Lőre

v. csiger, borszerű silány ital, mely oly módon készül, hogy a kisajtolt törkölyt azonnal leöntik vizzel, s néhány órai állás után újból kisajtolják s az igy nyert levet kierjesztik. Sokkal jobb lesz a L., ha a törkölyre nem tiszta vizet, de cukros vizet töltünk, s ha a kisajtolt léhez annyi cukrot teszünk, hogy annak cukortartalma az erjedés előttmintegy 18%-ra rugjon; ekkor már nemL.-t, de törkölybort (petiotozott bort) nyerünk.

Lőrente

nemzetségének első ismert tagja Lőrente, ki 1251. már nem élt, fia János pedig 1259. már comes és nagyapa. Dedalus 1236-ban pristaldusa volt Gyula országbirónak. VIII. Bonivác 1297. maga is föllépett, hogy a Lőrentéket visszatartsa a pannonhalmi apátság megtámadásátóls folytonos zaklatásától. 1236-1456 közt a nemzetségnek a Dunántúl 25 birtokát említik; ezek közt Lőrintét, Veszprém vmegyében. E nemzetségből váltak ki a Bezerédjek és a Lőrinczyek. V. ö. Wertner, Nemzetségek (II.).

Lőrenthey

Imre (Pál), geologus és paleontologus, szül. Budapesten 1867 ápr. 17. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti kegyesrendi főgimnáziumban végezte. A budapesti tudományegyetemen mint bölcsészetkari hallgató a természettudományi és földrajzi szakot hallgatta. Tanulmányainak befejezése után Északi-Olaszországban, Svájcban, Francia- és Angolországban tett tanulmányutat. 1889. a tanárképző gyakorló főgimnáziumban volt mint gyakorló tanár alkalmazva. 1890. a természettudományok doktora lett. 1890. Kolozsvárt Koch asszisztense lett, 1893. pedig Budapesten Hantken asszisztense és jelenleg is ezen helyen van mint Koch asszisztense alkalmazva. A magy. tud. akadémiának és az erdélyi muzeumegyletnek megbizásából bejárta egész Erdélyt, ásványtani, geologiai és paleontologiai megfigyeléseket végezve. Sok új kövületet vezetett be az irodalomba. Dolgozatai a Földtani Évkönyvben, a Földtani Közlönyben és az Orvosi természettudományi értesítőben, Természetrajzi füzetekben jelentek meg, és németre is lefordíttattak. E lexikonnak a paleontologiai részét irja.

Lőrések

a védő harcot vivó csapatokat az ellenség lövedékei ellen óvó, v. az ellenség általi célbavételt megakadályozó fedezékekbe (falakba, mellvédekbe stb.) készített nyilások, melyeken át a védők lövőfegyvereiket (puskákat, ágyukat, golyószórókat stb.) az ellenség ellen használhatják, anélkül hogy a lövőfegyvereket használó katonákat az ellenség célba vehetné. Megkülönböztetünk lövegréseket és a puskákkal harcolók számára készített közönséges L.-et; ez utóbbiak külső nyilásai a puskacső átmérőjénél csak valamivel szélesebbek, míg a belső nyilások oly szélesek, hogy a lövész puskáját annyira oldalt is irányíthassa, amennyire ezt a L.-ből lődöztetendő előtér szerint szükséges. A löveglőréseknél megfordítva a külső nyilás szélesebb a belsőnél s valamennyi igen vastag falakba vágott lőrés legkeskenyebb nyilása a falnak közepére esik.

Lőrinc

több magyar főember neve.

1. L., esztergomi érsek volt Kálmán király idejében s1100 táján, Esztergomban alatta tartották a hires egyházi zsinatot. 1111. a király nevében ő állította ki a dalmát papság kiváltságlevelét. Részt vett a király számos hadjáratában s Kálmán király és Álmos herceg közt nem egyszer lépett föl mint békéltető. Kitünt bölcsészeti képzettségével s nagy tudományával. 1114 febr. ő koronázta meg II. Istvánt s egy ideig János nádorral együtt helyette valószinüleg ő vezette a kormányt. 1116 máj. 13. a csehekkel félreértésből támadt csatában a Lucskó mezején ő mentette meg a király életét.

