Margherita

(olasz), l. Margit.

Margiana

(ó-persa nyelven Margus), ókori tartomány, mely persiához tartozott és annak egyik termékeny szatrapiája volt. Fővárosa, melyet eredetileg Nagy Sándor alapított és önmagáról Alexandriának nevezettel, később I. Antiochusról Antiochia Margiane nevet kapott. Ma Merv.

Margilan

orosz város, l. Margelan.

Marginaliák

(új-lat.) a. m. széljegyzetek, azok az észrevételek, melyeket rendesen kéziratok széleire irnak.

Margit

(Margareta, franc. Marguerite olasz Margherita), több magyar hercegnő és külföldi fejedelemnő neve.

1. M. (szent), a Magyarországba menekült Eduárd angol királyfinak állítólag Ágotától (l. o.) v. ö. Knopf értekezését Ágotáról a m. heraldikai társaságban 1896 febr.), Szt. István rokonától Nádasdon, Baranya vmegyében 1046. született leánya. Atyja 1056. visszatért Angliába, hol tiz év mulva szintén Magyarországban született fiát, Edgárt királyul kiáltotta ki, Nádasdot azonban okleveleink még 1235. is a britannok földének nevezték. Az özvegy királyné 1068. odahagyta Angliát, 1070. pedig gyermekeivel együtt Magyarországba akart visszatérni, azonban a vihar Skóciába vetette hajóját. III. Malcolm (l. o.) skót király szivesen fogadta Edgárt, az elűzött angol királyt és testvéreit, kik közül M.-ot még azon évben feleségül vette és Skócia királynéjává koronáztatta M. a házasság emlékére Daumfermliben, Edinburgtól 15 mérföldre, nagyszerü templomot építtetett. Gyermekei közül különösen Dávid lett nevezetes, kit utóbb anyjával együtt a szentek közé iktatott az egyház, a skótok pedig őt hazájok védőszentjéül tisztelték. M. sürgetésére Malcolm király több egyházi zsinatot tartott s az egyiken maga a királyné is tartott beszédet s vitatkozott a nézetét támadókkal. Beszédét maga a király tolmácsolta, mivel ő maga angolul nem tudott teljesen. A szegények iránt való könyörületességét és szeretetét, önmegtagadását és áhitatosságát életiről egyhanguan magasztalják. Férjével egy esztendőben, 1093 jun. 10-ikét rendelte neve ünnepéül. Ereklyéit a kat. skótok a reformnáció idejében Malcolm csontjaival együtt II. Fülöp spanyol királynak ajándékozták, ki azokat az Escurialban szt. Margit tiszteletére emelt kápolnában helyezte el. V. ö. Rézbánya József, Magyarorsz. Szt. M., Skótország királynéja (Katolikus Szemle 1896., 68-97. old.).

2. M., II. Géza leánya, szül. 1161 táján; anyjával, Eufrozinával (Fruzsinával) Görögországba menekült. Ott, vagy pedig hazatérte után ment férjhez András somogyi főispánhoz, kitől egy Andronikus nevü fia maradt. 1208 ápr. 13. III. Ince pápa a házaspárról már mint néhairól emlékezik.

3. M., VII. Lajos francia király és Kasztiliai konstancia leánya, szül. 1158 táján, s félév mulva már eljegyezték II. Henrik angol királynak 3 éves fiával Henrikkel. A neveltetés végett Angliába vitt gyermeket jelképileg már 1161 nov. 2., tényleg pedig 1172 aug. 21. férjhez adván, őt 1172 aug. 27. meg is koronáztatták. E házasságból 1177. született Vilmos herceg, ki azonban már három hónap mulva elhunyt s 1183 jun. 11-én meghalt M. férje, Henrik herceg is. Az özvegyet, ki bátyja, II. Fülöp Ágost francia király párisi udvarában élt, 1185. III. Béla magyar király kérette nőül, kezét azonban csak a második megkérés alkalmával, 1186. II. Henrik angol király közbenjárására nyerte meg. M. 1186 aug. 25-én Kökényes és Renold magyar főurak s igen sok más úr kiséretében indult Magyarországba, hova megérkezve, lemondott az első házassága alkalmával nyert hozományról, mely most Franciaországra szállt vissza. 1189. Frigyes császárt, ki Magyarországon át ment a keresztes hadjáratra, a legnagyobb fénnyel fogadta s a császár közbenjárását megnyerve, rábirta férjét, hogy ez alkalommal szabadon bocsássa öccsét, a 12 év óta raboskodó Géza herceget, ki azután a keresztes sereghez csatlakozott. 1197., férje halála után egy évvel, M. maga is nagy kisérettel zarándokolt Palesztinába, hol Ptolemaisban még azon év szeptemberének elején elhunyt, ugy látszik, gyermektelenül.

