Kréta

(Kriti, Kirid, Kandia), az Egei-tengert D-ről határoló hosszukás sziget a Földközi-tengerben az É. sz. 34°55' és 35°40' között. Hossza 260, szélessége 12-55 km. Területe 8580 km2. A szigeten NyK-i irányban hegyek vonulnak át, amelyek három, alacsonyabb hegyhátakkal összekötött hegytömeget alkotnak. Ny-on vannak a Fehér-hegyek (Leuke, mint a régi, és Aszprovuna mint a modern görögök hivják), vagy másképen Szfakiottiki, középen az Ida, ma Psziloritisz és K-en a Lasszithi-hegyek, a régiek Dikteje. Az Idát (2456 m.) tekintették mindig K. legtekintélyesebb hegységének és valóban, az a legterjedelmesebb, de magasságra nézve az Aszprovuna (2469 m.) felülmulja. K.-t csak kisebb, nyáron ki-kiszáradó patakok öntözik. Az éghajlat szelid és az eső is gyakoribb mint Görögországban; a föld pedig a völgyekben igen termékeny. Legértékesebb termékek az olaj, amelyből igen sok szappant készítenek és ezzel a Levante egy részét el is látják, továbbá a szőllő, a méz és csekélyebb mértékben a gabona. Az állattenyésztés ágai között csaka juhtenyésztés jelentékeny. Sok kezet foglalkoztat még a szivacshalászat. A kivitel főcikkei: olaj, szappan, bor és az u. n. szfakia-sajt; a bevitelé az iparcikkek és gyarmatárukon kivül a gabona és pamut. A lakosság számát 294 000-re becsülik, holott a velenceiek uralma idejében egy millióra rúgott. A lakosok közül 184 000 keresztény, 93 000 mohammedánus és 3200 izraelita. A keresztények nagyobbára görög eredetüek; nemzeti jellemüket leginkább megőrizték a róluk elnevezett hegységben lakó szfakioták. K. török uralom alatt áll és Kirid néven külön vilajetet alkot, amely a következő 5 szandsákságra van fölosztva: Kanea, Kandia, Retimo, Szfakia és Laszithi. A főváros Kandia vagy Megalokasztron, a régi Herakleion helyén a tenger mellett egy földnyelven épült, a kormányzónak és egy görög érseknek székhelye, 12 000 lakossal, a velenceiek uralma korából eredő erődítvényekkel. Egyéb jelentékenyebb helyek még Retimo, az ókori Rhytymna (9000 lak.), Kanea, az antik Kydonia helyén (12 000 lak.) és a D-i parton Hierapetra az ókori Hyerapytna helyén 2000 lak.

K. legrégibb lakói valószinüleg kariai törzsből valók voltak. Kr. e. a II. században a feniciaiak több kereskedelmi telepet alapítottak rajta, és a sziget, a hagyomány szerint Minosz királlyal az élén a Földközi-tengerben a tengeri uralmat gyakorolta. Görögök is korán kezdtek K.-ba bevándorolni; legtömegesebben telepedtek le a dórok, akik azután a spártaiakhoz hasonló intézményeket honosítottak meg rajta, de egységes országgá K.-t nem tették. A Mithridates elleni és a kalózháboruban K. lakói is részt vettek, amiért azután a rómaiak a szigetet Quintus Caecilius Metellus vezérlete alatt Kr. e. 68-67. meghódították. A római birodalom kettéosztásakor K. a római birodalomhoz került. Az iszlám elterjedésekor a szaracenek gyakran föl-fölkeresték rablásaikkal és 823. el is foglalták, de 961. ismét elvesztették. 1204. K., amelyet ezentul leginkább Kandiának hivtak, Montferrati Bonifacius birtokába került, aki későbben Velencének engedte át. A velencei uralom alatt élte K. virágzása korát. A törökök gyakrabban tettek kisérletet a sziget elfoglalására. 1645. végre sikerült birtokukba venniük Kaneát és Retimot, 1669. pedig Kandiát és utána az egész szigetet. Az uralkodó törökök és a régi lakosság közt a súrlódás csaknem folytonos volt és a szfakioták a maguk hegyei közt meglehetősen megőrizték függetlenségüket is. A görög szabadságharc kitörésekor a K.-iak is föllázadtak, de Mehemed Alinak, Egyiptom alkirályának csapatai a lázadást elfojtották. 1824-40. az egyiptomi alkirály uralkodott rajta, de ekkor kénytelen volt azt a szultánnak ismét visszaadni. A nyugalom azonban a szigeten mindig csak rövid tartamu volt. 1858. a terhes adók miatt tört ki a lázadás, amelyet Ahmed pasa igéretei csillapítottak le. Mivel azonban az igért reformokat nem léptették életbe és a török hatóságok visszaélései sem szüntek meg, 1866 augusztus havában újabb fölkelés tört ki és bár Musztafa Naili a fölkelőktől Arkadion megerősített kolostort el is foglalta, a hegyek közt a török uralmat helyreállítani nem tudta, sőt 1867. a fölkelők kerekedtek felül és gyülésük febr. 13. I. György gögör király nevében ideiglenes kormányt állított föl. Ekkor at örök szultán Omar pasát küldötte K. ellen, de az új török vezér, kisebb győzelmei dacára sem tudta a rendet helyreállítani, mert a fölkelőket a görögök alattomban támogatták. Végre a török kormány 1868 dec. 10. Görögországba a támogatás megszüntetése végett ultimatumot küldött és mivel ennek sem volt meg a kellő hatása, Hobart pasa megkezdte Görögország ellen a támadást. Erre a nagyhatalmak párisi kongresszusa rákényszerítette Görögországot, hogy a K.-i fölkelők támogatásával fölhagyjon és a sziget török tartomány maradt; de mint külön közigazgatási kerület némi önkormányzatot nyert. Ennek dacára történtek újabb fölkelési kisérletek 1887. és 1889. is.

