonba, majd Jerseybe, Párisba ment, nyelvekben, zongorázásban, vívásban és rajzolásban leckéket adott és szerény viszonyok közt élt. 1852. összegyüjtötte és kiadta forradalmi emlékiratait. 1859. mint a magyar légió tagja részt vett az olasz hadjáratban. Angliában megnyervén honosítását, mint angol alattvaló visszajött Magyarországba, hol 1863-67-ig időzött mint nevelő a Vay grófi családnál. Ellenzékieskedésből épp a kiegyezéskor újra kivándorolt, s az itthon töltött három évet egy regényszerü pamfletben irta le. Sok különféle munkát irt és német lapokba cikkezett. 1877 okt. mégis hazajött s Budapesten mint ellenzéki hirlapiró kereste kenyerét, fordított és irt rémregényeket olcsó lapokba. Családjával együtt nyomasztó viszonyok közt élt. Sok tehetsége, de gyönge itélete volt. Irodalmi munkássága sem maradandó értékü.

Kaszópolyána

(Kaszopoly, Polyáná-Koszovszka), kisközség Máramaros vármegye tiszavölgyi j.-ban, (1891) 1588 rutén lakossal.

Kaszosz

a Sporadokhoz tartozó kis sziget, Krétától 50 km.-nyire, 49 km2-nyi területtel, 500 lak., szőllőtermeléssel és halászattal. A sziget Dsezairi-Bahri-Szafid rodusi járáshoz tartozik; a görög szabadságharc alatt a törökök teljesen elpusztították.

Kasztalia

Apollónak szentelt forrás (kasztliai forrás) Delfiben (l. o.).

Kasztamumi

1. török vilajet az antik Paflagonia helyén, a Szakaria és Kizil-Irmak torkolata közt a Fekete-tenger D-i partján 53,660 km2 ter., mintegy 800,000 lak. Az Indse-szu-fok Kis-Ázsia legészakibb pontja. Az egész vilajetet hegyek takarják; legmagasabb hegycsúcsa az Ilkasz-dagh (2200 m.). A határfolyókon kivül legjelentékenyebb vize a Filiasz. - 2. K., az ugyanily nevü vilajet fővárosa, 120 km.-nyire Szinopetól, a Gök-Irmak felső része mellett 20-40,000 nagyobbára török lak., jelentékeny bőrgyártással, pamutkelmekészítéssel és festéssel, élénk gyapjukereskedéssel. Mellette, a hegyen van egy régi, a Komnenoszok idejéből való düledező erőssége, az egykori Castra Comneni, amelyről e város a nevét is kapta.

