Könyökös pánt

egyszerübb, közönségesebb ajtókat a béléshez erősítő pánt, melynek könyökös formája megengedi azt, hogy kinyitáskor az ajtót egészen a fal mentében lehet fektetni.

Könyörgő napok

l. Keresztjáró napok.

Könyörületesség

a. m. irgalmasság (l. o.).

Könyv

több lap irott v. nyomtatott papiros v. pergament, melyek egy egésszé vannak összefűzve; manapság azonban könyvön leginkább csak nyomtatott és összefűzött lapokat értenek. Az ókori népek a papirusz-növény háncsára irtak, innen a könyv latin (liber a. m. háncs) elnevezése. A görög biblosz (ebből: biblia) szó a papiruszcsemetét jelenti. A papirusz-háncsokat hosszu szalagalakban összeragasztották s tekercsbe (kilindrosz, volumen) göngyölítették. Ez volt a legrégibb és hosszu időn át legszokásosabb alakja a könyveknek. A szalag végét, amelyre nem irtak, vékony fapálcikára ragasztották s e köré csavarva a szalagot, pergamentből készített tokba dugták. A tokra vörös pergamentszalagot erősítettek, amelynek fölirása a tekercs tartalmát jelezte. A papirusz mellett később a pergamentet, fa- és érctáblákat használtak irásra. A pergamentet ekkor már összehajtogatták, s a mai könyvekhez hasonlóan bekötötték vagy legalább egymásra rakták, ami által a kódexek keletkeztek. A könyvek irása a görögöknél és rómaiaknál nagyon kifejlődött (l. Könyvkereskedelem). A rongypapiros és későbben a könyvnyomtaás föltalálása által a könyvek dolgában nagy változás állott be. A nagyobb műveket ekkor már több kötetre osztották. A modern értelemben vett könyv (t. i. az összehajtott lapokból álló) értéke és jelentőségéhez képest már régóta tárgya volt a művészies díszítésnek. A díszítés egyrészt a könyv külsőjére, vagyis táblájára, másrészt pedi g a belsejére, vagyis a pergamentre v. papirosra, az irásra v. nyomásra terjedt ki. A keresztény egyházi (evangeliumi, zsoltáros stb.) könyveket különös gonddal, arany v. más szinü tintával, fehér v. szines pergamentre irták. Különösen a kezdőbetüket (l. o.) cifrázták ki szépen, aranyozás, alakok festése s egyebek által; ebből aztán sajátszerü iróművészet, majd végül a miniatür-festészet fejlődött ki. A nyomtatott könyvek fejezeteinek kezdőbetüit is kézzel festették eleinte, későbben azonban réz- és fametszetekről nyomták. A XIX-ik század elején a könyvek belsejének művészi kiállítását elhanyagolták s csupán a borítékukra fordítottak némi művészi gondot. A 70-es években a művészi ipar föllendülése következtében a könyvipar is magas fokra hágott s azóta a nyomdászok és könyvkötők szinte versenyre keltek a könyvek minél művészibb kiállítása tekintetében. A magyar könyv szó eredetét lásd Betü (III. kötet, 228. oldal). V. ö. Szana, A könyv régen és most (Budapest 1888); Egger, Histoire du livre (Páris 1880); Birt, Das antike Buchwesen (Berlin 1882); Dankó L., A francia könydísz a renaissance korszakban (Akadémia 1886).

Könyvbetü

igy nevezik a nyomdászok a könyvek, újságok stb. rendes szövegbetüit (l. Betünemek).

Könyvecske

(ném. Büchlein) név alatt a közép-felnémet irodalomban oly rövidebb, páros rímekben irott költeményeket értettek, melyek- gyakran szerelmes levelek alakjában - a lirai dalrögtönzés kérdéseivel foglalkoztak. A többek közt Hartmann von Aue és Ulrich von Lichtenstein is irtak könyvecskéket, Goedeke a K.-hez számítja a XVI. sz. számos, főleg vallássi kérdéseket tárgyazó röpiratát is.

Könyves Kálmán

l. Kálmán király.