4. M., III. Béla és első neje, Châtilloni Ágnes leánya, szül. 1175. Tiz éves korában már férjhez adták II. Angelos Izsák görög császárhoz, ki jegyesének a görög keleti hitre való áttérése után, 1186. fényesen ülte meg lakodalmát, ennek költségeire azonban oly nagy adót vetett ki, hogy e miatt a bolgárok még azon évben elszakadtak a birodalomtól. M., kit a görög trónon Máriának neveztek, kiváló szép asszonnyá fejlődött. Férje, kitől Angelos Manuel nevü fia született, 1195-ben trónját és szemét veszítette, de ő hiven megosztotta vele a börtönt, melyből csak 1203. szabadult ki; 1204 febr. özvegyen maradt, de már ápr. 13. nőül kérte őt sógora. Montferrati Bonifác, a keresztes hadak fővezére. Máj. 16. meg is ülték a lakodalmat; szept. végén M. már mint királynő vonult be Szalonikiba, hol csakhamar visszatért a római katolikus hitre s a csatatérre indult férje helyett a kormányt is átvette. A bolgárok azonban megtámadták Szalonikit, melynek lakossága is fellázadt s M.-ot csak férjének visszatérése (1205 jun.) mentette meg a veszélytől. Bonifác 1207. elhunyt s 2 éves fia, Demeter fölött a gyámságot a latin császárságtól függő szaloniki királyság fővezére, Buffa Amadé s a helytartó, Oberto, Biándrata grófja vette át. Ezek azonban arra törekedtek, hogy a gyermeket megfosszák trónjától és Szalonikit független királysággá tegyék, M. Henrik latin császár pártfogását kérte, ki bevonult Szalonikiba s Demetert 1209 jan. 6. lovaggá ütvén, királlyá koronáztatta, s M.-ot özvegyi részének birtokában megerősítette, mit 1210 márc. 31-én III. Ince pápa is helybenhagyott s a királynét védelmébe vette. Ekkor tájban már St. Omeri Miklós felesége volt, kitől, ennek 1212. történt haláláig, Béla és Vilmos nevü fiai születtek. Ugy látszik, ez a házasság is ellene bőszítette a szaloniki urakat. Biandrata az ország kormányzója maradt, de csak rövid ideig, mert a királyné két várát elfoglalván, M. őt elfogatta s lemondásra kényszerítette. Erre nyilt lázadás tört ki, melyet II. Henrik latin császár alkalmul használt arra, hogy Szalonikit szorosabban füzze birodalmához. Biandrata ismételten visszaszerezte helytartói méltóságát, igy különösen 1216., midőn III. Honorius pápa is védelmébe vette M.-ot s fiát, kit Henrik császár újra királlyá koronáztatott. A császár halála (1216 junius 11.) után azonban M. nem tarthatta meg a királyságot, melyet 1222. elfoglalt Theodorus, Epirusz zsarnoka, mire M. első házasságából való ifjabb fiával, Jánossal Magyarországba tért vissza, hol testvére, II. András, Keve és Bács vmegyében több jószággal ajándékozta meg s rábizta a Szerémség kormányát. Második házasságából való fia, Demeter 1227. halt meg; M. halálának éve ismeretlen. V. ö. Wertner, Árpádok, 394-412.

