Louisville

(ejtsd: luiszvill), több város az É.-amerikai Egyesült Államokban; a jelentékenyebb Jefferson county székhelye Kentucky államban, az Ohio balpartján, több vasúti vonal találkozásánál, (1890) 161 129 lak. vasművekkel, gazdasági gép-, sör-, kocsi-, bőrgyártással, gáz- és vizvezetéki csövek készítésével, malomiparral és sertéshúspácolással; jelentékeny kereskedéssel. L.-nek van egyeteme, képtára, 50 000 kötetből álló nyilvános könyvtára, egy kis muzeuma a Troost-féle igen érdekes ásványgyüjteménnyel. Jelentékenyebb épületei: a vámház a Chestnustreetben, a Court House, a City Hall és a Polytechnic Society háza. A Farmer's Tobacco Warehouseban évenkint legalább 30 millió font levéldohány kerül eladásra. A várost 1718. George Rogers Clark alapította és XVI. Lajosról nevezte el.

Loulé

(ejtsd: loile), város Faro (ettől 18 km.-nyire) portugál járásban, Algarve tartományban, a Serra du Mahhăo D-i lejtőjén, a L. folyó két ága közt. (1878) 14 448 lak., ezüst- és rézbányászattal; régi mór eredetü erősséggel.

Loupe

l. Lencse.

Lour.

Növénynevek után Loureiro János portugál jezsuita nevének rövidítése. Szül. Lissabonban 1715., megh. u. o. 1796. mint kelet-ázsiai misszionárius. Munkája: Flora Cochinchinensis (Lossabon 1790, másodízben Willdenow 1798. adta ki).

Lourdes

(ejtsd: lurd), város hautes-Pyrénées francia départementban, 11 km.-nyire Argelestől, a Gave de Pau és vasút mellett, 422 m. magasban. (1892) 6976 lak., márványbányával, jelentékeny téglagyártással; lóvásárokkal; erősséggel. L. földünkön egyike a legkiválóbb búcsujáróhelyeknek (1892. 145 951 zarándok látogatta), amióta 1858 febr. 11. először és azóta még 17-szer a szűz Mária megjelent Soubirous Bernadette 14 éves leánynak és amióta (1858 febr. 15.) a sziklabarlang csodatevő forrása fakadt. A csoda helyén 1860-1878. pompás bazilikát, a város környékén számos zárdát, hotelt, 1884. pedig egy másik templomot építettek. 1876. IX. Pous pápa a Mária-szobrot egy nuncius által megkoronáztatta.

Loure

(franc., ejtsd: lúr), dudaszerü elavult s divatból kiment hangszer, mely a XV-XVI. században Franciaországban volt a nép közt elterjedve; továbbá régi francia lassu s komoly tánczene, mely a régi balletek s hegedüdarabokban gyakran fordult elő. Mint ilyen rendesen 3/4 vagy 6/4-edes ütenyü volt.

Loureiro

l. Lour.

Lourenço Marques

(ejtsd: lorenszo markez), 1. egyik kerülete a K.-afrikai portugál gyarmatoknak Transzval, az Indiai-óceán, Inhambane és a Lobombo-hegyek közt, körülbelül 39 000 km2 területtel és valami 80 000 lak. akik közt alig van 100-nál több európai.A felület nagyobbára sík, mocsáros és azért egészségtelen. Földje, amelyet számos folyó öntöz, igen termékeny. D-i részén van a Delagon-öböl, amelyet az Inyack-félsziget és az Elefánt-sziget véd. - 2. L. az ugyanily nevü kerület fővárosa a Rio Espirito Santo balpartján, a Delagoa-öböl mellett, mintegy 3000 lak., jó kikötővel; néhány tekintélyes épülettel, a kormányzó, a vám, posta stb. számára. 1544. alapíttatott ugyan, de mai alakjában csak 1867-1869 közt épült föl. Azóta forgalma jelentékenyen emelkedett, különösen 1890 óta, midőn egy angol társaság a L.-komatii vasúti vonalat (75 km.) és egy belga társaság 1892-ben annak folytatását egészen pretoriáig megkezdette. Fő kiviteli cikkei: bőrök, rizs, szezám, elefántcsont és Transzval egyéb termékei.

