Marseillaise

(franc., ejtsd: marszellyéz), a világhirü francia forradalmi s nemzeti himnusz és induló neve, mely onnan kapta elnevezését, mert a Párisba vonult marseillei önkéntesek énekelték először s hozták általános forgalomba. E himnusz eredeti szövegét, mely aztán indulóvá is formálódott, 1792. Rouget de Lisle, a forradalom seregének egyik mérnöktisztje irta Strassburgban s azonnal elterjedt egész Franciaországban. V. ö. Loth A., Le chant de M. et son véritable auteur (Páris 1866). A M.-t a «magyar jakobinusok» közül már Hajnóczy, Verseghy és Kralj lefordította. Verseghy fordítását először közölte Márki a Vasárn. Ujságban, 1869., 31. sz. Legszebb fordítása Szász Károlytól.

Marseille

(ejtsd: marszelly), Bouches-du Rhône francia département fővárosa, Franciaországnak első és Európának London, Liverpool és Hamburg után legjelentékenyebb kikötővárosa és püspöki székhely az É. sz. 43° 17'53" és a K. h. 5°23' alatt, 42 km.-nyire a Nagy-Rhône torkolatától, a Lion-öböl egyik és öblénél, ahol az Iluveaune torkollik, vasutak mellett, (1891) 403,749 lak. M.-nek nagy fontosságot virágzó ipara és élénk kereskedelme kölcsönöz. A fontosabb iparágak: a szappangyártás (85 gyár, 5000 munkással, 86 millió frank értékü termeléssel), olajkészítés (42 gyár, 2190 munkás, 3-20000 kg. napi termelés), 100 őrlő malom (800 munkás), 2 cukorfinomító (2450 munkás), 25 bőrgyár (1700 munkás), továbbá vasöntés és vaskohók, réz- és más fémöntés, hajógyártás és az ezzel összefüggő különböző iparágak, tésztagyártás, petroleumfinomítás, gyertyagyártás, likőr-, üveg-, tégla-, papir, zongoragyártás stb. A kereskedelmet, különösen a tranzito-forgalmat a város fekvése mozdítja elő és Franciaország forgalma a földközi-tenger mellékével, az ázsiai kikötőkkel és a francia gyarmatokkal M.-en megy keresztül. E forgalom a Szuezi-csatorna megnyitása után emelkedett hirtelen. Kikötőinek bővítése is azóta tettek nagy munkálatokat. A régi kikötő (Port Vieux) 28 ha., 3494 m. hosszu rakodópartokkal; a Joliette 22 ha., 3323 m. hosszu partokkal, a Messageries Maritimes és a Fraissinet-társaság hajói számára; a Lazaret- és Arenc-medence 20 ha., 2439 m. hosszu partokkal; a Gare maritime-medence 18 ha., 2157 m. hosszu partokkal; a Bassin National 4020 m. hosszu partokkal; a Bassins de radoub a kijavítandó hajók számára; a Pharoi-medence 1 ha.; az É-i és D-i előkikötők, emez 2 ha., 381 m. hosszu parttal, amaz 34 ha., 1076m. hosszu parttal. bár ezen kikötők 1000, átlag 300 tonnás hajók befogadására képesek, a forgalom nagyobbításukat kivánja, aminek tervei már készen vannak és legközelebb (1896) végrehajtásokat meg is kezdik. A tengeri forgalomban a bevitel volt (1892) 2550 millió kg. gabona, főképen búza Oroszországból, Indiából, É-Amerikából, Törökországból; nyers cukor 109 millió kg. Réunionról és Jávából; kávé 21751 t. főképen Braziliából; csipős bors (2500 t.), kakao (710400 t.); olajos magvak 3,2 millió métermázsa; állatok (1,2 millió kg.; dohány; faggyu és zsir (9 millió kg.); tengeri só a kémiai ipar számára; donga (6,65 millió frank értékben); épület- és tüzifa; kén; kaucsuk; füszerek és festékfák; juh-, bárány- és egyéb állati bőrök, főképen a La Plata mellékéről; petroleum (115000 hordó); nyers pamut (73000 csomag); gyapju; vas- és ólomércek főképen Spanyolországból. A kivitel legfontosabb cikkei: olajok, szappan (105 millió kg.); cukor (49,5 millió kg.); gyertya (5,9 millió kg.); liszt (44383 métermázsa); borok; tésztaneműek; tisztított kén; egyéb kémiai áruk; selyemszövetek stb. 1893. 