Komáromi csata

Komárom birtokáért 1849. három csatát vívtak. Az elsőt, melyet Görgey, Kossuth s mások egyértelmüleg a szabadságharc legfontosabb csatájának neveztek, mivel ez döntötte el Magyarország sorsát s ennek következménye volt az oroszok segélyül hivása, ápr. 26. vívta a 24,000 főnyi magyar s 30,000 főnyi osztrák hadsereg Görgey és Schlick vezérlete alatt. A támadás magyar részről indult meg. Knezics ezredes 4000 emberrel átkelt a Dunán, Kis Pál ezredes ezalatt elfoglalta Új-Szőnyt és Monostort, a Duna jobbpartján lévő sáncokat. Ekkor d. e. 9 óta tájban kijő a várból Damjanich s Kis Pállal együtt középen támadja meg Schlicket, mig ez alatt Görgey Ács felé vonulva az ellenség bal szárnyát támadja meg, Klapka pedig Ó-Szőnybe szállott, hol heves küzdelem után az osztrákok tulsúlyra jutottak s a magyar hadat a Csillagerődbe visszanyomták. Ugyanekkor Nagy Sándor a fővezér parancsa ellenére jobb oldalon s hátulról megtámadta Schlick seregét, de ez Montenuovo hadával erősödve szétveri a támadókat s rögtön Damjanich ellen indul, de sikertelenül. D. u. 1 órakor Görgey félbeszakíttatja a harcot s az osztrák had Győr felé vonul, több mint 2000 embert vesztve halottakban, foglyokban és sebesültekben; a magyarok vesztesége mintegy 800 ember. A harc félbeszakítására és az ellenség üldözésének elmulasztására, amit később Görgey maga is «sztratégiai baklövés»-nek nevezett, Kossuth és Kmety pedig árulásnak bélyegeztek, az a terv indította Görgeyt, hogy előbb Budát elfoglalja s az ápr. 14-iki határozatot visszavéteti s amikor igy ezáltal bebizonyította volna az osztrák had gyengeségét, Ferenc Józsefet az osztrák határon békével kinálja meg. A tévedés az volt, hogy az orosz segélyt kifelejtette a számításból. A második támadást jul. 2. Haynau fővezér és Schlick tábornok intézte Komárom ellen. A harcot magyar részről reggel Leiningen tábornok kezdte meg, de visszaveretett. Sikeresebb volt a Rakóvszky őrnagy és Pöltenberg tábornok támadása, kik előbb a monostori sáncokat, majd Puszta-Herkalt is elfoglalták. Ekkor ad parancsot Klapka tábornok Ő-Szőny visszafoglalására s csak kétszeri visszaveretés után sikerült Leiningennek Benedek tábornokot innen kiszorítani. Az ütközet estig tartott, amikor mind a két hadsereg a sáncok mögé vonult vissza. A harc hevében maga Görgey is megsebesült. A veszteség magyar részről sebesültekben és holtakban 1500, az ellenségé mintegy 900 ember volt. A harmadik csata jul. 11. vívatott s célja volt a jul. 6. tartott haditanács határozata értelmében áttörni Haynau ostromzárát. A vezényletet Görgey betegsége miatt Klapka vette át. A harc d. e. 11. órakor kezdődik előbb Ó-Szőny és Almás között, majd az ácsi erdőben, melyet Assermann, Jánik és Rakóvszky ezredesek Schmeidertől visszafoglalnak; szintén sikeres volt a Puszta-Csem ellen intézett támadás, de ekkor Schlick 3 dandárt küld Schneider segélyére, akik Assermannt, Pöltenberget az ácsi erdőből negyedszeri rohamra kiverik; hasonló sorsa lesz Leiningennek is s a magyar hadnak, 1500 ember veszteséggel vissza kelle vonulnia.