Kasztilia

(spanyol Castilla), Spanyolország egy része, amely a régi politikai beosztás szerint magában foglalta a középső rész fensíkjait és azonkivül az É-i hegyes vidék egy nagy részét; feloszlott Ó-K.-ra (Castilla la Vieja) és Új-K.-ra (Castilla la Nueva). Az előbbi átlag 800 m. magas és széles teknő, melynek É-i szegélye a Kantabriai-hegység, D-i szegélye pedig a választó hegység. Magvát a Tierras de Campos, fátlan síkságok alkotják, melyek azonban gabonatermelésre alkalmasak; csakis a Duerótól D-re, ennek Eresma és Adaja nevü mellékfolyói közt kietlen és puszta a fensík. É-on a szintén fátlan Reinosai-terrasz 1000 m.-nyi magasságra emelkedik, magában foglalja az Ebro és Pisuerga felső völgyeit és gazdag legelőkben. Ettől D-re és DK-re terülnek el a termékeny és jól megművelt burgosi és lermai halmos vidékek, meg a Bureba, amely meredeken ereszkedik le az Ebro völgyébe. Ugyancsak meredeken a Moncayo-hegyekben ereszkedik le az 1100 m. magas Soriai-fensík, amely DK-en Ó-K.-t Új-K.-val köti össze. E fensíkon emelkednek ki egyes mészkőláncok, mint az Altos de Barahona, melyeknek folytatása a K.-i választó-hegység: a Cuesta de Atienza, a Sierra Pela és Sierra de Ayllon, a 2065 magas Pico Ocejonnal, azután a hatalmas Somosierra és Guadarrama, végül a Sierra de Gredos és Plaza de Almanzorral. Az Új-K.-i fensík amannál alacsonyabb és két, Ny-nak lejtősödő széles völgyteknőből áll, amelyekben a Tajo és Guadiana folyik. E kettőt egymástól K-en alacsony földhát, Ny-on ellenben a Montes de Toledo és a Sierra de Guadalupe választják el egymástól. A D-i völgyteknőben van La Mancha (l. o). A Tajo felső völgye körül van az Alcarria nevü termékeny dombos vidék, ettől Ny-ra a madridi, még tovább a toledói fensík, K. magas fekvésénél fogva az éjhajlata aránylag zord, nagy benne a szárazság és a hirtelen időváltozás és mivel az öntöző csatornák is nagyobbára el vnnak hanyagolva, sok helyen kietlen és puszta. Ó-K. 11 tartományara (Leon, Zamora, Salamanca, Palencia, Valladolid, Avila, Segovia, Soria, Burgos, Logrono és Santander) van felosztva; területe 104,229 km2, lakóinak száma (1887) 2.681,676. Új-K. 5 tartományból (Madrid, Toledo, Ciudad Real, Cuenca és Guadalajara) áll, 72,160 km2 területtel, (1887) 1.780,003 lak. Midőn a Pireneusi-félsziget a mórok kezébe jutott, a keresztények a félsziget ÉNy-i részében tudták magukat fentartani és itt önvédelmükre a mohammedánusok ellen számos várat (castilla) építettek. A keresztények a maguk fejedelmeit biráknak nevezték; ezek egyikét, Gonzales Ferdinándot 923. K.-i gróffá választották. Ennek unokája, Sancho, a leányát Sancho Mayor navarrai királynak adta nőül, aki azután a K-i grófságot is örökölte. Midőn Sancho Mayor 1035. meghalt, az osztozkodásnál fia, I. Ferdinánd Ó-K.-t örökölte. I. Ferdinánd 1037. legyőzte sógorát III. Bermudo leoni királyt és országát a maga birtokaival K. királyság néven egyesítette és Navarrának az Ebro jobbpartján fekvő részeivel egyesítette. 1067. bekövetkezett halála után 3 fia birtokaiban osztozkodott; ezek egyike VI. Alfonz (1072-1109) apja birtokait újra egyesítette a maga uralma alatt és azonkivül a toledói mór királyság elfoglalásával nagyobbította, az utóbbit Új-K.-nak nevezvén el. Utódai alatt még többször osztatott föl K., mig végre 1230. III. Ferdinánd egész K.-t Leonnal újra egyesítette és az elsőszülöttségi jog szerint az örökösödést megállapította; továbbá Cordova (1236) és Sevilla (1248) elfoglalása után hatalmát a D-i partokig kiterjesztette. Utódai közül a jelentékenyebb királyok voltak: IV. Ferdinánd (1295-1329), Kegyetlen Péter (1350-69), III. Henrik (1390-1406), akinek uralma alatt 1402. a Kanári-szigeteket megszállották és IV. Henrik (1454-74), aki az araboktól elvette Gibraltart. IV. Henriket nővére Izabella követte 1474. a trónon, aki 1469. Ferdinándhoz, Aragonia trónörököséghez ment nőül. 1479. tehát, II. János aragoniai király halála után K. Aragoniával egyesíttetett és igy megalakult Spanyolország. V. ö. Schirrmacher, Geschichte Castiliens im XII. und XIII. Jahrhundert (Gotha 1881).

Kasztiliai-csatorna

a mult sz. végén, VI. Ferdinánd uralma alatt megkezdett és 1832. befejezett hajózási csatorna Spanyolországban. Alar del Reynél a Pisuergából szakad ki, ennek mentét követi, elhalad Palenciánál, Duenasnál újra eléri a Pisuergát és Valladolidnál véget ér. Hossza 160 km., szélessége 11-56 m., mélysége 1,80-2,80 m3 zsilippel. Calahorából egy mellékága, a 75 km. hosszu Campos-csatorna ágazik ki Medina de Riosecióg.

Kasztok

teljesen elkülönített örökös rangosztályok. Az elnevezés a portugál hódítóktól való. (port. casta a. m. faj), akik K.-Indiában az ottani népnél divatozot, örökös rendek szerint való beosztásra alkalmazták először a kaszt szót. Az örökös rangosztályokra vonatkoztatva Európában is használják ezt a kifejezést; ennélfogva a kasztszellem szó a bizonyos osztályoknál és testületeknél uralkodó kizárólagos szellem megjelölésére szolgál. Az ó-világ népeinek K.-ba való beosztása még a történelem előtti időkbe nyulik vissza. K-en a K.-ba való beosztás a régi természeti államok társadalmi viszonyaival már régóta szorosan összeolvadt. Sehol se volt azonban az osztályozás annyira kifejlődve és a társadalmi berendezésnek annyira alapjául véve mint Egyiptomban és K.-Indiában.

Kasztoreum

l. Hód.


Kezdőlap

˙