Koronázási domb

l. Királydomb.

Koronázási eskü

l. Királyi eskü.

Koronázási jelvények

a király vagy császár koronázásánál a királyi hatalom szimbolikus kifejezésére használt jelvények, u. m. korona, jogar, birodalmi alma. A német király koronázásánál még használatban volt Nagy Károly kardja, szt. Móric kardja, a sarkantyuk, a dalmatika s egyéb ruhadarabok, melyek 1797 óta Bécsben őriztetnek. V. ö. Bock, Die Kleinodien des heiligen römischen Reichs (Bécs 1864).

[ÁBRA] MAGYAR KORONA ÉS KORONÁZÁSI JELVÉNYEK.

[ÁBRA] MAGYAR KORONÁZÁSI PALÁST.

Magyar K. (l. a mellékelt két szines képet) a következők: a szent korona, a koronázási palást, királyi jogar, országalma. Azonkivül a Szt. Istvánnak tulajdonított kard, továbbá az apostoli kereszt, mely azonban már újabb mű, a XV. vagy XVI. századból. Régibb leltárak megemlékeznek még koronázási öltönyökről is, melyek azonban reánk nem jutottak. A ránk maradt K. között első helyen áll az ország szent koronája. Alakjára nézve két részből áll: a felsőből, melyet állítólag II. Sylvester pápa és az alsóból, melyet Dukas Mihály bizanci császár I. Géza magyar királynak küldött. (V. ö. Pauler Gyula, A magyar nemzet története I. kötet 172. és 563. oldal. A korona jogi jelentőségét, l. Koronázás.) Az Árpádház kihalta után beállott zavarokban a korona sorsa is hányatott volt. Vencel király 1301 aug. 27-én történt koronázása után a koronát és a többi jelvényeket magával vitte Csehországba. Később Ottó bajor fejedelem javára lemondva, átadta neki a koronát. Ottó, hogy a versenytársak figyelmét kikerülje, fatokba, - a monda szerint - illetve fapalackba zárta a koronát, s ugy hozta magával. Útközben a korona elveszett, s csak hosszas keresés után találták meg egy mocsárban, a mi Fischamend tájékán. Állítólag ez időtől kezdve áll ferdén a kereszt a korona tetején. Ottó király a koronát ezentul mindig magával hordá. Vele volt akkor is, midőn Apor László erdélyi vajda látogatására ment, ki neki leánya kezét igérte. Apor azonban a koronát Ottótól elvevé, s magánál tartá, ugy hogy Róbert Károly, ki időközben királlyá választatott, magát meg nem koronáztathatta. Gentilis pápai követ ekkor új koronát készíttetett, mellyel Károly megkoronáztatott. De mivel ez nem a szt. korona volt, a koronázás nem ismertetett el érvényesnek, s ezért Gentilis minden igyekezetét arra fordítá, hogy Aportól a koronát visszaszerezze, ami végre 1310. sikerült is neki. A koronát ettől kezdve Budán a tárnokházban lévő királyi kincstárban a nádor őrizte. Zsigmond idejében Garay Miklós nádor halála után a korona az esztergomi érsek őrizetére bizatott, Albert alatt pedig Visegrádra vitetett. Albert halála után özvegye Erzsébet, udvarhölgye Kottanner Ilona (l. o.) által a koronát ellopatta, ki azt bársonypárnába rejtve kézbesíté a királynénak, ki azzal fiát, Lászlót Székesfehérvárt megkoronáztatta. Erzsébet királyné az orsszágból kimenekülve, a koronát is magával vitte Ausztriába, hol azt csakhamar IV. Frigyes császárnak elzálogosítá. Ulászló a szt. korona helyett a Szt. István fejereklyetartó mellszobrán lévő koronával koronzátatta meg magát. V. László idejében a rendek tárgyalásokat folytattak Frigyessel a korona kiadása ügyében, de eredménytelenül. Csak 24 év mulva került vissza a korona Mátyás uralkodása alatt, ki 1464 márc. 29-én megkoronáztatott. A mohácsi vész után a szt. korona Szapolyai János őrizete alatt volt, ki magát azzal megkoronáztatta. Koronázás után Perényi Péter koronaőr visszavitte Visegrádra, honnan újból Székesfehérvárra vitték Ferdinánd koronázására, innen ismét Visegrádra vissza. Midőn 1524-ben Szolimán szultán Magyarországba jött, a koronával menekvő Perényi a törökök fogságába került. A szultán a koronát erre János királynak adta, ki azt magával Erdélybe vitte. Halála után özvegye Izabella birtokába jutott, ki azt 1551. Ferdinándnak átadá. A bekövetkezett török háboru idejében a korona előbb Pozsonyba, onnan Bécsbe, majd Prágába került. A bécsi béke 1606. a korona visszaadását kivánta, de e kivánság csak 1608. teljesült, amidőn II. Mátyás koronázása alkalmából visszahozatott, s a pozsonyi várban helyeztetett el. Bethlen Gábor fölkelése alatt a korona, hogy nagyobb veszélytől megőriztessék, előbb Zólyom várába, majd Kassára, Eperjesre, végre Ecsed várába vitetett. 1622. a korona újra Pozsonyba került, 1644. rövid időre Győrbe vitték, a Rákóczi-féle mozgalom idejében. 1683., midőn Kara Musztafa Bécsnek indult, a korona Pozsonyból Bécsbe, azután Linzbe, majd Passauba vitetett. 1687. újból Pozsonyban volt, honnan az 1703. tűzvész után Bécsbe vitetett. 1712. Pozsonyba visszakerült, hol 1784-ig maradt, midőn II. József a koronát újból Bécsbe viteté és a kincstárba, a többi ritkaság közé tétette. Bécsben maradt 1790-ig, amidőn József beleegyezett, hogy Budára vitessék, hova nagy ünnepélyek közt érkezett meg. A jelen században a szt. korona több ízben változtatott helyet. 1805. a francia háboruk miatt Munkácsba vitetett, honnan 1806. Budára, 1809. Egerbe, majd Gyöngyösre, végre ismét Budára hozták. 1848. a korona a honvédelmi bizottság meghagyásából Bónis Sámuel kirendelt országos biztos által Debrecenbe szállíttatott, hol addig maradt, mig a kormány Pestre vissza nem költözött. 1849-ben a korona Szegedre szállíttatott, honnan julius hóban Szemere Bertalan hadügyminiszter Nagyváradra vitette, majd onnan magával vitte Aradra. A temesvári csata elveszte után Szemere a koronát előbb Lugosra, majd Karánsebesre, végre menekültében Orsovára vitte. Midőn pedig a határon átmenekült, Házmánnal és Grimmel együtt előbb egy üresen álló ház szobájában, majd egy füzesben elásták. Az abszolutizmus beállta után a kormány mindenfelé kerestette az elásott koronajelvényeket. Hosszas keresés után végre 1853 szept. 8. rátaláltak a koronára. A korona most Budára, onnan szept. 16. Bécsbe, innen pedig, miután az uralkodó a koronát megtekintette volt, szept. 20. Budára vitetett vissza, hol azóta őriztetik. 1882. a magyar tudományos akadémia a koronáról és a koronázási jelvényekről felvételeket és leirásokat készíttetett.

