Margites

ostoba és együgyü személyiség, egy Homerosnak tulajdonított s az ókorban nagyra becsült komikus eposznak hőse. Aristoteles (Poetica, IV. fej.) itélete szerint a költemény - amely nem volt sem szatira, sem paródia, hanem csak hősének fonák cselekedeteit mutatta be azok nvetséges oldaláról - tulajdonképn a vigjáték első csirája volt. A reánk maradt kevés töredéket Lindemann adta ki Lyrájában (Meissen 1821-24.)

Margitfalu

(Margicani), kisközség Szepes vármegye gölnicbányai j.-ban, (1891) 663 óta lak., itt ágazik ki a kassa-oderbergi vasútból a szmolnokbányai szárnyvonal. Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára, kis rézércbányája.

Margitfalva

(Janova), nagyközség Temes vármegye rékásij.-ban. (1891) 1914 oláh, német és magyar lak.

Margitforrás

l. Luhi.

Margithíd

l. Ivhíd.

Margit-legenda

néven ismeretes a magyar nyelvemlékek sorában az a kézirat mely magyar szent (boldog)Margitnak, IV. Béla leányának életét, csodatételeit stb. tartalmazza és mely a margitszigeti kolostorban, valamely régibb (latin) eredeti nyomán 1510. készült. Elején csonka a végén befejezetlen példánya a magyar nemzeti muzeum könyvtárában őriztetik. Leirója Ráskay Lea, nyulakszigeti dömés apáca, ki ezenkivül meg a Példák-könyve első felét, a Cornides-kódexet, Szent Domonkos életét és a Horvát-kódexet is másolta és igy egyike legszorgalmasabb középkori könyviróinknak. Kiadták: Pray (Nagyszombat 1770), Vajda Sámuel, tihanyi apát (Buda 1782) és Toldy (a régi magyar legendák tára első kötetében). Legtöbb érdemet szerzett a M. története megállapítása körül Volf György; előtte az egész dolog homályos tapogatózásokkal magyaráztatott (V. ö. a M. irója és kora és A M. és eredetije, két értekezés, Egyet. Philol. Közl. V. évf. 1881.) A M. kor- és műveltségtörténeti szempontból rendkivül nevezetes. Elsőrangu egykoru forrás a középkori magyar kolostori élet ismeretére nézve, mely hiven feltárja az akkori vallási felfogást, a műveltségi viszonyokat, sőt bepillantást enged az ország történetébe, irodalmunknak IV. Béla alatti állapotába és a hazai műtörténetbe is; igen érdekes a főváros helyrajzára, főleg a Margitszigetére is. Tárgyi érdeke is nagy, mint tisztán magyar eredetü legendáé. A M.-nak van még egy német földolgozása is a XV. sz.-ból (a bécsi titkos levéltárban), mely azonban nem egyezik a magyarral. Ráskay Lea történetét költői elbeszélésben eszményítette. Beöthy Zsolt (Budapest 1881 és 1887). V. ö. Zolnai Gy., Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (u. o. 1894) és Beöthy Zs., A szépprózai elbeszélés (1 köt., u. o. 1886).

Margitsziget

l. Budapest (III. köt. 795. old.).

Margo

(lat.) a. m. szél, oldal, szegély, határ; ad marginem, in margine, szélére.

Margó

Tivadar, zoologus, szül. Pesten 1816 márc. 5. Orvosi tanulmányait Pesten végezte és orvosdoktori oklevelet nyerve, az 50-es évek végén a bécsi egyetemen önálló vizsgálatokkal foglalkozott, majd a kolozsvári orvos-sebészi intézethez ment tanárnak. 1865. a budapesti egyetemhez jutott az állattan és összehasonlitó boncolástan nyilvános rendes, valamint az orvosi karnál a szövettan nyilvános rendkivüli tanárául s e minőségében működik jelenleg is. 1862. a magyar tud. akadémia tagjai közé választotta, majd rendes, később pedig tiszteletbeli tagságot nyert. 1880-1881. tanévben a budapesti tud. egyetem rektora is volt, mely alkalommal a Lipót-rend lovagkeresztjével díszítették fel. A külföldi társulatok közül a British Association for advencement of sciences külső tagja. Tanári működése mellett a zoologia terén különböző vizsgálatok és tanulmányok tételével is foglalkozott s ezek eredményeit nagyobbszámu dolgozatban tette közzé. Fontosabb dolgozatai a következők: Morbi lethales in clinico medico Pestimensi in 1838-39. (Pest 1840); Briefe aus Spanien (1853); Über die Muskelfaser der Mollusken (1860); A puhányok izomrostjáról (1861); Neue Untersuchungern über die Entwickelung, Wachsthum, die Neubildung und den feineren Bau der Muskelfasern (1862); Az izomideg végződéseiról (1862); Über die Endigung der Nerven in den quergestreiften Muskeln (1862); A tudományos állattan kézikönyve (I. rész 1868); Darwin és az állatvilág (1869); Összehasonlító bonctani készítmények a bécsi világkiállítás magyarországi tanügyi osztályában (1873.); Budapest és környéke állattani tekintetben (1879); Testimonials in favour of Dr. Morrison Watson, candidate for the Chair of Anatomy in the Queens College Manchester (1875); Testimonials in favour of Prof. Dr. I. Bell Petigrew (1874). Emlékbeszédeket tartott Agassiz Lajos, Darwin Károly, Queen I. akadémiai külső tagok fölött.

Marguerite

(franc.) a. m. Margit (l. o.).


Kezdőlap

˙