Könyves Tóth

1. Kálmán, ev. ref. lelkész, egyházi iró, szül. Debrecenben 1837 szept. 8., ahol tanulmányait is nagy részben végezte. Gyermekkorában tanult kevés ideig Szatmárt is, miután pedig a teologiát 1860. elvégezé, egy évig a Szepességben időzött. Ezután külföldre ment s 1861 őszén az utrechti egyetemre iratkozott be. Egy évet itten, felet Párisban, felet Londonban töltött. Mindjárt hazatérte után, 1863 őszén kunszentmiklósi lelkész lett, majd 1866. Lacháza, 1883. Debrecen választá papjául, hol 1884-ben a tiszántuli egyházkerület tanácsbirájává tette. Az ismeretterjesztő és elbeszélő irodalomban éppen oly jelentékeny és lankadatlan munkásságot fejtett ki, mint az egyháziban, melynek kiváló bajnoka. Nagyobb munkái: I. Egyházi érdeküek: Egyházi beszédek különféle alkalmakra (Debrecen 1871); A koporsónál (halotti imák, Budapest 1876., II. kiadás u. o. 1889); A hit temploma (Prédikációk Spurgeon nyomán, I-III. kötet, u. o. 1881-1884); Ünnepi, vasárnapi és alkalmi imádságok (Nem teljes, u. o. 1893-94); egyházi szempontból érdekes még: A gróf Degenfeld-család története (Debrecen 1893). II. Ismeretterjesztők: Önsegély (2 köt., Budapest 1873); Jellem (2 köt., u. o. 1874); Takarékosság (u. o. 1878); A kötelesség (u. o. 1882), mindenik Smiles nyomán, továbbá: A tudomány vértanui (u. o. 1886) és A munka bajnokai (u. o. 1887), mindkettő Tissandier nyomán. III. Az elbeszélő irodalom köréből: Tündérvilág (Budapest 1875); Akik az egész földet körülutazták (u. o. 1884); Falusi történetek (u. o. 1890). Egyik főmunkatársa a Gyakorlati Bibliamagyarázatok-nak s társszerkesztője volt a Kalászok az életnek kenyeréhez (1893-94) c. egyházi gyakorlati folyóiratnak.

2. K. Mihály, ev. ref. lelkész, az előbbinek atyja, szül. Debrecenben 1809 nov. 30., megh. u. o. 1895 febr. 4. Iskoláit azon a kevés időn kivül, mit Kassán a német nyelv kedvéért töltött, teljesen Debrecenben végezte, hol azután a kollégiumban köztanító volt. Félévig tartó külföldi útjából hazatérve, 1836 májusában segéd-, novemberében pedig rendes lelkész lett szülővárosában. A szabadságharc folyamán tartott hazafias beszédei miatt annak leverés után halálra itéltetett, mi azonban várfogságra lett átváltoztatva. Ebből 1856 ápr. szabadult ki, de lelkészi és tanári hivatalt tilos volt elfoglalnia s ennélfogva előbb mint egyházkerületi levéltárnok s főiskolai és egyházközségi számvevő, 1859 tavaszától pedig mint a püspöki iroda vezetője működött. 1863. karcagi lelkésszé s még ez évben hevesnagykunsági esperessé választatott, mig 1871 juliusában ismét Debrecenbe ment lelkésznek. Többször volt konventi tag s rövid ideig egyházkerületi tanácsbiróságot is viselt. Mint fényes szónok és erélyes egyházkormányzó nagy hirnévre tett szert. Irodalmi munkásságának java része az egyházi térre esett. Számos egyházi, különösen alkalmi beszéde jelent meg ugy külön füzetekben, mint egy pár prédikációs gyüjteményben. Tudományos irányu dolgozatai közül jelentékenyebbek: Az apostoli kor története s jelleme, Az apostoli korszak vértanui, A keresztyén egyház élete a három első században, melyek mind az Egyházi Könyvtár 1858-ik évi folyamában jelentek meg.

Könyvészet

(bibliográfia), az a tudomány, mely minden nép és korszak irodalmi emlékeinek összegyüjtésével foglalkozik. Az összeállítás történhetik betürendben, v. szakok szerint, vagy végre időrendben és pedig tekintettel, vagy tekintet nélkül a felsorolt könyvek értékére. Kétféle K.-et szoktak megkülönböztetni; az elméleti K. csak azon műveket sorolja fel, melyeket egyáltalában megirtak vagy kinyomtattak; a gyakorlati K. ellenben a felsorolt könyvek külsőségeire, adataira is kiterjeszkedik és figyelemmel van a gyüjtők hajlamaira és kivánságaira is. A főbb szempontok: a könyv története (ritka kiadványok, eltiltott, megcsonkított könyvek stb.), a nyomtatványok kora (incunabula s egyes nyomdászok sajtótermékei), a könyv külső alakja (nyomás, rézmetszetek, miniature-képek stb.; különböző anyagu papir, pergamen, selyem stb.; a példány minősége [editio princeps], kötése stb.). Az igy felfogott K. a könyvgyüjtés (gör. és lat. bibliomania) szenvedélyével van összefüggésben.

