minden szilárd ásvány v. kőzet.

(Kew, Keu, Ku, a mai Bánostora) szerémvármegyei városban a középkorban több nevezetes egyházi intézmény volt. Állott már főesperessége, midőn szt. István vértanu tiszteletére Béla bán monostort is alapított benne. Ebben 1198-ban 30 benedekrendi lakott. Rólunk utóbb (oklevelesen először 1309.) Bánmonostorának is nevezték a várost. A benedekrendiek, fegyelmetlenségök következtében, az apátságot elveszítvén, 1229. Ugrin kalocsai érsek jövedelmüket a szerémi püspökség felállítására fordította s Kőt tette a kalocsai érsekségből kihasított új püspökség székhelyévé. A püspökség és káptalan volt nemcsak a városnak, hanem az erősségnek ura is. 1241. a tatárok elpusztítván, a püspök szivesebben tartózkodott Szt. Iréne városában s oda vitte át a káptalan egy részét is s fölváltva vagy egyszerre mind a két hely püspökének nevezte magát; a főszékhely azonban még a XV. sz.-ban is Kő v. Bánmonostora maradt, hol 1437. is palotája volt a püspöknek. A törökök idejében pusztult el, s emlékét Bánostorával szemben, a már bácsbodrogvármegyei Begecs határában Kuva dülő őrzi.

Kőaljak

l. Aljak.

Kőanyag

v. kőanyagáruk (Steinzeug), kemény, kagylóstörésü, de át nem tetsző agyagáruk, melyek vagy mázatlanok vagy legtöbbnyire a. n. konyhasós-mázzal vannak bevonva. Megkülönböztethetünk durva és finom K.-t. A durva K. természetes, másodrendü tűzálló agyagból készül, mely aránylag sok finom quarclisztet és el nem mállott földpátot tartalmaz. Az ily agyag magas hőmérsékletnél összezsugorodik, kemény kagylóstörésü és nem likacsos tömeggé lesz. A K.-agyag rendesen szürke vagy sárgásbarnás szinüvé ég ki. A K.-agyag gyakran közvetetlenül feldolgozható, s legfeljebb csak homokkal vagy chamotte-liszttel soványítják. Az agyagot áztatják és gyurással készítik elő. Kisebb tárgyak, ugymint korsók, söröskancsók, ásványvizpalackok és zsírbögrék a fazekas-korongon készülnek és gyakran domborművekkel is díszítik. Nagyobb tárgyakat - készülékek és edények a vegyszergyárak számára - gipszmintákban formálják, a csöveket pedig sajtolják. A K. égetésére a fazekaskemencéhez hasonló kemencéket alkalmaznak. Az árut kezdő fehér izzásig felhevítik és ekkor a kemence boltozatában levő nyilásokon át, rendszerint két ízben konyhasót hintenek be, és ezalatt a tűzhelyre apró, nedves fát tesznek. A konyhasógőz az izzó szilikát jelenlétében a vizgőzzel klórhidrogénné és nátriumoxiddá bomlik (2NaCl + H2O = 2ClH + Na2O), mely utóbbi az agyagtárgyak felszinén vékony üvegmázat (nátriumaluminium-szilikátot) képez. A K.-árut leginkább csak barnakővel és kobaltoxiddal festik, melyeket mint engobeot a nyers tárgyon alkalmaznak. Kiterjedt K.-ipar van Angolországban (Lambethben, London közelében), továbbá a Felső-Rajnán (Siegburg Raer) és Koblenz körül az u. n. Kannenbäckerlandban, hol a nép főképen kancsókat és ásványvizkorsókat (seltersviz-korsók) készít.

A finom K.-áru a finom faience és porcellán közé sorozható, és az utóbbitól főképen csak abban különbözik, hogy át nem tetsző. A finom K.-áru fehér agyagból, quarc és cornish stoneból készül és máznak v. kemény faiencemázt v. konyhasómázt alkalmazhatnak. A finom K. közé sorozható az u. n. Wedgewood-áru is. Ez mesterséges, rendszerint a tömegben szinezett K.-keverékből készül. A leginkább kobaltoxiddal, krómoxiddal vagy nikoloxiddal festett agyagkeverékből készített finom domborművekkel díszítik. A tárgyakat nem mázolják, legfeljebb az edények belsejét. Az Wedgewoodnak a mult században Etruriában alapított gyára jelenleg is leginkább a régi modorban dolgozik. L. még Keramika.

Kőanyagcsövek

a kőanyagagyagból készülnek, de ehhez durvább homokot vagy chamotte-lisztet kevernek, hogy az aránylag nagy és vastagfalu tárgyak szárításkor meg ne repedjenek és tűzben alakjukat jobban megtartsák. Az agyagkeverékből a csöveket sajtolják; készülékeket és edényeket a vegyszergyárak számára, ugyanabból a keverékből gipszmintákban formálják. A K.-et rendszerint oly kemencékben égetik, melyekben a láng felülről lefelé húzódik, és az izzó árut konyhasó behintésével mázolják (l. Kőanyag). Némely gyárban, p. a bunzlauiakban a szikkadt csöveket könnyebben olvadó agyagmázzal engobeozzák, mely már agyagiszap és humuzsíroldatból készül. Ez az engobe mázszerüen olvad meg a tűzben, mig a cső anyaga csak kemény lesz. A csövek engobeozását azért alkalmazzák, mert a soványított agyagból készített csövek kissé likacsosak szoktak lenni.

Köb

a. m. 1. kocka (l. o.); 2. harmadik hatvány, l. Hatvány.

Kőbánya

Budapest székes főváros X. kerülete, l. Budapest.

Kőbarázdák

l. Malomkövek.

Kőbél

l. Kövületek.

Kőbenyomat

l. Kövületek.


Kezdőlap

˙