2. L., comes, Imre király kiséretében volt akkor, mikor Imre Máramarosban vadászván, lova elbukott vele. A király lábát kiszabadította ugyan a kengyelből, de eközben a megbokrosodott ló L.-et annyira összerugdosta, hogy egyik kezét utóbb le is kellett vágni. Imre király L.-et ezért 1199. a Fertő mellett egy Paga nevü öt ekényi földdel jutalmazta meg.

3. L., az Athinay-család ősapja, az Aba-nemzetségből származott. Kezdettőlfogva hű embere volt IV. Bélának s részt vett a mohi csatában is (1241). 1242-51-ig erdélyi vajda és valkói főispán volt s IV. Béla 1243 jan. 27. jóváhagyta Erdélyben a tatárjárás után tett minden intézkedését. 1257-63 közt mint soproni főispánt s 1259-65. mint tárnokmestert említik. Királya számos adománnyal jutalmazta; leggazdagabban akkor, midőn a hűtlen Konrád pohárnokmester roppant uradalmát, az óvári várral együtt neki ajándékozta. V. István azonban visszaadta Konrád uradalmait s 1263 dec. 17. L.-et Sopron vmegyében «az egész Locsmánd vmegyé»-vel s Lánzsér várával kárpótolta. L. továbbra is soproni főispán maradt, sőt mint tárnokmester is szerepel; 1272. pedig ő lett az ország nádora s 1273. baranyaifőispán és a kunok birája. 1274. IV. László odalán vett részt a fövenyi csatában. 1277 után többé nem említik az élők közt. A borsmonostori apátságban temették el.

4. L., ennek fia, szintén udvari ember volt, kiről Erzsébet özvegy királyné 1290-ben dicsérettel emelte ki, hogy hű és kiváló módon szolgált neki, vészes időkben magát és vagyonát készségesen bocsátotta a király rendelkezésére, követségben járt s az osztrák herceg egyebek közt három várát is elfoglalta. A királyné különben hozzá adta nőül valamelyik kun rokonát, kitől Miklós, Jakab, János és Péter nevü fiai születtek.

Lőrinci

kisközség Nógrád vármegye sziráki j.-ban, (1891) 2609 magyar lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Közigazgatásilag ide tartozik a selypi cukorgyártelep. L. Selyp.

Lőrinc pap

l. Nagybotu Lőrinc.

Lőrincz

Gyula, kat. áldozó pap, egyházi iró, született Keszegfalván (Komárom) 1862 ápr. 10. Középiskoláit Komáromban és Esztergomban, a teologiát Budapesten végezte. Pappá szentelték 1886 jul. 20. Azóta a nagyszombati érseki főgimnázium tanára. 1890. teologiai, 1894. bölcsészettudori és középiskolai tanári oklevelet nyert. Irodalmi munkássága: Számos különféle lapokban megjelent cikkein kívűl önálló művei: A vegyes házasságok különös tekintettel Magyarországra (Nagyszombat 1890); A keresztes hadjáratok jelentősége a pápaságra, különös tekintettel Magyarországra (u. o. 1894); sajtó alatt: A magyar történet századai. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Lőrinczi Lehr

Zsigmond, l. Lehr (2).

Lörrach

1. Baden nagyhercegség egyik kerülete, 960 km2 területtel, (1890) 95 143 lak. L. (257 km2 ter., 37 907 lak.), Müllheim (232 km2 ter., 21 015 lak.), Schönau (219 km2 ter., 20 955 lak.) járásokkal. - 2. L., az ugyanily nevü kerület fővárosa a Wiese és vasút mellett, (1890) 8121 lak., posztó-, selyemszalag- és pamutszövéssel, pamutfonással, csokoládé-, órarugó- és 3 sörgyárral; közelében Rötteln vár romjaival. V. ö. Höchstetter, Die Stadt L. (1882).


Kezdőlap

˙