Ami a korona műleirását illeti, utalva a mellékelt szinnyomatra, a következőket jegyezzük meg. A felső, azaz a II. Sylvester által adományozott rész két, keresztben alkalmazott, összesen tehát négy pántból áll, melyek oldalt lehajtva a főt borító koronaívezetet alkotják. Külső felülete zománcképekkel díszített. A négy pánt közepén, ott, hol ezek egymást metszik, a Megváltó Jézus Krisztus képe van zománcban alkalmazva, a négy pánt lehajló négy szárának mindegyikén két-két, összesen nyolc apostol zománcolt képe látható. Ezek a következők: szt. Péter, sz. Pál, szt. János, szt. Jakab, szt. András és szt. Fülöp képe. Ezenkivül még két, az egybeforrasztás folytán már ki nem vehető apostolkép van a mai korona felső részén. Hiányzik tehát még négy apostolkép, melyek az eredeti koronán valószinüleg rajta voltak, s midőn a két rész egybe forrasztatott, levétettek. A keresztező helyen levő megváltó-kép közepén kerek lyukkal van átfúrva, mely a kereszt megerősítésére szolgál. A pántok sötétek, erősen aranyszinüek, ami arra mutat, hogy tisztább, de egyúttal vékonyabb s törékenyebb aranylemezek. A rajtuk levő zománcképek technikája kezdetleges, gyarló ötvösműre mutat, épp ugy az ékkövek foglalása kezdetleges jelleget mutat. Ezzel szemben az alsó korona tömörebb, vastagabb, de ezüsttel erősen kevert aranylemezből készült. Szine e körülménynek megfelelőleg halványsárgás. A zománcképek és a drágakövek foglalata már fejlettebb ötvösművészetre mutat s igy már szembetünőleg látható, hogy a korona két, nem egykoru részből áll. Az alsó bizanci származásu korona, ha azt a jelen koronától elválasztva képzeljük, az u. n. ormózatos, nyilt koronát mutatja. A homlokpánt fölé váltakozva csúcsos és félkörü oromzatok emelkednek elől, hátul a koponya-oldalon csakis egy félkörü oromzat emelkedik, az üresen maradt tért gyöngysor egészíti ki. Ugy a homlokpánt, mint az oromzatok zománcos képekkel vannak díszítve. Elől a korona oromzata közepén a Megváltó Krisztus képe, átellenben a korona hátulsó részén lévő oromzaton Dukas Mihályé. Azonkivül még a korona karimáján Konstantin trónörökös, Géza magyar király, szt. Demeter, szt. György, szt. Mihály, szt. Gábor, szt. Demjén és szt. Kozma arcképeit mutatja arany alapon zománcolva, megfelelő feliratokkal. E képeken kivül még a korona ormózatán lévő levelek zöld zománcos lapokat mutatnak. Ez utóbbiak nevezetesek azért, mert nincsenek sem aranyra, sem más fémlemezre zománcolva, hanem u. n. a jour zománc, mely a maga nemében eddig teljesen ismeretlen volt. A zománcos képeken és lapokon kivül a koronának mindkét része gazdagon van díszítve drágakövekkel. És pedig a felső részen gyöngy és gránát szegélyzet, az alsó résznek karimáján alul-felül gyöngysorok. A zománcképek közt pedig s részben azok alatt és fölött az alsó karimán és ormozatain kisebb-nagyobb gyöngyök és drágakövek, ez utóbbiak közt gránát, zafir, ofir és rubin, részint köszörülve, részint csak símítva. Az alsó korona két oldalán mindkét felől négy-négy, hátul egy, összesen kilenc 10-13 cm. hosszu aranyláncok függenek le, végükön hármas levélkép alakítva foglalt ékkövekkel. A koronához tartozik még annak bélése, az u. n. koppa, melynek rendeltetése volt, hogy a főt, miután a korona nem volt teljesen zárt, betakarja. A magyar korona bélése a legutúbbi koronázás alkalmával készült, aranyszövetből. Ami a korona súlyát illeti, a legutolsó, 1882. eszközölt méretek alapján a súlya 2056 gramm, a nagyobbik átmérője 0,216, a kisebbik 0,203 mm. Ami a koronát ékítő drágakövek értékét illeti, azok összes valódi belértéke az 1867 márc. 26. felvett jegyzőkönyv szerint 3409 frt.