5. M. (szent), IV. Béla és Laskaris Mária leánya, szül. Klissában 1242 jan. 27., s kevéssel azelőtt elhunyt nénjének nevét nyerte a keresztségben. Szülői, kik istenes életre szánták, már 1246-ban beadták a veszprémi domonkosrendi apácákhoz, hol neveltetésének vezetését a kolostor fejedelemasszonyára, Olympias volt nádornéra bizták. Megtanult latinul is és jól tudta a magyar királyok történetét. Mikor a királyi szülék szűz Mária tiszteletére a Nyulak-szigetén új kolostort építettek, az ugyanazon rend vezetésére bizták s 1254-ben odavitték át leányukat is, ki Umberto, domonkosrendi főnök kezeibe nagy ünnepségek közt tette le a fogadalmat, melyet önmaga iránt való igazi kegyetlenséggel tartott meg, ugy hogy élete már e korban is az aszkétaságnak igazi mintaképe. A szépséges hajadonná fejlődött M.-ot megkérte mind II. Ottokár cseh, mind Anjou Károly sziciliai király, mind pedig egy ismeretlen nevü lengyel főúr; ő azonban apáca akart lenni s visszautasította kérőit, kik közül pedig IV. Béla II. Ottokárt (1261) szivesen fogadta volna vejéül. Szent életének hire országszerte elterjedt s a magyarok hozzá már életében mint szenthez fohászkodtak. Rendkivül önmegtagadó életét a legenda nagy részletességgel beszéli el. 1261. Marcel domonkosrendi tartományfőnök kezébe az ünnepélyes fogadalmat is letevén, valóságos apáca lett s oly szegényesen élt, hogy előbb rendesen meg kellett foltoztatni ruháját, hogy atyja vagy rokonai látogatását fogadhassa. Hanem azért megvolt benne a családi büszkeség s legszivesebben az árpádházi szentek életéről beszélt a sororoknak. Teljesen elsanyargatott teste végkép kimerülvén, M. 12 napi betegség után, 1271 jan. 18. elhunyt. Febr. 17. maga az esztergomi érsek temette el, de 12 napig nyitva hagyatta sirját, mely fölé utóbb vörös márványkövet állítottak. Öccse, V. István király, X. Gergely pápától már 1272 jun. 13. kérte szentté avattatását, a vizsgálattal megbizott Fülöp esztergomi érsek azonban csakhamar meghalván, a vizsgálatot Lodomér, nagyváradi püspök folytatta. V. Ince azonban újabb vizsgálatot rendelt el, mely 1276 jul. 26-tól két hónapig tartott, eredményre azonban nem vezetett. Az egyház ugyan nem vette föl M.-ot a szentek közé, de a magyar nép mindig mint ilyet tisztelte; számos templomot szentelt nevének s ma is hat helység viseli nevét. Róla nevezték el utóbb a Nyulak-szigetét is Margit-szigetnek.

6. M., Nagy Lajos királyunk első felesége, Károly morva őrgróf, később német császár és Valoisi Blanka (Margit) leánya. Szül. 1335 máj. 24. megh. 1349. Eljegyeztetése megerősítése volt a magyar király és az őrgróf közt 1338. kötött szövetségnek. Még ugyanezen évben hazánkba hozták, hogy a királyi udvarban a magyar nyelvet s hazai szokásokat elsajátitsa s hogy négy év mulva esküvője is meglegyen. De a még gyermekleány éretlen kora miatt ez csak 1345. történt meg azért, hogy rövid négy év mulva a halál fölbontsa azt V. ö. Pór, Nagy Lajos király (11.12. 208. 556. old.).

7. M. Klementina Mária, Thurn-Taxis Albert herceg felesége, I. József (4).

8. M. Zsófia Albrecht württembergi herceg felesége, l. Károly Lajos.

Margit

(szent) antiochiai pogány pap leánya. Dajkája az apa tudta nélkül keresztény módon nevelte. Olybrius császári helytartó, mert szerelmét nem viszonozta, lefejeztette 270 táján. Giulio Romano ugy festi, amint börtönébe lábaival az ördögöt tapossa. Emléknapja jul. 20.