Komáromi Csipkés

György, ref. lelkész, szül. Komáromban 1628., megh. Debrecenben 1678 okt. 6. Tanult szülővárosában s 1646-tól Sárospatakon, honnan 1649. Kassára ment iskolaigazgatónak. Ez állását egy év mulva odahagyta s 1650 nyarán külföldre indult, hol az utrechti egyetemre iratkozott be, melyen, miután közben Angolországban is nagyobb utat tett, 1653 febr. 7. teologiai doktori rangot szerzett. Ez év nyarán hazatérvén, a bibliai nyelvek s a bölcsészet tanára lett Debrecenben, mely 1656. lelkészül választotta, azonban ebbeli teendői mellett tanári hivatalát is folytatta még pár évig. Igen nagy buzgóságot fejtett ki az egyházi irodalom terén, de a magyar nyelvészetén is maradandó érdemeket szerzett. Művei: De patientia et acta (Utrecht 1650); De S. S. Trinitate (u. o. 1651); De clavibus regni coelorum (u. o. 1651); Oratio hebraea continens elogium linguae hebraeae (u. o. 1651); De speculo Trinitatis (2. r., u. o. 1652); De sacerdotio Christi etc. (u. o. 1653); Keresztény isteni tudománynak rövid summája (Wollebius után ford. u. o. 1653); Speculum poëticum (Várad 1653); Schola hebraica (mellékelve hozzá tanári székfoglaló értekezése is. Utrecht 1654); Hungaria illustrata (latin nyelvü magy. nyelvtan, u. o. 1655, újra lenyomatta Toldy Ferenc); Concionum sacrarum centuria I-V. (I. köt. Várad 1659, II. köt. Szeben 1665, III-V. köt. Debrecen 1665-9. I. köt. 2. kiad. Kassa 1671, II. köt. 2. kiad. Debrecen 1679); Szomorú esetek tüköre (halotti beszéd Böszörményi Mihályné Bőr Kata felett, u. o. 1662); Pestis pestise (egyházi beszédek u. o. 1664); Anglicum Spicilegium (u. o. 1664); A judiciaria astrologiáról és üstökös csillagokról való judicium (u. o. 1665); Keseredett lélek tiszti (halotti beszéd Dobozi János felett, Sárospatak 1666); Igaz hit (prédikációk, Szeben 1666); Transsubstantiatio exentisata (Agricola Arbuteus álnév alatt, Sárospatak 1667. Egyidejüleg u. o. magyarul is megjelent Való dolgok közül kivettetett által-állatozás c. a.); Élet mulandósága (hal. beszéd Dobozi Istvánné Biczó Anna felett, u. o. 1668); Pápistaság ujsága (Kolozsvár 1671); Molimen sisyphium (Thysanodes álnév alatt Bársony György ellen, u. o. 1672, egyidejüleg u. o. magyarul is megjelent); Analysis Apocalipseos (u. o. 1673); De more seu obitu Mosis (u. o. 1674); Analysis epistolarum Pauli apostoli ad Galatas, Ephesios, Philippenses, Colossenses et Thessalonicenses (Debrecen 1677); Analysis epistolae Pauli ad Hebraeos (u. o. 1677). Munkáinak jegyzékét ő maga állította vissza s nyomatta ki (Kolozsvár 1677). Ebben felsorolja az elnöklete alatt egyes tanítványaitól tartott értekezéseket is, melyek: de bis mortuis, de libro vitae, de universalitate diluvii Noachici, de lamiis veneficis és de paradiso szóltak. Kéziratban is maradtak művei, köztük az ó-szövetség történeti könyvei nagy részének és az apostoli leveleknek a magyarázatai, valamint latin prédikációiból a hatodik centuria. Kéziratban hagyta hátra a bibliának új magyar fordítását is, melyet a tiszántuli egyházkerület megbizására készített s amely Debrecen város költségén Lejdában 1718. jelent meg. Ennek 4200 példányából csupán 1116, az is majdnem mind csak 1789. került Debrecenbe.

Komáromi Értesítő

Mack József őrnagy és tüzérparancsnok által Rév-Komáromban alapítva, 1849 jan. 9. jelent meg az első száma, s azontul naponként (vasárnapokat s ünnepnapokat kivéve) kis 4-rét félíven. Mack a szerkesztést márc. 15. átada Rózsafi (Ruzsicska) Mátyás Pázmány-intézeti papnak, ki azt jul. 4-ig szerkesztette, midőn ez megszünt és felváltott a Komáromi Lapok. Nagy jótétemény volt ezen kis lap Komárom városa és környékére nézve azon időszakban, midőn a hirvágyó közönség, a vár ostroma által, minden egyéb tudósítástól megfosztatott. Midőn futárok nem érkeztek és más úton se csempészhettek be alapos hireket, akkor maga a szerkesztő irt kecsegtető, de hamis újdonságokat. Többnyire a komáromi honvédek irták a cikkeket és költeményeket; a Mack és Krivácsy közt hosszadalmas polemiák folytak szintén a lapban. Minthogy a lap a város környékén tul nem igen juthatott, csak helybeli előfizetés volt és számonként 3 pengőkrajcárért árulták. Megjelent márc. 14-ig 57 számozatlan szám; márc. 15-től (mely szám aranyos betükkel nyomatott) 19-ig négy szám; márc. 26-tól máj. 8-ig 26 rendkivüli szám, máj. 10-től jul. 6-ig a 27-37. szám. Egyetlen eddig ismert teljes példány a magyar nemzeti muzeumi hirlapkönyvtárban van meg, melyet 1869 dec. 4. vettek száz frtért.