A K. között második helyen a koronázási palást áll. Eredetére nézve misemondó ruha, melyet Gizella királyné, Szt. István neje 1031-ben a székesfehérvári templomnak ajándékozott. Hogy mikor kezdték mint koronázási palástot használni, pontosan meg nem állapíthatjuk, bizonyos azonban, hogy már a vegyesházi királyok alatt használatban volt. Alakjára nézve a régi kazulák, misemondó ruhák mintájára harangalaku volt, melynek csak egy nyilása volt a fej számára. Azonban a koronázási palást mindig mint palást, azaz elől szétvágott alakban említtetik; mikor történt ezen átalakítás, nem tudjuk. Kelméje keleti selyem mintázott szövet, rajta aranyfonallal himzett ábrák. Bock szerint a kelme alapja biborszövet, sodrott selyemfonallal átszőve. Mintázata csillag és négy levelü virág vagy rózsamintázat, azonban a régiség és nedvesség behatása folytán e mintázat jelenleg már el van mosódva. E kelmére van rávarrva az arany himzés, mint az mellékelt képünk mutatja. A palást közepén félkörben a következő felirat vonul el: CASVLA HEX OPERATA ET DATA ECCLESIAE SANCTAE MARAE SITAE IN CIVITATE ALBA, ANO INCARNATIONIS XPI (a. m. Christi) MXXXI. INDICCIONE XIII. A STEPHANOREGE ET GISLA REGINA (Ez a casula Szűz Máriának Fejérváron levő egyháza számára készült és adatott Krisztus megtestesülésének 1031. évében, a XIV. indictióban, István király és Gizella királyné által). A himzés rajzának középpontját Krisztus alakja képezi, körirata: HOSTIBVS EN XPISTVS PROSTRATIS EMICAT ALT(us) (Az elleneket Krisztus legyőzve magasan ragyog). Krisztustól oldalt jobbra ismét Krisztus, balra Szűz Mária alakja látható, mindkettő kisebb mandula alaku keretben. Amannak körirata: (D)A(t) SVMMO REGI FAMVLATVM CONCIO CELI (A legmagasabb királynak szól a mennyei gyülekezet), emezé: EMICAT IN CELO SANCTA GENITRICIS IMAGO (Ragyog az égben a szent szülő képe). Alább a középső feliratos félkör szalag által környezve a próféták alakjai láthatók a megfelelő feliratokkal, u. m. HABACVC P(ropheta). NATAN P. HIEZECHIEL P. DANIHEL P. AGGEVS P. ZACHARIAS P. MALACHIAS P. - MACHEAS P. JONAS P. ABDIAS P. HIEREMIAS P. ESAIASS P. JOHEL P. AMVS P. Jeremiás és Izsaiás között Krisztus alakja látható, két felirat nélküli próféta, valószinüleg Illés és Éliás, alakjaival. Krisztus fejénél A és W, a kezdet és vég betüi. A második osztály középpontját ismét Krisztus alakja foglalja el: SESSIO REGNANTEM NOTAT ET XPM (Christum) DOMINANTEM (Trón illeti meg a kormányzó és uralkodó Krisztust) körirattal, jobbról-balról az apostolok trónon ülő alakjaival megfelelő feliratokkal. Végre a legalsó félkör képsorában az egyház nevezetesebb szentjeinek és vértanuinak képe látható, u. m. COSMOS. PANTALION. GEORGIVS. VINCENCIVS. - STEPHANVS. CLEMENS. SIXTVSS. CORNELIVS. LAVRENTIVS. Szt. Vince és Szt. István képei között jobbra Gizella királyné, balra Szt. Istán képe. Mindegyik kép megfelelő felirattal, kivéve a baloldali legszélsőt és a középső szalag alján lévő kisebb medaillon képét, melyek felirat nélküliek. Az utóbbi kép valószinüleg Szt. Imrét ábrázolja. A palásthoz tartozik még a reá alkalmazott kivágott gallér is, melynek egykoru régi szövete és himzése a palástétól különbözik. Régebben a palást megkötésére himzett nyakszalak szolgált, melynek töredékei még megvannak, jelenleg aranybojtos újabb zsinórok szolgálnak kötésül. A palást alkalmasint a veszprémvölgyi görög apácakolostorban készült.

