La Marmora

Alfonso Ferrero, marchese, olasz tábornok, diplomata és miniszter, szül. Torinóban 1804 nov. 17., megh. Firenzében 1878 jan. 5. Katonai tanulmányai befejezésével tüzértiszt lett és beutazta Európa főbb országait. 1843. őrnagyi rangot kapott és kitüntetéssel harcolt 1848. az osztrákok ellen. Károly Albert csakis L. óvatosságának és hidegvérének köszönhette, hogy Milanóból elmenekülhetett és ennek fejében L.-t dandárnokká tette. 1849 áprilisában lecsendesítette a fellázadt Genovát, novemberben pedig hadügyminiszterré lett, mely állásban a züllött szárd hadsereget porosz mintára újjászervezte. A keleti háború kitörése után 17 000 emberrel Krimbe indult, hol a Traktir (Csernaia) mellett vívott csatában diadalra vezette embereit (1855). A béke helyreálltával vezénylő tábornoki rangra emelkedett és azután előbb mint tengerészeti miniszter, majd mint a vezérkar főnöke működött. Ebben az állásban szolgálta hazáját az 1859-iki osztrák háboruban is. A villafrancai béke megkötése után a kabinet elnöke s egyúttal hadügyminiszter lett és az is maradt 1859 juliusától 1860 januáriusig. 1861-től 1864-ig különösen a nápolyi rablók és a Camorra kiirtásával fáradozott, mignem 1864 szept.-ben megint elnyerte a miniszterelnökséget és ezen kivül a tengerészeti miniszteri tárcát. Mig minisztertársai a következő két év folyamában sorra elbuktak, L. 1866 jul.-ig tartotta magát állásában. 1870 okt. 9-ike óta egészen 1871 jan. 15-ig mint királyi helytartó szerepelt Rómában. 1868. megsértve érezvén magát a porosz tábori kar hivatalos munkájában ő reá vonatkozó megjegyzése által, Bismarcknak hirhedt, 1866 jun. 17. kelt «Stoss ins Herz»-nek elnevezett táviratát tette közzé, hogy ezáltal a poroszok hadviselését és diplomáciai ravaszságát megbélyegezze és közmegvetés tárgyává tegye. És ennek a németellenes gyülölségnek ezentul többször adta jelét, igy a német-francia háboru idején, midőn (1871) a képviselőházban a németek diadalát vakszerencsének mondotta, avagy 1873., midőn európaszerte nagy feltünést keltő röpiratában Un po' piů di luce! németül: Mehr Licht! (Mainz 1884) Bisvarckot kettős áruló szinében feltüntette. A német táborban szerkesztett válaszokra s támadásokra I segreti di stato nel governo costituzionale (Firenze 1877) címü szenvedélyes brosürben válaszolt. 1891. Torinóban emléket állítottak neki.