7833 hajó érkezett 4,75 millió t. tartalommal. rendes hajóösszeköttetés áll fönn a francia kikötőkön kivül Livornóval, Korzikával, Nápollyal; a fontosabb spanyol, algeriai, nyugatindiai és középamerikai kikötőkbe a Compagnie général transatlantique hajói, Ázsiába, Ausztráliába és a La Plata mellékére a Messageries maritimes hajói járnak. M. a régi és új városból áll, amelyeket a Rue Cannebiere, Cours Belzunce, a Rue d'Aix és Boulevard des Dams választ el egymástól. A régi város szűk és kanyargós utcáival a szegényebb emberek lakóhelye. A Rue de Rome, Cours Belzunce és a Rue d'Aix együttvéve egy egyenes utcát alkot, mely részben fákkal van beültetve. A pompás Rue Cannebiere, a Rue Noailles és folytatásaik (Allée de Meilhan, Boulevard de la Madeleine) a város legélénkebb utcái. Ezen utcákon kivül az új város egyéb részeiben is számos a nagy, palotaszerü épület. A felület nem mindenütt sík; a nagyobb emelkedések a városban a Carpaiagne (646 m.), a Gardiole (548 m.). Régi épületekben M. igen szegény; még régi templomai is alig nyujtanak valami érdekest, csupán a Szt. Viktor-kolostor a kereszténység első századaiból eredő katakombákkal. Templomai közül a kiválóbbak az 1893. fölszentelt, román bazilika-ízlésben épített székesegyház, gazdag belső díszítésekkel; az egykor hires Notre-Dame de la Garde helyén emelt templom; a szt. Mihályról elnevezett gót templom 4000 ember befogadására alkalmas. A profán épületek közül a legkiválóbb az 1862-70-ben Espérandieu műépítő által épített Palais de Longchamps, amely egyszersmind vizvezetéki épület, mű- és természetrajzi gyüjteménnyel és egy hatalmas kupola alatt levő pompás szökőkúttal, egyéb jelentékeny épületek: a városháza Pugettől való szobrokkal és kariatidokkal, a nagyszerü igazságügyi palota, a görög templom mintájára épített börze, az Arc de Triomphe, David d'Angers és Ramey szobraival és basreliefjeivel. A régi kikötő bejáratának:É-i oldalán van a Fort St. Jean, vele szemben a Fort Nicolas, azután a citadella és néhány ágyuüteg. A sétahelyek közül a legkiválóbb a 4 km. hosszu Prado, amely a Place Castellanetól a tengerhez vezet és a parton a Chemin de la Corniche. Környékén számos a nyaraló Bastides és Cabanonsban. A várossal szemben fekszik néhány kisebb sziget: Pomegue, Ratonneau és a hires If, a Château dálffel, amely börtönül szolgált. M. kulturális intézményeinek élén áll az Académie des sciences, lettres et arts (1726-ból 28 docenssel); továbbá az orvos-gyógyszerész-iskola (26 docenssel); a jogi akadémia, felsőbb kereskedelmi iskola, művésziskola, zenekonzervatorium, hajós-, siketnéma-iskola, az École Belzunce, amely fontos egyházi college; nyilvános könyvtár (100000 kötet); csillagvizsgáló, botanikus- és állatkert; a Borély-muzeum érdekes régiségekkel, a természetrajzi muzeum, a képgyüjtemény hires olasz mesterek műveivel; orvosi (1800-ból), statisztikai (1827), mezőgazdasági, műipari (1871) és földrajzi (1876) társaság.