A királyi jogar nemcsak a legrégibb ilynemü tárgyak egyike, hanem alakjában is eltér minden más ismert jogartól. Hossza körülbelül egy láb, nyele vékony aranyozott ezüst pléhből készült, alul a markolatnál kidomborodó kisebb gömbbel, felül a nyélhez foglalva mintegy hét cm. átmérőjü kristálygömb, melynek három oldalán mesés állatalak van kivésve. A kristálygolyó szemcsés aranysodronnyal ékített 10 leveles körbe alakított lemezzel van befoglalva. A gömb négy oldalán és a nyélen hasonló aranylemezek futnak le. A díszítés technikája, a filigrán mű arra enged következtetni, hogy a jogar épp ugy, mint a korona és a palást egykoruak lehetnek. A jogar felső részéről, a filigrán rózsa-alaku foglalat felső levelei közül arany láncok függenek le, végükön kis golyókkal. Jelenlegi számuk hat, valószinüleg tiz lehetett.

Az országalma aranyozott fémlemezből készült egyszerü folyó, felül kettős kereszttel. Ugy a kereszt egyenes vonalu képzése, mint a magyar címernek alakja, mely a magyar címert az Anjou-címerrel egyesítve tünteti fel, mutatja, hogy az alma Róbert Károly vagy Nagy Lajos idejében készülhetett. Ennél újabbkori a koronázásnál használt kard, mely, noha Szt. István kardjának mondatik, a XVI. sz.-ból való lehet. Alakja tőrre emlékeztet, kétélü, alul vékony, hegyes csúcsba fut, hossza két és fél láb. Felül, a kardmarkolat alatti lapon kétfelül, bevésett emberi alakokat mutat, melyek a renaissance-korabeli kardoknál gyakran előfordulnak. Hüvelye vörös bársonnyal bevont.

A K. közé tartozik még az apostoli kereszt (l. Apostoli cím és kereszt), valamint azon kisebb kereszt, melyre a király az esküt leteszi, s mely az esztergomi kincstárban őriztetik. Eredetére nézve XI-XII. sz.-ból való mű, a talapzat azonban a XVI. sz.-ra vall.