Margit

1. angol királynő az Anjou-házból, Renatus nápolyi és jeruzsálemi címzetes királynak és Lotaringiai Izabellának leánya, szül. 1429 márc. 23., megh. Franciaországban 1482 aug. 25. Szülei szép, okos és nagyratörő szellemü leányukat a gyámoltalan és utóbb elmebeteg VI. Henrik angol királyhoz adták nőül (1445 máj. 10.), aki rövid idő mulva mindenben M.-ra hallgatott. A királyné csakhamar magához ragadta a hatalmat, Gloucester herceget, a régenst, megbuktatta és azután kegyencével, Suffolk herceggel osztotta meg a kormányt. Ezzel azonban a York-család haragját vonta magára és felidézte a fehér és piros rózsa párt (l. o.) közötti háborut. A Yorkpártbelie százféle vádat emeltek ellene és M. fiának, Eduárd trónörökösnek törvényes származását is kétségbe vonták. A csatatéren azonban M.-nak mosolygott a szerencse: Yorki Rikárd 1460. Wakefleldnél vesztette életét, és Warwick gr. St. Albans táján szenvedett 1461-ben vereséget. Ekkor azonban megfordult a kocka, M. hadai és pártjai hátterébe szorultak és M.-nak a Warwick által trónra emelt IV. Eduárd elől (a Towton mellett szenvedett kudarc után) ott kellett, hagynia az országot. előbb Skóciába, majd Franciaországba ment, hol XI. Lajos király 2000 zsoldost bocsátott rendelkezésére. Ezekkel és több száz menekült Lancaster-pártival Skócia felől Angliába tört, honnan azonban csakhamar hátrálnia kellett, mire 1463. másodízben ment Franciaországba. Itt XI. Lajos M. és Warwick között kibékülést hozott létre (1470), akik ezóta közös erővel folytatták a harcot IV. Eduárd ellen. Az 1471-iki támadás azonban balul ütött ki: Warwick a Barnet mellett vívott csatában életét hagyta, M. pedig fiával és hiveivel Tewkesburynál döntő vereséget szenvedett és maga is fogságba esett. Fiát futás közben ölték meg; a Towerben fogva tartott királyt (IV. Henriket) Eduárd ölette meg és M. csak XI. Lajos közbenjárásának köszönhette, hogy a győző életét nem bántotta. Három év mulva IV. Eduárd (Lajos kérelmére) szabadon bocsátotta s azóta M. Franciaországban élt.

2. M. dán, norvég és svéd királynő, szül. Kopenhágában 1353., megh. Flensburgban 1412 okt. 12. Atyja, IV. Waldemar dán király, 1363. VIII. Hakon norvég királyhoz adta nőül okos, vállalkozó és minden tekintetben uralomra termett leányát. Atyja halála után (1375) kiskoru fia, Oluf helyett vette át a dán kormányt, férjének halála után (1380) pedig Norvégia fölött is kezdett uralkodni. Oluf korai halála után (1387 aug. 3.) a dán és norvég rendek törvényes királyuknak ismerték el M.-ot, és unkaöccsét, Pomerániai Erichet jelölték ki örökösének. Két évvel később Svédországban felkelés támadt a német (mecklenburgi) származásu Albrecht király ellen; M, a saját hasznára fordítván ezt a mozgalmat, Svédországban termett, Albrecht hadát 1389. febr. 24. Axelwaldenál legyőzte és erre a svéd rendek beleegyezésével maga lépett a svéd trónra. 1397 jul. 12. irta alá a kalmari unió c. alaptörvényt, melynek értelmében Dániát, Svédországot és Norvégiát egy birodalommá egyesítette jogara alatt. ez az unió nem felelt meg ugyan a három ország elütő érdekeinek, de mindamelett a XVI. sz. elejéig érvényben maradt. 1404. M. Schleswiget csatolta vissza Dániához és 1412. éppen Flensburgot ostromolta, midőn váratlanul elhalt. V. ö. a három északi ország történetét; Ersley, Dromming M. (Kopenhága 1882).

