Levélbarnulás

a körtefa (l. o.) betegsége.

Levélbél

(növ., mesophillum), a levél al- és felszinének bőre között levő puhább alapszövet, az erezet (edénynyaláb) nélkül. A kövérlevelü növények levélbele jó vastag.

Levélbélyeg

l. Postai értékhegyek.

Levélbogarak

(Chrysomelidae), l. Aranybogarak.

Levélcsírás

(növ.), l. Phylloblastae.

Levéldarázsok

(Tenthredinidae Leach), a hártyásszárnyu rovarok rendjének egyik családja. Az ide tartozó fajok csápjai leggyakrabban rövidek, egyenesek, végük felé vastagodottak, ritkábban hosszuak, fonalformák, némely esetben, főleg a himeknél fésüsek; előtoruk a szárnytőig terjed, utótoruk fölül egy bemélyedéstől ketté osztott; potrohjuk nyolcízü, ülő; tojócsövük két fürészelt oldallemezből áll. A nőstények tojócsövükkel felmetszik a levelek felületét s petéiket az okozott sebbe rakják s a kikelő lárvák a levél nedveit szívják. A lárvák szinesek, nagyon hasonlítanak a lepkék hernyóihoz, de kevesebb lábuk van s ugynevezett álhernyók; bizonyos növényeken élnek csupán, fiatal korukban társaságot alkoanak; nyugalomban csigajáratba göngyölődnek. Ha nagy tömegekre szaporodnak fel, károkat is tehetnek. Egyesek közülök szövetet készítenek maguk körül, mások kis gubaszerü képződményekben ülnek. Legtöbbjük hártyanemü kokonba bábozódik be s a bábozás idejére a földbe vonul. Európában mintegy ezer faj él s hazánkból is számos faj ismeretes; legközönségesebbek a Lida-, Laphyrus-, Hylotoma- és Tenthredo-fajok. Hazai buváraink közül Mocsáry S. foglalkozott tanulmányozásukkal. Ide vonatkozó nagyobb munka: Hartig, Die Familien der Blumen- und Holzwespen (Berlin 1837) műve.

Levéldugvány

(növ.), l. Gyökér.

Levelek

kisközség Szabolcs vmegye nyirbátori j.-ban (1891) 1263 magyar lakossal, szeszgyárral.

Levelek körüli vétségek

l. Levéltitok.

Levelensült

lepényféle vékony sütemény, melyet káposztalevelen szoktak a kemencébe vetni s ugy megsütni; ilyen a tejjel kukoricalisztből csinált görhe v. görhöcs, a Dunán tul: prósza.


Kezdőlap

˙