Komáromi kapituláció

A világosi fegyverletétel után az osztrák hadsereg Komárom bevételét tűzte feladatául, melyet Klapka tábornok védett tekintélyes had élén 44,000 ember ellen. Többszöri sikertelen felszólítás és fenyegetés után, melyet Csorics osztrák altábornagy, Alcaini alezredes s aug. 26. Paskievics orosz fővezér, majd Haynau intéztek a várőrséghez, szept. 1-én kezdődtek meg az alkudozások a meghódolásra vonatkozólag, amikor a komáromi őrség 11 pontban állapította meg föltételeit. Ez alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette az, hogy első pontjai az egész országra kiterjeszkedő föltételeket szabnak, igy: Adassék általános közbocsánat az országnak s az összes magyar hadseregnek, a magyar bankjegyek értékesíttessenek s mindazon hazafiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevéllel láttassanak el. Csak midőn e föltételeket kihagyták, köttetett meg 1849 szept. 17-én Haynau hadiszállásán a Komáromtól félmérföldnyire fekvő Puszta-Herkályon a hódolati szerződés. A megadás föltételei: 1. A várőrség fegyver nélkül szabadon bocsáttatik. A tisztek kardjai tulajdon gyanánt megmaradnak. Oly tisztek, kik ezelőtt a cs. kir. hadseregben szolgáltak, külföldre szóló útleveleket nyernek. Akik ilyeneket nem kivánnak, szabadon hazabocsáttatnak, kivéve azokat, akik magukat önként jelentenék. A honvédtiszteknek, t. i. azoknak, akik ezelőtt nem szolgáltak, szabad tartózkodás engedtetik a hazában, minden fentartás nélkül jövendő alkalmazásukra nézve. A cs. kir. ezredbeli legénység közbocsánatot nyerve, mindazon egyénekkel együtt, akik időközben tiszti állásra léptek, szabadon elbocsáttatik s a későbbi törvényes üldözés elől valamennyien felmentetnek. 2. Külföldre szóló útlevelek mindazoknak adatnak, akik olyakat 30 nap alatt követelnek. 3. A tiszteknek egy havi díj, a legénységnek 10 napi zsold adatik osztrák bankjegyekben cs. kir. szabályszerü hadi illetmény szerint. 4. A várőrségnek kincstári utalványok kiadása által előidézett kötelezettségei kiegyenlítésére 500,000 pengő forintok fizettetnek osztrák bankjegekben. 5. A Komáromban lévő elnyomorodott s beteg harcosok jövője biztosíttatik. 6. Ingó és ingatlan magánvagyonát egyátalában mindenki megtartja. 7. Hogy hol, mikor s mily módon tétetnek le a fegyverek, később fog meghatároztatni. 8. Az ellenségeskedések ezennel mindkét részről megszüntetnek. 9. A vár hadi szokás s mindkét részrőli ratifikáció után átadatik. Kelt a Herkály-pusztán, szept. 27. 1849. Haynau, táborszernagy. Takács, százados. Gasparits, százados. Mednyánszky, alezredes. Rutkay, alezredes. Prágai, alezredes. Zichy Ottó gr., Esterházy Pál gr., Janik János, szabó Zsigmond, Kászonyi József ezredesek. Aschermann Ferenc, várparancsnok. Klapka György, vár- s hadsereg-parancsnok. E föltételek szerint október 2-án kezdődött meg a kapituláció. Először a dunahídfő és az elsáncolt tábor adatik föl. 3-án az ó- és újvárat s a Duna-szigetet, 4-én a Vágvonal, Nádorvonal védműveit s a városban levő kincstári épületeket adták át, 5-én reggel a honvédcsapatok igazoló jeggyel ellátva elhagyják a várat és a várost s azt egészen osztrákok szállják meg.

Komáromi Lapok

Helyi érdekü s vegyes tartalmu napilap volt, azonban a tilalom ellenére hozott politikai cikkeket is. Szerkesztette Friebeisz István 1849 jul. 11-től október 1-ig, mikor megszünt; megjelent belőle 68 szám kis 4-rét félíven és Szigler testvéreknél nyomatott. Klapka olykor hivatalos közleményeknek hirül adására is fölhasználta a lapot; igy az ő kinevezései, utolsó napi parancsai s proklamációi itt is megjelentek.