Lamartine

(ejtsd: lamartin) Alfonz Mária Lajos Prat de, francia költő és államférfiu, született Maconban 1790 okt. 21., megh. Passyban 1869 márc. 1. A bellay kollégiumban tanult, azután Párisban élt, majd Olaszországban utazgatott. 1820. megjelent munkája: Méditations poétiques egyszerre híressé tette. A Chateaubriand megkezdette katolizáló esztétikai irányt követte; ez elmélkedéseiben mélyen érző sziv melankoliájának boruja sötétlik és az istenhivő áhítatos lélek vallásos hangja csendül. A természetről fejtett gyönyörü képei, stiljének szinessége, nyelvének gyöngéd bája még emelték azt a hatást, amelyet e költeményei az akkoriban a szentimentálizmus felé hajló francia kedélyekre gyakoroltak. Irodalmi sikerei révén került az udvarhoz, amely előbb nápolyi, majd londoni és végül firenzei követségi titkárul alkalmazta. 1820. fiatal angol nőt vett feleségül, akinek révén nagy vagyonhoz jutott. 1823. megjelent Nouvelles méditations poétiques és 1830. kiadott Harmonies poétiques et religieuses c. művei egyre növelték költői hírét. 1826. az akadémia is tagjai közé választotta. A politikai pályára akart lépni, de nem juthatván be a kamarába, 1832 májusában egy fejedelmileg berendezett hajón feleségével és leányával együtt keletre indult, ahol tizenhat hónapig tartózkodott. Ez utazása eredménye volt Souvenirs, impressions, pensées et paysages pendant un voyage en Orient (4 köt., Páris 1835) c. munkája, mely főkép formai szépségével ragadja el az olvasót. Keleten utazta közben odahaza képviselővé választották, s mint ilyen mindinkább az ellenzék felé hajlott. 1836. jelent meg Jocelyn (magyarra fordította Talabér György, Budapest 1863) című idillikus eposza, amely L.-t a költői dicsőség magaslatára emelte. Chute d'un ange c. nagy költeményének (1832) megjelente után L. inkább a politikai pályán működött és mint szónok jó hirre tett szert. Mindinkább hajolt a köztársasági formához és Histoire des Girondins c. (1847, 8 köt.) műve is ennek céljai szolgálatára iródott (magyarra ford. Jánosi Ferenc, Pest 1865). A februári forradalom után az ideiglenes kormány tagja és külügyminiszter lett. Nagy népszerüségnek örvendett és egyszerre tiz kerület választotta meg képviselővé az alkotmányozó nemzetgyülésbe, amely aztán a végrehajtó bizottság tagjává választotta. A juniusi zavarok alkalmával elvesztette befolyását és népszerüségét. Trois mois au pouvoir (1848) és Histoire de la révolution de 1848 (1849, magy. ford. Zsilinszky Mihály, 2 köt., Pest 1873) címü művével hasztalanul iparkodott magát igazolni. Hogy anyagi zavaraiból menekülhessen, a felületes és gyors irásra adta magát. 1849. megjelent Confidences-aiban és 1851. kiadott Nouvelles confidences-aiban ifjusága minden titkát feltárta, hogy kapóssá tegye őket. Egymásután irta Histoire de la Restauration (1852, 8 köt.), Histoire de la Turquie (1854-55, 8 köt.) és Histoire de la Russie c. történelmi munkáit, amelyeknek jövedelme mindazonáltal nem volt elégséges L. pazar életmódja költségeinek fedezésére. 1867. a kamara évjáradékot szavazott meg neki. Szobrát 1886 jul. 7. leplezték le Passyban. L. nálunk is nagyon olvasott iró volt a maga korában s egyes iróinkra, p. Eötvös József báróra közvetlen hatással is volt. Az említett magyar fordításokon kivül megvannak még: Sokrates halála (ford. Jánosi Gusztáv, Veszprém 1873); Graciella (fordította Kaposi József, Magyar Könyvesház 1855); Héloise és Abélard (ford. Erhardt, Olcsó könyvtár 1880). Kisebb lirai költeményeiből is számos van magyarra átültetve. A Kisfaludy-társaság kiadásában megjelenendő Külföldi Anthologia L. legszebb költeményeit fogja tartalmazni. V. ö. Csengery Antal Tanulmányaiban a L.-ről szóló cikket és Ujváry Béla jeles kis értekezését: A XIX. sz. francia költészetének alapvetői (L. és Hugo V., Sopron 1889). L. összes művei 1860-66. (Páris, 41 köt.) jelentek meg. Mémoires-jai 1870. és Correspondance-a (6 köt.) 1873-75. és Poésies inédites-jei (6 köt.) 1873. kerültek ki sajtó alól.