3. M. (Margot), francia hercegnő és navarrai királynő, a Valois-családból. II. Henrik és Medici Katalin leánya, szül. St. Germain-en Layeban 1553 máj. 14., megh. Párisban 1615 márc. 27. Guise hercegnek volt a szeretője, midőn a király IX. Károly arra kényszerítette, hogy a hugenották fejéhez, a későbbi királyhoz (IV. Henrikhez) menjen nőül. Ez az eljegyzés azonban nem hozta meg a felekezetek kibékülését, ellenkezőleg az 1572 augusztus 17-én megtartott esküvő után (a bertalanéji mészárlás alkalmával) a polgárháboru teljes erővel megújult. Csak 1578. követte M. férjét Pauba, kinek szeretetét azonban most sem tudta megnyerni. Midőn V. Sixtus Henriket 1585. átokkal sujtotta, M. otthagyta férjét, sőt a ligával szövetkezvén, fegyvert fogott ellene. Midőn a trón IV. Henrikre szállott, ez szabadulni óhajtott M.-tól, aki azonban attól tartván, hogy Henrik kedvesét d'Estrées Gabriellát veszi majd nőül, csak 1599. (Gabriella halála után) egyezett a válásba. 1605 óta M. haláláig Párisban élt, részben ájtatossági gyakorlatokban, részben szerelmi kalandokban lelvén kedvét. Amellett emlékiratokat és költeményeket irt. Benne kihalt a Valois-család női ága. Emlékiratai 1648-ban jelentek meg először Párisban (újabban Guessard adta azokat ki 1847., németre Schlegel ford., Lipcse 1803); leveleit többen (igy Guessard) adták ki, szintugy költeményeit V. ö. Mongez, Hist de la reine M. de Valois (Páris 1777); Saint-Ponczy, Hist de M. de Valois (u. o. 1887, 2 köt.).

4. M. navarrai királynő, azelőtt angoulemei hercegnő, Orieansi Károly, angoulemel hercegnek és Szavójai Lujzának leánya, szül. Angoulemeben 1492 ápr. 11., megh. Béarnban 1549. Első férje, Alençoni Károly, már 1525. meghalt. Ugyanebben az évben M. Madridba távozott, a spanyolok fogságába esett forrón szeretett testvére, I. Ferenc érdekében, hogy V. Károlytól a fogoly szabadon bocsáttatását kérje, de óhaja nem teljesedett 1527. d'Albret Henrik navarrai királyhoz ment nőül, akitől d'Albret Janka (IV. Henrik anyja) született. M. rendkivül szeretetreméltó, vidám kedély s költői ihletségü nő volt s amellett buzgó hive a protestáns tannak, melynek hirdetőit és követőit néraci udvarába fogadta és I. Ferenc poroszlóival szemben megvédte. Egyéb tekintetben a király viszonozta huga ragaszkodását és szeretetét és politikai dolgokban is élt tanácsával. A hozzá menekült irók pedig hálával emlegették és halhatatlanná tették nevét. M. saját munkái közül említendő a Héptaméron des nouvelles, melyet Gruget CI. rendezett sajtó alá (páris 1559. és többször; újabb kiadás Franktól, 3 köt., 1879-80). Ez a munka Boccaccióra emlékeztető elbeszéléseket foglal magában és különösen a francia kulturtörténetre nézve fontos. Költeményeinek egy része már életében jelent meg; Marguerite de la Marguerite des princesses, tres illustre royne de Navarra c. alatt; kamarása, Sylvius de la Haye adta ki (Lyon 1547, újabb kiad. Franktól, Páris 1873, 4 köt.). Levelezését Génin adta ki (u. o. 1841), melyhez a nouvelles lettres járultak (1842).

5. M. Mária Terézia Janka, olasz királynő, szül. 1851 nov. 20. Ferdinánd genovai herceg és nejének, Erzsébet szász hercegnőnek leánya. 1868. ápr. 22. unokatestvérének, Uberto olasz trónörökösnek lett nejévé, akinek oldalán 1878 jan. 9. a trónra lépett. E házasságból egy fiu született, Viktor Emánuel, a trónörökös (1869 nov. 11.). A nagy műveltségü és szép királynőt az olasz nemzet eleitől kezdve szeme fényének tekintette és még a köztársasági érzelmü politikusok és irók (mint Carducci) is a nemzet őrangyalát üdvözölték benne. (Vasárnapi Ujság 1878. 7. sz.).