M. régi feniciai telep volt, midőn a görög fokiszbeliek Kr. e. 600 körül benne gyarmatot alapítottak és e gyarmatukat Massalietainak nevezték el. Mint virágzó görög gyarmat korán összeköttetésbe lépett a rómaiakkal és ő volt az, aki a rómaiaknak az utat D.-Galliába megmutatta. A Julius Caesar és Pompejus közti polgárháboruban ez utóbbinak pártjára állott és 49 kemény ostromot kellett kiállania. A rómaiak Massiliának hivták, uralmuk alatt aláhanyatlott. A kereszténységet korán befogadta és az innen terjedt el D.-Galliában. A középkorban szabadságát sokáig meg tudta őrizni, mignem 1482. a francia királyok hatalmuk alá vetették. 1524. Bourbon connétable sikertelenül ostromolta. 1717 szept. 14. II. Rákóczi Ferenc itt titkon hajóra ül, hogy Törökországba vitorlázzék. 1720. és 1721. a pestis lakóinak felét elragadta. 1793. Carteaux a konvent uralma alá vetette. 1851 szept. 20. Kossuth L. mint menekült ide érkezik. 1871. a párisi kommün M.-ben is utánzókra talált.

Marselli

(ejtsd: -szelli) Miklós, olasz képviselő és tábornok, szül. Nápolyban 1832 nov. 6. Az ottanidella Nunziatella kollégiumban tanult s 1850. hadnaggyá lépett elő a műszaki csapatoknál. A garibaldista mozgalmakban tevékeny részt vett s ő volt az egységes állammá tömörült olasz királyságnak legelső és legkiválóbb katonai szaktudósa. Művei: La guerra e la sua storia (3 köt., Milano 1881), mely nem egészen egy év alatt két kiadást ért; La rivoluzione parlamentaro del marzo 1876; Le grandi razze dell' umanita *Róma 1879); La plitica dello Stato italiano (Nápoly 1882); Gli italiani del mezzogiorno (Róma 1884) stb. Az olaszok legutóbbi afrikai vereségei alkalmával szó volt arról is, hogy a fővezérlettel M.-t bizzák meg.

Marsh

(ejtsd: márs), 1. György Perkins, É.-amerikai filologus és diplomata, szül. Woodstockban 1801 márc. 15., megh. Vallombrosában 1882 jul. 23. Jogot tanult és ügyvéd lett; 1835. beválasztották a tartományi tanácsba, 1842-49. a washingtoni kongresszus tagja, 1849-53. nagykövet Törökországban, 1861-82. Olaszországban. Művei közül jelentősebbek: Lectures on the Englisch language (New-York 1861); Origin and History of the English language (u. o. 1862); Man and nature (u. o. 1864).

2. M. János, angol kémikus, szül. Londonban 1790., megh. Woolwichban 1846 jun. 21. Eleinte Faraday tanársegéde a királyi katonai akadémián, később a woolwichi arzenál kémikusa lett. Maradandó emléket hagyott hátra abban az igen pontos módszerben, melyet az arzénnek törvényszéki esetekben való kimutatására állapított meg. Ezt az eljárást manapság is M.-féle eljárásnak nevezik.

3. M. Othniel Károly, É.-amerikai természetbuvár, szül. Lockportban 1831 okt. 39. Kezdetben hazájában, 1862-65. pedig Berlinben és Heidelbergában tanult, különösen zoologiát és geologiát. 1866 óta a Yale Collegeben a paleontologia tanára; többször átkutatta a Roxky Mountains-hegységet és számos fosszilis állatot fedezett fel. Nevezetesebb művei: Contributions to the mineralogy of Nova Scotia (1867); Metamorphosis of Siredon into Amblystoma (1868); Principal characters of American jurassic Dinosaurs (1880; Dinocerata (1884).