Lamb

(ejtsd: lemm), 1. Károly, angol költő, szül. Londonban 1775 febr. 10., megh. Edmontonban 1834 dec. 27. Sokáig (1792-1826) volt a kelet-indiai társaság hivatalnoka, s mint iró Elia álnév alatt lépett a közönség elé humoros és naiv szellemben irt Essays-ével, melyeket a London Magazine közölt. Első verseit Charles Lloyd barátjával (Blank verse 1798) adta ki, majd nővérével, Maryval (1765-1847) Tales from the plays of Shakespeare címü munkáját irta, mely csakhamar nagyon népszerü lett. Magyarul is megjelent: L. Károly és Mária, Shakespeare-mesék, fordította Mihály József, átnézte Volf György (Franklin 1882). Specim. of Engl. dramat. poets who lived abouth the time of Shakespeare címü könyvében a régibb drámai költők egyszerü, tiszta nyelvezetét emelte ki. Album verses kötetében alkalmi költeményeit gyüjtötte össze.

2. L., viscount Melbourne, l. Melbourne.

Lamb.

terméknevek után Lambert Aylmer Bourke nevének rövidítése, szül. Bathban 1761., megh. Kewban, mint a londoni Linné-társaság alelnöke. Nevezetesebb munkái: Description of the genus Cinchona (London 1797); Description of the genus Pinus (u. o. 1805, 3. kiad. 1833; függeléke 1807); Illustration of the genus Cinchona (u. o. 1821).

Lambach

község Wels felső-ausztriai kerületi kapitányságban a Traun fölötti magaslaton, vasút mellett, (1890) 1674 lak., régi, 1032. alapított bence-apátsággal és ebben nagy könyvtárral (30 000 kötet, inkunabulumok, kéziratok), kép-, rézmetszet- és kézirajz-gyüjteménnyel, fizikai kabinettel; közelében búcsujáró templommal; L. mellett van az Ager és Traun összefolyásánál Paura város (2601 lak.), nagy lenfonókkal és állami ménessel.

Lamballe

(ejtsd: lamball), város Côtes-du-Nord francia départementban, 19 km.-nyire Saint-Brieuctől, a Gouessan és vasút mellett, (1891) 4524 lak., posztószövéssel, kalapkészítéssel; nagy gabona- és magkereskedéssel; szép Mária-templommal, amely a XII-XV. században épült. 1591-iki ostrománál a vaskaru Lanoue halálos sebet kapott.

Lamballe

(ejtsd: lamball) Mária Lujza, Szavója-Carignan hercegnője, szül. Torinóban 1749 szeptember 8., megöletett 1792 szept. 3. Fiatal leány korában szépsége és szeretetreméltósága által tünt ki. 1767. Bourbon Lajosnak (L. hercegének) neje lett, de már 15 havi házasság után özvegyen maradt. 1774-től kezdve XVI. Lajos nejének, Mária Antoinettenek lett intendánsnője. 1792. az aug. 10-iki események után engedélyt nyert arra, hogy a királyné fogságát megossza. Röviddel ezután a La Force börtönbe hurcolták. 1792 szept. 3. a törvényszéki teremből távozni akarván, az ajtóban ismeretlen tettesek leszúrták. Hullájával kegyetlenül bántak el: szivét és fejét póznákra tűzték és a királyi pár börtöne előtt vitték el. V. ö. Lescure, La princesse de L., sa vie et sa mort (Páris 1865); életrajzát Bertin G. irta meg (Madame de L., d'aprés.des documentis inédits, Páris 1888).

Lambayeque

1. departamento Peruban Piura, Libertad, Cajamarca és a Nagy-oceán közt, 15 447 km2 területtel, (1876) 85 984 lak. Főtermékei a dohány és cukornád. Fővárosa: Chiclayo. - 2. L., az ugyanily nevü járás székhelye L. departamentóban, 15 km.-nyire Chiclayótól, vasút mellett, 8000 lak., szappan- és szalmakalap-készítéssel, bőrcserzéssel.

Lambda

a görög L betü neve (irva (l). Innen lambdacizmus (v. lat. lallatio) az l-nek r helyett való ejtése.

Lambeccius

l. Lambeck.


Kezdőlap

˙