Komáromy

1. András, országos levéltári fogalmazó, a magyar heraldikai s genealogiai és a magyar történeti társulatnak igazgató-választmányi tagja, szül. Péterfalván (Ugocsa) 1861 nov. 18-án. Középiskolai tanulmányait a máramaros-szigeti ref. főgimnáziumban végezte, a bölcsészeti tanfolyamot pedig a budapesti egyetemen. 1895 máj. 10. a magyar tudományos akadémia levelező tagjává választotta. Művei: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése (Budapest 1885); Listi László élete és munkái (u. o.); Révay Kata Szidónia levelei férjéhez 1656-1702. (u. o. 1888); Hunt-Pázmán nemzetség (u. o. 1889); Thelekessy Imre kassai kapitány 1496-1560. (u. o. 1889); Thelekessy Mihály története 1576-1601. (u. o. 1890). Nagyobb értekezései a Turulban és a Századokban jelentek meg. Ezeken kivül történeti tárcák (a bűbájos Báthory Annáról, Vér Andrásról stb.) a Budapesti Hirlapban, Magyar Hirlapban stb.

2. K. János Péter, orvos és iró (1692-1761), született Sopronban. Az orvosi diplomát Strassburgban és Baselben szerezte meg. Orvos volt Győrött, Kőszegen, végül Szombathelyt. Két műve maradt hátra: De vino hungarico Soproniensi (Basel 1715) és Tractatus chemico medicus de fonte Salubri Tarcsa (Lipcse 1774, Veszprémia művében).

3. K. Lajos, pedagogus, szül. Makón 1843. A gimnáziumot szülővárosában kezdte, Kisújszálláson folytatta és Nagy-Kőrösön végezte be. A teologiai kurzust a budapesti ref. teologiai akadémián végezte. 1866. a skót szabad egyház stipendiumával Edinburgba ment s ott egy évig az éppen említett egyház kollegiumában hallgatta a teologiát. 1869. a ref. főgimnázium tanárának hivták meg a görög nyelv tanszékére. 1879. kinevezték a budapesti felsőbb tanítónőképző intézethez a magyar nyelv és irodalom rendes tanárává, ahol azóta is működik. Irodalmi működését még a 60-as évek végén megkezdte. Önálló munkái: Knox János (1871); Nyelvemléktár (kiadja a m. tud. akadémia, III. köt., 1874. Király Pállal együtt tették közzé); Görög regék (I-III., Cox Gy. után angolból 1876-77); Magyar olvasókönyv (a középiskolai osztályok számára, szerkesztette Kármán Mór drral, I-III. 1879-1883); Vezér- és gyakorlókönyvek a magyar nyelvtan tanításában (népiskolák számára, 5 kötet, irta Nagy László, átdolgozta K., 1879, újból 1890); Olvasókönyv a tanítóképzők számára (I. II. Kiss Áron és Péterfy társaságában, 1880-1881); A görögök története (irta Curtius Ernő, VI. köt., a m. tud. akadémia megbizásából fordította); Fáy András mint pedagogus (1886); Magyar nyelvtan (az elemi népiskolák számára, 4 köt. 1890-1891).

Komárváros

kisközség Zala vmegye kanizsai j.-ban, (1891) 1957 magyar lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.

Komaság

a megkeresztelt vagy bérmált gyermeknek szülői és a kereszt-, illetve bérma-szülők közötti viszony. A katolikus egyházjogban mint lelki rokonság (cognatio spiritualis) bontó házassági akadály, mely alól azonban felmentésnek helye lehet.

Kombabus

vagy Kambabus, mitikus történelmi alak az ókorban, melyet az ókorban Lukianos, az újkorban Wieland irodalmilag felhasználtak. Lukianos szerint K. sziriai ember volt, akit Antiochos Soter király nejének, Statonikének kisérőjeül szemelt ki, és aki, hogy minden ezen állással járó gyanunak jó eleve elejét vegye, magát megcsonkította. E műtétnek bizonyítékait egy szekrénykébe zárva a király őrizetére bizta és amikor erről nem tudó ellenségei ráfogták, hogy a királyasszonnyal bűnös viszonyt folytat és K. már halálra volt itélve, végső szükségében felbontotta a szekrénykét, ami természetesen minden gyanut eloszlatott. E mondát magyarul versekben feldolgozta 1598. Bogási Fazekas Miklós. Kiadta Dézsi Lajos Bogási Fazekas élete s irodalmi működése (Budapest 1895) c. műve függelékében. Kombabizálni a. m. a herét kiirtani, herélni.

Kombattánsok

(franc. combattants), a hadsereg mindazon katonái, kik fegyverrel való harcra hivatvák, mig a hadseregnek csakis önvédelemre felfegyverzett vagy éppenséggel fegyvertelen egyénei még akkor is, ha a csatatéren a küzdők soraiban működnek, nem K.-nak tekintetnek.


Kezdőlap

˙