Magnéziumnitrát

salétromsavas magnézium. Előállítása ugy történik, hogy magnéziumkarbonátot híg salétromsavban feloldanak és az oldatot kikristályosítják; képlete Mg(NO3)2). Vizben, alkoholban oldódó és a levegőn szétfolyó só. Izzításkor magnéziumoxidot hagyva hátra, elbomlik.

Magnéziumoxid

égetett magnézia, magnesia usta, MgO. M. képződik akkor, ha a magnézium-fémoxigénben vagy a levegőben el ég. Rendesen a kereskedésben előforduló magnéziumkarbonátnak (magnesia alba) gyenge izzítása révén készül. A magyar gyógyszerkönyv szerint a tégelybe tömött magnéziumkarbonátot addig kell gyengén izzítani, mig a tégely közepéből kivett por savakkal már nem pezseg. A pezsgés annak a jele, hogy még el nem bomlott magnéziumkarbonát van benne. A M. hófehér szinü, pehelykönnyü por, savakban pezsgés nélkül igen könnyen feloldódik; vízzel leöntve (a mérsékelt izzítással készült M.) elég gyorsan magnéziumhidroxiddá alakul át. Igen fontos gyógyszer lévén, rézzel, cinkkel stb. fertőzöttnek lenni nem szabad. A magnéziumkloridnak vagy a magnéziumnitrátnak erős izzítása révén készült M. szerfelett tömött, vizzel megkeményedik (hidraulikus magnézia) és ezért viz alatti építkezéseknél, betonkészítésnél, tűzálló kövek gyártásánál is olykor használják.

Magnéziumszulfát

kénsavas magnézium, keserüsó (l. o.). A természetben igen gyakran található. Az epszomit és kieszerit (l. o.) lényegében M. Alkatrésze a kainit, polihalit, schönit, asztrakanit stb. nevü ásványoknak. Előfordul továbbá a tengervizben, a keserüvizekben; a budai keserüvizforrások átlag 0,5-3,2% M.-ot tartalmaznak. A M. mesterségesen ugy készül, hogy a természetben nagy mennyiségben található magnézitet (magnéziumkarbonát) v. dolomitot (magnézium-kalciumkarbonát) kénsavval elbontják és a M.-ot az oldatból kikristályosítják. Igen nagy mennyiségü M.-ot készítenek a fennebb említett ásványokból is. Vizben igen könnyen oldódik, íze sós keserü. Gyógyszerül használják, a m. gyógyszerkönyvben hivatalos.

Magnéziumszulfid

magnéziumkéneg, MgS. Képződik akkor, ha izzó magnéziumhoz kéngőzt, v. izzó magnéziumoxidhoz széndiszulfid gőzt vezetünk. A M. szürkefekete, nehezen megolvadó tömeg, mely nedves levegőn vagy viztől kénhidrogén fejlődés közben elbomlik.

Magni

a skandináv mitológia alakja, Thor isten (l. o.) és Tarnsaxa fia. M. és testvére Modi, éppugy mint atyjuk, az erőnek és bátorságnak megszemélyesítői.

Magnificat

(lat., kiegészítve M. anima mea Dominum a. m. lelkem magasztalja az urat), Istent dicsőítő ének, melyet a kat. egyház zsolozsmájában a vecsernye alkalmával énekelnek. A zeneszerzők versenyeznek ez ének magasztos megdallamosításában.

Magnificus

(lat.) a. m. nagyságos;nálunk az egyetemi rektor (Rector M.) címe.

Magnirostres

(állat), az éneklő verébalkatuak egyik csoportja. Vastag v. nagycsőrüek; a hová közönségesen a varju-, sárgabegy- és a seregélyféléket soroljuk.

Magnolia

L. (növ., Magnol Péter montpellieri tanár [1638-1745] tiszteletére), a róla nevezett család szép fája v. cserjéje, 15 fajjal, mind a két földségnek meleg vidékein. Levele többnyire nagy, épszélü, virága is nagy, fehér, piros v. kékespiros, jóillatu, tüszőtermése fás, s a megnyult virágtengelyen toboz módjára helyezkedik el, s belőle a mag végre hosszu nyelen lóg ki. A M. grandiflora L., 22 m. magas. É.-Amerika déli államaiban, levele széles, elliptikus, 15-20 cm. hosszu, a visszája rozsdabarna, örökzöld, virága 25-32 cm.-nyi, fehér. Amerika erdeinek legszebb fája. A M. glauac L. (tavi sassafras), 6-8 m. cserje; É.-Amerika közép és déli országaiban, levele hosszas, a visszája kékes-zöld, virága középnagyságu, fehér. A M. Yulan Hort. (liliom M.), faformacserje Japánban és Khinában. A díszcserjék egyik legszebbike, szintén szabadban tartható. Az utóbbi meg a biborpiros virágu M. obovata Thumb. fajból több kerti fajvegyülék keletkezett, mely szépségére nézve a törzsfajjal vetélkedik vagy fölülmulja. Fáját M.-fa néven a műfaragó értékesíti. A Jóni-szigeteken virágjából illatos olajat sajtolnak (M.-olaj v. M.-pomádé).

Magnoliaceae

v. magnoliafélék (növ.), kétszikü növénycsalád a különszirmu sokanyásak rendjében. Fák vagy cserjék, levelök váltakozó, ágatlan és többnyire hasítéktalan, ritkán karéjos, pálhájok nagy, hártyanemü, hamar lehulló, a tetőrügyet szokta takarni. Virágjok nagy, csinos, leginkább magános, ritkán fürtös, csillagszerü, többnyire pároséltü. A kehely háromtagu, a szirom kétsoros, három-háromtagu vagy sok és sindelyező helyzetü, himje sok, spirális helyzetü, ugyanennyi és ilyen a termő is vagy örves helyzetü is, némelykor a megnyult virágtengelyen füzérszerü s többé-kevésbbé a tengelyhez nő, a termés tüsző, ritkábban szem vagy bogyó. Magjoknak némelykor piros húsos burka, húsos magfehérje s apró egyenes csirája van. Mintegy 80 faja a meleg tartományokban terem, legtöbb É.-Amerikában, kevesebb Khinában, japánban, Új-Hollandiában és Új-Zélandon. Orvosság (Drymis) és fűszer (Illicium) lesz belőle, több faját nagy és csinos virága kedvéért kertbe vagy parkba ültetik (Magnolia, tulipánfa). Ennek a kettőnek már a geologia kréta- és harmadkorszakából is egész sereg faját ismerjük. V. ö. Baillon, Magnoliacées, Histoire des plantes, 1. köt.


Kezdőlap

˙