6. M. osztrák hercegnő, a spanyol németalföldi tartományok kormányzója, I. Miksa német császár és Burgundi Mária leánya, szül. Gentben 1482 jan. 10., megh. Mechelnben 1530. dec. 1. Szülei Károly francia hercegnek (a későbbi VIII. Károlynak) szánták nőül és XI. Lajos udvarában nevelték. Károly azonban Annát vette el, a Bretagne örökösnőjét, mire M. hazatért és csak 1496. ment férjhez, még pedig János aszturiai herceg spanyol infánshoz. Ennek korai halála után II. Philibert szavójai hercegnek nyujtotta kezét, akit 1504. eltemetett. Később atyja Németalföld kormányzójának tette meg, mely állásban M. haláláig működött. 1529. az ugynevezett hölgy- (v. cambrayi) békét hozta létre Szavójai Lujzával. 1850. Mechelniben emlékszobrot állítottak neki. Költeményeit s beszédeit Lemaire János adta ki Couronne Margaritique c. alatt (Discours de sa vie et de ses infortunes); I. Miksával való levelezését Leqlay tette közzé (Páris 1840, 2 köt.). V. Továbbá 6. Leglay, Maximilien I. empereur d'Allemagne et M. d'Autriche (u. o. 1840); van den Bergh, Correspondance de M d'Autriche, gouvernante des Pays-Bas, avec ses amis de Pays-Bas (Lejda 1845-47, 2 köt.); Juste Tiv., Charles V et M. d'Autriche (Brüsszel 1858).

7. M., parmai hercegnő, a spanyol Németalföld kormányzója, V. Károly természetes leánya (Gheenst Jankától), szül. 1522., megh. Ortonában 1586 jan. 18. Első férje, Medici Sándor halála után Farnese Ottavióhoz, Parma és Pacenza hercegéhez ment nőül (1538). Kormányzósága idején kezdődtek Németalföldön azok a politikai s vallási mozgalmak, melyek Németalföld elszakadását vonták maguk után II. Fülöp gyöngének találván M. fellépését, Alba herceget küldte korlátlan hatalommal Németalföldre (1567 aug.), ami M.-ot arra birta, hogy állásáról lemondjon. Utolsó éveit második férje hazájában töltötte. (L. Németalföld története.)

8. M. tiroli grófnő, másként Maultasch M., szül. 1318., megh. Bécsben 1369. Atyja Karintiai Henrik volt, Csehország címzetes királya, aki M.-ot 1330. János cseh királynak még csak 8 éves fiához, János Henrikhez adta nőül. Atyja halála után (1335) Bajor Lajos császár Karintiát a Habsburgoknak adományozta; hogy pedig Tirolt a maga családjának biztosítsa, M.-ot (a válás kimondása nélkül) a saját fiához, Brandenburgi Lajoshoz adta nőül. Csak később (1359) bontotta fel a pápa M. első házasságát és ismerte el Lajost M. törvényes férjének 1361. Lajos is elhalt, egyetlen fiuk, Meinhard pedig 1363. mult ki és igy M.-nak kellett Tirol kormányát átvenni; de mert a Wittelsbachok is igényt emeltek Tirol birtokára, M. pedig nem érezte magát eléggé erősnek azoknak törekvéseit kijátszani, Tirolról a Habsburgok javára lemondott és Bécsbe költözött. V. ö. Egger, Gesch, Tirols: Huber Alf., Geschichte der vereinigung Tirols mit Österreich (Innsbruck 1863).

Margita

1. M., nagyközség Bihar vármegye M.-i J.-ban (1891) 4392 magyar lak., a járási szolgabírói hivatalnak, járásbiróságnak és adóhivatalnak székhelye, van takarékpénztára, alsófoku ipariskolája, ipartestülete, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára; lakói agyagipart űrzen. Itt jelenik meg a Margita és Vidéke cimü hetilap (IV. évf.) - 2. Kis-M. (Margitica), nagyközség Torontál vmegye alibunári j.-ban (1891) 1071 szerb. lak. - 3. Nagy-M., nagyközség Torontál vmegye bánlaki j.-ban, (1891) 1819 oláh és szerb lak., vasúti állomással és táviróhivatallal. - 4. M. vagy Mohácsi sziget, a Duna egyik nagy szigete Bátta és Bezdán közt, Baranya vmegyében, 25 km. hosszu és 16 km. széles, számos holtértől átszeldelt, teljesen mocsaras sziget, melyen semmiféle község nincs. A szigettel szemben (a Duna jobbpartján) Duna-Szekcső és Mohács fekszik.