Louth

(ejtsd: lauth), 1. Irország legkisebb grófsága Leinster tartományban, Meath, Cavan, Monaghan, Armagh, a Carlingfordi-öböl és az Ir-tenger közt, 818 km2 területtel, (1891) 71 039, azaz 1 km2-re 87 lak. (1841. 111 979). Közepe sík, É-on vannak a legmagasabb hegyek (a Carlingford 590 m.). Legfontosabb folyó a Boyne, kisebbek a Dee, Clyde, Castletown. Legnagyobb öböl a Dundalki. A megmívelt föld 39 632, a rétek 30 323 ha.-nyi területet foglalnak el. A főtermékek a zab, burgonya és a búza. Az állattenyésztés is fontos gazdasági ág. A halászat sok embert foglalkoztat. Vászon- és durvaposztó-szövés az egyedüli iparágak. Fővárosa Dundalk (l. o.). A régiségek nagy számmal találhatók. - 2. L., város Lincoln (ettől 40 km.-nyire) angol grófságban; termékeny vidéken, vasút mellett, (1891) 10 040 lak., vasöntéssel, szőnyeg- és takarókészítéssel, sör- és kötélgyártással.

Louvain

(Löwen, Leuven), város és járási székhely Brabant belga tartományban, 24 km.-nyire Brüsszeltől, a Dyle hajózható csatorna és vasút mellett, (1890) 40 624 lak., sörgyártással, csipke-, kalapkészítéssel, bőrcserzéssel és jelentékeny malomiparral. Egyeteme, amelyet 1426. Brabanti IV. János alapított és amely az egykori posztócsarnokban van elhelyezve, a XVI. században Európa leglátogatottabb egyetemei közé tartozott, mintegy 6000 hallgatóval; különösen hiressé tette orvosi fakultását Vesale André; tanárai közt volt a későbbi VI. Adorján pápa, tanítványai közt V. Károly. A francia forradalom korában beszüntették, 1817. Vilmos hollandiai király helyreállította. 1830. újra beszüntették, de 1837. újra fölállították. A brüsszelivel szemben a kat. egyetem címét viseli. Vele összeköttetésben van egy politechnikumi és gazdasági főiskola is. 1893. tanárainak száma 83 és hallgatóié 1630 volt. Messziről tekintve számos templomtornyával és tornyos épületeivel a nagy város képét nyujtja, de belsejében sok az üres tér, rét és szántó. Legszebb épületei: a városháza (képét l. az Építészet XVI. mellékletén), a falakat egészen eltakaró számos, igen szép faragvánnyal, amelyet 1448-63-ig építettek és 1842. restauráltak; a szt. Péter-templom, remek tabernakulummal; a szt. Gertrud-templom, gyönyörü faragványokkal; végüla fegyház. Bár a mai város fölötti dombon már régebben állott egy erősség, a történelem csak 892. tesz róla említést, midőn Arnulf király ott a normannokat kemény ütközetben megverte. 100 évvel későbben Lambert, Brüsszel ura, ide tette át székhelyét, ami a várost csakhamar fölvirágoztatta. A XIV. sz.-ban 100 000 volt a lakosa és különböző egyéb iparágakon kívűl egyedül a posztószövés 30-40 000 embert foglalkoztatott. Belső villongások azonban a jólétnek véget vetettek és a posztószövők Angolországba vándoroltak. A franciák 1710. és 1792. foglalták el; ezek uralma alatt 1814-ig Dyle départementnak volt székhelye. V. ö. Piot, Hist. de L. (1859); Reusens, Documents relatifs á l'hist. de l'université de L. (1886-90); Van der Linden, Hist. de la const. de la ville de L. au moyen-âge (1892).


Kezdőlap

˙