Kréta

földes mészkő, apró mészkorongok, az u. n. kokkolitok és parányi tengeri állatocskák (foraminiferák) mészvázának halmaza. Nagyító alatt a K.-kőzetnek proában az állatocskák váza szépen meglátható. A természetben a K. nem éppen olyan kinézésü mint az iró-K.-nk, rendesen kovaszemeket, mészpát-darabokat, különösen pedig tüzkő-gömböket, gumókat tartalmaz. Ha egészen tiszta, akkor hófehér, puha; de rendesen agyag meg vasoxid szürkére, sárgára festi, valamint keményebbé is teszi. Gyakran vannak benne galukonitszemek is, amikor azután kékes-zöld szinü és glaukonitos K. a neve. Hazánkban igazi K. nincs. Anglia (Albion) DK-i, Franciaország Ény-i partjain (Meudon), Dániában Rügen szigetén, Oroszország számos vidékén, Kréta szigetén, Sziriában, Arábiában st. igen nagy tömegekben egész hegyeket, meredek sziklákat képezve fordul elő. Legnagyobb mértékben Meudonban és Rügen szigetén, továbbá az angol partokon bányásszák. A Rügen szigetéről hozott K.-nak breslaui K. is a neve. Az iró-K., amint azt használjuk, ugy készül, hogy a természetes K.-kőzetet finom porrá törtik v. őrlik és vizet eresztenek rá. A K. finom pora a vizben lebegve marad és a tejnemü folyadéknak üledékéből alakítják (rendesen egy kevés ragasztóanyagnak hozzáadásával) az iró-K.-darabokat. Sokszor finom porrá őrölt gipszet is hoznak kereskedésbe K. helyett. A legfinomabban megiszapolt K.-t bécsi mész v. bécsi fehér, spanyol fehér, dán fehér, márványfehér, bolognai K., champagnei K. néven hozzák kereskedésbe. A spanyol K., briançoni K. v. velencei K. zsirkő (l. o.). V. ö. Zittel, Die Kreide (Berling 1876).

Krétai mustár

vagy krétai kis torma (növ.), l. Iberis.

Krétai vers

görög versmérték, melynek alapüteméül az u. n. krétai versláb (Creticus, amphimacer) szolgált. E versláb (- Č -) voltaképp csak a paeonnak összevonás útján keletkezett változata, s azért hol egyik, hol másik hosszu tagját (inkább az utolsót) gyakran két rövidre is bontják. Ez ütemforma jellemezte a krétaiak táncát, használták a nagy görög lyrikusok, valamint a szinműirók is a tragédia s még inkább a komédia karénekeiben. A magyar költészetben csak néhány elszórt esetben fordul elő, p. Garaynál: Aethna tűz ď érzelem ďď Égeti ď keblemet stb.