Margitai

1. József, pedagogus, szül. Csrencsócon (Zala) 1854 márc. 9. Iskolai tanulmányait végezve, megszerezte a képesítést az elemi és a polgári iskolai tanítóságra s a zenetanárságra, 1873. pedig Szelincén tanító lett, innen ment Csáktornyára, hol 1879. községi iskolai tanító s 1879. állami képezdei tanár s 1890. igazgató lett. 1880 óta különösen a Muraköz magyarsága érdekében fejtett ki érdemteljes munkálkodást. A muraközi nép nyelvén irt tankönyveivel s lapjávan kiszorította a délszláv irodalmi illir nyelvet s utat tört a magyar nyelv megismertetésének. E célra szolgáló munkái voltak 1880-1886-ig: Muraközi horvát ábécé és olvasókönyvek; Gyermekdalok; A magyarnyelvi póttanfolyamokról (röpirat); Horvát nyelvtan; Horvát-magyar és magyar-horvát szótár; Groó olvasókönyveinek átdolgozása; Horvát kis káté és biblia (két hazafias lelkésszel); Magyar ábécé és olvasókönyv (ez már 1895) Szerkesztésében jelenik meg 1892 óra a Muraköz-Medjimurje magya és horvát nyelvü hazafias hetilap s egy ugyanily szellemü naptár.

2. M. Péter, református püspök, születési ideje és helye ismeretlen, megh. Huszton v. Szatmáron 1629. 1596. a vittenbergai egyetemre iratkozott be s 1599. gönci iskolamester volt. 1616. mint debreceni lelksz működött, 1624 táján Szatmárra ment, hol egyszersmind esperességet is viselt 1628-tól Huszton folytatta lelkészi s szintén esperesi munkásságát is. 1625 febr. 18. a tiszántuli egyházkerület püspökévé választották, e hivatalát azonban közbejött halála miatt félévig is alig viselte. Szorgalmasan munkálkodott az irodalomterén; megjelent művei a következő prédikációs könyvek: A mindennapi könyörgő imádságnak magyarázatja (Debrecen 1616, II. kiad. u. o. 1624); Az isten törvényének a szentirás szerint való magyarázatja (u. o. 1617); Jónás próféta könyvének a szentirás szerint való igaz magyarázatja (u. o. 1621); Az apostoli credónak a szentirás szerint való igaz magyarázatja (u. o. 1624); Temető prédikációk (Kőrösszegi Herman István adta ki u. o. 1632. II. kiad.Temetéskorra való prédikációk cimén u. o. 1644). Irt még epigrammát Grawer A. ellen a Gönci J. Panharmoniája (1599) és ajánlólevelet a Kecskeméti Elek János Dániel könyvének magyarázata (1621) elébe.

Margitay

1. Dezső, iró, szül. Újfehértón (Szabolcs) 1838 ápr. 26. Atyja margitai, sámsoni és menyői M. Sámuel földbirtokos, ügyvéd és több vármegye táblabirája, széleskörü műveltséggel biró férfiu volt, kivel Kossuth Lajos, Kazinczy Gábor s a kor több jeles embere benső baráti viszonyban állt; anyja illésházi Illési Mária, fenkölt lelkü honleány. Atyját M. kilenc éves korában elveszítette; fejlődésére anyja volt határozó befolyással. Első nevelése házi volt; nevelők oktatták a szülői háznál. Később a debreceni kollégiumban, majd Sárospatakon tanult, s a jogot is itt végezte, lévén maga is ev. ref. vallásu. Az ügyvédi vizsgálatot 1864. letette s előbb Sáros, majd Hajdu vármegyében később a fővárosban gyakorló ügyvéd volt s jogi és szépirodalmi dolgozatokkal foglalkozott. Első szépirodalmi kisérletei a Császár Ferenctől szerkesztett Divatlapokban, a Holgyfutárban, később a Fővárosi Lapokban jelentek meg a 60-as évek elején. Jogtudományi dolgozatai jobbára a Dárdai szerkesztette Jogtudományi Közlönyben láttak napvilágot a 70-es évek elején; ezek Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter közelebbi ismeretségébe juttatták M.-t Igazságszolgáltatás a népképviseletben c. nagyobb terjedelmü jogi munkálata az akadémia kiadásában lesz megjelenendő. Egy politikai röpirata: Néhány szó helyzetünkről (Pest 1867) is megjelent. 1873 óta az ügyvédkedés mellett fő foglalkozása a szépirodalom volt. Regényt, elbeszélést és népszinművet irt. Elbeszélései - mintegy 30 kötetre való - a lapokban és folyóiratokban vannak szétszórva; köteles kiadást nem rendezett belőlük. Regényei közül önálló kiadásban a Kalandor (Debrecen 1873), később Föltámadás után (Magyar könyvesház), Őszi verőfény (Bpest), Megölt lélek (Egyet, regénytár), Végzet, Róka koma (rajz), A hivatal (Athenaeum olvasótára) jelentek meg. A 70-es évek irói közt körülbelül első volt, ki a népies irányu elbeszéléseket újból művelni kezdte s Komádi Marci, Ne szeresd el az én szeretőmet stb. elbeszéléseivel meglehetősen kedveltté tette. Népszinművei, melyek a népszinházban szinre kerültek: Cserebogár, A jó Isten, Asszony nem számít, Czine mintye (3 felv. 1893). Ezres bankó (a két utóbbi dijat nyert). Irói fejlődésére nagy hatással volt anyjának a magyar irodalom iránt való lelkesedése.