A K.-i művek felölelik: 1. Minden idők, nemzetek és tudományok összes irodalmát; az első ilynemü gyüjteményt Geszner Konrád állította össze: Bibliotheca Universalis (4 köt., Zürich 1545-55). Újabb korban azonban az ilyen gyüjteményes munkákban már csak a valamire való könyvek vannak felsorolva. Ilyen Brunet alapvető munkája: Manuel de libraire (5. kiad. Páris 1860-1880) é Grässe: Trésor de livres rares et précieux (Drezda 1859-69). - 2. Egyes országok összes irodalmi termékeit. Ilyenek nálunk: Szabó K., Régi magyar könyvtár, I. köt. 1531-1711 közt megjelent magyar nyomtatványok (Budapest 1879); u. o. II. köt., 1473-1711 közt megjelent nem magyar nyomtatványok (u. o. 1885); ennek folytatásai: Petrik G., Magyarország bibliografiája 1712-1860 (u. o. 1888-1892); u. a., Magyar K., 1860-75 (u. o. 1885); Kiszlingstein, Magyar K., 1876-85 (u. o. 1890); Petrik G., Kalauz az újabb magyar irodalomban (u. o. 1894); Angolországban: Allibone, A critical Dictionary of English literature (Filadelfia és London 1859-72); Franciaországban: Quérard, La Franc littéraire (Páris 1827-64) és Lornz, Catalogue général de la libraire française depuis 1840 (u. o. 1867-91); Olaszországban: Catalogo collettivo della libreria italiana (Milano 1881-91); Spanyolországban: Hidalgo, Diccionario general de bibliografia espanola (Madrid 1862-81); Finnországban: Vasenius, La littérature finnoise 1544-1877 (Helsingfors 1878-87); Portugáliában: Da Sylva, Diccionario bibligrafico portuguez (Lissabon 1858-90); Németországban: Heinsius, Allgem. deutsches Bücherlexikon (Lipcse 1812-90); Zsidó irodalomban: Fürst, Bibliotheca Judaica (Lipcse 1849-1863); stb. - 3. A tudomány egyes ágait, tekintet nélkül a nyelvre, melyen a felsorolt könyek irva vannak. Ezeknek a K.-i műveknek száma légió, mert nincs a tudománynak és irodalomnak olyan ága, melyet a könyvészetileg fel ne dolgoztak volna. Nálunk: Szinnyei J., Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertoriuma; I. oszt. Történelem és segédtudományok (2. köt. Budapest 1874); II. oszt. Természettudomány és mathematika (1. köt., u. o. 1876); Szamosi J., K.-i adatok a class. phil. történetéhez hazánkban (Erd. Muz. I); Daday J., A magyar állattani irodalom ismertetése (Budapest 1882); Tettey N. és tsa, Kat. Egyházirodalmi Kalauz (u. o. 1879); Havass R., Magyar Földrajzi könyvtár (u. o. 1893); Bibliotheca juridica (Kolozsvár 1875); Kerbeny és Petrik, Magyarorsz. német K. (Budapest 1886) stb. - 4. Egyes ritka és igen drága, ugyszintén a piacról kitiltott (Bibliotheca germanorum erotica, Lipcse 1885) könyveket; továbbá becses kéziratokat, kódexeket (Catalogo della biblioteca Laurenziana [Firenze], Marziana [Velence], Vaticano [Róma] stb.) és inkunabulumokat (l. o.) - 5. Végre az időnkint megjelenő K.-i folyóiratokat is ide számíthatjuk, melyek a legújabb irodalom termékeinek lajstromát tartalmazzák és csaknem minden országban megjelennek. Nálunk a magyar könyvkereskedők egylete adja ki a Petrik G. szerkesztésében megjelenő Corvina melléklete gyanánt a K. lapokat, melyek 10-10 naponkint közlik a megjelent nyomtatványokat. L. még Gyüjtők.

Könyvhitel

v. könyvadósság, a kereskedő által akként nyujtott hitel, hogy a hitelezett vételárt könyveibe bevezeti, l. Adósság.


Kezdőlap

˙