Kulcs-szám

l. Kamatszámítás.

Kulcsvirág

(növ.), a Primula népies neve Dunántul, l. Kankalin.

Kuldsa

(Küre, Kura, Jili, Huei-juen-csöng), az ugyanily nevü khinai kerület székhelye Dzungáriában, 1 km.-nyire az Ilitől, mintegy 20 000 dzungár, bokharai, tadsik és khinai lak., jelentékeny földmíveléssel és élénk kereskedéssel, különösen Oroszország felé. K. 3 részből áll; az Ilihez legközelebb fekszik a mandsuk sárfallal körülvett erőssége, ehhez támaszkodik É-ról a khinai városrész és körötte vannak a külvárosok. K. kerület az Ili körül terült el; 1871-81-ig orosz katonák tartották megszállva, de az utóbb nevezett évben, kivéve a legnyugatibb részét, visszakerült Khinához.

Kuli

(coolie), Elő-Indiában a minden bérbirtok nélküli napszámos neve, a tamul Volija eltorzítása, mások szerint Koltól származik (l. o.); továbbá oly napszámosok neve, kik Kelet-Ázsiából, különösen Khinából v. Japánból kivándorolni kénytelenek, hogy olyan munkát végezzenek, melyre a rabszolgakereskedés elnyomása előtt négereket vásároltak. Brit-Indiában törvényhozás szabályozta a kivándorlók toborzását; 1842. Mauritius kezdett K.-kat importálni, 1845. brit Ny.-India, 1860. Natal, 1878. Fidsi; a francia gyarmatok közül Réunion 1860., Guayana és francia Ny.-India és Szurinam 1873., a dán St. Croix 1864. 1842-70-ig 523 535 K. vándorolt ki és 112 178 tért vissza; 1874-84-ig 171 437 vándorolt ki; a francia gyarmatok számára csak francia kikötőkben szabad K.-ket toborzani. V. ö. Beta, Der Kulihandel (Unsere Zeit, 1871); Ratzel, Die chinesische Auswanderung (Berling 1876). L. még Khinai kérdés.

Kulibán

v. kulbánkéreg (növ.), l. Cimetfa.

Kuliffay

1. Ede, költő és hirlapiró, szül. Mácsán 1839., megh. Budapesten 1881 ápr. 7. Az irodalomban 1860. lépett föl egy kötet szerelmi dallal: Fehér rózsák, emlékül egy piros rózsának. Költeményfüzér (Pest). Csinos verseiben csöndes panasz szólt nagy szenvedélyek nélkül. Marandandóbb hatást nem tettek, s K. az Idők Tanuja mellett hirlapiróskodott. Egy időben Vahot Imre Napkeletének volt segédszerkesztője, s több szépridalmi vállalatnál dolgozott. Vallásos költeményeket is adott ki, Szentelt koszoru, költeményfüzér (kiadta Garay Alajos, Pest 1862). Fordított számos szindarabot; Budapesten cimü átdolgozott darabja sokáig műsoron maradt. Népszerü történelmi műveket is irt a Kis Nemzeti Muzeum számára: Magyarország története (2 köt. 1871); Erdély története (1875); A szabadság hősei és vértanui (1872). Később a nemzeti szinház másodtitkára volt. Neje Beniczky Irma irónő (l. o.) volt.

2. K. Izabella, zongoraművésznő, az előbbinek leánya, szül. Budapesten 1863 dec. 28. A zeneakadémián Erkel Gyula (zongora) és id. Ábrányi Kornél (zeneszerzéstan) kedvelt tanítványa, később József főherceg leányainak zenetanárnője volt. 1890 óta a magyar zeneiskola tanára. Zeneszerzeményei: A pásztorfiu, Egy sír, Csillagtalan, Süvölt a szél, Mit kérdezed, Kiöntött a, Árvalányhaj, magyar és műdalok; Cimbalomiskola (I-II. rész). Az irodalom terén is működik, számos eredeti és fordított dalszöveget, elbeszélést és költeményt irt.

3. K. Zsigmond, ref. lelkész, szül. Verőcén (Nógrád) 1796., megh. Kunhegyesen 1868 febr. 7-én. Előbb Losoncon, 1813-tól Debrecenben tanult, hol elvégezvén a teologiát, 1817-18. pulicus praeceptor volt. Ekkor Mezőturra ment akadémikus rektornak, honnan, miután egy darabit Késmárkon és Bécsben időzött, 1823. Tisza-Igarra jutott, mint helyettes lelkész. A következő évben kunhegyesi lelkész lett s itt működött haláláig. A nyelvészet, költészet és egyházi irodalom terén egyiránt buzgó munkásságot fejtett ki s mindenik irányban több műve jelent meg nyomtatásban: Egyházi beszédei (3. köt., Kecskemét 1852, 1853 és 1870); Belfegor és Honestu vagy a páros élet nyilvános titkai (fordítás versekben, u. o. 1875); A nyelvek eredete (Pest 1866); Az emberről (Pope után ford., Kecskemét 1867). Számos kisebb-nagyobb dolgozatát közölték a Fördős szerkesztette egyházi folyóiratok. Kéziratban is sok érdekes munkája maradt, igy a magyar nyelv szótára, Széchenyi Blick-jének és Volney Les ruine-jének fordítása stb.

Kulikovi-mező

nevezetes történeti jelentőségü harcmező Jepifan mellett, Oroszországnak tulai kormányzóságában; 1830 szeptember 8. IV. Dmitri orosz cárevics itt győzte le Mamai mongol khánt.

Kulik-ünnepélyek

(lengy. kulig), lengyel farsangi mulatság, mely januártól a virágvasárnapot megelőző csütörtökig tart és abban áll, hogy valamely földbirtokos családjával együtt meglátogatja néhány napra szomszédját s aztán ezzel együtt a legközelebbi jószágra megy s igy tovább, mig az egész kört bejárják; a vendégek száma néha 100-ra is rúg.

Kulin

boszniai bán (1180-1204). 1166. kénytelen volt III. István magyar király egy szerencsétlen háboru folytán Boszniát Horvátországgal és Dalmáciával együtt mint Béla (Alexius) öccsének állítólagos örökségét Emánuel bizanci császárnak átegengedni. Bosznia ezentul 14 évig maradt görög fenhatóság alatt, mignem Emanuel császár halála után 1180. K. boszniai bánnak sikerült magát és bánságát függetlenné tenni. K. kezdetben katolikus volt, de 1190 és 1199 között családjával és egész népével a patarén (bogomil) vallásra áttért. III. Ince pápa ezért 1200. keresztes háborut hirdetett ellene, melynek vezetésével Imre királyunkat megbizta, ki készségesen megragadta az alkalmat, hogy Boszniában a magyar fenhatóságot helyreállítsa. K. látván a fenyegető veszélyt, 1203. népével együtt visszatért a római egyház kebelébe és ez által megmentette országát. 1204 után hiányzik minden hir K. bánról; utódja István bán lett, aki valószinüleg fia volt. K. bán emléke a délszláv népmondákban még ma is él, sőt Boszniában élnek még K. állítólagos flutódjai, a gazdag Kulinović bégek.

Kulináris latinság

l. Konyhadiákság.


Kezdőlap

˙