Kerecsenysólyom

(Falco sacer Gm., F. laniarius Pall., Hierofalco sacer Gm.), a ragadozók rendjébe, a sólyomfélék családjába tartozó madárfaj. Háta szürkésbarna, az egyes tollak szélei rozsdaszinüek. Tarkója és nyakszirtja fehér, hasa sárgásfehér hosszukás barna foltokkal, melyek az idős példányoknál kerekdedek. Farkán 9-11 sor fehérsárga kerek folttal, melyek azonban nem alkotnak harántsávokat. Viaszhártyája és lábai kékek, az öregeknél sárga. Hossza 54, farkhossza 20, szárnyhossza 41 cm. Hazája KD.-Európa. Magyarországban mindenütt található. Északi részeiben gyakoribb. Kora tavasszal érkezik hozzánk, nálunk költ és késő ősszel délibb vidékekre vonul. Sólyomvadászatra szintén betanítható. E szó kelecsen, kerecsen a régi magyar világban a sólyomvadászatok legkedvesebb sólymát jelentette, amelyről azután számos falut és pusztát neveztek el.

Kéreg

v. kéregszövet (növ., cortex), általában külső keményebb v. szárazabb héj, mely a belső részt eltakarja és védi. A közéletbeli K. anatomiailag nem egynemü, mert a bőr, albőr, K., sőt a para- meg a hársréteg is alkothatja. Anatomiai értelemben kérge főképen a kétsziküek szárának, ágának és gyökerének van. Ez a bőr- meg az edénynyalábok között lévő alapszövet, tehát a szárnak meg a gyökérnek külső puhább része. A fűnemü növények kérge nem olyan jelentékeny, mint a fáké, mert amazok szára évenként elpusztul. A fás növényeknek belsőbb részeit kivülről a K. (fakéreg, fa kérge, fa héjra) védi, de a törzs vastagodásával változást szenved, meghasadozik, le is hullhat s ezután más szövetréteg pótolja (lágy, hárs, a kéreghaj). A közéletben ez is K., mert a fának külső burkolatja. A kérget eleinte élő, jóleves, többnyire klorofillum-tartalmu vékonyfalu parenchima-sejtek alkotják, de tejes edények, tömlők és mirigyek, valamint nedvtartalmu sejtközök is lehetnek alkotó részei. A sejtköz lehet keskeny v. tágas, ilyen főleg a vizi növények kérge. A kétsziküek kérge rendesen a szár külsején hengerded héj. A kérget ugyan a hársrétegtől könnyen meg lehet különböztetni, de együtt véve egymástól nem annyira eltérő mint a fa rétege, ezért gyakan a hársrétegét is a K.-hez számítják. Ekkor az igazi K. mindig zöldebb, mint a szintelenebb hárs és külső K.-nek is nevezik. A gyökér kérgét főképen a klorofillum hiánya különbözteti meg a szár kérgétől. Az egysziküek kérgéről nem igen beszélünk, de az alapszövetnek külső részét itt is annak, a belsőbbet pedig bélnek mondhatjuk. Ellenben a levelek alapszövete meg az edénynyalábja olyan helyzetü, hogy belet és kérget megkülönböztetni bajosabb, azért a levelek alapszövetét mesofillumnak mondjuk. A K. sokféleképen hasznos. Bőven van benne cserzősav, ezért nevezetes cikk lett, s a cserző K.-ért tölgyet, akácot stb. termeszteni s időnként meghámozni szokás (l. Csererdő). Az ily célra termesztett hajtásokat azonban csak addig hagyják meg, ameddig jó cserzőanyaggal szolgálnak. A parás tölgy K.-parát termel, sok más K. vagy kéregrész (Khina-K., cimet stb.) orvosság v. fűszer. A vén fa kérgét elhalt sejtek alkotják, s csak a fa külső védelmére szolgálnak. Elsőd és másod K., l. Kéreganya.

Kéreg-anya

(növ., kéregképző réteg, periblema), szövetkiváláskor a dermatogén alatt levő, egy- v. többrétegü, koncentrikus helyzetü parenchimás sejtszövet, melyből a növény kérge lesz. A K.-ból keletkező fiatal kérget, mely egyenesen a tenyésző csúcsból válik ki, elsőd kéregnek mondjuk. Ezzel szemben másod kéreg az a kéregrész, melyet a kambium évenkint a kifelé való oldalon létrehoz. Az elsőd kéreg tiszta parenchimás sejt, a másod kéreg az edénynyaláb háncsteste meg a bélsugár-sejtek alkotják.

Kéregbőr

(növ.), l. Kéregpara és Elmeszesedés.

Kéregcimet

(növ.), l. Cinnamodendron.

Kéregfesték

(phtobaphene), a fák kéreghajának sejtfalába rakódott, alkaliákban és alkoholban oldható, barnapiros vegyület.

Kéregföld

l. Földek.

Kéreggubacs

(növ., Galla corticis), a szár kérgéből keletkező gubacs, l. Gubacs.

Kéreghaj

kéreghéj v. héjkéreg (növ., Borke, belső periderma rhytidoma), felváltva parafából és elhalt kéregszövetből álló kisebb-nagyobb fahéj. Eredete az, hogy a kéregnek meg a hársszövetnek mélyebb részeiben a para kambiumának új rétegei támadnak. Köztük meg a növény felszine között változatlan kéreg- és hársszövet marad, de a keletkező para a fa nedvétől elzárván, elszárad, elhal, végre mint ilyen, a fa vastagodásával együtt nem növekedhetvén, össze-vissza hasadozik (tölgyfa) és lassankint lehull. Ez az elszáradt szövetrész a törzs külsején a K.

Kéreghántás

l. Csererdő.


Kezdőlap

˙