A K. közé tartoznak még az alba, stola, vállkendő, öv, kesztyü és a melldísz vagy mellkapocs. Utóbbit Ipolyi a békecsókra nyujtott u. n. pax-táblának tartja. Mindezen öltönyök, noha a régibb leltárok még megemlítik, napjainkra nem jutottak. Ide tartozott még az ország zászlója is, melyet azonban a régebbi leltárak is elveszettnek mondanak. Nyele, mint a krónikák mondják, Kis Károly koronázásánál veszett el, mig a zászló maga a mohácsi vészkor veszett el. Az öltönyökből egyedül csak a saruk és harisnyák jutottak napjainkra. Mindkettő vörös selyemből készült, előbbiek alakjuknál fogva Bock véleménye szerint a XV. sz.-ból, Mátyás korából származhatnak. Mindkettőt azonban az 1849. elásás alkalmával a behatolt nedvesség teljesen tönkretette, ugy hogy ma már teljesen hasznavehetetlenek.

Végre teljesség okáért megemlékezünk azon ládáról, melyben a koronázási jelvényeket jelenleg őrzik. A koronának külön régi tokjáról több helyt tétetik említés. A jelenlegi láda, amint azt a rajta levő felirás és a címerek mutatják, 1608. készült II. Mátyás alatt. A láda előrészén Mátyás monogrammja koronázott pajzsban, s Magyarország négyezett, koronás címere. A láda maga a keresztpántokkal van megvasalva.

Koronázási tiszteletdíj

A magyar nemzet régi szokásból folyólag, állandóan ugy látszik II. Miksa óta, a királynak koronáztatása alkalmával ajándékot, vagy mint a törvények nevezik, K.-at ad: sőt II. Mátyás óta a király nejének is, midőn ez utóbbi megkoronáztatik. Az ajándék összegét (25,000-50,000 drb arany) az országgyülés esetről-esetre állapítja meg és küldöttsége által ajánlja fel; maga a tény pedig az összeg megnevezése nélkül törvénybe iktattatik (legutoljára az 1867. IV., V. t.-c.). A K. 1848. a nemesi jogokat gyakorlók terhét képezte, de már 1867. az ország közjövedelmeiből fedeztetett.

Koronázási törvények

igy nevezik nálunk azokat a törvényeket, melyekbe a koronázás megtörténte, annak kiemelésével, hogy a király a koronázási hitlevelet kiadta és az esküt letette, ünnepélyesen becikkelyeztetik. Továbbá az 1608-iki törvényeket koronázás előttiekre (K. e.) és utániakra (K. u.) osztják, aszerint, amint tartalmukra az országgyülés megállapodása koronázás előtt v. után jött létre.

Koronázó párkány

máskép koszoru vagy főpárkány, valamely építménynek legfelső, díszes párkánya, mely az építményt fölül koszoru gyanánt övezi, a falsíkokat betetőzi. L. Párkány.

Koroncó

kisközség Győr vmegye sokoróaljai j.-ban, (1891) 1413 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. K. és Szt.-Pál puszta határán ütközött meg 1704 jun. 13. Heister császári tábornokkal Forgách Simon kuruc vezér, be nem várva a közelgő Károlyi Sándor hadát. 2000 hajdu és 100 lovas esett el a csatában, melyben Forgách serege teljesen szétveretett.

Korond

nagyközség Udvarhely vármegye udvarhelyi j.-ban, (1891) 3022 magy. lak., kik agyagipart üznek, postahivatallal és postatakarékpénztárral. K. fürdője 12 házból áll, melyekben 85 szoba áll a vendégek rendelkezésére. K.-on egy ivásra használt savanyu vizforrás, két fürdésre szolgáló vasas savanyuviz s egy sósforrás fakad, melyek vérszegénység, gyomorbajok, csontbetegségek ellen sikerrel használtatnak. A fürdő 534 m. magasságban, szép völgyben fekszik; felette a Firtos-hely emelkedik váromladékaival. K. a székelyudvarhelyi vasúti állomástól 21/2 órányira fekszik. Tulajdonosa Gáspár Gyula.

Korone

város ókori Görögországban, Kr. e. 371. alapította koroneai Epimelides, ki azt szülővárosáról nevezte el. Még a középkorban is birt némi jelentőséggel, de most már csak romjai láthatók a mai Koroni (l. o.) mellett.

Koroneia

ókori város Beociában, a Kopaisz melléki lankaság délnyugati részén. Hires volt arról, hogy közelében tartották Beocia nemzeti ünnepeit (Pamboiotia), nemkülönben több csata volt itt: 477. Athén és Beocia közt, ugy hogy az utóbbi felszabadult; 394. pedig Agesilaos győzelme Beocia felett.


Kezdőlap

˙