Marshall

(ejtsd: mársell), több város és county az É.-amerikai Egyesült-Államokban; a countyk vannak Alabamában (1450 km2 ter., 14585 lak., Guntersville székh.), Illinoisban (1040 km2 ter., 15055 lak., Lacon szék.), Indianában (1100 km2 ter., 23410 lak., Plymouth székh.), Iowaben (1491 km2 ter., 23750 lak., Marshalltown székh.), Kansasban (2351 km2 ter., 16135 lak., Marysville székh.), Kentuckyben (906 km2 ter., 10650 lak., Benton székh.), Minnesotában (5150 km2 ter., 1000 lak., Warren székh.), Misszisszippiben (1940 km2 ter., 29350 lak., Holly Springs székh.), Tennesseeben (950 km2 ter., 19260 lak., Lewisburg székh.), Ny-Virginiában (625 km2 ter., 18840 lak., Moundsville székh.).

Marshall

Vilmos, német zoologus, szül. Weimarban 1845 szept. 6. Göttingában és Jenában tanult; 1872-79. a szász hercegnő titkára volt Weimarban; 1880. a lipcsei egyetemen habilitáltatta magát s 1885. ugyanott katedrát is kapott; 1889 óta M. a Zoolog. Vorträge folyóiratot szerkeszti. Számos apróbb dolgozatain kivül irta: Deutschlands Vogelwelt im Wechsel der Zeiten (Hamburg 1886); Die Tiefsee und ihr Leben (Lipcse 1888); Brehm Thierleben-jének 3. kiadásában a X. kötet M. dolgozta át.

Marshall

(ejtsd: mársell) Vilmos Calder, angol szobrász szül. Edinburgban 1813., megh. Londonban 1894 jun. 17. Chantrey és Baily képezte ki Londonban, hol 1839. le is telepedett; 1852. a londoni akadémia tagja lett. A klasszikus iskola ideális művészetére törekedett s legjobb alkotással: Rebeke (1843), Pihenő táncosnő (1846), Pál és Virginia, Pygmaleon szobra, stb. Londoban több nyilvános emlékszobrot is készített: lord Clarendon és lord Somer márványszobrait a parlamentben, Jenner ülő szobrát a Kensingtonparkban, Campbeli költő szobrát a Westminsterapátságban, Wellington herceg mauzoleumát a szt. Pál székesegyházban s végül a Földmivelés márványcsoportozatát az Albert-emléken.

Marshall-szigetek

szigetcsoport a Nagy-oceánban az É. sz. 4°20' és 14° 45' s a párisi K. h. 158° 45' és 171° 40' között. Két csoportra osztják; K-en van Ratak 15 szigettel és összesen 133 km2 területtel, Ny-on Ralik 18 szigettel, összesen 278 km2 területtel; együttvéve 15000 lak., akik közt 67 európai. A M. korallképződmények; csakis 7 sziget magasabb egy m.-nél. A növényzet szegényes, kókuszdió, pandanusz és kenyérfa a legkiválóbb termékek; ezek közül csak a kókuszdiónak van a kivitelre nézve is fontossága. Házi állatokat importálni kell. A fő kiviteli cikk a kopra, amelyből (1891) 4,66 millió fontot Európába 0,82-t San-Franciscóba, 0,73-at Sydneybe és 0,36 milliót Valparasióba exportáltak. A legfontosabb szigetek: Jaluit, a közigazgatási hatóság székhelye, Ebon, Arno, Mejoro, Likieb, Nauru, Milli és Ailinglab. A lakosok mikronéziaiak. A M. fölfedezője 1778. Marshall hajóskapitány volt. 1878. a németek Jaluiton alapítottak egy telepet, 1885 októberben több szigetet elfoglaltak és 1886. egy császári rendelettel az egész csoportot annektálták. V. ö. Hager, Die Marshall-Inseln (1889); Hernsheim, Südsee-Erinnerungen (1883).

Marshegység

(ném. Marsgebirge), Morvaországban, Ny-ra a Kárpátoktól, melyektől a March folyó választja el, erdős, ÉNy-on meredek hegység, mely Gayáig (40 km. hosszuságban) húzódik. Legmagasabb emelkedése a Brdoberg (587 m.); DK-i nyulványa, a Steinitzi-hegység alig emelkedik 400 m.-nyire; a kettő közti hágón vezet a vasút Vlarapass és a Vágvögy felé.

Marsh eljárása

l. Mars és Arzénkimutatás.


Kezdőlap

˙