2. M. Tihamér, genrefestő, szül. Jenkén (Ung) 1859 nov. 27. Szülői, kik korán észrevették művészi hajlamait, mindent elkövettek annak élesztésére. Ugy Ungvárt, mint később Debrecenben, hol a gimnáziális osztályokat járta, rajzolással töltötte szabad idejét. Bevégezve gimnáziumi tanulmányait, Budapestre jött a növendéke lett a mintarajziskolának, hol négy éven át évről évre díjakat nyert s első nagyobb kompozicióját, a Mikulást is megfestette. Tanárai már akkor elismeréssel nyilatkoztak a kép ügyes csoportosításáról s az egyes alakok jellemzéséről. A fiatal növendék oly nagy haladást tett, hogy Debreceni vásár cimü festményét már a képzőművészeti társulat kiállítására is befogadták. E kép tanulmányfőit már természet után rajzolta anyja szabolcsvármegyei birtokán. M. Budapestről Münchenbe ment s az ottani festőakadémián már az első évben dicsérő oklevelet nyert Bajor Kristóf a tornajátékon cimü szinvázlatával. Terve ekkor még az volt, hogy történeti festővé képezi magát. Darius halála és Nero cimü vázlatai csakugyan hivatásról tanuskodtak, bár a mélyebb történeti érzék még, igen természetesen, mindakettőből hiányzott. Münchenben legnagyobb műve a Római dáridó volt, mely mozgalmas csoportosításával és tartalas szineivel ugy az ottani Kunst-Vereinben, mint később a budapesti műcsarnok kiállításán is feltünést keltett. Hosszabb időt töltött Velencében és Firenzében, honnan egész csomó kisebb genreképet hozott haza magával s az Engesztelés, a Decameron, a Csók és a Bor mind örvendetes átalakulásban mutatták tehetségét. Közülük különösen kitünt a Decameron cimü, mely már elárulta vonzódását a humoros ábrázolás iránt. Ezután hosszu ideig csakis két képén (Már késő és Megtérés) foglalkozott komoly témával; újabb művei mind az élet derüsebb oldalait mutatták. Az Első próba, a Korhely, a Tükör előtt egytől egyig vidám alkotások voltak s a műbarátok körében elismeréssel találkoztak. Első csattanósabb sikerét azonban az Ellenállhatatlanul aratta. Azóta művészi egyénisége mind határozottabban kezd kidomborodni s ma már ugy ismerik őt, mint a modern szalon-életkép ötletekben gazdag, élénk és jókedvü művelőjét. A Leánykérő, a Mézes hetek, a Szeret-e? az Első vallomás, az Első váltó mind figyelmet keltő darabjai voltak a budapesti és bécsi kiállításoknak. Legutóbbi műve: A két nővér, kivételképpen érzelmes történetet mond el és mint ilyen is a jellemzés erejével s a technika virtuozitásával tünik ki. Nagy része volt pár év előtt a Nemzeti Szalon alakításában, melynek kezdettől fogva buzgó alelnöke.


Kezdőlap

˙