Krétarajz

(ol. pastello), a krétához hasonló, de mesterséges anyagból készült szines rajzvesszővel papiron, pergamenen v. vásznon előállított ábrázolás. A rajzvessző ugy készül, hogy föld- vagy fémestékkel megfestett gipszet v. égetett alabastromot mézes vizzel keverünk, s az ekként előállított tésztanmü lágy anyagból golyókat, ezekből pedig hengergetés által hengeralaku vesszőket formálunk. E vesszők oly porhanyók, hogy apró részecskéi a legenyhébb nyomásra leválnak és a papir fölszinére tapadnak, ahol aztán vagy ujjunk hegyével v. dörzsölővel szétdörzsöljük, s ekként a legfinomabb árnyalatu átmeneteket állíthatjuk elő. Mindazonáltal a K. a festészeti ábrázolás egyik legfogyatékosabb technikája, amennyiben a kréta lazán tapad a bolyhos fölszinü papirra is, s a legenyhébb érintésre v. eldörzsölődik v. lehull. A kisérletek, hogy a kréta jól tapadjon a papirra, eddig csak félsikert értek el. A K.-ot e gyarlóságánál fogva üveggel fedjük be. A festők szines vázlatok előállítására már a XVI. sz.-ban is használták a szines krétát, azonban művészi ábrázolások előállítására csakis a XVIII. sz.-ban kezdték használni. Állítólag Vivien József, Lebrun tanítványa lett volna az első kiváló mester e téren, mások szerint a Danzigban élő Heid, ismét mások szerint az erfurti születésü Thiele János Sándor találta volna fel a festés e technikáját. A K. legkiválóbb művelői: Carriera Rosalba (1675-1757); Jean Étienne Liotard (1702-88). E század első felében a K. majdnem egészen feledékenységbe merült, mintegy 15-20 év óta ismét diavatossá vált, s többen megkisérlették a mézgafestéssel összeegyeztetni.

Kréta-szisztéma

(l. a mellékelt képet), a Föld középkorának vagy a másodkornak legfiatalabb képződménye, mely a jura-szisztéma rétegeire telepszik, fedik pedig a harmadkoru rétegek.

KRÉTASZISZTÉMA.

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

A név onnan van, mert Angliában és É.-Franciaországban, ahol legelőször tanulmányozták, egyik legjellemzőbb anyaga a kréta. A K. neven kivül még zöld homok- (Grünsand) szisztémának vagy quader-szisztémának is mondják, mert különösen Szászország-, Csehország- s Sziléziában quaderhomokkő a legfőbb anyaga. Tulnyomólag tengeri képződmény, helyenként azonban hatalmas édesvizi s félig sósvizi lerakodások alkotják. Ezeket némelyek külön wealden-formáció néven el akarják a K.-tól különböztetni. A flóra általában szegény. A faunát illetőleg a foraminiferák roppant nagy számmal vannak, a krétakőzetet is ők szolgáltatták. Az echinidák itt érik el fejlettségük legmagasabb fokát. A krinoidok között a felső krétára nézve különösen jellemző a marsupites. A brachiopodák még mindig erősen képviselvék; közöttük nagyon számosak és igen nagyok a rhynchonellák. A kagylók közül nevezetes vezérkövületeket szolgáltatnak az ostrea, az exogyra, a gryphea, de a legfontosabbak az inoceramus, meg a hippurtik v. rudiszták, melyek helyenként (D.-Európában és Amerikában) óriási mennyiségben éltek. Igen érdekes és nevezetes, hogy mig az ammonitok és belemnitek a K.-ban még igen jelentékeny szerepet játszanak, a szisztéma végén tökéletesen kihalnak. Igen gyakoriak a K.-ban a halmaradványok, melyek legfőképen porcogós halak, közülök különösen nevezetes a ptychodus, mely csakis a K.-ból ismeretes (fogak). A ganoidok, melyek eddig igen gyakoriak voltak, erősen ritkulnak, ellenben nagyobb számmal jelentkeznek a csontos halak. Reptiliák ritkábbak, mint a jurában. Egyes plesiosaurus, ichthyosaurus, pterodactylus még található ugyan, de sokkal gyakoribbak náluk a krokodilhoz hasonló alakok, meg a teknősök. Feltünők a K.-beli madarak. Európában keveset találtak belőlük; Csehországban a creetornist, Angliában az evalioriust, É.-Amerikában azonban (Kansas) elég sokat, még pedig ama különös sajátsággal, hogy állkapcsaikban fogaik voltak, amiért odontorniták-nak nevezik őket. Legnevezetesebbek a hesperornis (úszómadár) és az ichthyornis (sirályforma madár). Az utóbbi években É.-Amerikában igen gazdag K. emlős faunát találtak, melyek képviselői tulnyomólag az erszényesek közé tartoztak, de egynéhány rovarevő emlős maradványa is került napvilágra. A fauna és flóra szerint még szokás különböztetni déli és északi K. faciest, amennyiben lényeges különbség észlelhető a délvidéki K. és az északvidéki K. faunája között. Nevezetesen a délvidék K. képződményeiben roppant közönségesek a rudiszták és a kaprotinák, mig az északi vidékeken főképpen az ammonitok és belemnitok, valamint az inoceramuszok uralkodnak. A D-i öv vonulata: Portugália, Pyreneusok, D.-Franciaország, az Alpok, Kárpátok, Afrika, Palesztina, Sziria, Kis-Ázsia, Afghanisztán, India. Az É-i vonulat: Anglia, É.-Franciaország, É.-Németország, Svédország. A hazai K.-előfordulások, nevezetesen a Kis-Kárpátokban, a Vágvölgyben, a Bakonyban, Krassó-Szörény vármegyében, a Fruska-Gorában, a D-i facieshez tartoznak. A K.-t három emeletre osztják: alsó-, közép- és felső-K.-ra. 1. Alsó-kréta (Neocom, Hils). Felső rétegei tengeri üledékek, az alsók szárazföldiek. Utóbbiakat Angliában egészen elkülönítik a K.-tól és wealden-nek nevezik. Braunschweig területén igen erősen van kifejlődve, és az ottani Hils hegyvonala neve után hils-nek nevezik. A neocom név Neuchatel (Neocomum) régi neve után készült. 2. Közép-kréta (Gault). Leginkább agyag (gyakran glaukomitos) és márga alkotja. A gault névvel Angliában sűrü kékes, téglakészítésre alkalmas agyagot jelelnek, innen a név ez emeletre. Különösen gazdag belemnitekben és ammonitokban. 3. Felső-kréta (Plauer, Quader). Ezt rendesen 3 szakaszra szokták osztani: cenoman-, turon- és senonra, három francia hely, Le Mans (Cenomanum), Tours (Turon) és Sens (Senon) után. Legfeltünőbb kőzete a kréta (l. o.), mely azonban aránylag csak kevés helyen van meg. Különben glaukonitos homokkő, agyag, márga, mészkő, quaderhomokkő. A kárpáti homokkő (l. o.) szintén ide tartozik, valamint az Alpokban a bécsi homokkő, továbbá a gosau-rétegek. Hazánkban az ajkai kőszén (Veszprém) akkor képződött. A vulkánosság a K.-ban nagyon csekély szerepet játszott. Ott, ahol eruptiv kőzet a K.-beli rétegeket keresztül törte, az későbbi időben, a harmadkorban történt. De azért teljes nyugvás még sem volt, mert egyes helyeken, nevezetesen az Ény-i Kárpátokkal szomszédos morva dombvidéken és az Ény-i Kárpátok É-i lejtőjén teschenitek meg pikritek törtek elő.

Kréta-tufa

a krétához hasonló laza, könnyen szétmorzsolható mészkő, melyet briozoák, foraminiferák, echinodermaták és molluszkák héjai alkotnak.

Krethi és Plethi

(héber) a. m. krétai és filiszteus, Dávid király testőreinek (v. o. II. Samuel 8.18) neve; most, átvitt értelemben vegyes társaság, mindenféle kevert nép.

Kretikus

l. Krétai vers.

Kretinizmus

(franc. crétin, l. o.), a veleszületett butaság azon faja, mely nagyfoku testi elkorcsosodással jár és bizonyos tájékbeli föltételek mellett sűrübben fordul elő, azért nevezik idiotismus endemicus-nak is. A K. különösen a havasok némely félreesőbb völgyeiben fordul elő, így Svájcban, Stájerországban, Felső-Ausztriában és Magyarországon is a Csallóközben. A testi fejlődés hibái kivált a koponya rendellenességeiben mutatkoznak. A koponya rendesen kicsi, hátrahajlott homlokkal, meredek nyakszirtcsonttal; az arccsontok kiállók, az ajkak nagyok, a fogak hiányosak, a szemek kicsinyek, hajzatuk gyér. Ezenkivül a pajzsmirigy erősen meg van nagyobbodva, a bőr száraz, ráncos, ugy hogy kis gyermekek is véneknek látszanak. Alsó végtagjaik többnyire szintén mindenféle elhajlásokat mutatnak. Mozgásuk otromba, nehézkes; a K. legmagasabb foka mellett az egyének egyáltalán képtelenek végtagjaik használására. A has nagy, az ivarszervek fejlődésükben elmaradtak. A szellemi fogyatékosság különböző foku. A legnagyobb foku idiota élete csupán a tengéleti szervek müködésében nyilvánul, mely fokon még szabad mozgásról sincsen szó. Mások már járkálnak, de beszélni nem tanulnak meg soha. Ismét mások megtanulnak hiányosan beszélni és némely egyszerübb munkára is szoktathatók, de szellemi képességük fejlesztésére képtelenek.

[ÁBRA] Idiota.


Kezdőlap

˙